Külső
Attól, hogy a felirat megváltozott a telefonon, külsőleg nem kell természetesen radikális változtatásokra számítani. A mobil szinte pont úgy néz ki, mint az eddigi belépő szintű Lumia modellek, lekerekített formaterv a jellemző. Anyaghasználat tekintetében a műanyag még bőven elfogadható lenne ebben a kategóriában, a viszonylag gyengének mondható összeszerelési minőség viszont aligha. Ha elkezdjük tekergetni a házat, akkor az úgy dalol, mint egy rossz szimfonikus zenekar, plusz a hátlap tényleg meglehetősen olcsó hatást kelt. A 140,2 x 72,4 x 8,8 milliméteres dimenziókkal nem sokkal kisebb a kütyü, mint például egy nagyobb kijelzővel szerelt LG G3, plusz a 146 grammos tömeg is elsőre egy kicsit soknak tűnik, figyelembe véve a plasztik kialakítást.
Folyamatosan nő már a legolcsóbb telefonok kijelzőmérete is, ami nem feltétlenül nyeri el a tetszését mindenkinek. Főszereplőnkbe is egy 5 hüvelyk képátlóval rendelkező, 540 x 960 pixel felbontású IPS panel került (eddig még nem volt qHD-s WP telefon), melyet Gorilla Glass 3 üveg véd a karcolásoktól. A 220 ppi-s képsűrűség nem vészes, főleg azért, mert a csempés szoftvernél nem jönnek ki annyira a képpontok. A betekintési szög nem rossz, de nem ez a legjobb IPS képernyő, mivel kicsit fakulnak a színek, ha oldalról nézzük. Elégedettek lehetünk viszont a fényerővel, mely az őszi és téli napsütésben kiváló olvashatóságot eredményez. Nem kis gond akad azonban az érzékeléssel, amit sajnos még szoftveresen sem tudunk megjavítani. Olyan, mintha az érintőrész csak szakadozottan érzékelne, ami már görgetéskor is komoly problémát okoz, mivel gyakran lépünk bele almenükbe anélkül, hogy akarnánk. Ez komoly hiba, láttunk már ilyet más, olcsóbb WP modelleknél is. A megjelenítő felett már a Microsoft felirat díszeleg, plusz itt található a beszédhangszóró, valamint az öt megapixeles másodlagos kamera, ez a két modul fogja közre a fény- és távolságérzékelő szenzorokat.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Microsoft Lumia 535 Dual SIM | LG F60 | Huawei Ascend Y550 | Samsung Galaxy Ace 4 |
| Fehér fényerő | 439 nit | 348 nit | 320 nit | 305 nit |
| Fekete fényerő | 0,36 nit | 0,28 nit | 0,26 nit | 0 nit |
| Kontrasztarány | 1219:1 | 1244:1 | 1234:1 | végtelen |
| Színhőmérséklet | 7555 K | 7606 K | 7653 K | 7555 K |
Mivel az oldalak lekerekítettek, így kimondottan kellemes kézbe fogni a telefont, kényelmesen illeszkedik a tenyérbe, viszont a kisebb kézzel rendelkezők már ne reménykedjenek abban, hogy a kijelző minden pontját el tudják érni egy hüvelykujjal. A jobb oldalon elhelyezkedő bekapcsológombot és a hangerőszabályzó billentyűt mindenki gond nélkül nyomogathatja, jó a nyomáspontjuk, nem billegnek a helyükön. Felül árválkodik a 3,5 milliméteres jack kimenet, a bal oldal teljesen üresen maradt, az alsó részre mindössze egy microUSB csatlakozó került.
A hátlap talán a leggyengébben sikerült része a telefonnak. Nem a narancssárga színnel van a baj, mert kifejezetten üdítő látvány a fekete és a fehér mánia mellett színes telefonokkal találkozni, csak hát ez a zongoralakkszerű műanyagot azt hittem, már rég elfelejtette mindenki, erre pont a Microsoft hozakodik elő vele. Nyilván ez a feketének áll kiábrándítóan, de nem lepődnék meg azon, ha hamar lekopna a felülete. Felül középre szerelték az öt megapixeles fényképezőt, és hála az égnek már van ledes villanó is, középen egy újabb Microsoft logó jelzi, hogy ez már bizony nem Nokia telefon, alul pedig egy hangszórónak álmodták meg a helyet. A hátlap lekapható, ezáltal két oldalról a két microSIM-et, felülről pedig a microSD-t tudjuk a saját foglalatukba bújtatni. Az akkumulátor szintén cserélhető, így ínségesebb időben magunkat vihetünk egy pót telepet is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
