Bevezető, csomagolás
Azzal ütöttem el a Onesport bringatesztelési ajánlatát miután megtekintettem a felkínált termékről elérhető információkat, hogy ilyesmit már sokat láttunk, ismerjük az előnyöket és a hátrányokat, vagyis nem feltétlenül tudnám megindokolni, hogy miért is lenne számunkra egy sokadik pedálszenzoros e-bringa kipróbálása olyan nagyon izgalmas. Erre azt a választ kaptam, hogy úgy amúgy ők szállítanak be az összes eddig általunk ismert kínai márkának, szóval rengeteg tapasztalattal léptek nemrég színre, miközben alacsonyan tudják tartani az árat. Ez pedig felkeltette az érdeklődésem, pár nappal később pedig már Virág Dani vonszolta be a méretes dobozt a szerkesztőség ajtaján — abban ült az OT16 nevű modell.
[+]
A holmi árával érdemes kezdenünk ezt a tesztet: a hivatalos oldalon 739 euró a listaára, kaptunk viszont spéci kuponkódot (marha nehéz megjegyezni, mert MOBILARENA), ezzel 639 euróra csökken a végösszeg, vagyis 250 ezer forint alatt megáll a dolog, ennyiért pedig tényleg nem kínál sem az ENGWE, sem az ADO semmit, nem hogy egy összecsukható modellt. Szóval ennek ismeretében tényleg nem vártam különösen sokat, de a csomagolás rögtön kellemes meglepetésnek bizonyult. Nem a szerszám-csavar-töltő szentháromság biztosítása volt a különleges, ez ugyanis alapvető elvárás, hanem a gyárilag mellékelt gázkar lepett meg: ezt sok helyen külön kell megvenni extra zsetonért, ha valakinek az a vágya, hogy tekerés nélkül is tudjon haladni — más kérdés, hogy így már nem minősül bringának a bringa a jogszabályok szerint.
[+]
A másik örömöm az volt, hogy összerakni sokkal egyszerűbb volt, mint egy sereg másik biciklit, összecsukva csomagolják, jószerével csak a kormányoszlopot és az ülést kell a megfelelő csövekbe oktojálni, fel kell tenni a pedálokat, meg kell húzni néhány csavart (az első és a hátsó sárvédőket érdemes állítgatni, azok ugyanis a szállítás során elmozdulhatnak), kelleni fog egy pumpa, aztán nagyjából meg is vagyunk. Persze érdemes felszerelni a fényvisszaverőket a küllőkre, nem árt feltölteni az alapból 60%-os állapotú akkut, mi azért ellenőriztük a fékeket és a láncot is, de nem egy kifejezett agysebészet a csomag kibontását követő 30. percben már az utcán kerekezni az OT16-tal.
Kialakítás
A bringa egy tipikus alsópolcos legózás eredménye. A váltó az alapszintű Shimano SIS Tourney, a fedélzeti egység az az S688-as modul, amit számos más kerékpáron is láthattunk már, a fékek nem hidraulikusak, sebességből hét darab van, a 15 Ah-s, 48 voltos akkut pedig nem rejti a váz, hanem a nyeregcső mögött ül. De az ülés kiemelése után könnyen kiszedhető, ha csak ezt cipelnénk fel a hatodikra tölteni, miközben a több mint 27 kilogrammot nyomó járgány mondjuk a pincében dekkol, illetve van rajta indikátor, egy gombnyomással ellenőrizhető a töltöttsége.
[+]
Jó pont, hogy a kormány és az ülés magassága is szabadon állítható. Az úthibák csillapítását háromféle módon próbálja megoldani a masina: egyrészt a 20 inches kerekek szélesek (3 inch) és ballonosak, másrészt van egy alapszintű első teleszkóp 4 centiméteres úttal, valamint a nyeregcső felső része is rugózik. Ezek külön-külön nem sokat érnek, így együtt már van némi értelmük, de a kényelmesnek látszó, széles nyereg rövid távon valóban kellemes, de tapasztalt kerékpárosok tudják, hogy hosszabb utakon az ilyen alakú ülésekre pont úgy támaszkodik az ülep, ami már nem fog vidám perceket okozni a nap végén. Ugyanakkor az OT16 nem egy utazóbringa, ez amolyan postás-bike, kapott is egy masszív csomagtartót.
[+]
Van gyárilag első-hátsó lámpa (bár az első fény lehetne kicsit erősebb), megvannak a sárhányók, adnak a kormányra szerelhető kis csengőt, de a termék legfontosabb ismérve, hogy össze lehet csukni nagyjából középtájt, emiatt a sziluettje is inkább valami elegáns hintóra hajaz. A hajtogatást egy gyorskioldóval lehet indítani és zárni, ahhoz képest ez kissé filigránnak tűnt elsőre, hogy 120 kilogrammos a terhelhetőség, de úgy 90 kilogrammal (jómagam és a hátizsákom) nem volt semmi nyeklés-nyaklás. Pont ez a relatív könnyed szerkezet az oka annak, hogy jóval könnyebb összecsukni és szétnyitni, mint mondjuk a már próbált ENGWE bringát, itt is van egy aprócska támasz, hogy ne a vázat tegyük le az aszfaltra széthajtás után és bár a kormány nem hajtható le, de így is egész kompakt lesz a motyó, csak aztán 27 kilót beemelgetni egy SUV hátuljába már nem olyan triviális. Arra viszont figyelni kell, hogy a pedálok vízszintesen álljanak, különben pont ezek miatt nem fogjuk tudni hajtogatni a gépet.
[+]
A váz geometriája kissé szokatlan, elő blikkre távolinak tűnik egymástól az ülés és a kormány, de mégsem éreztem kényelmetlennek. A kormány legalsó pontjánál el tudtam volna képzelni alacsonyabb állapotot, illetve hórihorgas júzerek esetén már lehet, hogy közel van a nyereg és a kormányhoz. Mivel nincs felső merevítés, ezért az OT16-ra felszállni és leszállni könnyű, szerintem simán lehet szoknyában is tekerni vele, bár őszintén ezt nem próbáltam. Az általános összeszerelési minőség a szokásos színvonalon mozog, biztos lehetne szebb hegesztéseket művelni, ám nem bántóan olcsó sehol, de azért nyilván nem a prémium kategóriában focizik.
Haladás
Sokadszorra ismertetjük a pedálszenzoros bringák működési elvét, de mindenképpen fontos tudni, hogy ezek hogyan oldják meg a rásegítést. A nyomatékszenzoros (ez a másik iskola) kerékpárok azt figyelik, hogy milyen erősséggel teker a jóember és ennek megfelelően folyamatosan változtatják a rásegítés mértékét szinte azonnal lekövetve a hajtási erőkifejtést. Ez a kellemes és gondtalan megoldás, de jóval drágább. Az olcsóbb vonalon mozgó bicikliknél csak azt nézi a szenzor, hogy tekerünk-e, vagy sem. Ez egy bináris dolog, ha pedálozunk, akkor felkapcsolja a motor mind a 250 wattját, a kis kijelző három fokozata csak annyit szabályoz, hogy 15, 20, vagy éppen 25 km/h-ig segítsen be. Ha ezt a tempót elérjük, akkor lekapcsol, ha alatta vagyunk és tekerünk, akkor pedig fel. Ezen műveleteket néhány másodperces késéssel intézi, vagyis az első fél fordulatot lábizomból meg kell oldani, hogy aztán meglóduljon a szerkezet, ha pedig leállunk a tekeréssel, akkor is kell neki egy kis idő, mire kikapcsolja a motort.
[+]
És ez az, amit kicsit szokni kell. Rá lehet érezni, pár kilométer alatt az ember fejben hozzáidomul a meghajtás darabosságához, a fékek behúzása pedig kapásból megállítja a rásegítést, de ettől még ez egy alapszintű megoldás. A hét fokozat érezhetően kevés, a legalacsonyabb áttétellel is nagyon pörög a láb ahhoz, hogy a 25 km/h meglegyen, aztán rá fogunk jönni, hogy feleslegesen strapáljuk magunkat, ha csak ímmel-ámmal tekerünk, akkor is megkapjuk az extra segítséget és 25 km/h-val fogunk haladni.
[+]
Viszont az első komolyabb emelkedőnél hirtelen megváltozik a képlet, ezeket ugyanis egymaga már nem gyűri le, szükség lesz a mi munkánkra is, csak jóval kevésbé fogunk kihalni, mintha csak a saját képességeinket vetnénk be, egy könnyed szobakerékpározási szinttel simán fel lehet menni közepes meredekségű utakon, ha pedig még kaptatósabb a terep, akkor már dolgoznunk kell nekünk is, de még ott sem annyit, mintha nem lenne alánktolva extra 250 watt. Ez pedig áldás olyan kocabringásoknak (mint én), akik mondjuk dombosabb vidéken laknak és azért nem kerékpároztak eddig, mert utálták a nap végén még felküzdeni magukat az otthonukhoz, de arra is tökre alkalmas a szerkezet, hogy könnyed tekeréssel felmenjünk mondjuk a János-hegyre, ráadásul a fat gumik miatt földúton sem jön zavarba a bringa, össze-vissza grasszáltam vele az erdőben különösebb megerőltetés nélkül, a relatív magas hasmagasság pedig simán elég padkákról való leugratáshoz.
Az ígért 40 kilométeres hatótáv benne van a gépben. Nyilván nem úgy, hogy 40 kilométert haladunk felfelé fixen, de átlagban kijön, ha városi környezetben a kettes fokozatig kapcsolunk, ami 20 km/h-ig segít, ha mindenhol csutkán csapatjuk, akkor inkább 30 kilométer lesz a vége. A fékek rendben fognak, a menetkomfort az árszinthez képest kellemes, a szokatlan geometriát ellensúlyozza a tág határok között állítható ülés és kormánymagasság. Extrák nincsenek, Bluetooth kapcsolat ennyi pénzért nem jár, de ez egy olyan olcsó bicikli, ami kontrollálható módon tesz hozzá a saját erőnkhöz némi extrát, össze lehet csukni, van rajta minden, amit a jogszabályi előírások megkövetelnek, kis megszokás után a működtetése is triviális. Nem, nem egy komoly bicikli, nem, nem azoknak szánják, akik sok 100 kilométert nyomnak le a nyeregben, nem túl kifinomult, nincs kikönnyítve, nem mozogja ki az összes úthibát, nem lesz hosszú távon túlzottan kényelmes, de nem is erre szánják. Egy korrektül megcsinált, belépő szintű ajánlat azoknak, akik akármilyen okból kifolyólag nem tudnak és/vagy nem akarnak kizárólag a saját erejükre támaszkodva eljutni két keréken A-ból B-be. És ennek millió indoka lehet onnan kezdve, hogy két gyulladt térdizülettel én speciel hálás voltam a segítségért, talán X év múlva (ahol X minél magasabb szám) már végképp szükségem lenne arra a 250 wattnyi extra erőre, sokan vannak, akik mennének bringával, de nem óhajtanak csapzottan a célállomásra érkezni, megint mások pedig nem a sportértéket keresik, hanem autózás helyett választanának egy nem megterhelő közlekedési formát, de a rollert a kis kerekeivel veszélyesnek érzik. Százféle indok van arra, hogy egy e-bike miért hasznos, a Onesport OT16 egy kedvező árfekvésű, értelemszerűen korlátozott képességű, de a célnak mégis megfelelő opció, különösebb meglepetést nem okozott, de ebben az árfekvésben ténylegesen van relevanciája.
Bog
A kerékpárt a gyártó küldte el hozzánk tesztre, köszönjük. Ide kattintva lehet megvásárolni, a "more payment options" linkre kattintva adható meg a MOBILARENA kuponkód, amivel 100 euróval csökken az ár.
