Bevezető
Talán az első Xiaomi roller indította el azt folyamatot, ami itthon az elektromos rollerek terjedéséhez köthető. Egy megfizethető, alapvető városi rohangáláshoz elég tudást kínáló masina volt ez (és még mindig piacon van), ami sok-sok vásárló számára adott hirtelen olyan mobilitási szabadságot, mint egy kerékpár — csak éppen nem izzadt meg az ember és mindenféle mozgásszervi problémák mellett is megoldható volt a rövid távú, de egyszerű és célszerű helyváltoztatás. Erre aztán rácsatlakoztak a különböző rollerbérlési szolgáltatók, hogy tényleg ellepjék az utcákat ezek a gépek, noha ez a hirtelen jött rollermennyiség nem feltétlenül járt kéz a kézben a megfelelő használati attitűddel, de mint minden esetben, most is idomul majd a szabályozás és előbb-utóbb remélhetőleg a rollerezési kultúra is evolválódik.
[+]
Ám mostanra már annyira sokféle roller van a piacon, hogy alkategóriák is keletkeztek. A legolcsóbb mezőny tagjait szokás pálcikarollereknek is nevezni, főleg egyszerű és relatív vékonyka felépítésük miatt. A középső szegmensben vannak a komolyabb, vaskosabb, nagyobb hatótávú, sokszor némi csillapítást is felmutató motyók, ezek felett pedig jönnek az egyre erősebb, már a veszélyesség határát bőven súrolgató szörnyetegek mindenféle korlátozástól mentes végsebességgel és jókora, 60-80 kilométeres hatótávval. Mindennek ellenére a hazai szabályozás nem hogy nem idomult az ezrével az utcákon levő mikromobilitási eszközökhöz (ide értve az e-bringákat és a vadhajtásként jelen levő egykerekűket és villanyos gördeszkákat), hanem konkrétan nullát változott, miközben ígérgetés mindig volt, főleg akkor, amikor egy rolleres érintett volt valami balesetben és a média elkezdte nyomasztani a döntéshozókat. Időről-időre felröppennek állítólagos információk arról, hogy miképp fogják belegyömöszölni a KRESZ-be a rollereseket, de legutóbb azt hallottuk, hogy a választásokig nem piszkálja a kormányzat a rolleres társadalmat, nehogy megharagudjanak. Szép példája ez annak, hogy a júzerek biztonságát milyen csodásan írja felül az opportunizmus.
[+]
Ám az nagyjából látható, hogy az EU-s országokban sok helyen már meglévő szabályozás átemelésére lehet leginkább számítani. Ez meghúz egy határt a teljesítmény és a végsebesség kapcsán, kötelezővé téve a mechanikus féket és a világításokat. 300-350 wattos teljesítménymaximumra és 25 km/h-ban korlátozott végsebességre lehet számítani, eddig a pontig kvázi kerékpárként fogja kezelni a jogszabály a rollereket, tehát akiknek ide befér a cucca, azoknak nem kell aggódniuk. Az olcsóbb masinák pedig rendre ide tartoznak, ahogyan az Okai Neon Lite is, amiről amúgy ez a cikk is szólna, csak sajnos a szerzőt egyre többször zavarja, hogy az államapparátus a kisujját sem mozdítja meg, hogy kereteket szabjon a rolleres piacnak. Ebben az olcsónak számító (100-150 ezer forintos) kategóriában viszont nehéz kitűnni, a teljesítménybeli keretek kötöttek, tehát minőséggel és extra funkciókkal lehet csábítani a potenciális vevőket. Az Okai pedig ezt elég jól csinálja.
Kialakítás
A hazai forgalmazásban is elérhető Okai rollerek jelenleg három modellel vannak jelen. Neon, Neon Lite és Neon Pro néven érhetők el a termékek, a Pro verziót már próbáltuk, de most kifejezetten kértünk egy belépő szintű változatot. Egyrészt azért, mert a bevezetése óta szépen csökkent az ára (most éppen valamivel 120 ezer forint alatt van), másrészt pedig azért, mert érdekelt bennünket, hogy milyen kompromisszumokkal jár a kedvezőbb árfekvés. Nagyon pozitív, hogy vannak bizonyos funkciók, amelyek a termékvonal összes darabjára jellemzők, ezekből pedig a legolcsóbb modell sem szenved hiányt: világító kormányrúd, színes LCD kijelző, NFC-s kulcskártya és Bluetooth kapcsolat. Ezek nem feltétlenül jellemzőek ezen az árszinten.
[+]
A Neon Lite egy vállalható méretű dobozban érkezett, hiszen 15 kilogrammot nyom a mérlegen. A csomagolás kimondottan kulturált, van helye az 2 darab csavarnak, amikkel a kormányt kell rögzíteni, adnak hozzájuk megfelelő imbuszkulcsot és persze a kék színű NFC-s kártya is jár a géphez. Az összerakás művelete egyszerű, a kormányoszlopban futó két kábelt kell összedugni, az egészet felhajtani, majd egy csavarral középállásban rögzíteni, illetve érdemes a gumikat ellenőrizni, de másra nem lesz szükség. A hozzánk eljuttatott Okai Neon Lite fehér színű, de létezik feketében is. Kapunk még mellé egy pumpához való kábelt a megfelelő végződéssel, egy töltőt, valamint némi leírást, aminek a fele arról szól, hogy milyen térdvédőt érdemes viselni és hogyan közlekedjünk biztonságosan.
[+]
Miután ez nem egy drága és nehéz bigyó, ezért a trepni sem túl széles, két talp már nem fér el egymás mellett. Viszont a gumírozott felület nem csúszik, a töltőcsatlakozót pedig gumiajtó védi, hogy az IP55-ös védettség szavatolva legyen. Elöl-hátul van lámpa, illetve az Okai Neon széria védjegye sem hiányzik: a keréktől a kormányig függőlegesen végigfutó LED-sáv most is igény szerint ég, pulzál, vagy villog a használat során, de persze ki is lehet kapcsolni az egészet. A 15,5 x 49 centiméteres trepni alatt lakik a 7,8 Ah-s akkumulátor, a 300 wattos motor a hátsó kereket hajtja (csúcsteljesítménye 600 watt, de ezt nem tudja hosszan leadni), a kormány pedig egyszerű és funkcionális, mert gázkar, fék (hátsó, tárcsa) és csengő van rajta csupán, illetve a stucnin ott trónol a kör alakú kijelző.
[+]
Nagyon elégedett voltam az általános összeszerelési minőséggel. A kormány nem nyeklik-nyaklik, az egész roller annak ellenére masszív, hogy az összecsukás folyamata tényleg egy másodperc az alsó gyorskioldóval, az anyagminőség remek, az illesztések és a hegesztések szépek, a kormánymarkolatok csúszásgátló műanyagja pompásan megfelel a célnak, a kifejezetten jól formatervezett, a trepni aljába visszahajló kitámasztó is elég vaskos, csak valahogy nem tökéletes a mérete, mert nem támaszkodik, illetve dől rá eléggé a roller, magyarán nem lesz igazán stabil, egy nyári szellő is fel tudja borítani.
Haladás, app
Reggel azért csípős volt már az idő ahhoz, hogy nagyon gyorsan akarjak menni lejtőn lefelé, ezért nem bántam, hogy 17-18 km/h-ra gyorsult fel alattam csupán a gép. De persze azért ott motoszkált bennem a kérdés, hogy miért nem hozza az előírt 25 km/h-t. Átnéztem az összes beállítást az alkalmazásban, de nem volt erre vonatkoztatva semmi támpont, E, L és H módok vannak, 10, 15 és 25 km/h-s maximummal, én pedig H-ban csapattam. De aztán lekerült rólam a hátizsák (4 kg), akkor már 20-21 km/h-val nyomultam, szóval biztos vagyok benne, hogy ha mondjuk a fejemet is otthon hagyom, akkor mentem volna 25-tel. Aztán megkértem valakit, aki nőnemű és 55 kilogrammot nyom, hogy ugyan tegyen egy kört — na, alatta simán kijött a végsebesség. Vagyis akár 300 watt, akár nem: körülbelül 75-80 kilogrammos terhelés mellett tudja elérni a 25 km/h-t, ha ennél nehezebb a júzer, akkor arányosan csökkenni fog a végsebesség. Nem véletlen, hogy csak 100 kilogramm a maximális terhelhetősége a rollernek.
[+]
Viszont jó vele menni — mármint pálcikarolleres viszonylatban. A 9 inches gumik az egyetlen rázkódást csillapító részegységek, ami hát nem mondható túl hatékony megoldásnak, rossz úton ez a roller is ráz. Ugyanakkor jól adagolható az erő, stabil, jól fordul, hatékony a fék, a látni és látszani elv pedig az első-hátsó lámpa miatt, plusz a dekorációs LED-csíknak köszönhetően abszolút megvalósul. A hátsó lámpa fixen ég, ha fékezünk, akkor villog. A fedélzeti kijelző jól láthatóan közli az információkat, ugyanakkor a hatótáv kapcsán ne várjunk csodát, a gyártó által megadott 30 kilométer csak sík terepen és 70 kilogrammos ügyféllel fog összejönni, ha nem húzzuk mindig maximumon, nálam inkább a 20 kilométer volt a mérvadó. Valamit valamiért: az akku 4,5 óra alatt feltölthető. Noha a cég azt mondja, hogy akár 20%-os emelkedőn is felmegy, ez biztos így is van, ha egy mókus vezeti. Normál férfiember alatt hamar elfogy a lendület, az a 600 wattos csúcsteljesítmény nem tart sokáig, ráadásul ha hosszabban erőltetjük, akkor a túlmelegedés elkerülése miatt inkább biztonsági okokból kikapcsol az egész. Egy dunai hídon nem lesz probléma, de a Rózsadomb tetejére nem fogunk tudni vele felmászni.
[+]
A mellékelt alkalmazás funkcionálisan korrekt, interfész szempontjából viszont kicsit szedett-vedett, néha szétcsúsznak feliratok és nem tud alkalmazkodni egy kinyitható telefon négyzetes kijelzőjéhez sem. Oké, hogy ez nem sokakat érint, de ettől még zavaró. A roller Bluetooth segítségével kapcsolódik, a szoftverből lehet állítani a LED-csík színét és villogási metódusát, látunk statisztikai adatokat és innen lehet konfigurálni az NFC-s zárolást is. Itt van olyan lehetőség, hogy egy tetszőleges NFC taget hozzáadjunk a kulcskártyákhoz, maga a telefon viszont nem lehet érintéses kulcs, ha mobillal akarjuk feloldani a gépet, akkor arra a Bluetooth és az alkalmazás használata javasolt. A zárolás két dolgot csinál: egyrészt bár be lehet kapcsolni a masinát, de hiába húzigáljuk a gázkart, másrészt ha ilyenkor valaki megpróbálja eltolni, akkor a motor ellenállása miatt ez egyrészt nehezebb (de azért messze nem lehetetlen), valamint a tologatás hatására kattogó hangot ad ki magából a gép. Nem ettől fogják nem ellopni: egy mozdulat összecsukni, 15 kilogrammot pedig majdnem bárki megemel és elrohan vele.
[+]
Összegzés. Jelenleg a KRESZ azt mondja, hogy elektromos kerékpárnak tekinthető az a jármű, amely maximum 25 km/h-ig segíti a haladást és maximum 300 wattos teljesítményt nyújt. No, meg azt is mondja, hogy emberi erő nélkül ne tudjon haladni, ami miatt most a rollerek nem esnek ugyan ebbe a kategóriába, de ha lusta a szabályozást egyszer majd végtelen év múlva megalkotó bizottság, akkor ezek az értékek lesznek irányadók a rollereknél is. 300 watt viszont kicsit kevés, a németeknél 500 wattos a szabály, ami egyébként korrektül meghúzott limit. A Neon Lite esetében csak egy picivel több erő kellene ahhoz, hogy jobb legyen az ügyfélélmény, de az olcsóbb kategóriás rollerek ebben a 250-350 wattos tartományban mozognak. Persze függ ez az ügyfélélmény az ügyfél tömegétől is, ha valaki 60 kilogrammot nyom csupán a mérlegen, akkor neki bőven elég sík terepen a Neon Lite teljesítménye is, nehezebb júzerek viszont erősebb gépet keressenek. Ugyanakkor viszont a Neon Lite egyrészt stílusos, csinos, másrészt tud nyújtani extrákat (frankó kijelző, NFC-s kulcs, Bluetooth, applikáció, LED-csík, szuper összeszerelési minőség), vagyis bőven van olyan célközönség, aki boldog lesz vele. Az alig több mint 100 ezer forintos kategóriában természetesen akadnak ellenfelek: már nálunk van a Navee N40 (10 inches kerekekkel, 350 wattal és 10 Ah-s akkuval, de különösebb extrák nélkül), említhető a Xiaomi Electric Scooter 4 Lite (300W, 5,2 Ah), vagy a Ninebot E2e (450W, 10,2 Ah). Ezek mind érvényes opciók, mindegyiknél akad valami, amit nem tud, de egy másik motyó viszont igen, de ha tisztában vagyunk az igényeinkkel, akkor ki tudjuk találni, hogy milyen jellegű kompromisszumot kötünk meg. Az Okai esetében ez a kompromisszum a motorerő, minden másban viszont nagyon kellemes meglepetés volt, de a fehér színű verzió is okot ad arra, hogy elsősorban hölgyeknek legyen ajánlható.
Bog
A terméket az Okai küldte tesztre, köszönjük.
