Gameloft újdonságok

Ígéretünkhöz hűen folytatjuk tavaly megkezdett, több mint 25 részt tartalmazó cikksorozatunkat, melyben a legjobb iPhone/iPod Touch játékokat mutatjuk be a nagyérdeműnek. Ezen a héten még főleg a tavaly évvégi dömping során megjelent játékokat mutatjuk be, 2010 első hete ugyanis elég csöndes volt, már ami a szoftvermegjelenéseket illeti. Nem is húznám tovább az időt, csapjunk a lovak közé!

James Cameron's Avatar

Hirdetés

Valószínűleg kevesen vannak azok, akik nem hallottak még James Cameronról, illetve "15 évig készülő" filmjéről, az eddig soha nem látott látványvilággal kecsegtető Avatarról. Nehezemre esik megállni, hogy az alkotásról ne ejtsek pár szót, véleményem szerint ugyanis egy tökéletes science fiction alkotásról van szó, mely gyakorlatilag minden kétséget kitörölt a fejemből, ami a 3D-s mozik létjogosultságával kapcsolatban felmerültek. A film bevételei elképesztően nagyok, gyakorlatilag még most sem igazán lehet emberi időpontban jegyet venni e filmeposzra, aminek fényében nem csoda, hogy játékkészítők is meglovagolják a Cameron által előidézett hullámokat. Az Avatarral pedig már iPhone-on is játszhatunk, hála a Gameloftnak.

A látványvilág a korábbi hasonló stílusú játékokból (például az Assassin's Creedből) már ismerős lehet, valószínűleg ugyanaz a motor hajtja meg az Avatart, amit eddig is használtak. Egy 3D-s világban játszódó harcolós-ugrálós platformjátékról van szó, melyben a film főhősének, Jake Sully-nak az avatarját irányítjuk egy kissé eltorzított történetben, aminek bár van köze a filmhez, nem mondhatjuk, hogy pontosan követi a mozivásznon történő eseményeket. Maga a játék viszont ettől függetlenül is kiváló, a grafika szemet gyönyörködtető, a hangok és zenék kellemesek, az irányíthatóság kiváló, a játékmenet pedig elég hosszú és elég változatos ahhoz, hogy hosszú időre lekösse a játékosok figyelmét. Karakterünkkel (pontosabban avatarunkkal) jellemzően ugrálni és harcolni fogunk, utóbbinál több fegyver és a kezünk ügyébe kerülhet, a kezdetben ugyanis géppuskával nyomulunk, de később lándzsával és íjjal fogunk a ránk törő ellenségek életének véget vetni. Azokból ugyanis elég sok van, az első pályákon még jellemzően a dzsungel fenevadjaival fogunk harcolni, utána viszont az életünkre törő tengerészgyalogosok, néhol pedig a kék bőrű Na'vik fogják a fő akadályt jelenteni. Izgalmas, lebilincselő, mindenkinek ajánlott!

Driver

Második játékunk ha lehet mondani, talán még nagyobb szenzáció, mint az Avatar: az 1999-ben PlayStation-re megjelent Driver című játék iPhone-os átültetéséről van szó, melyben egyébként minden idők egyik legnagyobb méretű játékát tisztelhetjük, több mint 400 MB helyet foglal majd el telefonunk háttértárjából. A Driver volt az egyik első "roaming driving game", azaz egy olyan autós játék, melyben akármerre mehettünk és azt csinálhattunk, amit csak akarunk. Sokan ugye a GTA harmadik részére mondják ugyanezt, az igazság viszont az, hogy az első efféle stílusú alkotás a Microsoft által kiadott Midtown Madness volt, mely ha csak pár hónappal is, de a Driver előtt jelent meg Windows-ra.

A játékmenetről nem tudok sokat írni, mivel a szoftver címéhez méltóan gyakorlatilag csak egy dolgot fogunk csinálni: vezetni. Mindezt nagy élvezettel fogjuk tenni, a program ugyanis szép és meglehetősen gyors, érezhetően kevesebbet töltöget, mint a hasonló kaliberű játékok. Az irányítás profi, mivel döntögetéssel és virtuális d-paddal is tudunk száguldozni, a kocsik törnek, a rendőrök üldöznek, mi menekülünk: nagyjából erről szól a Driver. Autómániásoknak kötelező.

Bridge Odyssey

A fent említett két programról valószínűleg mindenki hallott, aki egy kicsit is elmélyedt az iPhone játékok világában, következzen hát két gameloftos alkotás, melyek a low-budget (tehát egy euró alatti) árkategóriában versenyeznek, amiből adódóan kevesen ismerhetik őket. A Bridge Odyssey egy "klasszikus" hídépítős játék, olyasmi, mint a Bridge Builder, a Pontifex, vagy a műfaj számára igazán nagy ismertséget hozó World of Goo. Csak itt állatok vannak.

Mint az a fenti videón is látszik, a program célja, hogy a pályákon olyan erős hidakat építsünk, melyek elbírják az egyre bővülő állatsereget, amelyik át akar kelni rajta. Az egyik legproblémásabb jószág a másodikként kiszabadított — és így csapatunk tagjává váló — elefánt, alatta nyilván hamarabb szakad le a fából eszkábált híd, mint a kedves kis macska alatt. A építkezés a már megszokott menetben történik, a fadarabokat magunk rakjuk le, érdemes a formákkal variálni, hogy a híd minél tartósabb legyen. Jópofa, hogy néhol vannak fákról lelógó gumikötelek, melyek nem csak, hogy megtartják, egyenesen fel is húzzák a hidat, az ilyen pályák teljesítése sokszor nagy kihívást fog jelenteni. A nehézségi szint elég furcsa, az elején nagyon könnyű, utána viszont elég nehéz pályákat kapunk, de ha belejövünk, akkor valószínűleg utóbbiakkal sem leszünk gondban. Tessék kipróbálni, van belőle ingyenes verzió is!

Alone at War

A heti utolsó Gameloft alkotásunk szintén a nagyon olcsó programok közül érkezett, viszont nem szabad, hogy ez alapján ítéljük meg, hiszen sokkal többet nyújt, mint amit elsőre hinnénk róla. Egy kézzel rajzolt, pálcikaemberes-háborúzós cuccról van szó, melyben... egyedül kell megnyernünk a háborút.

Az egyedül persze kicsit túlzás, hiszen nem csak íjunk, hanem különféle varázslatok is segítségünkre lesznek abban, hogy a minket likvidálni akaró ellenséges hordákat megfékezzük. A fő tevékenységünk persze a nyilak lövöldözése lesz, amihez ujjunkat bizonyos irányba kell eltolnunk a kijelzőn — ez értelemszerűen a célzási folyamat is. A nyíl kilövésének erőssége attól függ, hogy milyen lassan húzzuk az ujjunkat; minél gyorsabb a mozdulat, annál erőtlenebb és kevesebbet sebző lesz a nyíl, plusz célozni is elég nehéz lesz vele. Pedig nem árt célozni, a fejlövések ugyanis többszörös sebzést adnak, plusz a felénk közeledő léghajóknak is érdemes a gyenge pontjait lőnünk, ha egy lövésből le akarjuk kapni őket. A pályák között a teljesítményünkre kapott pontokat oszthatjuk szét karakterünk különféle tulajdonságai között (erő, pontosság, élet, mana), plusz vásárolhatunk magunknak varázslatokat is, melyek alapszinten sajnos nem elég erősek ahhoz, hogy kinyírják a képernyőn látható kreatúrákat, de sokszor a segítségünkre lesznek. Ha meghalunk, pontot kapunk, melyet megoszthatunk a világgal, így mérve saját magunkra a szomorú felismerést: vannak, akik sokkal de sokkal többet játszanak az Alone at Warral, mint mi.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!