Multimédia
A kamera 2 megapixeles, fixfókuszos. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 1600 x 1200, mozgóképeknél pedig 352 x 288 pixel. A beállítások elég sokrétűek, az ISO érzékenységet 100 és 400 között lehet állítani, a fehéregyensúlyba szintén belepiszkálhatunk, van önkioldó, keretek, effektusok (a skicc sajnos hiányzik). A mobilfény elég gyenge, rossz fényviszonyok között, közeli képeknél segíthet, egyébként legfeljebb olyan eredményt kaphatunk, mint amilyen az utolsó képé.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A zenelejátszó a szokásos. Ezen a készüléken képes a háttérben futni, úgyhogy kimaradt belőle a gyorstekerés, hangszínekből pedig csak három van - nehogy mindent tudjon, igaz? A zenéket a microSD kártya mellett a 80 MB-os belső memóriában is tudjuk tárolni. A memóriakártyát meglepően lassan kezeli a készülék, a zenelejátszó szoftver is elég döcögős, egy számváltás több másodpercet vesz igénybe. A kihangosító hangszóró nagyon gyenge, zenehallgatásra alkalmatlan, a füles minősége erős közepes, viszont kissé idétlenül néz ki - nem elég, hogy aszimmetrikus kialakítású, a fülbe menő részek legalább másfélszer hosszabbak az átlagosnál, a felvevőgomb pedig arany színben pompázik, aminek a bicolor rajongó hölgyeken kívül gyanítom, hogy nem sokan örülnek. Az FM rádió hiányzik a szolgáltatáskínálatból - ezek fényében legfeljebb közepesnek nevezhetjük a zenei funkciókat.
Balra a D840, jobbra az iPod fülese
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
