Bevezető

Kész. Az okostelefonok bedarálták a hagyományos mobilokat, a csata már rég eldőlt, már csak kvázi partizán, elszigetelt, mementóként magmaradt nyomógombos telefon próbál még villantani valamit, de tök hiába. Érintős, okos, animáló, tapizós, trendi szappanok, tepsik és lapátok lepték el a boltokat, mindenki azt kérdezi, hogy mennyi a RAM mérete, milyen gyors a processzor, hány megapixeles a kamera. Azt már sokkal ritkábban kérdezik a potenciális vásárlók, hogy csókolom, telefonálni azért még lehet vele?

[+]

Az a kemény, hogy a Nokia rohadt erős volt ebben a nyomógombos szegmensben, de legalább ilyen erős volt az okostelefonok között. Aztán mi történt? Ellustultak, elkényelmesedtek, a világ elrohant mellettük és még mindig csak inkább ébredeznek, mintsem rohannának nagy gőzzel a többiek után. De amit tudtak 3-5-10 éve, azt tudják most is, a 25 ezer forint körüli áron piacra dobott Nokia 301 pont ugyanolyan megbízhatóan teszi a dolgát, pont ugyanolyan logikus a menü, megvannak az idétlen rövidítések, a klasszikus hangeffektusok, ahogyan a puha gombok benyomódnak, felengedi az ember az ujjait… aztán belefagy az egész egy kamera exponálásba. Nekem ez a pátosz már rég szertefoszlott, de sokaknak még él az emléke arról, hogy az 5110, a 6210, vagy a 8310 milyen csecse kis gépek voltak.

[+]

Létezik még a fejlett Európában is egy embercsoport, amely nem akar érintős telefont. Anyám, anyósom ilyen szempontból hatalmas cimborák lehetnének és hosszan kávézgathatnának arról beszélve, hogy a nyomógombos telefon az igazi. De ez őket cseppet sem izgatja, megbarátkoznak azzal, hogy tőlem, apósomtól, a fiaiktól nem érintős telefont kapnak, ha a régire ráfröccsen a pörköltszaft, hanem egy kicsit újabb, de még mindig nyomógombos készüléket. Én legutóbb hosszan vadásztam összecsukható darabot (és lett az eredmény egy Motorola Gleam), most pedig épp anyósomnak ment tönkre a régi Nokiája és a munkahelye egy 301-est adott neki. Bakker, gondoltam, amikor meg lettem kérve, hogy tegyem át az adatokat, ezt mi nem is teszteltük, szerencsére csak április végén került piacra, úgyhogy túlságosan nem csúsztunk le róla. Rácsörögtem a VIP-Phone csapatára, ők pedig másnapra ki is küldték a masinát. És mielőtt elfelejteném: az adatok másolása olyan pofonegyszerűen történt, hogy teljesen megdöbbentem, a kis 301-ben van erre megfelelő menüpont, megadjuk a régi telefon típusát, Bluetooth be, és pár perc alatt átugrottak az információk. Pont erre van szüksége annak a célcsoportnak, aki 301-et vesz.

Doboz, külső

Kicsi és kék színű, ezt tudja a doboz. Beletúrva microUSB végű töltő és filléres headset kanyarog elő, nincs külön adatkábel, a Nokia talán azt feltételezi, hogy ilyesmi ma már minden háztartásban akad, de talán elegánsabb lett volna külön töltőfejet és passzoló kábelt adni a készülékhez, ami egyébként egész pofás.

[+]

Nem mondom, hogy ez a modell a formatervezés csúcsa, de nem tűnik különösebben olcsónak, a klasszikus mobilok iskoláját követi, fele-fele arányban osztozik az előlapon a kijelző és a gombsor. Előbbi nem érintésvezérelt, felbontása QVGA, a használt technológia pedig TFT, de nincs gond a betekintési szögekkel. A fényerő viszont lehetne acélosabb, főleg a gyári, fekete alapokon nyugvó téma keseríti meg a felhasználók életét napsütéses időszakban.

[+]

A gombsor nagyon finoman kezelhető, könnyen járnak a billentyűk, mégis határozott a nyomáspontjuk. A fehér megvilágítás erős, egy kézzel is könnyen lehet szöveget bevinni, ez egy klasszikus mobil, a hagyományosan jó, nokiás kialakítással. Fájóan hiányoznak azonban oldalról a hangerőt szabályozó gombok, a 301-esen az oldalsó részek egy-egy ajtót rejtenek, esetünkben microSD és másodlagos SIM tehető be, nyilván a nem kétkártyás változatban csak a memóriabővítés kapott ajtót. Felülre került a jack dugasz és a microUSB, most már hírmondónak sem maradt meg a régi, tűszerű nokiás csatlakozó, nem is hiszem, hogy bárkinek hiányozna.

[+]

A hátlap kicsit lehangoló, csak a kamerát keretező, ezüstszínű betét dobja fel némiképp. Lehántani nagyon könnyű, a sötétre festett akkumulátor alatt lakik az elsődleges kártya, mindkét slot normál méretű SIM-et fogad. A telep alá kell betenni azt, amin adott esetben netezni is szeretnénk, az oldalról becsúsztatható, a telefon kikapcsolása nélkül is cserélhető másodlagos lapka maximum EDGE tempóra hajlandó. Az összeszerelési minőség korrekt, eléggé egyben van a termék, nem nyiszog, nem ropog, erre mostanság szinte minden gyártó oda szokott figyelni.

Menü

Ez még nem Asha rendszerű készülék, a ki tudja hány éves Series 40 platform köszönt ránk a bekapcsolást követően. A két SIM-et külön elnevezhetjük, de fontos tudni, hogy nem dual-active a telefon, tehát ha az egyiken beszélgetünk, akkor a másik lezuhan a hálózatról. Ezt szó szerint is érthetjük, nincs ideje ilyenkor szabványosan lejelentkezni, de ez ennél a megoldásnál kvázi törvényszerű. A felső sávban két térerőkijelzés látszik, és a kezdőképernyőn két operátori felirat van.

[+]

Az alapképernyőre kitehetünk aktív készenléti elrendezést, ilyenkor számos funkció egy gombnyomással elérhető, de úgy láttam, hogy a célközönség inkább a kevesebb katyvasz híve, meg lehet azt is oldani, hogy csak az óra és a nem fogadott események kijelzése kerüljön a billentyűk feloldása után látható kijelzőre. A menü szokás szerint rácsos kialakítású, de választhatunk más nézetet is (nem sokan térnek el a klasszikus elrendezéstől), elég sok ikont látunk gyárilag, ha nekiállunk Java nyelvű appokat feltenni, akkor ez tovább is nőhet.

A névjegyzék nem hoz sok újdonságot, a belső tárhely 1000 férőhelyes, ha feltételezzük, hogy egy névhez egy szám tartozik. Ha több adatot viszünk fel az egyes emberekhez, akkor hamarabb elfogy a tárterület, de a célcsoport igényeinek ez a mennyiség általában elegendő, pláne, hogy a két SIM további 250-250 férőhellyel gazdagíthatja a névlistát. Az üzenetkezelésnél az SMS-MMS egyben van, akad magyar T9, a gépelés ahhoz képest gyorsan történhet, hogy nem QWERTY kiosztású gombsoron molyolunk. Az email kliens egy külön alkalmazás, rohadt lassú, sokat kell vele pepecselni, hogy a beállításokon túllendüljünk, ha nem valami ismertebb szolgáltatást (GMail, Hotmail, stb.) veszünk igénybe. A levelek betöltésére igen sokat kell várni, s itt nem a hálózati tempó a szűk keresztmetszet, hanem a hardver és a platform sebessége.

Az S40-es interfész ugyanis nincs rendesen felkészítve arra, hogy mi állandóan a neten lógjunk. Van natív Facebook alkalmazás, de mire eljutottam a bejelentkezési képernyőig, addig kétszer kihullott az összes hajam (amiből már nincs sok, de azért mégis), minden ilyen online szolgáltatás érezhetően leterheli mind a vasat, mind pedig a szoftvert, egyszerűen idegtépő lesz a várakozás azoknak, akik okostelefonhoz vannak hozzászokva. Kapunk egy sereg plusz programocskát, van átváltó, világóra, stopper, számológép, vekker, de ami netet akar, az általában csigalassú. Ilyen az időjárás app, a Twitter kliens, vagy a Nearby, ami elvileg közeli érdekes helyek feltérképezésében nyújt segítséget, de GPS nélkül ez elég halovány kísérlet, ráadásul mire összejön, hogy éttermet ajánljon, addigra én már a limonádémat is kikértem. Arról nem is beszélve, hogy a legközelebbi javasolt hely több mint 2 kilométerre lett volna, holott itt van az utca végében egy kifejezetten jó olasz kajálda, amit mondjuk a Tripadvisor négy és fél pontosnak jegyez.

Ha leszakadunk a netes vonatkozású funkciókról, akkor a sebesség abszolút kielégítő. Nincs is nagyon mivel megküzdenie a hardvernek, ennek ellenére azért sajnos előfordult olyan szintű fagyás, hogy ki kellett venni az akkumulátort is. És ez nem fér a fejembe: mostanra az S40-nek olyan szinten optimalizáltnak kéne lennie, amennyire ez egy alapvetően zárt rendszernél joggal elvárható, de mégis becsúsznak érthetetlen hibák, arról nem is beszélve, hogy ha nem +36-os formátumban vannak a nevekhez tárolt számok mentve, akkor nem hajlandó a hívót sem beazonosítani a készülék, pedig ez szerintem több tíz éve megoldott apróság, egy C2-01 is röhögve képes rá.

Multimédia

Kapott egy 3,2 megapixeles, fixfókuszos, villanó nélküli kamerát a Nokia 301, ennél többet nyilván nem is nagyon várunk ennyi pénzért. A keresőt szerintem érdemes egyből fekvő tájolásúra váltani, különben kisebb területen látjuk csak a képet, van néhány egyéb opció is, kapunk effekteket, időzítőt, van panoráma mód is, de az a legjobb, ha mindenki felnyomja a felbontást a maximumra és a többi izét nem piszkálja, mert csak rosszabb lesz az eredmény, mint az alapértelmezett beállításokkal.

A fenti tesztképeken bőven van mit kifogásolni. A világosabb részek totálisan beégnek, a vonalélesség zéró, zaj viszont van bőven, közelre esélytelen éles képet lőni, igazából összességében igen randa alkotások keletkeznek, ez maximum arra jó, hogy a névjegyzékben az ismerőseinkhez arcképet csatoljunk, a QVGA kijelzőn még azért vállalható egy kicsit jobban sikerült fotó, de ennél többet ne várjunk el a Nokia 301-től. Videót 320 x 240 pixelben vesz fel, ez még animgifnek is karcsú, bár a 30 fps azért megvan.

Zeneileg sem brillírozik túlzottan a masina, a lejátszó elég fapados, de legalább működik, csinálhatunk lejátszási listákat, listázhatjuk a számokat néhány paraméter alapján. Kihangosítva elég vérszegény, a gyári fülest ilyen szempontból inkább felejtsük el, de egy jobb hangkeltővel sem leszünk okvetlenül elégedettek. Equalizer nincs, FM-rádió legalább van, ehhez mindenképpen kell valami drót, hogy antennaként funkcionáljon.

Adatátvitel, akkumulátor

Az elsődleges kártyán van HSDPA kapcsolat, ez papíron jól hangzik, de irtózatosan lassú a szoftver, egy mobilra optimalizált weboldal betöltése is percekben mérhető. Wifi nincs, a Bluetooth viszont sztereó hangátvitelre is képes. Ha USB kábelen hozzákötjük a masinát a számítógéphez, akkor a telefon működhet modemként, illetve egy szinkronizációs szoftver telepítése után turkálhatunk az adatok között is. Ha ilyet nem akarunk használni, akkor csak a behelyezett memóriakártya tartalma tallózható. Talán, mert én ugyan némi küzdelem után átmásoltam a képeimet egy microSD-re (ez csak a további alkalmazások között megbúvó Galéria funkcióval lehet), de ezek után innen már nem tudtam kábelen áttenni ezeket a gépre. Ha kioperáltam a microSD-t és direktben küldtem be a számítógépbe, akkor nem volt ilyen gond, ki érti ezt?

A telefon legfőbb erőssége az akkumulátora. Az aprócska telep 1110 mAh teljesítményű, de nem kell megijedni, simán elköhög vele a készülék 4-5 napig, ami manapság kifejezetten jónak számít. Persze ez a tudás, ez a kijelző nem is kér sokat enni, ráadásul gépről is tudjuk tölteni microUSB kapcsolaton át, a tesztidőszak alatt egyszer sem kellett keresnem konnektort, ami nekem nagy felüdülés volt.

[+]

Összegzés. Nem kéne erőltetni ezeket az online funkciókat, ki kell szórni a HSDPA-t, a közösségi csodákat, esetleg rá lehet gyúrni talán az email kliens folyamatosabb működésére, ezzel akár lefelé is lehetne tornászni az árat. Tök felesleges egy S40-et megerőszakolni mindenféle netes izékkel, ez a rendszer arra jó, hogy telefonáljunk, üzenetet küldjünk és fogadjunk és menjen rajta a rádió. Pont. Minden más csak pótcselekvés, kényszermegoldás, aki Facebook függő, az úgysem egy Nokia 301-essel veti bele magát a közösségi élmények közé, a célcsoport jellemzően nem is akar ilyesmivel pepecselni, ha pedig akarna, akkor könnyen el is megy az egésztől a kedve. Ha azt nézem, hogy a korrektül összerakott, nyomógombos, a régi iskolát követő, logikusan működő Nokia mobiltelefonról beszélünk, akkor persze oké, bár árban viszont a 25 ezer forint nehezen védhető, amikor a Vodafone tíz rugóval kevesebbért osztogat Smart Minit. De rendben, legyen, nem akar mindenki érintős izét, viszont vegyük tudomásul, hogy ők netezni sem akarnak, feleslegesen nyúlik meg sok-sok ikonnal a menürendszer. A Nokiának már van ilyen köztes megoldása az Asha OS képében, az sem az a kimondott kéjhömpöly, de azért a régi S40-es platformnál jobban fel van készítve az online okosságokra. Ha úgy tekintek rá, mint alapfunkciós telefonra, akkor azt mondom, hogy akár még helye is lehet a piacon, de a szoftveres oda nem figyelések néha elég idegesítőek, nekem egy S40-es Nokia ne tojja már össze a kis gatyóját akkor, amikor egy 3 megapixeles fotót merészelek készíteni. Összességében sajnos nem győzött meg a kis Nokia, kis odafigyeléssel lehetne ez jóval korrektebb gép is, ráadásul el kéne végre dönteni, hogy akkor most nyomógombos, alapfunkciós telefont csinálnak-e, vagy megpróbálják felokosítani a rendszert. Ez utóbbi esetben talán nem ezt a platformot kéne erőltetni, előbbi esetben pedig inkább egyszerűsíteni kéne a funkciók halmazát.

Bog

A tesztkészülék a VIP-Phone jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Nokia 301

	Általános
	Technológia	GSM
	Méret	114 x 50 x 12,5 milliméter
	Tömeg	102 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér, kék, rózsaszín, sárga
	SIM-foglalat	2 db normál méretű SIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	2,4 hüvelyk
	Kijelző felbontása	240 x 320 pixel (167 ppi)
	Kijelző típusa	TFT-LCD
	Színárnyalatok száma	65 ezer
	Hardver
	SoC típusa	nincs adat
	Processzor típusa	nincs adat
	Processzor csíkszélessége	nincs adat
	Processzor utasításkészlete	nincs adat
	Grafikus chip	nincs adat
	RAM mérete	64 MB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	1000 bejegyzés
	SMS memória	belső memória
	Szabadon felhasználható belső tárhely	256 MB
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 Mhz
	GPRS / EDGE	class 12 / van
	UMTS / HSDPA	van / 7,2 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (EDR)
	WiFi	nincs
	USB	microUSB
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	nincs
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Series40
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	vannak
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	eBuddy, Facebook, Twitter, Nearby
	Multimédia
	Fő kamera	3,2 megapixeles, fixfókusz
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	QVGA @ 30fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1100 mAh kapacitású lítium-ionos
	Készenléti idő	936 óra
	Beszélgetési idő	1200 perc
	Egyebek
	létezik belőle dual SIM verzió is