Tapasztalatok

Természetesen a Vodafone épülete körül elszórt mindenféle standoknál minden terminál megfelelt az elvárásoknak. Nem is volt baj, hogy az első próbákat kvázi házon belül csináltuk, mert az első NFC-s mobilfizetésem nem sikerült. A terminal szépen kiírta, hogy érvénytelen kártya, ami rögtön visszadobta két nagyságrenddel azt a laza eleganciát, amivel meglengettem szinte oda sem nézve a telefont az olvasó előtt. De ha már így alakult, akkor rögtön meg is ragadtam az alkalmat, hogy a pultos leányzót kifaggassam, hogy ez mennyire gyakori. Néha előfordul – ez volt a válasz, majd megkért, hogy újra helyezzem a terminálhoz oda a telefont – s csodák csodája egyből meg is történt a tranzakció. A készüléknek bekapcsolva kell lennie (naná), de a kijelzőt nem kell feloldani, semmiféle programot nem kell elindítani, tényleg csak egy sima mozdulat az egész.

[+]
Vodafone installációk a toronyról lenézve

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy innentől random emberek trükkösen elvegyülnek a tömegben egy olvasóval és farzsebekből próbálnak pénzt leszívni, ez szerencsére nem ilyen egyszerű. Ugyanis minden tranzakció előtt be kell ütni az összeget, a tranzakcióknak nyoma van, ha pedig valaki úgy érzi, hogy jogtalanul húztak le pénzt az egyenlegéről, utána tud nézni, hogy mire költött. Ráadásul a tapasztalatok alapján egy tényleg kis hatótávolságú kommunikáció, szinte hozzáér a telefon az olvasóhoz, maximum néhány centiméter lehet köztük. A saját tapasztalataink azt is mutatják, hogy a tranzakció létrejöttéhez nem elég elhúzni a terminál előtt a készüléket, egy rövid ideig mozdulatlan ott kell tartani. Ez nem sok, a másodperc töredéke, de a folyamatosan mozgásban levő telefon nem fog tudni kommunikálni, vagy legalábbis nagy mértékben csökken a történet hatékonysága.

A Sziget kiváló helyszín volt a próbára. Némi tapasztalat birtokában az ember már mindenféle extra szívdobogás nélkül, rutinból teszi oda az olvasóhoz a készülékét, nyugtázza a pittyenést és zsebrevágja a telefont. Volt egy-két hely, ahol az értékesítő rácsodálkozott arra, hogy mobillal nyomulok, de miután a tranzakció sikeres volt, már el is múlt a pillanat varázsa, haladjunk tovább, jön mögöttem a következő vásárló, nem tartjuk fel a sort. Nem kell szöszölni a visszajáróval, nem kell begyűrni a zsebünkbe a papírpénzt, mindenkinek könnyebb és gyorsabb. Abszolút hamar megszokja az ember, hogy a telefonnal fizet, simán el tudtam volna képzelni, hogy hazafelé a taxit is ezzel egyenlítem ki, de a teszt nem terjedt ki eddig.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!