Tenways CGO600 - hangtalanul a belvárosban

Összedobta a net népe, hogy a hollandok Litvániában szereljenek össze szíjhajtásos, nyomatékszenzoros elektromos kerékpárt. És jól tették.

Bevezető

Napi szinten kapunk megkereséseket teljesen változatos helyekről, hogy teszteljük ezt, vagy amazt, a kínaiak különösen erősen (és jellemzően feleslegesen) traktálnak zömmel haszontalan kacatokkal, de az meglehetősen ritka, hogy egy kerékpárforgalmazó ír levelet. Tenways… ezt már hallottam valahol, de egészen addig nem tudtam hová tenni, amíg be nem battyogtam gyalogszerrel a nekem.green irodájába az Opera mellé, hogy aztán kerékpáron távozzak, mert nekem is ott állt össze a kép, hogy az Indiegogón kalapoztak a cuccra pénzt, az ő hírlevelüket pedig járatom, mert néha a sok agyatlanság mellett kincseket is lehet találni.


[+]

Több mint 6 millió dollárt húztak be a népességtől, szóval el is készült elsőre a Tenways CGO600. A cég holland, ott azért van némi sejtésük arról, hogy miképp kéne kinéznie egy városi bringának, az összeszerelés litván, az alkatrészek zöme pedig nem meglepő módon Kínából jön, de így van ez az ismert márkák esetében is. A bicikli koncepciója viszont nem teljesen szokványos, mert ez egy nagyon könnyűnek tervezett, viszonylag kevés karbantartást igénylő, szíjhajtásos és nyomatékszenzoros holmi, ami — és itt már előre lelövök fontos megállapításokat — klasszisokkal finomabban, elegánsabban és kulturáltabban adja elő a villanymotorral megtámogatott kerekezést, mint az egybites kínai izék. És úgy érzésre tovább is fog kitartani.


[+]

Ám az árát azért próbálták relatív alacsonyan tartani (680 ezer magyar játékpénz, ami az állami támogatással tovább csökkenthető), ezért egy csomó extrát kihajítottak. Kapásból csak egy sebesség van: szíjhajtásnál ennél többet csak agyváltóval lehet összehozni, de az egy elég drága ketyere. Nincs csillapítás sem az első villában, sem máshol, a fedélzeti rendszert jóindulatúan nevezzük most egyszerűnek, a mindenféle egyéb trükköktől (kivehető akkumulátor, csillapított ülés, akkuról üzemelő hátsó lámpa) pedig szintén el kell búcsúzni. Ráadásul egyelőre még a gyártás korai szakaszában vagyunk, szóval első használat során azért érdemes állítgatni ezt-azt, illetve most még éppen jár első-hátsó sárvédő és kitámasztó a júzereknek, de ez később vélhetően el fog tűnni.


[+]

Valamit valamiért, ugye, mert közben a Tenways CGO600 megfelel az összes létező előírásnak, szóval járhat rá a támogatás is, hogy emészthetőbb kategóriába csússzon az ára, viszont — és ennek az anyagnak ez is volt az eredendő célja — nem lesz alkalmas a bringa mindenre. Amire viszont dedikáltan szánták, oda nagyon is megfelel: ez pedig a viszonylag sík, városi környezet.

Hirdetés

Kialakítás

Egy kissé sportos geometriájú trekkingről van szó, L és M méretben létezik, a gyártó szerint 165 és 200 centiméter közötti testmagassághoz ajánlható, 180 centinél van a méretváltási határ. A 6061-es alumíniumból készült váz minden bigyóval (akkuval és motorral együtt) alig nyom többet, mint 15 kilogramm, jóval könnyebben rámolgattuk ide-oda az iroda folyosóján, mint a sárnehéz ADO bringákat. És azért ez számít akkor is, amikor a rásegítés hatékonyságáról esik majd szó.


[+]

A vázba rejtett akkumulátor mindenképpen az elegánsabb vonal, de megvan az a hátránya, hogy nem lehet kiszedni, márpedig egy ilyen megoldásért főleg azok hálásak, akik nem akarnák a komplett bringát felcipelni a pinceszintről a negyedikre a töltés miatt. A CGO600 ötféle színösszeállításban érhető el, ebből kettőnél az az egyediség, hogy az első villa más árnyalatú. Úgy összességében egy jó arányú bringa, nem mondanám különlegesnek, de pont az egyszerűsége és a letisztultsága miatt megkapó, ráadásul alig észrevehető, hogy elektromos rásegítésű masináról van szó.


[+]

A részletekben viszont vannak meglepetések. Egyrészt itt van maga a szíjhajtás, ami időtálló, hangtalan és kenőanyag nélkül működik, vagyis nem fogjuk összezsírozni még a bő szárú világos gatyót sem használat közben. A szénszálas műanyag szíj gyakorlatilag nem igényel karbantartást, nem csörög, nem zörög, nem hajlamos arra, hogy elszakadna, viszont a hagyományos hátsó racsnitól el kell búcsúznunk, így áttételek közül sem tudunk választani, egy sebesség van, ami egy jó középértéknek tekinthető. El lehet vele indulni emelkedőn is, viszont ostobának fogunk tűnni, ha nagy tempóval haladnánk, mert oda viszont már kevés az áttétel.


[+]

Figyelmet érdemelnek a hidraulikus fékek (ami nem valami noname megoldás, hanem Tektro), a kormányon pedig nincs sok látnivaló, a szögegyszerű csengő mellett csak egy nagyon minimalista fedélzeti komputer üldögél a legfontosabb funkciók ellátására. Az első lámpa is innen kapcsolható, a hátsó viszont külön modul, amit a nyeregcsőre lehet helyezni, saját áramellátása van. Ez, valamint a töltő, a kábel, az állítgatáshoz szükséges kulcsok és egy pumpa a CGO600 tartozéklistáját képezik, amit egy kartondobozban kap meg a tulajdonos a vásárlás során. A gyárilag szerelt gumik is trekkingre valóak, a defekttűrő abroncsok gördülési ellenállása és zaja alacsony.

Használati tapasztalatok

A Tenways a Samsung, az LG, illetve a Panasonic akkumulátorait használja — gondolom mikor miből van készlet. A 7 Ah-s telep viszont nem nagy, egyrészt el kellett tudni rejteni a vázban, másrészt a tömegcsökkentés is szempont volt, ezzel a gyártó szerint maximum 70 kilométerre elegendő rásegítés csiholható ki. Ami szerintünk inkább 50-60 kilométer, ha az ember nem azzal van elfoglalva, hogy állandóan kapcsolgatja a megfelelő szintet a három fokozat között, biztos össze lehet takarékoskodni többet, ha odafigyelünk. Viszont kettő és fél óra alatt fel lehet tölteni fullra, ami kellemesen rövid idő az átlaghoz képest.


[+]

A CGO600-zal haladni kifejezetten jó, már ha eltekintünk a csillapítás hiányából és a fővárosi kerékpárutak minőségéből fakadó rázkódási kényelmetlenségektől. A nyomatékszenzoros megoldás a 250 wattos motorral kombinálva egy finom, kellő mértékben könnyítő, soha nem zavaróan erős, pillanatnyi időt sem késő extrát ad hozzá a saját teljesítményünkhöz. Ha valakinek az a kérdése, hogy a pedálszenzor és a nyomatékszenzor között mi a különbség, akkor egy akármilyen kínai bigyó után fel kell csak ülnie egy CGO600-ra, hogy öt méternyi haladás után egyértelmű legyen, hogy ez mennyire szofisztikáltabb, kiszámíthatóbb, kulturáltabb és összességében komfortosabb megoldás.


[+]

Viszont a Mivice M070-es motor nyomatéka csupán 35 Nm (amit a gyártó nem is közöl, de ki lehet túrni a netről), ez pedig ugyan könnyedén elegendő arra, hogy enyhe emelkedőkön ne jöjjünk zavarba, de ha kaptatósabb a táj, akkor hogy úgy mondjam át kell vegyük a munka oroszlánrészét. Persze így is könnyebben jutunk fel a dombtetőre, mintha nem lenne egy kis segítség, de a CGO600-zal inkább megkerülöm a Rózsadombot, mintsem átmásznék rajta. Ha az a cél, hogy semmi esetre se izzadjunk meg a budai hegyek között, akkor nem ez a bringa az ideális választás. Ha viszont alapvetően nem riadunk meg a tekeréssel járó izommunkától, akkor a Tenways ajánlata annyira azért segít még dimbes-dombos környéken is, hogy könnyebben abszolváljuk a hegymenetet, sík terepen pedig játszi könnyedséggel karistolhatunk el fáradság nélkül meglehetősen hosszasan.

A tartozékos doboz
A tartozékos doboz [+]

Mondhatná az olvasó, hogy a romkocsmákban merengő belpesti hipsterek ideális választása a termék (és ezzel az összes sztereotípiát ki is lőttük), de speciel bőven alkalmas kistelepülések közötti közlekedésre és akár könnyedebb túrákra is — ha és amennyiben az esti megállópontokon tudunk tölteni. Egy pár napos balatoni körhöz simán alkalmas és adott esetben a homloktörölgetés helyett lesz alkalmunk a tájat is csodálni. Viszont a motor maximum 25 km/h sebességig segít be (ez az EU szabvány), onnantól már nekünk kell hozzátenni a magunkét, ami egyetlen áttétel mellett ostobán szapora lábmunkát feltételez. Azért a hollandokat elküldeném egy Normafa túrára, hogy ne csak a Google Mapsen lássanak emelkedőket, Lisszabonban is lennének észrevételek, de hát vannak bőven olyan helyek a világban, ahol az urbánus környezet nem olyan lapos, mint egy fapapuccsal klopfolt rántott sajt.


[+]

A bicikli leggyengébb pontja egyértelműen a fedélzeti számítógép. Odáig rendben van, hogy egy OLED kijelzős szerkezetről van szó, ami kifejezetten apró, de jól leolvashatók a fekete alapon fehér karakterek. Az sem baj, hogy nem ezt a kis kijelzőt kell simogatni a vezérléshez, a tetején, az oldalán és alatta is vannak gombok. Alapesetben nem is fogjuk túl sokat babrálni: bekapcsolás után kér PIN-t (szabadon választható), a lenti nyilakkal lehet állítani a rásegítés mértékét, a felfelé gomb hosszas nyomása kapcsolja az első lámpát, amúgy pedig a szokásos statisztikai adatok látható a sebesség, a megtett út és az átlagértékek kapcsán. Van egy-két extra, mint a tologatós mód (sétáló mód, na), ami minimális rásegítéssel támogat minket, hogy ha toljuk a bringát, akkor ehhez ad egy láthatatlan extra kezet, de úgy egyébként ennyit tud és egyelőre nem fejtettük meg, hogy ki lehet-e ütni belőle a 25 km/h-s korlátot, mert az USA-ban ez 30 km/h is lehet.


[+]

Viszont van app! Bár inkább ne lenne. Egy egészen pici QR-kódot fogunk találni a vázon, amivel össze lehet kötni a bringát a mobilunkkal, ezt Bluetooth segítségével oldja meg a rendszer. A kapcsolat megléte után az akku töltöttségét és a hátralevő becsült hatótávot látjuk, valamint egy térképen azt is, hogy hol tartózkodunk. És a telefonunkról indíthatunk rögzítést, ami menet közben az aktuális sebességet mutatja a kijelzőn (minek?), ha pedig vége, akkor kapunk egy statisztikát arról, hogy mennyi volt az átlagunk, a maximális sebességünk és az út hossza. Ennyi. Nem rajzol térképet, nem számol magasságot, ANT+ eszközöket nem kezel, ráadásul a sebességgrafikon is egy vicc, mert 30 km/h-ig van skálázva, ha ennél gyorsabban gurulunk le valahonnan, akkor kiszalad a koordinátarendszerből a vonal. Arról nem is beszélve, hogy a zsebbe rakott telefon még szépen rögzít, a hátizsákba dobott mobil viszont elveszíti a kapcsolatot, amire persze legyinthetnénk, hogy majd utólag összeszinkronizálja a kormányon levő egységgel magát, de egy frászt. Ez ebben a formában gyakorlatilag értelmezhetetlen, pont az lenne a cél, hogy ha amúgy is rögzít adatokat a fedélzeti egység, akkor onnan jöjjenek meg a telefonra az értékek, hogy láthassam, hogy mikor és mennyit kerekeztem.

[+]

Szóval ez a Tenways CGO600 gyenge pontja, viszont ez a legkevésbé lényeges is. A bringa ugyanis megfelel egy csomó más elvárásnak: könnyű, jól össze van rakva, korrekt a geometriája, szuper a szíjhajtás, a nyomatékszenzoros megoldás nagyon finom működéssel párosul, jók a fékek és a gumik, hangtalan a működés, gyorsan tölthető az akkumulátor. Egy kiegyensúlyozott kerékpárról van szó, ami azonban nem tud megoldani mindent, ez pedig főleg az agyváltó hiányának róható fel, magasabb áttétel mellett talán a komolyabb hegymenetbe is jobban be tudna segíteni. Városi közlekedésre, kistepelülések közötti ingázásra azonban kifejezetten alkalmas, ha a terepviszonyok elég hollandszerűek, nincs elszállt ára (pláne támogatással), formás, minőségi, kulturált közlekedőeszköz azoknak, akik a biciklizést nem sportként, hanem A-ból B-be való eljutásként értelmezik. Ha pedig ennél nagyobb hatótávra, kevébé sportos testhelyzetre, valamint az ígéretek szerint komolyabb fedélzeti rendszerre van szükségünk, akkor valamivel drágábban ott van a hajtáslánc szempontjából megegyező CGO800… nincs kizárva, hogy majd azt is kipróbáljuk.

Bog

A biciklit tesztre a magyar forgalmazó, a nekem.green biztosította. Köszönjük.

Hirdetés