Bevezető, mit rejt a doboz?

Mindenki tisztában van azzal, hogy az internet mennyire beleivódott a hétköznapi életünkbe. Nem csak a szabadidőnket határozza meg, de sok esetben a munkavégzés elengedhetetlen kelléke is. A mobiltechnológia és a mobilhálózatok fejlődésével egy ideje már magunkkal is vihetjük az online világot: a pre-paid, vagy számlás előfizetésünkhöz ma már bármikor kérhetünk olyan csomagot, ami mobilinternetet is tartalmaz. Azoknak viszont, akik laptoppal mászkálnak, ideális megoldás egy mobilnet-hotspot: ezek az eszközök a webstick-ekhez hasonlóan biztosítják az internethez való csatlakozást, de ezek nem a gépből nyerik az erőforrást, hanem saját akkumulátorral üzemelnek, a netet pedig egy WiFi routerhez hasonlóan osztják meg. Egy eszközről mi is beszámoltunk két évvel ezelőtt, az akkoriban még kuriózumnak számító és inkább az üzleti szférába szánt megoldás viszont lassan, de egyre biztosabb gyökeret ver a végfelhasználók között is.

[+]

Ennek a trendnek a mini-titánjai közül kettőt választottunk ki és eresztettünk egymásnak: a két versenyző ezúttal a Speedshop által biztosított MiFi-H2, valamint a gyártótól kapott Huawei E5 típusszámmal kiadott WiFi-hotspot is. Mindketten a középkategória táborát erősítik, ám árban közel a duplája a különbség kettejük között. Az árkülönbség mellett tudásban is eltérnek egymástól, ami a teljesítménybeli eltéréseken kívül bizonyos funkciók meglétére, vagy éppen hiányára is értendő. Csalódni egyikben sem fogunk és ugyan a „drágább az jobb” elv ebben az esetben is megállja a helyét, ha vásárlásra kerül a sor, az igényeink nagyobb hangsúllyal vesznek majd részt a döntésben.

[+]

A dobozokat kinyitva sok extra nem vár minket egyik esetben sem: a készülékeken kívül egy kézikönyvet, továbbá az elengedhetetlen mini USB kábeleket találjuk, amiknek az elsődleges szerepük az eszközök töltése. Külön említést érdemel a Mifi H2 kézikönyve, amelyet kinyitva találkozhatunk pár érdekességgel. Ez egyik rögtön az első oldalak egyikén található kép, amelyen a fekete egérutánzat egy elődmodelljével, a H1-gyel együtt került közös fotóra. Az érdekesség az, hogy a mindkét eszközön megtalálható, díszítésként funkcionáló csíkot a H1-nél fel lehet hajtani a könyv szerint, holott ez a valóságban nem állja meg a helyét; ugyan tényleg van rajta egy csúszka, amit felfelé elmozdítva behelyezhetünk egy websticket, viszont a művelet végeredménye még közel sem összeegyeztethető a kézikönyvben található képpel.

Külsőségek, ki mit tud?

Az olcsóbbik H2 külsőre erősen emlékezetet egy vezeték nélküli egérre. Burkolata tapintásra kellemes, fekete színű, ujjlenyomatgyűjtő műanyag, amely összhangot középen, hosszában elterülve egy fehér csík tör meg. Ez alatt a designelem alatt némi felirat olvasható, amit egy negyed köralakban körbefognak az állapotot jelző LED-ek. A jobbján található a mini USB, valamint a WAN/LAN foglalatok; az alján találjuk az akkumulátort védő fedőlapot, valamint a ki/bekapcsoló, a reset és a WAN/3G módok közötti váltást segítő kapcsolót.

[+]

A Huawei E5 előlapja szürke; alján fehéren ott virít a gyártó logója. A felső rész nagyját egy monokróm kijelző foglalja el, ami olyan hasznos információkkal lát el minket, mint az aktuális szolgáltatónk neve, a térerő vagy az, hogy milyen módban használjuk az eszközt. A hotspot nagy részét beterítő hátlap fehér, amin egy ezüstös matricára ráírták a készülék SSID-jét, valamint a gyárilag beállított WiFi kulcsot. Ez utóbbi végtelenül hasznos, ugyanis, a H2-vel ellentétben, a kártya behelyezése után nem egyből egy mindenki számára elérhető internetforrást aktiválunk. A bal oldalán találjuk a microSD foglalatot, innen lefelé, fenéktájt tudjuk bedugni a mini USB kábelt. Továbbhaladva a szélen egy dupla gombbal találkozhatunk, aminek a bal fele a ki/bekapcsolást szolgálja, míg a jobboldali egy WiFi/WPS kapcsoló. Ennek szomszédságában találjuk a connect feliratú gombot, amire a konfigurálás után nagyon szükségünk nem lesz. Ha tekintetünkkel felmásztunk a tetőre, akkor egy hátlapot rögzítő gombbal, valamint két lyukkal szembesülhetünk.

[+]

Ahogy az a fentebbi sorokból kiderült, mindkét terméknek meg van a maga különleges funkciója. A MiFi H2 a WAN/LAN aljzatnak köszönhetően képes WiFi routerként, valamint hálózati forrásként is üzemelni. A Huaweii gyártmánya a microSD foglalatba helyezett memóriakártyán lévő adatokat tudja megosztani arra csatlakozó eszközökkel. Teljesítmény tekintetében mindkét termék megfelelően szerepelt a legtöbb esetben, noha itt jön elő igazán az, hogy miért is került a két eszköz más árszegmensbe: az olcsóbb H2 letöltési sebessége a mérés helyszínén alig 1 Mbit volt, ehhez képest a drágább Huaweinél ez a szám több mint a duplája volt. A minimum és maximum feltöltési sebességnél a két versenyző hasonlóan alakított. A jelerősséget figyelembe véve a H2 a legtöbb esetben verte a Huaweit, ám a kapcsolat stabilitása erősen hiányos volt: felettébb frusztráló jelenség volt a fekete rágcsálóimitátornál, hogy az utcán, a kabát belső zsebébe helyezett eszköz egy-egy rövidebb időre megszüntette a jelsugárzást.

Jelerősség: az MRouter a Mifi H2, az E583X pedig a Huawei teljesítményét mutatja közel és távol.

Főként akkor volt ez idegesítő, amikor egy sűrgős e-mailre kellett válaszolnom és az elküldéskor vettem észre, hogy épp kávészünetet tart a hálózat. Ahogy azt a modern köntösbe bújtatott mondás is tartja, barátainkat tartsuk magunkhoz közel, de Huawei hotspotunkat még közelebb. – Az eszköz igazi erejét akkor képes megmutatni, ha WiFi éhes mobileszközünk viszonylag közel lehet ahhoz; persze nem kell feltétlenül mellette állnunk, két szobával messzebb is lehet még fogni a jelet. A MiFi H2-t ugyan sokkal messzebbről is tudják érzékelni készülékeink, a gyakori stabilitási gondok miatt sajnos ezzel sokra nem megyünk, mondhatni, a Huaweinek több kell egy szövetkabátnál ahhoz, hogy le lehessen azt árnyékolni.

A fenti méréseket ugyanott végeztük el, ugyanazt a SIM-et cserélgettük az eszközökben. Ötször mértünk, majd ebből vontunk átlagot. Bár a térerő a jelek szerint nem volt ideális, gyönyörűen kijött, hogy mi indokolja a Huawei magasabb árát. Ezt követően egy másik, frkeventáltabb helyen is csináltunk méréseket, ezek eredménye alant látható, talán említenünk sem kell, hogy a felső sáv a Huawei, az alsó pedig a MiFi H2 produkciója.

Konfig, epilógus

Az adminfelületek szépségversenyét egyértelműen a Huawei nyerte: a színek szépek, az ikonok igényesen megrajzoltak; az összhatás a szemnek kellemes. A menü infrastruktúrája szempontjából szintén egy hatalmas piros pont jár a gyártónak. – A kezelőfelület egyszerű és letisztult: a jelszó begépelése után négy füllel szembesülünk, amik által elolvashatjuk, vagy éppen megírhatjuk SMS-einket, rendezhetjük a microSD-n tárolt fájlainkat, sőt, anélkül, hogy a számítógépre csatlakoztatnánk az eszközt, fel is tölthetünk adatokat arra. Akinek nincsen kedve bíbelődni a beállításokkal, az a Settings fül alatt a Varázslóval pár perc alatt üzemképessé teheti zseb-WiFijét.

A MiFi H2-nél már némileg spártaibb a helyzet: a kezelőfelület inkább a funkcionalitás, mintsem a kényelem jegyében született igaz, a menü sokkal több beállítási lehetőséget biztosít. A kék-fehér alapú designnal megáldott menürendszerről lerí, hogy inkább a hozzáértőknek szánják a beállítások buherálását, mintsem az átlagfelhasználónak. Varázslót sajnos itt keresve sem találunk, pedig jól jött volna, ugyanis a kezdeti konfigurálás némileg körülményesebb, mint vetélytársánál. Külön öröm volt számomra az, amikor is az otthoni modememen próbáltam ki a H2 WiFi képességeit, aminek végeredménye az lett, hogy az eszközt leválasztva, majd az online mannát szolgáltató kábelt visszadugva megszűnt az internet, de szerencsére ezt egy modemen történő resettel orvosolni lehetett.

Üzemidő tekintetében a sötét játékos körülbelül négy órát bír, míg a világosabb oldal képviselője ennek közel a dupláját. Érezhetően erősebb megoldás az, amit a Huawei kínál nekünk; a névtelen gyártó alkotása esetében viszont igaz a mondás, miszerint „olcsó húsnak híg a leve:” a MiFi H2-nek erősen véres a torka; az állandó megszakadások, valamint a gyenge jelerősség határozottan a felhasználói élmény és a használhatóság rovására megy. Összevetve a termékek funkcionalitásával nincsen gond, ráadásul a külcsínre szemmel láthatólag mind a két gyártó odafigyelt, mégis, ha az olcsóbb MiFi H2-re is esik a választásunk készüljünk fel arra, hogy számos kompromisszumot meg kell kötnünk a békés együttműködés érdekében. Az sem segít sokat rajta, hogy az ára relatíve olcsó: noha 24 990 forintért már vihető az eszköz, mindenképpen érdemes még egy kicsit spórolnunk, mivel hosszútávon a szürke bajnok sokkal kifizetődőbb. A Huawei dobozán egy 40 000 forintos árcédula fityeg, ám ezért a felárért annyival többet is kapunk: többek között egy felhasználóbarát admin felületet, vezeték nélküli fájlmegosztást, valamint sokkalta stabilabb jelsugárzást és klasszisokkal jobb üzemidőt.

T.Gavroche

A MiFi H2-t a Speedshop biztosította, a termék itt vásárolható meg. A Huawei E5-öt a gyártó hazai képvisielete biztosította. Köszönjük.

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.