FlyBuds 3, a sportos

Kezdjük a legrégebben piacra került modellel, a FlyBuds 3-mal. Ez egy 2020-as konstrukció, sportfülhallgató, vagyis kicsi maga az eszköz, nincsenek szárai, hallójáratba illeszkedő gumiharangos a kialakítása és rendelkezik gumitámasztékkal, hogy a fülkagylóban stabil maradjon. A gumiharangok mellett itt a támasztékokból is jár több méret a dobozban. Érdekessége, hogy IPX7-es védelmet kapott, vagyis verejtéknek és víznek is ellenáll, illetve az sem mindennapos, hogy a töltőtokban 2600 mAh-s akkumulátor van és a tokon egy USB-A és USB-C csatlakozó is van a gumifedél alatt, melyeken keresztül képes energiát leadni és más eszközöket tölteni. Egyedül a vezeték nélküli töltés hiányzik, de ezt a 15 000 forintos hivatalos fogyasztói ár mellett nem feltétlenül igazságos felróni negatívumként.

[+]

A tok négy fehér LED-del van felszerelve, ezek jelzik a töltöttséget és a töltés aktuális állapotát. Az ígért üzemidő 5 óra folyamatos zenelejátszással a fülhallgatón és összesítve 100 óra a tokkal együtt. Egy hétig nyúztam a FlyBuds 3-at, egyszer nem kért töltőt, viszont sajnos a LED-ek mellett az aktuális töltöttség állapotáról más információforrás nincsen, az alkalmazásnak elvileg ki kellene írnia a fülesek százalékos állapotát, de ezt nem teszi meg. A fülhallgatókon is van egy-egy LED, ezek a csatlakozás állapotát jelzik.

[+]

Érintőfelülettel irányíthatók a fülhallgatók, viszont ez elég spártai, mert csak leállítani vagy elindítani lehet a lejátszást, felvenni vagy elutasítani a hívást két érintéssel. Három érintésre ugrik egy számot a lejátszás, hosszan rajta tartva az ujjunkat a felületen pedig előcsalogathatjuk a telefon asszisztensét. Az alkalmazásban nem találtam lehetőséget arra, hogy egyedi beállítást eszközöljek az érintéses parancsra. Az viszont pozitívum, hogy az érintőfelület pontos és gyorsan reagál a fülhallgató az érintésre, de hiányzott az eszközből a viselés érzékelése, nem állt le a zene automatikusan akkor, amikor kivettem a fülemből, csak akkor, ha visszakerült a tokba az eszköz.

Az érintőfelület [+]

A passzív zajzár korrekt, aktív zajszűrés nincsen, és a hangerőt sem lehet állítani a fülhallgatón, csak a forráseszközön keresztül. A passzív zajszűréssel és telefonon olyan 50-55%-os hangerővel viszont már kizárható a külvilág, például az utca vagy az edzőterem zaja. Bluetooth 5.0-n keresztül csatlakozik a FlyBuds 3-as, de kodektámogatásban ez nyújtja a legkevesebbet, SBC-t és AAC-t támogat csupán. A hangminőség elfogadható és illik a sporthoz, nagyon előtérbe van tolva a basszus. A 6 milliméteres dinamikus meghajtók hangjai nem nevezhetők pontosnak, se kiegyensúlyozottnak, a részletesség is inkább csak elfogadható, viszont a hangok energiája és dinamikája jó, a kiemelt mélyek és magasak pedig illenek azokhoz a stílusokhoz, amiket általában az edzős lejátszási listákban találni. Az alkalmazásban az EQ képes minimálisat javítani a képen, de részleteket nem varázsol a semmiből, ahogy a dübörgő mély hangokat sem képes azért teljesen visszaszorítani. A sztereó szeparáció elfogadható, a térérzet viszont szűkös.
Beépített mikrofonokkal lehet telefonálni, dobozosan és halkan hall minket a másik oldal, a háttérzajokat vagy akár a szélzajt nem képes elfojtani a fülhallgató, közlekedési eszközről telefonálva például azt a visszajelzést kaptam a másik oldalról, hogy alig különíthető el a hangom a villamosétól.

[+]

Összefoglalva a FlyBuds 3 dolgait: pozitívum a kényelmes viselet, a hosszú üzemidő, a hatalmas akkuval szerelt töltőtok és az, hogy a hordozón keresztül tölthetünk más eszközöket is. A dobozban mellékelt gumiharangok és támasztékok is jól jönnek a stabilitásért, illetve az IPX7-es védelem is olyan, amit a pozitívumok közé sorolhatunk. Stabil a Bluetooth-kapcsolat, de azt már inkább a negatívumok közé lehet sorolni, hogy nincs támogatva nagyobb felbontású kodek, se multipont kapcsolat. A túlzott basszus egyesek igényeinek megfelelhet, és sportfülhallgatóként elfogadható, de aki kiegyensúlyozott hangzást keres, annak csalódás lehet a FlyBuds 3.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!