Mi is ez?
Legtöbb olvasónk már bizonyára hallott a címben szereplő eszközről, de biztosan van, aki még nem. Nos, a Turbo SIM, egy vékony fólia, amin egyetlen egyszerű mikrokontroller üldögél. A lényeg azonban az, amit tud. Egyszerűen a SIM (Subscriber Identification Module – előfizető azonosító modul) kártya alá helyezve képessé teszi azt arra, hogy (majdnem) bármilyen készülékben működjön. Nincs hálózati zár, nincsenek többé szolgáltató-függő készülékek, sőt nincsen gond a külföldről behozott telefonokkal sem. Híres még arról a dolog, hogy az iPhone 3G-t a bejelentés után ezzel az eszközzel sikerült teljes mértékben feltörni (igaz, még ehhez is kellett csaknem három hét). Több gyártó is készít Turbo SIM megoldásokat, ilyen például a Bladox, vagy a hazánkban legtöbb helyen előforduló Universal SIM, a működési elv és a megoldás azonban megegyezik.
Több fajta Turbo SIM létezik, azonban egy dologban mindegyik egységes. Ahhoz, hogy a SIM-fiókba beférjenek a kártyánk mellé, egy darabot ki kell vágni a SIM kártyából. Erre azért van szükség, hogy a fóliára épített mikrovezérlő elférjen. A kivágást is ott kell eszközölni, ahol ez illeszkedne a SIM-hez. Mivel ez a műanyag részen található, ezért a kártyában semmilyen kárt nem okozunk vele, azonban mégis érdemes odafigyelni erre. A régebbi típusok egyébként 0,9 mm magas mikrovezérlőkkel dolgoztak, azonban ezek méretét az új verziókban csökkentették 0,65 mm-re, így könnyebb a beszerelés. A kártya ára a beszerzési helytől függően változhat, de körülbelül 2000-4000 forint között mozog az az osszeg, amiért hozzájuthatunk.
A legelső iPhone feltörés
Hogyan működik?
A Turbo SIM működésének alapötlete az, hogy a telefon bekapcsoláskor csak egyszer ellenőrzi, hogy a behelyezett SIM ország, hálózat és alhálózat kódja megegyezik-e a telefon SIM-zárjának paramétereivel. Tehát csak egyszer kell átverni a készüléket, onnantól már használhatjuk benne a kártyát.
A működés maga elég egyszerű. A telefon és a SIM érzékelői közé ékelődő mikrokontroller (tulajdonképpen ez maga a Turbo SIM) alapvetően csak tükrözi a kétirányú forgalmat, vagyis teljesen transzparensen viselkedik. Amikor azonban a telefon lekéri a SIM IMSI-jét akkor ott a SIM válasza helyett annak módosított változatát küldi el a telefon felé, vagyis átírja a fixen 15 digites IMSI (International Mobile Subscriber Identity – nemzetközi mobil-előfizető azonosító), MCC (Mobile Country Code – országkód) és MNC (Mobile Network Code – mobilhálózat azonosító kód) részét, vagyis az első 5 digitet egy előre beprogramozott olyan értékre, melyet a telefon SIM-zár rendszere saját hálózatként azonosít. Mindeközben az IMSI eredeti MSIN (Mobile Subscriber Identification Number – mobil-előfizetői azonosító szám) részét transzparensen átküldi. Ez az esetek többségében persze még kevés, mivel a SIM 20 digites ICCID-jét (Integrated Circuit Card ID – nyomtatott áramkör azonosító kód) is módosítani kell, legalábbis amikor a telefon kiolvassa. Ennek felső 3 számjegye az MCC, majd a 2 digites MNC követi. Ezt szintén át kell írni, akárcsak az utolsó digitet, mely egy ellenőrző kód. A maradék 12 digit a SIM-et azonosítja, ennek felső két számjegye általában a HLR (Home Location Register – honos helymeghatározó nyilvántartó) indexe, de ez utóbbi nem általános érvényű és a SIM „feloldás” szempontjából ez amúgy is lényegtelen.
Hogy abszolút laikusok is megértsék: a Turbo SIM gyakorlatilag a telefon és a SIM kártya beszélgetése közé ékelődik be. A hálózati zár szempontjából lényegtelen adatokhoz nem piszkál hozzá, azokat módosítatlanul hagyja átmenni, amikor viszont azok az információk szaladgálnak a SIM kártya és a készülék között, amelyek alapján a telefon szoftvere a hálózatfüggőséget ellenőrzi, olyankor ez a kis fólia közbeszól, s intelligensen átlakítja a SIM kártya felől érkező kódokat úgy, hogy a készülék azt gondolja, hogy semmi gond nincs. Gyakorlatilag átverjük a telefon szoftverét.
Maga a Turbo SIM alapesetben felprogramozott állapotban kerül ki a gyárból, azonban sok olyan készülék van, amely az alap beállításokkal nem működik rendesen. Elképzelhető, hogy a kártyát elfogadja, azonban olyan hibák fordulhatnak elő nem helyesen programozott Turbo SIM esetén, mint a telefon gyorsabb lemerülése, a hálózat eldobálása, a hívások megszakadása, sőt, néhány esetben a telefon folyamatos lefagyása is. A programozás gyakorlatilag gyerekjáték, mindössze egy ISO smartcard olvasóra és a gyártó által biztosított programra van szükségünk hozzá. Utóbbiból kiválasztjuk a telefonunk és a SIM kártyánk típusát, majd minden valószínűség szerint búcsút is inthetünk a felsorolt hibáknak. A jelenleg támogatott készülékek listája szinte teljes, így gyakorlatilag egy kártyával bármi függetlenné varázsolható vele.
Szabad?
Szabad? Nos, ez az a kérdés, amire nehéz egyértelmű választ adni jelenleg. Egy dolog biztos. A SIM kártya, amelyet használunk a készülékünkben, jogilag a szolgáltató tulajdona marad a szerződések szerint. Ezen a felhasználó módosításokat nem végezhet, a működésébe nem avatkozhat bele. Az egyértelmű, hogy a kártyán, és annak működésében semmilyen módosítás nem történik, azonban a kártyára helyezett Turbo SIM fólia módosítja a SIM és a készülék kommunikációjának algoritmusát és elrejt, illetve módosít bizonyos információkat, amelyeket a hálózat a SIM kártyától lekérdez.
A cikk írása előtt mindhárom hazai szolgáltatót megkerestük a fentiekkel kapcsolatban, azonban egyértelmű választ nem sikerült arra kapnunk, hogy a Turbo SIM használata von-e bármilyen felelősséget maga után. A módszer nagy előnye, hogy utólag szinte kiszűrhetetlen, ugyanis a készülékben nem marad nyoma a beavatkozásnak a fólia eltávolítása után, a kivágott SIM problémája pedig egy egyszerű kártyacserével néhány ezer forintért bármikor orvosolható. Ez pedig a szolgáltatóknak nagyon nem jó. Nem jó azért, mert ők a készülékek áraiba masszívan beépítik azt, hogy a felhasználó az ő hálózatukat fogja használni két éven keresztül és az ő előfizetési díjukat fizeti. Pontosan ezért kapjuk olcsóbban a telefonokat, pontosan ezért léteznek 1000 forint alatti készülékek, nem pedig azért, mert a szolgáltatók is ennyire olcsón veszik ezeket. Pontos választ tehát nem tudunk adni az oldal tetején feltett kérdésre, azonban az mindenesetre biztos, hogy bárki, aki ilyennel él, ingoványos talajon jár.
A történet másik oldala talán még lényegesebb. A szolgáltatói függőségben szenvedő telefonokat az operátorok akciósan, olcsóbban adják, mint ahogy az adott gyártó mintaboltjában megvásárolható független modellek árai alakulnak. Nyilván evidens, hogy ennek oka leginkább az, hogy a szolgáltató a majdan befolyó bevételből fogja fedezni az árkülönbözetet. Ha viszont a Turbo SIM rohamos terjedésnek indul, akkor senki sem fogja tudni azt garantálni, hogy a szolgáltató tényleg visszakapja-e a pénzét, amit az akciós modelleken bukik, így ennek két következménye lehet. Elképzelhető, hogy megpróbálják az operátorok a Turbo SIM-et is valahogy észlelni, de ehhez erősen bele kellene nyúlniuk a hálózati autentikációba, véleményünk szerint ez egyrészt hosszabb időt vesz igénybe, másrészt pedig nem kell félteni a Turbo SIM programozóit is, minden kijátszható. A másik eredmény sokkal kézenfekvőbb: ha az operátor azt látja, hogy nem jön vissza a készülékek ártámogatására fordított összeg, akkor majd emeli az akciós telefonok árait. Ez pedig nem biztos, hogy hosszabb távon jó az ügyfeleknek.
Fentieken kívül is létezhetnek egyéb megkötések. Mint ahogyan a működés leírásakor kiderült, a készülék és a SIM igen sok információt cserél a szolgáltató rendszerével. Egy operátor már ma is gond nélkül megtehetné azt, hogy azt mondja az ügyfélnek, hogy csak akkor kapod meg olcsóbban a telefont, ha ezzel a SIM kártyával az én hálózatomon használod azt egy meghatározott ideig (mondjuk legalább egy évig). Ez simán nyomonkövethető, ha pedig az ügyfél ettől eltérően jár el, akkor lehet büntetni, persze csak azok után, hogy ez a passzus bekerül a szolgáltatói szerződésekbe. Nem, nem adunk ötleteket az operátoroknak, biztosak vagyunk benne, hogy ezekre simán rájönnek maguktól is.
Tény, hogy a Turbo SIM megjelenése, s viszonylag gyors terjedése előbb-utóbb el fogja gondolkodtatni az operátorokat arról, hogy hogyan lehetne kivédeni az ő oldalukon ebből fakadó károkat. Addig viszont az is tény marad, hogy jelenleg a Turbo SIM használata - ha nem is épp etikus - nem ütközik semmiféle szabályba, nyomtalanul eltávolítható (például garanciális ügyintézésnél), ha pedig attól fél valaki, hogy feltűnik a szolgáltatónak, hogy a SIM-ből hiányzik egy darabka, akkor szépen kidobja a kártyát, s kér egy újat, mondván, hogy elveszítette. Biztos lesznek olyanok, akik azt gondolják, hogy miért legyek én annyira baromi etikus, amikor a szolgáltatók sem feltétlenül a tökéletesség mintaszobrai. De az ember nem azért etikus, mert mások azok.
Turbo SIM tehát van, beszerezhető, működik. Mindenki döntse el magában, hogy kihasználja-e ezt a technológiát és lehetőséget.
Polacheck & (An)Dante & Bog
