Mi az az NFC
Az NFC technikai hátteréről és működéséről már írtunk egy nagyobb lélegzetvételű anyagot. Az NFC egy egyszerű vezeték nélküli kommunikációs szabvány, amely kis mennyiségű adat átvitelére szolgál, rádiófrekvencia alapú azonosítással (RFID) megtámogatva. A rövidítés a Near Field Communicationszavakat takarja, amelyet szóról szóra nem érdemes magyarra fordítani, talán a kis hatótávolságú kommunikáció a leginkább találó megnevezés. Az NFC betűszóval egyre többet fogunk találkozni a jövőben, s talán sokan nem is tudják, de eddig is rengeteg esetben használtuk már a technológiát.
Például a céges plasztikkártyák tipikusan ilyen jellegű kommunikációt valósítanak meg, amikor be kell jutni az épületbe, vagy különböző ajtókon keresztül ezzel nyitunk-csukunk, akkor is NFC-t használunk. Van már olyan megoldás is, ahol a plasztikkártyára egyenleg is kerül, amit a céges étkezőben lehet lefogyasztani, a technológia tehát önmagában nem egy vadállati nagy újdonság, de csak mostanság bukott rá a mobilos iparág, meglátva a lehetőséget abban, hogy plasztikkártya helyett a telefonba rámolja a chipet, hiszen az úgyis a felhasználónál van mindig.
Az NFC telefonba való költöztetése már csak azért is jó ötlet, mert a plasztikkártyától eltérően a készüléktől energiát is vehet fel, így sokkal univerzálisabb feladatok ellátására képes, mint egy egyszerű fizetési tranzakció elindítása. Óriásplakátról leolvasható video, Bluetooth párosítás helyetti gyors autentikáció, pontgyűjtó kártyás megoldásnál a prospektus és az akciók lecsekkolása mellett egy sereg egyéb okosságot is ki lehet találni. Nekünk is megvan a magunk korszakalkotó NFC-s megoldása (amit nem osztunk meg, mert hátha tényleg az és csinálunk belőle üzletet), de például simán működhet olyan kocsma a sarkon, ahol a törzsvendég a belépéskor odatartja a telefonját az érzékelőhöz, megkapja a telefonra az akciós menüt, a sörét pedig automatikusan hozzák is ki neki, mert tudja a rendszer, hogy ezt szokta inni. Rendezvényeken a beléptétés, a különböző VIP árkedvezmények különösebb macera nélküli igénybe vétele, csak a kezdet, de elmehetünk olyan szürreális irányokba is, hogy a születésnapos felhasználó féláron kapja a jegyet a BKV-n.
Az NFC-ben tehát rengeteg lehetőség van, s pont ezért sokan vannak azok is, akik félelmeiket nem palástolják. Minden tranzakció átmegy a rendszeren? Lehet követni, hogy hol és mit csináltam, vásároltam, mi után érdeklődtem, hányszor voltam a Tesco-ban, hány rúd szalámit vettem (ellentétben Bakáts-csal), és akkor majd megbombáznak a cégek akciós szalámikkal, amikor látják, hogy a közelben járok? Hogy ez mennyire ijesztő, azt döntse el mindenki magában, NFC-t használni ugyanis nem kötelező.
Teszt a Szigeten
Az idei Szigeten az NFC technológiát az ide tartozó fesztiválokon már régóta használó Metapay a Vodafone-nal közösen próbálta telefonra átültetni. NFC-s telefon ugyan még nincs sok a piacon (de jövőre már nem csak a felsőbb kategóriákban lesz alapkövetelmény), de ez nem okozhatott különösebb gondot, ugyanis a mobilos NFC technológiát alapvetően a SIM-hez rendelik a szolgáltatók, s egy NFC antenna behajtogatása a burkolat alá szinte minden telefonnál megoldható dolog.
[+]
A Vodafone épülete a Szigeten
Ennek megfelelően a Vodafone összesen 250 darab Samsung Galaxy S Plus készüléket osztott szét a tesztelői körnek, ebbe beletartoztak újságírók, bloggerek, kiemelt partnerek, s természetesen dolgozók is. Az androidos mobilokban egy prepaid (feltöltőkártyás) SIM lakott, amely induló egyenleggel is rendelkezett, ugyanúgy, ahogyan egyébként is rajta van pénz, tehát ezt alapesetben telefonálásra, üzenetküldésre, netezésre használható fel az összeg. Innentől két út kínálkozott arra, hogy ebből NFC fizetést kanyarítsunk.
[+]
dr. Kind éppen fizet
Az egyszerűbb vonal akkor alkalmazható, ha a szolgáltató üzemeltet valami helyet, ahol NFC-vel lehet fizetni. Esetünkben ez egy szögegyszerű kávégép volt, ahol a tétel kiválasztása után be kellett lengetni a telefont, az egyenlegből leugrott a megfelelő összeg és már meg is jött a nedű. Tiszta sor, hogy ez a ritkább eset, s nem is univerzális, hiszen ez korlátozott jellegű felhasználást jelent. A komplikáltabb módszer sem túl összetett: egy androidos alkalmazás ücsörög a telefonon, amely két dolgot tud: a mobilos egyenlegből átpakolhatunk tetszőleges összeget az NFC-s egyenlegre, illetve lekérdezhetjük ezt. Baromi egyszerű, ráadásul egyfajta kontrollt is fel tudunk magunknak állítani, ami főleg előfizetéses SIM mellett lehet hasznos, így nem fogunk szívrohamot kapni, ha hónap végén kijön a számla.
Az olvasó terminal
A megfelelő egyenleg birtokában aztán szélnek eresztették a tesztelői csapatot a Szigeten, mi pedig nekiálltunk ugyanazokat a dolgokat vásárolgatni, amiket egyébként is megtettünk volna. Ez jellemzőn a sör-bor-pizzaszelet vonalon volt tettenérhető, ugyanakkor felhívták a figyelmünket, hogy a kihelyezett háromféle terminal közül az egyik nem kompatibilis a most összefabrikált mobilos NFC-vel. Miután én ezt pont nem jegyeztem meg, ezért mindenhol próbálkoztam, de a zsebemben ott lapult egy klasszikus Metapay fesztiválkártya is végszükség esetére.
Tapasztalatok
Természetesen a Vodafone épülete körül elszórt mindenféle standoknál minden terminál megfelelt az elvárásoknak. Nem is volt baj, hogy az első próbákat kvázi házon belül csináltuk, mert az első NFC-s mobilfizetésem nem sikerült. A terminal szépen kiírta, hogy érvénytelen kártya, ami rögtön visszadobta két nagyságrenddel azt a laza eleganciát, amivel meglengettem szinte oda sem nézve a telefont az olvasó előtt. De ha már így alakult, akkor rögtön meg is ragadtam az alkalmat, hogy a pultos leányzót kifaggassam, hogy ez mennyire gyakori. Néha előfordul – ez volt a válasz, majd megkért, hogy újra helyezzem a terminálhoz oda a telefont – s csodák csodája egyből meg is történt a tranzakció. A készüléknek bekapcsolva kell lennie (naná), de a kijelzőt nem kell feloldani, semmiféle programot nem kell elindítani, tényleg csak egy sima mozdulat az egész.
[+]
Vodafone installációk a toronyról lenézve
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy innentől random emberek trükkösen elvegyülnek a tömegben egy olvasóval és farzsebekből próbálnak pénzt leszívni, ez szerencsére nem ilyen egyszerű. Ugyanis minden tranzakció előtt be kell ütni az összeget, a tranzakcióknak nyoma van, ha pedig valaki úgy érzi, hogy jogtalanul húztak le pénzt az egyenlegéről, utána tud nézni, hogy mire költött. Ráadásul a tapasztalatok alapján egy tényleg kis hatótávolságú kommunikáció, szinte hozzáér a telefon az olvasóhoz, maximum néhány centiméter lehet köztük. A saját tapasztalataink azt is mutatják, hogy a tranzakció létrejöttéhez nem elég elhúzni a terminál előtt a készüléket, egy rövid ideig mozdulatlan ott kell tartani. Ez nem sok, a másodperc töredéke, de a folyamatosan mozgásban levő telefon nem fog tudni kommunikálni, vagy legalábbis nagy mértékben csökken a történet hatékonysága.
A Sziget kiváló helyszín volt a próbára. Némi tapasztalat birtokában az ember már mindenféle extra szívdobogás nélkül, rutinból teszi oda az olvasóhoz a készülékét, nyugtázza a pittyenést és zsebrevágja a telefont. Volt egy-két hely, ahol az értékesítő rácsodálkozott arra, hogy mobillal nyomulok, de miután a tranzakció sikeres volt, már el is múlt a pillanat varázsa, haladjunk tovább, jön mögöttem a következő vásárló, nem tartjuk fel a sort. Nem kell szöszölni a visszajáróval, nem kell begyűrni a zsebünkbe a papírpénzt, mindenkinek könnyebb és gyorsabb. Abszolút hamar megszokja az ember, hogy a telefonnal fizet, simán el tudtam volna képzelni, hogy hazafelé a taxit is ezzel egyenlítem ki, de a teszt nem terjedt ki eddig.
Üzleti modell, jövő
Hogy miképp és hogyan fog ez elterjedni? Egyáltalán: mi a szolgáltató véleménye a Szigeten történet tesztelésről? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Gazdasági Rádió Szenzor című műsorában, amely vissza is hallgatható, itt van lent az ehhez szükséges felület. A Vodafone képviseletében Nyéki Zsolt nyilatkozott, aki készségesen válaszolt a kérdésekre.
A három hazai mobilszolgáltató közösen dolgozza ki a szabályozást. Ebben partnerük is van, pontgyűjtőkártyákkal és egyéb tranzakciókkal foglalkozó kereskedelmi egyesület jött létre, amelynek a SuperShop, az OTP és a MasterCard is tagja. Ez a Magyar Mobiltárca Egyesület, amelynek pontosan az a feladata, hogy specifikálja a hazai szabványt, az interfészeket, s olyan felületet hozzon létre, amelyhez később könnyen lehet csatlakozni. Számítások szerint 2012-ben már bőven lesznek olyan szolgáltatások, amelyek erre épülve bekerülnek az NFC-s telefonokba.
Google Nexus S - az első NFC-s Android
Az éles, üzemszerű működést még számos tesztnek kell megelőznie. Természetesen több nyitott kérdés is van a történettel kapcsolatban. Nyilván egy intenzív felvilágosító kampányra lesz szükség ahhoz, hogy a végfelhasználók kipróbálják a technológiát, ráadásul SIM cserére is szükség lesz, hiszen az NFC szolgáltatások alapvetően a kártyára költöznek. Talán az olvasóban is felmerül a kérdés, hogy miért éri ez meg a szolgáltatóknak, a kereskedőknek és az ügyfeleknek. A végfelhasználó két szempontból profitálhat az NFC-ből: egyrészt sokkal gyorsabbá, kényelmesebbé és transzparensebbé tehető a költés, másrészt pedig ezekkel összefüggésben rengeteg olyan plusz funkcióhoz juthatnak hozzá, amit hasznosnak értékelhetnek. Például egy buszmegállóban a megfelelő helyhez tartva a telefont rögtön meg tudja jeleníteni a készülék, hogy mikor jön a következő busz, vagy egy benzinkutas tankolás után felírt hűségpontjainkat a telefon segítségével fordíthatjuk az online katalógusból való termék megrendelésére.
[+]
Nyéki Zsolt, a Vodafone mobil pénzügyi szolgáltatásaiért felelős vezető
A kereskedők oldalán természetesen erős érv lesz ugyanaz, ami a bankkártyák kapcsán is megtörtént: készpénz nélküli vásárlási lehetőséget tudnak kínálni. Ezek mellett – ha a szabályozás tényleg jól sikerül – saját akcióikkal, hűségprogramjaikkal is bekerülhetnek az NFC-s körbe, így erősíthetik az ügyfeleikkel való kapcsolattartást, hatékonyabbá tehetik a marketinget. A szolgáltatók pedig ott találják meg a számításukat, hogy a SIM-re nyilván csak azokat a cégeket engedik fel (s teszik így lehetővé az NFC-s használatot), akik ezért valamilyen módon fizetnek. Vagy simán „kibérelik“ a helyet a kártyán, vagy pedig tranzakciónként valamiféle jutalékot csengetnek. Nyilván innentől ez már nem technológiai, hanem gazdasági kérdés, hogy a meg tudnak-e állapodni a felek úgy, hogy az ügyfél se érezze a végén azt, hogy mindezen szolgáltatások díja nála csapódik le, ugyanis akkor lőttek az NFC elterjedésének.
Természetesen a piaci szereplőknek érdekük az NFC népszerűsítése, a Szigeten történt teszt is hangsúlyos kommunikációt kapott. Hogy aztán végül a technológia milyen hamar épül be a mindennapjainkba (mert kétség sem férhet hozzá, hogy így lesz), az már nem rajtunk, végfelhasználókon fog múlni. Az NFC tényleg előremutató, működő valami, ami gyökeresen megváltoztathatja a mobilhasználati szokásainkat.
Bog
