Lenovo LP40 - ennyiért lehet rossz?

4000 forint egy true wireless fülhallgatóért, ami ráadásul nem is teljesen ismeretlen márkanévvel jön? Itt van, létezik, de aligha leszünk boldogok tőle.

Ha azt mondom, hogy ismert márkanévvel lehet true wireless fülhallgatót kapni körüblelül 4000 forintnyi összegért cserébe a Tomtopnál, akkor első körben biztosan örülhetünk, hiszen a kezdetben méregdrága true wireless fülhallgatók szép lassan, de most már biztosan lecsorogtak a bárki számára elérhető árkategóriába. Két gyorséttermi menü áráért már csak a vezeték nélküliség kényelme is jelentős előny szinte bármivel szemben, ráadásul, mióta a legtöbb mobil dobozából teljesen eltűnt a gyári fülhallgató, ez a termék valóban kiszolgálhatja azon emberek igényeit, akiknek hangminőséget illetően egyáltalán nincsenek magasabb igényeik egy egykor kvázi bármelyik belépőmobilhoz csomagolt fülesnél.


[+]

Ahogy az a kínai webshopokra nagyjából egytől egyig jellemző, a termékoldalt mindig meg tudják úgy fogalmazni, hogy a termék valószerűtlenül jónak tűnjön az áráért, és ennek nyomait itt is tetten érhetjük apró füllentések, vagy direkt félreforgalmazások formájában. Egyik kedvenc kifejezésem a semi in-ear, ami hétköznapi értelmezés szerint pontosan azt jelenti, hogy az LP40-nek semmi köze az in-ear kialakításhoz, hanem a hagyományos earbud, azaz illeszték nélküli, ebből adódóan nem túl jó izolációjú, cserélhető méretű gumiharang nélküli kialakítással bír. A noise cancelling is megemlítésre kerül, ám ha a vesszőket teljes mértékben nélkülöző szövegmasszát megfelelő tagolással olvassuk, akkor rájövünk, hogy ez a Hands-Free Call Stereo Sound kapcsán értelmezendő, és a kétmikrofonos kialakításból eredő hívás közbeni zajszűrést jelenti, véletlenül sem azt, hogy tartalomfogyasztás közben kellene zajszűrésre számítanunk.


[+]

Persze erősen csodavárónak kell lenni ahhoz, hogy ezeket a kifejezéseket felületesen olvasva beleéljük magunkat abba, hogy egy, az árához képest sokszoros minőséget és extralistát nyújtó fülhallgatót fogunk kibontani a csomagolásból, és bizony sem a Bluetooth 5.0, sem pedig a 13 milliméteres átmérőjű hangkeltő információja nem fog minket közelebb juttatni ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, milyen lesz a végső minőség, itt tényleg csak az árból lehet extrapolálni arra, hogy ez a fülhallgató bizony elég rémesen fog szólni. Nem látom értelmét hosszas pocskondiázásnak a zenei hangminőség kapcsán, mindenki képzelje el, milyen volt egy középkategóriás telefonhoz csomagolt gyári earbud fülhallgató dobozhangja 6-7 éve, és ha az egy élvezhető zenei hangnak tűnt számára, akkor ossza el kettővel, hogy biztos legyen a dolog: basszusok szinte egyáltalán nincsenek, és EQ-ban sem érdemes tologatni, mert azonnal elkezd recsegni, a magasak szinte teljes hiányáról beszélhetünk, és az erősítés is elég gyenge, ha pozitívumot akarnék mondani a hangzásról, azt kizárólag a beszédhangok kapcsán tehetem meg.


[+]

A Lenovo LP40 ugyanis telefonálásra abszolút használható: kicsi, könnyű, a vetőcső-kialakítása miatt aránylag jól beül a fülbe, a beszédhangokat tényleg rendesen átadja, a mikrofon érzékenységét pedig telefonálási célra sikerült jól belőni, és bár nagyon dobozos, kissé víz alatti hatással, árulkodó headsetességgel, de érthető hangot ad át a másik oldal számára is. Egy okból azonban mégsem tudom jó szívvel ajánlani a terméket erre a célra, ez pedig a furcsán működő viselésérzékelés: a Lenovo gondolta, hogy legalább egy jó funkciót átvesznek a drágább konkurensektől, és ez pont a viselésérzékelés lett, ami ugye azt csinálja, hogy ha kiveszük a fülünkből az egyik fülest, azt ő érzékeli, és vagy csak azt az oldalt, vagy a teljes fülhallgatópárt passzív módba teszi. Az LP40 azonban sajnos nem csak ezt csinálja, hanem körülbelül 5-6 másodperces késedelemmel le is kapcsolódik az androidos telefonunkról, és utána kapcsolódhatunk újra, ami legalább 20 másodpercet fog újra elvenni tőlünk, mivel ehhez jellemzően mindkét fülest be kell tennünk a tokjába és újra kivenni, hogy újra aktiválódjon. Szóval ha kiesik, kimozdul a kütyü, akkor néhány másodpercnyi esélyünk van, hogy gyorsan visszarakjuk, ha ez nem jön össze, akkor biztosan emelhetjük fülünkhöz a telefont, mielőtt leszakadnánk a társalgásról.


[+]

Hasonlóan hektikus az érintésérzékelés is, egyrészt, ahogy mozgatjuk a fülünkben a fülest, hogy igazítsuk a helyén (hiszen ez nem marad olyan stabilan benn, mint egy igazi in-ear, ha jól be vannak állítva a gumiharang-méretek), akkor biztos, hogy megállítunk, elindítunk valamit, esetleg felveszünk-lerakunk egy bejövő vagy aktív hívást, ha viszont épp akarunk is valamit, akkor körülbelül 50-50% esélyünk van, hogy siker követi a műveletet. Volt egy-két kapcsolódási probléma is, amikor kivettük a tokjából az eszközt, gyakran csak az egyik fülhallgató kapcsolt be, a másik csendben maradt, egészen addig, amíg mindkettőt vissza nem raktuk, vagy újra elő nem vettük a tokjából. Pozitívumként említhető, hogy Type-C csatlakozón keresztül lehet tölteni, viszont erre aránylag sűrűn is van szükség, nálunk közepes hangerejű zenehallgatással 1,5 órát zenélt az asztalon, majd kérte is a töltőtokot, ami elvileg további 2 alkalommal tudja feltölteni a füleseket.


[+]

Összességében, a működési bakikat leszámítva is nagyon kevés értelme lenne bárkinek ajánlani ezt a fülhallgatót addig, amíg itthon, hazai garanciával, nem sokkal drágábban lehet kategóriákkal jobban megcsinált, kényelmesebb, megbízható konkurenst kapni, például a Xiaomi Basic változatát. Tesztünk révén úfjent megállapítottuk továbbá azt is, hogy az igazán jó kütyük bőven ezen összegek sokszorosánál kezdődnek, de ha csak egy alapszettre vágyunk, amivel már nem konkrétan kellemetlen zenét hallgatni, akkor is érdemes legalább a tizenezer forintos árkategóriában, mondjuk a Honor Choice szintjén nézelődni. Az mindenesetre szomorú, hogy a Lenovo egy ilyen eszközre ráteszi a saját márkanevét.

szentkuti11

Azóta történt

Hirdetés