Bevezető, tartozékok
A Huawei az a gyártó, mely olyan sebességgel repítette magát az élmezőnybe, ami tényleg figyelemreméltó eredmény. Egyre több kínai gyártóval találkozhatunk, nem beszélve arról, hogy a telefonok legnagyobb részét is a távol-keleti országban szerelik össze. A Huawei viszont nem úgy közelítette meg az eseményeket, mint a kisebb vállalatok, hiszen a hálózatos piaci tapasztalataik és kapcsolati hálójuk is besegít a mobilos vonalon, ráadásul előbbi üzletág szépen jövedelmez is, tehát van miből foglalkoztatni a fejlesztőket. Az olcsó szegmensben az első, talán legnagyobb durranás az Ascend Y200 volt, mely amellett, hogy kellemes formavilággal rendelkezett, a gyártónak meglehetősen visszafogott árcímkével is sikerült felvérteznie, így korának egyik legjobb választása volt az alsó árszegmensben. Ezt megelőzte ugyan a T-Mobile Telekom számára gyártott Pulse, de ott még pont a partnerség hozta be a vevőket. A hatalmas kezdeti sikerek viszont egy időben rányomták bélyegüket a további termékekre is, ugyanis az Ascend P1 újabb, bár már csak közepes sikere után a Huaweinél igazi prémium gyártónak érezték magukat, igazából túl gyorsan akartak a mezőny legelejére kerülni.
Szerencsére lassan rájöttek arra, hogy ez nem egészen így működik, úgyhogy bár nem kerülnek a középáras termékek nemzetközi fókuszba, a gyártó nem csak a prémium szegmensben próbálgatja szárnyait. Az idei MWC-n már megtapogathattuk a P1 utódját, mely szintén inkább a szolgáltatásokban igyekszik kitűnni, mintsem valami ultra durva hardverrel, mégis használhatatlan szoftverrel rendelkező kütyü legyen, és valljuk be, van keresnivalója ennek az eladási politikának is, sőt, talán sokak számára még fontosabb is. Az MWC-n persze nem ez volt az egyetlen újdonság, hanem tesztalanyunk is, mely az Ascend G510 névre hallgat, és amelyet hazánkban pont a Veletech kiállításon mutattak be hivatalosan. Az átformált és leegyszerűsített kezelőfelület mellett jó a formavilág is, plusz zsebünkbe sem kell mélyen belenyúlnunk, ha ezt a cuccot szeretnénk magunkénak tudni.
A G510 abszolút átlagos dobozban érkezik, melynek tetején a masina sajtófotója díszeleg, ezen kívül pedig kizárólag a megnevezés és a Huawei logója színesíti a fehér felületet. A csomagolást egyszerű felnyitni, valójában egy-két mozdulattal hozzá is férhetünk a tartozékokhoz. A töltőfej és a microUSB kábel alap már, de a rádióhoz is szükséges normál kialakítású headset sem maradhatott ki. Az egyelőre kizárólag fekete színben elérhető telefonhoz más nem jár, bár ebben a kategóriában nem is divat ez sajnos.
Külső
A Huawei újdonsága igyekszik elérhetőbb áron kínálni nagyobb kijelzőt, így a kisebb pénztárcával rendelkezők számára is biztosítják a kedvezőbb élményeket. A külső viszont ennek ellenére kicsit aránytalannak mondható, nyúlánk, mégis csöppnyit vaskos. Az anyaghasználat közepes, bár több nem is fért volna ebbe az árba, kizárólag a plasztikból és üvegből épül fel a borítás. Sajnos az összeszerelési minőség sem hibátlan, hiszen apróbb tekergetés esetén már hallhatunk recsegéseket, nagyobb igénybevételkor pedig kopogó hangokat hallat a készülékház. Az egykezes használat még működik, bár a kisebb kezekkel rendelkező vásárlóknak már gondjuk lehet. A 134 x 67 x 9,9 milliméteres méret és a 150 grammos tömeg mindenesetre elfogadható, bár abszolút nem ez a legkisebb telefon manapság.
Az előlapon körbefutó keret egy kicsit vastag, főleg alul és felül lehet egy kicsit belekötni a dizájnerekbe, több lett a káva, mint kellene. Jelentősen igaz ez a kijelentés úgy, hogy alul mindössze három érintésérzékeny vezérlőgomb terpeszkedik (visszalépés, kezdőképernyőre ugrás és menü), a képernyő felett pedig csupán a Huawei felirat, a beszédhangszóró és az értesítő fény kaptak helyet. Mindezek között természetesen a kijelző ékeskedik, de nem élesedik, mivel a 4,5 hüvelykes megjelenítő mindössze FWVGA, azaz 480 x 854 képpont felbontással kecsegtet, ami 218 PPI-t jelent. Mindenképpen jó hír, hogy a kijelző IPS-LCD technológiával bír, így a betekintési szög csaknem száznyolcvan fokos, a fényerő erős közepes, a színek azonban egy kicsit fakók. Összességében viszont rendben van a dolog, mindenre kiválóan használható.
A G510 oldalait úgy alkották meg, hogy ívelődjenek a hátlap felé, így hiába van több összeillesztési felület is, egyáltalán nem zavaró, kényelmes, ráadásul fogása is jó, nem csúszik ki a kezünkből. Érdekes módon a Huawei más útra lépett, a baloldalra nem szereltek semmit, holott manapság pont ez az általános tendencia. Ők viszont inkább a készülék jobb felét használták ki, ahová a képernyő feloldására szolgáló gomb, a microUSB csatlakozó és a hangerőszabályzó billentyű került. Az alsó részen csupán egy beszédmikrofon árválkodik, felül is csak egy 3,5 milliméteres jack aljzat uralkodik a sík felületen.
A hátlap egész frankó, hiába öntötték ki ezt is műanyagból, érdes, inkább recésnek mondható felületet nem tűnik olcsónak, sem az ujjlenyomatok, sem az apróbb karcok nem látszanak meg rajta. A borítás középső részén Huawei, alsó felén pedig egy DTS logó feszít, ami a szoftveres hangzásjavító eljárásra utal (a DTS ugyanazt a csatorna-összeállítást használja, mint a Dolby Digital, viszont jóval magasabb bitrátával dolgozik), amit a telefonba építettek. A kamera kialakításánál erős hasonlóság mutatkozik a HTC One X-szel, ez is kidudorodik egy kicsit, lefektetve tehát ezen támaszkodik a kütyü. Mellette egyik oldalt egy LED-es villanó, másikon pedig egy külső hangszóró látható. A hátlap szerencsére leszedhető, ezzel az eljárással pedig nem csupán a SIM-et és a microSD kártyát tudjuk behelyezni, hanem az akkumulátort is ki tudjuk cserélni.
Hardver, szoftverezettség
Tesztkészülékünket pont olyan hardverrel szerelték fel, ami már kiemeli őt az alsókategóriás ellenfelei közül, ám sajnos túl sokkal nem is tud többet azoknál. A belső komponensek pozitív oldalát képezi a 45 nanométeres csíkszélességű, ARMv7 architektúrát használó Qualcomm MSM8225 Snapdragon chipset, melyben egyébként egy kétmagos, magonként maximum 1,2 GHz-en pörgő processzor is helyet kapott. Az Adreno 203 ugyan messze nem a legjobb GPU, a készülékbe épített 512 MB RAM-ot viszont jó lenne már elfelejteni, egyszerűen kevés, hogy megfelelő multitasking képességeket lásson el. A belső memória mérete papíron 4 GB, ám ebből mindössze 2,2 GB-ot tudunk szabadon elérni, szerencsénkre azonban ezt maximum 32 GB-os microSD kártyával is bővíthetjük, így a tárhely mérete nem okoz gondot.
Teljesítmény-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Benchmark | Huawei Ascend G510 | Prestigio PAP4500 DUO | LG Optimus L7 II dual | Gigabyte GSmart GS202+ |
Quadrant Standard | 2615 pont | 2671 pont | ? pont | 2940 pont |
Linpack for Android (single) | ? MF. / ? s | 40,716 MF. / 2,06 s | 37,661 MF. / 2,23 s | 40,057 MF. / 2,06 s |
Linpack for Android (multi) | ? MF. / ? s | 54,869 MF. / 3,07 s | 58,261 MF. / 2,89 s | 64,524 MF. / 2,61 s |
Smartbench 2012 Prod. | 2232 pont | 1850 pont | 2057 pont | 1912 pont |
Smartbench 2012 Games | 1676 pont | 1603 pont | 1544 pont | 1566 pont |
AnTuTu 3.x Benchmark | 6984 pont | 6407 pont | 5030 pont | 5253 pont |
Geekbench 2 | 552 pont | ? pont | 464 pont | ? pont |
A sebességet illetően vegyes érzése lehet az embernek. A többféle animáció képes megfektetni a rendszert néhány pillanatra, főleg akkor, ha valamilyen nagyobb számítási feladatot végez a hardver, utána ugyanis néha másodpercek telnek el, mire a telefon észhez tér. Ettől függetlenül alapfeladatokra tökéletesen használható a masina, mindenképpen azoknak ajánlott, akik nem valami csúcseszközhöz szoktak hozzá. A pontszámok viszont mutatják, hogy natúr teljesítményben abszolút hozza a konkurensek tudását, bár példásul a nyers számítási képességeket vizsgáló Linpack nem akart működni. A widgetek és egyéb testreszabási eszközök nem okoznak további lassulást, átlagos felhasználáskor tehát elfogadható a masina sebessége.
Sokat dob azért a latba, hogy a G510-re már az Android 4.1.1-et, vagyis a Jelly Beant telepítették, így a Project Butterből most sokat profitált a Huawei. A felületet totálisan átszabták, valójában semmi olyat nem találunk, ami a Holo UI-ból ismert. A gyártó megoldása az Emotion UI névre hallgat, fontos változás, hogy itt már nem találunk külön menübe lépésre utaló gombot, minden a főképernyőkön helyezkedik el, akárcsak az iOS esetén. Mivel mappákat is létrehozhatunk, így nagy összevisszaság nem lesz a menüben, mindenesetre más androidosoknak hozzá kell szokni ehhez a külsőhöz. Nagyon tetszett, hogy ötféle téma közül válogathatunk, melyek kvázi mindent átdolgoznak, az ikonoktól kezdve a háttérképig minden megváltozik, így bármikor olyan érzésünk lehet, mintha egy új telefont birtokolnánk. A lehúzható sávban akár audioprofilokat is bekapcsolhatunk, de kirakhatunk több huawei-es alkalmazásfelületet is.
A Huawei-től eddig megszokottakkal ellentétben most nem kaptunk túl sok extra programot, bár ehhez bármikor ott a Play Áruház, szóval nagy hátrány nem fog emiatt érni minket, plusz ott van a teljesen egyedi külső, ami kárpótol ezért. A szükséges appokat azért megtaláljuk, melyek közé a számológép, az ébresztőóra, a havi nézetet tartalmazó naptár, az FM-rádió, a fájlkezelő, a böngésző, a csevegő, a zene- és videolejátszó, valamint az email kliensek. Nem minden készüléken, de itt külön alkalmazásként érhető el a DLNA és zseblámpa, de egy saját ikont kapott a biztonsági menüpont is.
Multimédia, kamera
A kamera maximum 5 megapixes fotókat tud rögzíteni, ami 2592 x 1944 pixel méretű alkotásokat jelent. A LED-es villanónak köszönhetően sötétben is használható marad a cucc, bár nagyjából 2 méterig képes bevilágítani a környezetet. Szokásos módon sok mindent be tudunk állítani, hogy az alap képminőséget javítsuk, megadhatunk ISO és expozíció értékeket, valamint elláthatjuk a képeket geocímkével, hogy később térképen is visszanézzük a lőtt fotók helyét. Ezeken kívül konfigurálhatjuk a fehéregyensúlyt (izzólámpa, fénycső stb.), effektezhetünk (negatív, szolarizált, szépia stb.), vagy csinálhatunk panorámafelvételt. Videókat VGA minőségben menthetünk el, az effekteken kívül minden fenti beállítás rendelkezésünkre áll ekkor is.
Az már nem számít meglepetésnek, hogy telefonon visszanézve teljesen elégedettek lehetünk a végeredménnyel, egy nagyobb monitoron viszont jelentősen redukálódik az élmény. A fényviszonyok most is tökéletesek voltak, a dinamikatartomány pedig mobilhoz képest teljesen jó volt, a részletesség viszont már nem annyira, ugyan nem zajosodnak a képek, a vonalélességgel mégsem aratja le a fotós babérokat. Makró módban ügyesen fókuszál, gyorsan menti a képeket szuper eredménnyel. A közepes távolság viszont nem mindig megy az optikának, sokszor nem sikerült megtalálni a fókuszpontot, pedig ahová nyomunk a kijelzőn, oda figyel elsősorban a gép. A videók szintén nem dobbantják meg szívünket, a VGA tesztfeltételt eme linkre kattintva lehet megtekinteni.
A zenelejátszó egész pofásra sikeredett, legalábbis a felület mindenképpen szebb az átlagosnál, az albumborítók ide-oda mozgatásával is tudunk a számok között lépkedni. Zenéinket egyébként kedvencek, lejátszási listák, előadók, műfajok, albumok és mappák szerint is rendezhetjük, így elég sokrétű az alkalmazás. Felül a dalok hallgatása közben be tudjuk kapcsolni a DTS hangzásjavítást, nagy eredményre nem kell számítani, mivel a hangszórók nem bírják el a terhelést, képesek már berezonálni nagyobb hangerőn. Fülessel viszont észrevehetőbb a különbség, de ehhez a gyári helyett valami jobbat érdemes vásárolni. Továbbra is van FM-rádiónk, mely RDS-re is képes, használatához pedig headset csatlakoztatása szükséges.
Filmezni mindig élmény egy nagyobb kijelzőn, az 5 hüvelykes telefonok pedig már-már ténylegesen elfogadható képátlóval rendelkeznek ehhez. Ugyan a G510 "csak" 4,5 inch, mégis hunyorogni azért ehhez sem kellene nagyon. A probléma a hardveres képességeknél kezdődik, még a kétmagos hardver elmegy, ám a többi már kevés, így egy 720p-s film is akadozik, a Full HD-s tartalmak pedig jelentősen megakasztják a rendszert, a kép megjelenik, de azonnal elcsúszik a hang alóla. Ezen sajnos nem segített alternatív lejátszó letöltése sem.
Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés
A G510-től nem kell eget rengető adatkommunikációs képességeket várni, de azért rendelkezésünkre áll a 802.11b/g/n-es WiFi modul, mellyel mobilinternetünket is megoszthatjuk, de külön programot kapunk a DLNA-ra is, így különböző elektronikai eszközöket is kapcsolhatunk a telefonhoz. A Bluetooth chip 2.1-es verziószámú, tudja az EDR-t és az A2DP-t. Az NFC továbbra sem terjedt el ebben az árkategóriában, az A-GPS egység viszont alapfelszereltség, egész gyorsan és pontosan talál jelet. Mobiladatforgalmat is generálhatunk, letöltéskor az elméleti maximum 7,2 Mbps, feltöltéskor pedig 5,76 Mbps, ez nem villámgyors, de a célközönségnek megfelelő. A hangminőség kiváló, tökéletesen lehet hallani beszélgetőtársunkat.
Mivel nem stock Android ROM dolgozik a telefonon, így a Chrome mellett gyári böngészőt is használhatunk, amire viszont az Adobe által még mindig letölthetjük a Flash aktiválásához szükséges fájlt. Ezzel továbbra is teljes értékű böngészésben lehet részünk, ráadásul a Flash használata sem izzasztja meg a gépet, ugyanolyan folyamatos maradt a görgetés, mint előtte. A kétujjas nagyítás csont nélkül zajlik, duplán a szövegre kattintva pedig a kijelző méretéhez igazodik a tartalom. Az meglátogatott webhelyeket elmenthetjük offline olvasásra, vagy megoszthatjuk közösségi oldalakon keresztül.
Az 1700 mAh-s akkumulátor kicsit karcsú, a gyártó szerint 340 óra készenlétre és 6 óra beszélgetésre elegendő. Papíron sem sok, sajnos az életben sem az, folyamatos nyüstölés esetén már a nap végén is telefon nélkül maradhatunk, közepes használattal viszont átvészelhetjük a nappalokat, bár még ekkor sem árt éjszaka a töltőre csatlakoztatni kedvencünket. Valójában ez gyenge képesség, sokkal nagyobb telep is elfért volna ebbe a házba, főleg úgy, hogy az IPS panel viszonylag sokat fogyaszt mondjuk egy AMOLED-hez képest.
[+] Huawei Ascend G510 vs. Sony Xperia Z
Külső | |
---|---|
Ergonómia | 8 pont |
Anyaghasználat | 7 pont |
Összeszerelés minősége | 7 pont |
Kijelző mérete, minősége | 8 pont |
Belső | |
Kezelhetőség | 8 pont |
Sebesség | 7 pont |
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 10 pont |
Felhasználói felület élménye | 7 pont |
Alapfunkciók | |
Hangminőség, vételi stabilitás | 9 pont |
PIM funkciók | 10 pont |
Adatkommunikációs képességek | 7 pont |
Multimédia | |
Vizuális | 6 pont |
Audio | 7 pont |
Egyebek | |
Üzemidő | 6 pont |
Ár/érték aránya | 7 pont |
Hogyan értékelünk? |
A Huawei Ascend G510 összességében nem egy rossz telefon. A gyártó egyértelműen a középmezőnybe pozicionálja a készüléket, amivel nem lő nagyon mellé, kérdés persze, hogy annak az alsó vagy a felső szegmensére gondoltak a kínaiak. A hardveres képességek alapján inkább az előbbi tűnik mérvadónak, ugyanis a fél gigányi RAM-ot én már keveslem, egyszerűen el kell, hogy férjen egy nagyobb modul egy ilyen készülékben, hogy normálisan és gond nélkül fusson az Android rendszer. A külső felemásra sikeredett, tetszetős a kijelző mérete, ezt még könnyedén át lehet érni, plusz böngészésre is filmezésre is jól használható. A felbontás lehetne qHD, de ne legyünk telhetetlenek, az IPS panelnek is örülni kell, legalább a betekintési szögre nem lehet panaszunk. Az akkumulátor az egyetlen igazán fájó pont, a manapság megszokott egy napos üzemidő sem ad okot bizakodásra, de ennél kevesebbel aligha érhetjük már be. A kamerával értelmes képeket is lehet lőni jó fényviszonyok esetén, sötétben viszont már ezzel sem okos dolog játszadozni. A G510 sikere leginkább az árazástól függ. Magyarországon egyelőre szolgáltatói kínálatban érhető el a készülék, függetlenül nagyjából 55 ezer forint lesz, ám ebben az esetben erős mezőnybe csöppen a masina. Érdemes megemlíteni a picit olcsóbb, de hardveres szempontból azért gyengébb Samsung Galaxy Ace 2-t, de nem maradhat ki a buliból a két SIM-mel is megbirkózó Gigabyte okostelefon sem. Ha a szolgáltatói kínálatban még kedvezőbb ára lesz, akkor a nagy IPS panelt a középkategóriába elhozva még pozitív eredményeket is elérhetnek a kínaiak; tényleg jó telefon, de a hosszú távú sikere a későbbi árazástól függ.
Legendd
A cikk elkészítésében a Telekom 4G mobilinternet volt segítségünkre.
Specifikáció
Általános | ||
---|---|---|
Technológia | GSM/UMTS | |
Méret | 134 x 67 x 9,9 milliméter | |
Tömeg | 150 gramm | |
Színvariációk | fekete | |
SIM-foglalat | normál méretű SIM | |
Kijelző | ||
Kijelző átlója | 4,5 hüvelyk | |
Kijelző felbontása | 480 x 854 pixel (218 ppi) | |
Kijelző típusa | IPS LCD kapacitív érintőkijelző | |
Színárnyalatok száma | 16 millió | |
Hardver | ||
SoC típusa | Qualcomm MSM8225 Snapdragon Chipset | |
Processzor típusa | 1,2 GHz-es kétmagos Cortex-A9 | |
Processzor csíkszélessége | 45 nm | |
Processzor utasításkészlete | ARMv7 | |
Grafikus chip | Adreno 203 | |
RAM mérete | 512 MB RAM | |
Memória | ||
Telefonkönyv kapacitása | dinamikus | |
SMS memória | dinamikus | |
Belső tárhely | 4 GB Belső tárhely (2,2 GB) | |
Memória bővíthetősége | 32 GB SDHC | |
Adatátvitel | ||
Frekvenciasávok | GSM 850/900/1800/1900 UMTS 900/2100 MHz |
|
GPRS / EDGE | van / van | |
UMTS / HSDPA / HSUPA | van / 7,2 Mbps / 5,76 Mbps | |
IrDA / Bluetooth | nincs / 2.1 (A2DP, EDR) | |
WiFi | 802.11 b/g/n, WiFi hotspot | |
USB | microUSB 2.0 | |
Push-to-talk / RSS | nincs / van | |
GPS vevő | van | |
NFC | nincs | |
Alapfunkciók | ||
Profilok | néma/rezgés | |
Vibra funkció | van | |
Kihangosítás | van | |
Hangtárcsázás / hangvezérlés | van / van | |
Hangrögzítés | telepíthető | |
Ébresztés | van | |
Prediktív szövegbevitel | van | |
Szoftverek | ||
Platform | Android 4.1.1 (Jelly Bean) | |
WAP / HTML böngésző | nincs / van | |
E-mail kliens | van | |
Játékok | telepíthető | |
Valutakonverter | telepíthető | |
Extra szoftverek | Google+, GTalk, Google Maps, Zseblámpa, Feljegyzések, Témák, Profilok | |
Multimédia | ||
Fő kamera | 5 megapixel, autófókusz | |
Másodlagos kamera | VGA | |
Videófelvétel | VGA | |
Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
Hangszínszabályzó | nincs | |
FM-rádió | van | |
Üzemidő | ||
Alap akkumulátor | 1700 mAh-s lítium-ion | |
Készenléti idő | 340 óra | |
Beszélgetési idő | 6 óra | |
Zenelejátszási idő | ? óra | |
Videólejátszási idő | ? óra | |
Egyebek | ||
3,5 mm-es jack kimenet, giroszenzor |