Használati tapasztalatok
A Tenways a Samsung, az LG, illetve a Panasonic akkumulátorait használja — gondolom mikor miből van készlet. A 7 Ah-s telep viszont nem nagy, egyrészt el kellett tudni rejteni a vázban, másrészt a tömegcsökkentés is szempont volt, ezzel a gyártó szerint maximum 70 kilométerre elegendő rásegítés csiholható ki. Ami szerintünk inkább 50-60 kilométer, ha az ember nem azzal van elfoglalva, hogy állandóan kapcsolgatja a megfelelő szintet a három fokozat között, biztos össze lehet takarékoskodni többet, ha odafigyelünk. Viszont kettő és fél óra alatt fel lehet tölteni fullra, ami kellemesen rövid idő az átlaghoz képest.
[+]
A CGO600-zal haladni kifejezetten jó, már ha eltekintünk a csillapítás hiányából és a fővárosi kerékpárutak minőségéből fakadó rázkódási kényelmetlenségektől. A nyomatékszenzoros megoldás a 250 wattos motorral kombinálva egy finom, kellő mértékben könnyítő, soha nem zavaróan erős, pillanatnyi időt sem késő extrát ad hozzá a saját teljesítményünkhöz. Ha valakinek az a kérdése, hogy a pedálszenzor és a nyomatékszenzor között mi a különbség, akkor egy akármilyen kínai bigyó után fel kell csak ülnie egy CGO600-ra, hogy öt méternyi haladás után egyértelmű legyen, hogy ez mennyire szofisztikáltabb, kiszámíthatóbb, kulturáltabb és összességében komfortosabb megoldás.
[+]
Viszont a Mivice M070-es motor nyomatéka csupán 35 Nm (amit a gyártó nem is közöl, de ki lehet túrni a netről), ez pedig ugyan könnyedén elegendő arra, hogy enyhe emelkedőkön ne jöjjünk zavarba, de ha kaptatósabb a táj, akkor hogy úgy mondjam át kell vegyük a munka oroszlánrészét. Persze így is könnyebben jutunk fel a dombtetőre, mintha nem lenne egy kis segítség, de a CGO600-zal inkább megkerülöm a Rózsadombot, mintsem átmásznék rajta. Ha az a cél, hogy semmi esetre se izzadjunk meg a budai hegyek között, akkor nem ez a bringa az ideális választás. Ha viszont alapvetően nem riadunk meg a tekeréssel járó izommunkától, akkor a Tenways ajánlata annyira azért segít még dimbes-dombos környéken is, hogy könnyebben abszolváljuk a hegymenetet, sík terepen pedig játszi könnyedséggel karistolhatunk el fáradság nélkül meglehetősen hosszasan.
A tartozékos doboz [+]
Mondhatná az olvasó, hogy a romkocsmákban merengő belpesti hipsterek ideális választása a termék (és ezzel az összes sztereotípiát ki is lőttük), de speciel bőven alkalmas kistelepülések közötti közlekedésre és akár könnyedebb túrákra is — ha és amennyiben az esti megállópontokon tudunk tölteni. Egy pár napos balatoni körhöz simán alkalmas és adott esetben a homloktörölgetés helyett lesz alkalmunk a tájat is csodálni. Viszont a motor maximum 25 km/h sebességig segít be (ez az EU szabvány), onnantól már nekünk kell hozzátenni a magunkét, ami egyetlen áttétel mellett ostobán szapora lábmunkát feltételez. Azért a hollandokat elküldeném egy Normafa túrára, hogy ne csak a Google Mapsen lássanak emelkedőket, Lisszabonban is lennének észrevételek, de hát vannak bőven olyan helyek a világban, ahol az urbánus környezet nem olyan lapos, mint egy fapapuccsal klopfolt rántott sajt.
[+]
A bicikli leggyengébb pontja egyértelműen a fedélzeti számítógép. Odáig rendben van, hogy egy OLED kijelzős szerkezetről van szó, ami kifejezetten apró, de jól leolvashatók a fekete alapon fehér karakterek. Az sem baj, hogy nem ezt a kis kijelzőt kell simogatni a vezérléshez, a tetején, az oldalán és alatta is vannak gombok. Alapesetben nem is fogjuk túl sokat babrálni: bekapcsolás után kér PIN-t (szabadon választható), a lenti nyilakkal lehet állítani a rásegítés mértékét, a felfelé gomb hosszas nyomása kapcsolja az első lámpát, amúgy pedig a szokásos statisztikai adatok látható a sebesség, a megtett út és az átlagértékek kapcsán. Van egy-két extra, mint a tologatós mód (sétáló mód, na), ami minimális rásegítéssel támogat minket, hogy ha toljuk a bringát, akkor ehhez ad egy láthatatlan extra kezet, de úgy egyébként ennyit tud és egyelőre nem fejtettük meg, hogy ki lehet-e ütni belőle a 25 km/h-s korlátot, mert az USA-ban ez 30 km/h is lehet.
[+]
Viszont van app! Bár inkább ne lenne. Egy egészen pici QR-kódot fogunk találni a vázon, amivel össze lehet kötni a bringát a mobilunkkal, ezt Bluetooth segítségével oldja meg a rendszer. A kapcsolat megléte után az akku töltöttségét és a hátralevő becsült hatótávot látjuk, valamint egy térképen azt is, hogy hol tartózkodunk. És a telefonunkról indíthatunk rögzítést, ami menet közben az aktuális sebességet mutatja a kijelzőn (minek?), ha pedig vége, akkor kapunk egy statisztikát arról, hogy mennyi volt az átlagunk, a maximális sebességünk és az út hossza. Ennyi. Nem rajzol térképet, nem számol magasságot, ANT+ eszközöket nem kezel, ráadásul a sebességgrafikon is egy vicc, mert 30 km/h-ig van skálázva, ha ennél gyorsabban gurulunk le valahonnan, akkor kiszalad a koordinátarendszerből a vonal. Arról nem is beszélve, hogy a zsebbe rakott telefon még szépen rögzít, a hátizsákba dobott mobil viszont elveszíti a kapcsolatot, amire persze legyinthetnénk, hogy majd utólag összeszinkronizálja a kormányon levő egységgel magát, de egy frászt. Ez ebben a formában gyakorlatilag értelmezhetetlen, pont az lenne a cél, hogy ha amúgy is rögzít adatokat a fedélzeti egység, akkor onnan jöjjenek meg a telefonra az értékek, hogy láthassam, hogy mikor és mennyit kerekeztem.
[+]
Szóval ez a Tenways CGO600 gyenge pontja, viszont ez a legkevésbé lényeges is. A bringa ugyanis megfelel egy csomó más elvárásnak: könnyű, jól össze van rakva, korrekt a geometriája, szuper a szíjhajtás, a nyomatékszenzoros megoldás nagyon finom működéssel párosul, jók a fékek és a gumik, hangtalan a működés, gyorsan tölthető az akkumulátor. Egy kiegyensúlyozott kerékpárról van szó, ami azonban nem tud megoldani mindent, ez pedig főleg az agyváltó hiányának róható fel, magasabb áttétel mellett talán a komolyabb hegymenetbe is jobban be tudna segíteni. Városi közlekedésre, kistepelülések közötti ingázásra azonban kifejezetten alkalmas, ha a terepviszonyok elég hollandszerűek, nincs elszállt ára (pláne támogatással), formás, minőségi, kulturált közlekedőeszköz azoknak, akik a biciklizést nem sportként, hanem A-ból B-be való eljutásként értelmezik. Ha pedig ennél nagyobb hatótávra, kevébé sportos testhelyzetre, valamint az ígéretek szerint komolyabb fedélzeti rendszerre van szükségünk, akkor valamivel drágábban ott van a hajtáslánc szempontjából megegyező CGO800… nincs kizárva, hogy majd azt is kipróbáljuk.
Bog
A biciklit tesztre a magyar forgalmazó, a nekem.green biztosította. Köszönjük.
