Külső
A doboz elég aprócska, közel van a tökéletes kockához. A csomagban minden megtalálható, amire szükségünk lehet, a Motorola népszokás szerint akkurátusan, kis zacskóba burkolva üldögél az összes tartozék, még a hátlap is, amit más cégek már a gyárban rátesznek a telefonra. Nyilván nem ez az oka esetünkben, de tény, hogy aki egyszer felrakta a hátlapot, nem nagyon fogja szenvedés nélkül leszedni, a burkolat ugyanis nagyon ragaszkodik előre kitalált helyéhez, komoly harc a telefon megbontása. Úgyhogy mielőtt az összepattintás felé kacsintgatnánk, helyezzük be a készülékbe a mellékelt 2 gigabájtos memóriakártyát is, mert később nem lesz túl egyszerű.
Az Quench XT3 külseje kellemes összhatást kelt, de nincs benne semmi rendkívüli. Lekerekített élekkel bíró, szürkésfekete szappan ez is, kacsázni nyilvánvalóan kimondottan jól lehetne vele, de alapvetően inkább az volt a cél, hogy jól simuljon az ember tenyerébe. Ezt maradéktalanul sikerült is teljesíteni. A kijelző felett fényérzékelő található, maga az ablak 3,2 inchen terül el, felbontása a klasszikus 320x480 pixel. TFT technológiát kapott, ám szerencsére kapacitív, bár nem a leheletfinom fajtából, de azért könnyebben működik ujjbeggyel, mint egy rezisztív darab.
A kijelző alatt egész sereg kezelőszerv lappang. Ezt a magam részéről üdvözlöm, megvannak a fizikai híváskezelő gombok, illetve ezek felett négy darab érintőbillentyű is felfedezhető, amelyek kifejezetten jól használhatóak. A piros és a zöld gomb között egy jókora trackball trónol, használni ugyan jó dolog, de nem véletlen, hogy már a RIM is leszokott erről a BlackBerry készülékeknél, lévén könnyen megzavarja a működést a kosz. Nálunk ilyesmi nem történt, de mivel ez zsír új darab volt, ezért eléggé megrökönyödtünk volna, ha mégis rakoncátlankodik.
Az oldalsó részeken csak a legszükségesebb kezelőszervek és nyílások kaptak helyet. Bal felől a microUSB csatlakozó ajtaja töri meg a készülék oldalán végigfutó ezüstös csíkot, jobbra a hangerőt szabályozó billentyűket, illetve lentebb egy kissé hangsúlyosabb, kerek kamera exponáló gombot láthatunk, míg felülre került a bekapcsolásért felelős kezelőszerv, valamint a 3,5 mm-es jack bemenet.
A telefon hátlapját uraló szürke plasztiktenger igencsak egysíkú, így még szebbnek tűnik a ledes vakuval ellátott kamera vékony, krómos keretezése. A felhasznált műanyagok minősége jónak mondható, az XT3 inkább a smirgli-irányzatot követi, nem puha és sikamlós, hanem kissé érdes és ezért kézben stabilan tartható készülékházat hoztak össze a mérnökök. Az összeszerelési minőség példás, talán túlságosan is passzentos a gép (hátlap, hátlap, ugye).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
