Miután kissé fáradtan megnéztük Los Angeles néhány fontos részét elindultunk Las Vegas felé. Muszáj volt még este ellépni a partról, mert 5-én reggel 8-kor kezdődtek a sajtóesemények, az LG volt olyan drága, hogy erre az időpontra tette a G Flex 2 bejelentését. Ezért aztán 5 óra körül elindultunk, mert terv az volt, hogy nem is megyünk el Vegasig, hanem előtte megállunk egy helyen, aminek neve Jean.

[+]

Ez a hely egy nagy semmi a sivatag közepén, amely egyetlen dologról híres, itt van a Gold Strike Casino, ami állítólag az utolsó indián kaszinó az államban, úgyhogy ide foglaltunk szobát. Az út gyötrelmes volt, nagy forgalommal, koccanásos balesetek okoztak extra dugókat, de amikor megláttuk a szállást, akkor azért nagyon röhögtünk. Egy igazi oldschool kaszinó, az elmúlt 10 évben valószínűleg semmit nem változott, simán volt olyan pókergép, amit még talán egy C64 hajtott meg, viszont akkora szobánk volt, mint egy kisebb lakás, az ablak a medencére nézett.

A liftben tábla hirdette, hogy itt van a város legjobb steakje, ami okvetlenül igaz, lévén ebben a “városban” semmi más nincs, csak a Gold Strike. Persze kaszinóztunk kicsinykét, egyikünk sem szállt ki pluszosan, Bocha kicsit jobban járt összességében. Azért voltunk ilyen bátrak és lelkesek, mert az internet fogalma az indiánok szerint mást jelent, mint szerintünk, egyrészt 10 dollár lett volna 24 órára a hozzáférés, másrészt ezt csatlakoztatott eszközönként értették, ami meglehetősen kevéssé mondható modernnek. Ám mivel a login képernyő is 5 percig töltődött be, ezért nem forszíroztuk ezt a 10 dolláros extrát.

Hat órát azért sikerült aludnunk, reggel negyed 7-kor keltünk, hogy odaérjünk a Mandalay Bay elé, itt volt ugyanis a press center, illetve az LG eseménye is. Ezt simán megugrottuk, aztán rohantunk (volna) át az ASUS rendezvényére, amit elég szerencsétlen módon a gyalog 40 percnyi gyaloglásra levő Ceaser’s Palace-be tettek. De erre gondoltak a tajvaniak is, busszal vitték át a népet — elvileg. Ám miután egy csapat újságíró velünk együtt fél órát várt a nagy büdös semmire úgy döntöttünk, hogy összedobjuk erőinket és öten beszálltunk egy taxiba, ami így fejenként 2 dollárra jött ki két magyar (mi), egy kanadai, egy francia és egy indiai srác kooperációjának eredményeképp.

[+]

Az ASUS rendezvényen irgalmatlan sokan voltak, csak a fal mellett találtunk állóhelyet, de Jonney Shih hozta a formáját, és igazából az új Zenfone modellek is egész jó benyomást tettek ránk. Ezután — éljen — vissza kellett jutnunk a Mandalay Baybe, most viszont tényleg volt busz, úgyhogy ez nem okozott gondot. Az már inkább ijesztő volt, hogy a másfél órával később kezdődő Samsung sajtóesemény helyszínének bejárata előtt már ott állt a sor. Beálltunk, vártunk, hirtelen kiderült, hogy rossz sorba állunk, mert ide azok jöhetnek, akiket a Samsung lokális PR-csapata előre beregisztrált (minket nem), úgyhogy átcsapattunk egy másik, természetesen hosszabb sorba. Némi várakozás után bejutottunk egy terembe, ami akkora volt, mint ahol korábban az ASUS tartott rendezvényt, de ez csak az “előszoba” volt, kordonokkal végigtereltek rajta ránézésre 500 embert, innen még gyalogolni kellett egy csomót, mire bejutottunk a tényleges terembe az már megint tele volt, úgyhogy megint a fal mellett álltunk.

[+]

Mondtuk egymásnak Bocha pajtással, hogy sebaj, a Galaxy S6 bemutatóról azért nem kéne lemaradni. Hát baromira nem maradtunk le, mert nem volt. Ahogyan semmiféle mobilos-tabletes újdonság sem volt, ellenben egy órán keresztül először a tévékről esett szó, aztán pedig a mosógépekről, meg a sütőről, aminek két ajtaja van. És biztos másoknak a telefonok körüli felhajtás tűnik idétlennek, de nekem az a pont, amikor felemelkedett a függöny és patetikus zenére kitoltak egy konyhabútort a színpadra… szóval azt nem tudtam komolyan venni.

Nyilván elég csalódottak voltunk, tök jó lett volna, ha legalább annyit előre közölnek, hogy srácok, nem lesz mobilos téma, akkor talán elfértek volna a többiek a teremben (nyilván nem a mi hiányunk miatt, de a telco sajtó leléphetett volna), meg nekünk is van annyi plusz időnk, hogy megírjuk az ASUS újdonságait… Bocha mondta, hogy ő nem akar még egy csalódást megkockáztatni, úgyhogy a Sony-t kihagyná (meg hát eléggé fáradt is volt), ellenben benézett az Epsonhoz, de az IFA-n kitett fitnesz órákat már láttuk, úgyhogy felmarkolta a kocsit a Manadalay Bay garázsában és elment a remek Howard Johnson Innbe átvenni a szobát, én meg felugrottam a buszra és kijöttem a Convention Centerbe, hogy beálljak az embertelen hosszúnak tűnő sorba a Sony standja előtt. De teljesen meglepődtem, mert egyrészt elkezdtek hozni enni-inni a sorbanállóknak, másrészt fél órával a meghirdetett kapunyitás előtt beengedték az embereket, hogy le tudjanak ülni. Egy jópontot tehát felírtam máris gondolatban a japánoknak.

[+]

A másodikat a sajtótájékoztató előtt levetített stop-motion filmért kapták, ami simán az egyik legprofibb ilyen animáció volt, amit az utóbbi időkben nagy kiállításokon láttam. Az Xperia Z4 bemutatása viszont elmaradt, de lehet, hogy az utolsó pillanatban döntöttek így, amikor látták, hogy a Samsung sem villantotta elő a Galaxy S6-ot. A harmadik jóság az volt, ahogyan a Sony elnöke, Kazio Hirahi (aki roppant szimpatikus figura egyébként) kommentálta a Sony Pictures elleni hackertámadást és megköszönte az embereknek, akik megnézték az Interjút, a médiának, ahogy egységesen elítélte a történteket és külön a Sony Pictures összes alkalmazottjának, akik most is éjjel-nappal azon dolgoznak, hogy minimalizálják a károkat.

[+]

A Sony eseménye után a Mirage-ba kellett volna eljutni, busz már nem volt oda, a Google Maps egy 40 perces sétát irányzott elő, ami az éjszakai alvásmennyiséget és az eddigi történéseket figyelembe véve nem tűnt egy kimondott kéjhömpölynek. De szerencsére a Venetian felé még ment busz, onnan “csak” 10 perc volt átmászni a Las Vegas Boulvardon át a másik oldalra, a Mirage-on belül meg még 15 perc sétába került eljutni a Digital Experience rendezvényére. Erről írunk majd sokat, mert volt egy-két érdekes apróság, de nem volt olyan jó a felhozatal, mint ahogyan megszoktuk korábban. Hülyeségből viszont jutott bőven, a smart pénztárca például csak az amerikai piacon életképes (szimulálja az összes hitelkártyánkat egyetlen, vaskos kártyán és válthatunk közöttük), de a cicák számára fejlesztett felügyeleti kamera már bárhol erősnek számít. Ugyanakkor megnéztük az új Lenovo telefonokat, a G Flex 2-t, a ZTE újdonságait, a Garmin okosóráját, a SanDisk okosságait, meg még egy csomó mindent, amiket még dolgozunk fel bőszen.

[+]

A kiváló Howard Johnson Innben sokkal jobb szobát kaptunk, mint tavaly, Bocha azzal az örömhírrel érkezett a Digital Experince-re, hogy 20/4-es a net, ami minden várakozásunkat felülmúlta, kár, hogy mire visszaértünk a szállásra, ez a sebesség pont 20/4-gyel csökkent. Úgyhogy most — ha felmegy ez a post — alszunk egy nagyot és holnap újult erővel toljuk a kontentet a kiállításról. Addig is egy adósságot törlesztenék, íme az USS Pampanito belseje videón: