Hirdetés
Külső
Azt már előtte is tudtam, hogy az 553-as fekete és pink színekben vásárolható meg a hazai Vodafone üzleteiben. Abban viszont titkon reménykedtem, hogy a feketét kapom meg, elvégre az némi férfias vonással is rendelkezik. Hát nem, a pinket sikerült levenni a polcról, ami egészen pontosan fehér-pink színkombinációt takar. Remélem megbocsájtja az olvasó, hogy ettől a színtől a rosszullét kerülgetett, ráadásul megint rejtegetnem kellett az utcán, nehogy ilyen cuccal lásson meg bárki is. A színén túllépve a Vodafone 553 elfogadható külsőt kapott. Az alsó és felső rész félköríves lekerekítése, illetve a telefon alsó felének túlnyúlása némi egyediséget kölcsönöz neki. Egyébként ha valaki arra tippelne, hogy ez tuti egy Alcatel telefon (a kínai tulajdonú márkának több, erre hasonlító készüléke is van), az bizony hibázik. Ez ugyanis egy ZTE gyártmány, ami egyrészt kiderül a dobozáról is, de legkésőbb akkor, amikor az akkut meglátjuk, mert azon méretes ZTE felirat pislog ránk. Az összeszerelés kicsit felemásra sikerült. A felhasznált műanyagok fényesek, csúszósak, viszont színükből fakadóan nem látszik rajtuk az ujjlenyomat. Az összerakás alapvetően elfogadható, kivéve a két rész összeillesztését, mivel itt mind vízszintes, mind függőleges irányban érezhető és látható lötyögés van, utóbbi esetében ropogó, recsegő hangeffekttel, ami nem annyira bizalomgerjesztő.
Ahogy az érintős mobilok világában szokásos, az előlap jelentős részét maga a kijelző teszi ki. Ez jelen esetben egy 2,8 hüvelykes, WQVGA (240x400 pixel) felbontású, 262 ezer színű és rezisztív TFT-t takar. A megjelenített kép tulajdonképpen nem is olyan rossz, a világítás meglepően erős, utcán is jól olvasható (bocs, napfény nem volt a teszt alatt), viszont betekintési szögben már nem áll ennyire a helyzet magaslatán. Az érzékenysége sem vészes, nem kell durván nyomkodni, persze egy kapacitívhoz képest messze van. A kijelző fölé került egy apró hangszóró, melyből átlagos minőségben és kicsivel átlag feletti hangerővel halljuk a vonal túlsó végén lévőt. Azonban itt meg kell jegyeznem, hogy a térerő igencsak ingadozott, a készüléket jobban megmarkolva villámgyorsan tűntek el a csíkok és bár a hálózatot nem dobta el, azért ilyesmit nem szívesen látunk egyetlen mobilnál sem. Van még három gomb is az alsó részen, ezekből kettő a hívásfogadásért felel, a középső pedig a menüt hozza fel, illetve hosszú megnyomására lezárhatjuk a képernyőt és a gombokat.
Toljuk meg a fedlapot oldalra és máris elénk tárul egy teljes QWERTY (nálunk QWERTZ) billentyűzet, mégpedig 4 soros kivitelben. A hagyományos betűkön kívül beleintegrálták a számokat is (ezt egy eltérő színű festéssel emelték ki), illetve kapunk nyílbillentyűket, meg persze majdnem minden gombnak van másodfunkciója is. Kezelésük az átlagosnál nem nagyobb ujjakkal rendelkezőknek nem okoz majd gondot, fehér világításuk szinte teljesen egyenletes, sötétben is jól olvashatóak. Sajnos a csúszka nem sikerül valami jól, egyrészt a már említett lötyögés és ropogás miatt, másrészt a csúsztatás érzete is elég fura, kicsit szorulósnak tűnik.
A hátlap szinte teljesen sík és fehér, melyet a szolgáltatói felirat, illetve a pink díszítéssel kiemelt, krómkeretes kamera optikája tör csak meg. A kamerától nem messze találjuk a kihangosító hangszórót. Ez az eredeti céljának (csörgés és hívások megszólalatatása) megfelel, másra meg úgysem kell használni.
Az oldalain sincs túl sok érdekesség. Felül találjuk a nyakakasztó befűzési helyét (a hátlapot is le kell venni hozzá), alul csupán a mikrofon árválkodik. Jobbra bújik meg a hangerőszabályzó, míg baloldalt a készülék egyetlen csatlakozója, a fedél mögé rejtett microUSB került elhelyezésre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
