Multimédia
A kamera 2 megapixeles, fixfókuszos, segítségével legfeljebb 1600 x 1200 pixeles állóképeket vagy 352 x 288 képpontos videókat rögzíthetünk. Külön exponálógomb nincs, a keresőben látható képet tehát a belső d-pad akciógombjával mentjük le a memóriába, ami azért gáz, mert maga a képérzékelő pont emögött van a túloldalon, tehát tuti, hogy állandóan be fog lógni az ujjunk elé. Beállítási lehetőségekből nincs sok, piszkálhatjuk a JPEG-tömörítést és a fehéregyensúlyt, van sorozatfelvétel, önkioldó, éjszakai mód és expozíció-korrekció.
 |  |  |  |  |  |
A képminőség teljesen átlagosnak mondható. Igazság szerint teljesen feleslegesnek érzem, hogy belemenjek bármiféle képelemzésbe, egy ilyen rendszertől valószínűleg senki nem vár csodákat, az általam felállított lécet viszont megugrotta a gép, használhatjuk emlékfotók rögzítésére vagy vészhelyzetben, ennyi.
A zenelejátszó szoftver előadó/album/stílus és zeneszerző szerint képes muzsikáink között szűrni, megjeleníti az albumborítókat, tud tekerni, van benne hangszínszabályzó, mely lehetővé teszi saját sémák létrehozását. Az alapvető funkciókat a külső képernyőről is elérhetjük, ráadásul ott is megjelennek az albumborítók. A hangminőség kihangosítva egész jó, a belső kijelző mellett lapuló sztereó "hangszórók" egész kellemes minőségben szólnak. A gyári fülesre talán az erős közepes lenne a jó jelző, komoly baja nincs, viszont nem is az a cucc, amit a fülünkbe rakunk és azt mondjuk, hogy ez igen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
