Hirdetés
Külső
Bár az Asha széria jellemzően fizikai billentyűzettel szerelt modelleket vonultat fel, a 305 kezeléséhez elsősorban az érintőképernyőre kell támaszkodni. A formaterv viszonylag egyszerű, egy lekerekített sarkakkal operáló téglatestről van szó, minimális díszítéssel felvértezve. A borítás teljes mértékben műanyagból van, a matt hátlap és a fekete előlap párosát a telefon tetején és alján látható csillogó elemmel próbálták feldobni a Nokia dizájnerei. Az összeszerelés minősége felemás: a hátlap stabilan illeszkedik, szorongatva sem ad ki hangot magából, ám az előlap erősebben benyomva hajlamos cuppogó hangokat produkálni. Mindez valószínűleg annak tudható be, hogy a rezisztív érintésérzékelő panel a kelleténél messzebb került a kijelzőtő. A készülék 110,3 x 53,8 x 12,8 milliméteres méretekkel és 98 grammos tömeggel rendelkezik.
Az előlap nagyon egyszerűre sikeredett, nagyjából a szokásos elemekkel lehet számolni. Legfelül a hangszóró tanyázik, alatta egy ezüstös Nokia felirat olvasható. A kijelző 3 hüvelykes képátlóval és 240 x 400 képpontos felbontással büszkélkedik, amely közel 155 ppi pixelsűrűséget jelent, így a pixeleket könnyen kiszúrja egy magasabb felbontáshoz szokott felhasználó. A megjelenített színárnyalatok száma 65 ezerre rúg, így az élénkséggel vannak problémák, ám a betekintési szög meglepően nagy a mezei TFT-LCD technológiához képest. Mint azt már említettem, az érintéseket rezisztív módon érzékeli a panel, sajnos nem a legjobb hatásfokkal; felettébb idegesítő, hogy a görgetéseket gyakran koppintásnak érzékeli a panel, ezzel ritkítva a becses hajállományt.
A megjelenítő alatt két fizikai gomb csücsül, a bal oldali a hívások fogadására, a jobb szélső az elutasításra használható; ezekért jár a képzeletbeli piros pontot. Utóbbi egyébként a főképernyőre történő visszalépésért és az alkalmazások bezárásáért is felelős, illetve a készülék ki- és bekapcsolását is a segítségével lehet megoldani. A mikrofon a két billentyű között kapott helyet.
A hátlap egészen szépre sikeredett, a középen enyhén szélesedő formatervvel nem lőttek mellé a finnek. Felül egy apró fekete szigetecske található, amely a kamerának ad otthont, mellette egy ezüstös felirat hirdeti büszkén a 2 megapixeles felbontást. Középen egy 90 fokkal elfordított, ezüst színű Nokia felirat olvasható, a külső hangszóró legalul kapott helyet. A hangerőt dicséret illeti, a masina kihangosítva óriási erővel szól, a hangminőség viszont a megszokott szintet hozza; zenehallgatásra kevésbé alkalmas, ám a hívások kihangosítására annál inkább.
Az oldalsó interfészek tekintetében viszonylag széles a repertoár. A másodlagos SIM-foglalat és a microSD-kártya bemenete a bal oldalra került, mindkettő egy-egy műanyag ajtócska mögött bújik meg. A hangerőt a jobb oldalon szabályozhatjuk, a képernyőzár ugyancsak ide került; a kijelző feloldásának feladatát egyébként a hívásmegszakító billentyű is ellátja. Felül három további elem látható, balról jobbra haladva a speciális töltő bemenete, a microUSB-aljzat és a 3,5 milliméteres kimenet sorakozik a mobil tetején.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
