Elérkeztünk tegnap az első esténkhez az idei barcelónai mókázást illetően, és mivel lehetne legjobban elütni az időt, mint egy jó kis tradacionális spanyol étel elnyammogásával. Nem hiszem, hogy túl sok olyan ember van Magyarországon, vagy akár a világon, aki nem hallotta még a tapas szócskát. A tapas a köztudatban talán falatkaként ismert, ugyanis ezek az ételek leginkább apróbb ás több darabból álló összességet alkotnak.
Természetesen többekben, így bennünk is felmerült az a kérdés, hogy vajon honnan ered ez a szó, mit jelent a tapas kifejezés. Lássunk tehát egy kis történelmet, hiszen historia est magistra vitae, vagyis a történelem az élet tanítómestere. A tapas egyfajta előétel, vagyis inkább egy étvágygerjesztő fogás, ez magában foglalhat hideg (olivabogyó, sajt, lazac) vagy akár meleg (sültburgonya, tintahal) variánsokat is. Ugyan hiába spanyol eredetű ez az étel, a világ más latin ajkú országaiban is elterjedt a tapas, példának okáért említhetnénk Dél-Amerikát, ahol ezeket a snackeket bocasnak hívják.
A tapas eredeti jelentése takarás, vagyis valamit eltakarni. Az eredeti tapasok kisebb szelet kenyérből vagy húsból álltak, amivel az andalúziai borfogyasztó emberkék minden egyes hörpintés után letakarták poharaikat. Ez egyébként tökéletes megoldás volt arra, hogy megvédjék itókáikat a szennyeződésektől, bogaraktól, vagy más kártékony tényezőktől. Erre természetesen a kocsmárosok is rájöttek, így egyre több harapnivalót szolgáltak fel a borozni kívánó egyéneknek, ezzel növelve az alkohol értékesítésének mértékét.
A bandával pedig úgy gondoltuk, tapaszozás nélkül nem telhet el az első este, így nekiindultunk keresni egy arra érdemes helyet, melyet nem egészen 20 méterre a szállásunktól meg is találtunk. A körítés megfelelő volt, bőrdíványok és szépen megterített asztalok vártak, mi pedig éhes szájakkal üldögéltünk az étlap böngészése közben. Miután mindenki megtalálta a maga választottját, feladtuk a megrendelést a rendkívül kedvesen vigyorgó fiatal pincérnőnek. Az eledelek között volt vajas házisonka, polip, tintahal, sültkrumpli, languszta, húsgolyó, paradicsomszeletek mazsolával, így bőven volt minden, ami szem szájnak ingere, habár a seafoodok esetén Bochának olyan fehér arca lett, mint Győzikének a Rettegés fokában, amikor a pókot kellett volna a szájába vennie.
Már épp fizetni készültünk, amikor a spanyol csajszi meghökkenve közölte, nehogy lelépjünk, még van pár finomság, amit nagynehezen azért letoltunk még a torkunkon. Igazából így a spanyol ételek legfőbb különlegességeit is meg tudtuk kóstolni, habár a spanyol konyha olyan, hogy ami mozog, megsütik, ami nem, azzal inkább a többit fűszerezik meg. A menüben kért tálban mindenesetre számos csápokkal, vagy legalábbis tengeri ízekkel rendelkező finomságok terültek el, így Bocha és Csaba kívételével mindenki jóllakott ovodásként távozott. A hangulat továbbra is remek volt, az igazi MWC-s dolgok azonban hétfőn kezdődnek, ámbár ilyen fogások mellett aligha jelenthet bármi is kihívást számunkra.
