Külcsín
A masina kézbevétele nem okozott ekkora sokkhatást, mivel a Mobile World Congress-en már megfogdostam egyet, amitől akkor finoman szólva sem voltam elalélva. Kereken 800 grammot nyom, mérete 207 x 129 x 25 mm, szóval nem kicsi, jóval méretesebb, mint a többi nálam járt UMPC (pl. a Raon Digital féle Everun). Okként felhozhatjuk a dupla hardvert és az elsőre igen korrektnek tűnő kihúzható QWERTY billentyűzetet, de attól még a Shift nagy marad, legalábbis az én szempontjaimat figyelembe véve.
Az anyaghasználat alapvetően jó, de én ennyi pénzért elvárnám, hogy a gépem ne teljes egészében műanyagból legyen, mert sajnos abból van. A fémek nélkülözésének feltehetően az az oka, hogy nem akartak egy másfél kilós cuccot piacra dobni, szóval szemléljük pozitívan a dolgokat és örüljünk a plasztikborításnak. Persze a HTC-s mérnökök cseles fickók, a 7 hüvelyk átlójú, 800 x 480 pixel felbontású érintőkijelző körül lévő rész ugyanis fémes hatású, de érzésre nem az, ez csak szemfényvesztés! A megjelenítő egyébként jó minőségű, de ekkora fizikai mérethez szerintem nagyobb felbontás dukált volna.
A TFT-panel körül rengeteg dolgot találunk. Balra fent a VGA felbontású webkamera figyelget, alatta terpeszkedik a két egérgomb, a Vista matrica, hangszóró, valamint a két operációs rendszer közötti váltást segítő gomb - részletek később. Alul állapotjelző LED-ek garmadáját találjuk, jobbra szintén két gomb került (egy gyorsindító és egy felbontásváltó), alattuk találjuk a microPAD névre keresztelt egérpótlékot, mely egy igencsak nehezen használható valami, ennél eddig csak jobb megoldásokat láttam. A sornak ezzel még nincs vége, erre az oldalra került ugyanis a másik hangszóró valamint az ujjlenyomat-olvasó is, mely egy igen hasznos kütyü. A felső részen nincs semmi.
A hátlap négy sarkára egy-egy gumibak került, asztalra letéve a gép ezeken fekszik. Az alsó rész levehető, ezalatt nyugszik a 2700 mAh-s akkumulátor, valamint itt találjuk a SIM-kártya helyét is. Felül és kétoldalt szellőzőrácsok láthatók, a fenti mögött egy ventillátor lakik, mely aktív használat esetén rendesen - és a vártnál kicsit hangosabban - nyomatja ki a forró levegőt.
A készülék szétcsúsztatása után előbukkan egy teljes QWERTY billentyűzet. Maga a csúsztatás elég nagy erőkifejtést igényel, ami élettartam szempontjából biztató. A klaviatúra első blikkre nagyon kellemesnek tűnik, de a használatot nehezíti a háttérvilágítás hiánya és az, hogy a gombok jóval kisebbek, mint egy átlagos notebookon, ami miatt a Shiften kevésbé kényelmes művelet a gépelés. Kézben tartva ez a tevékenység lehetetlen, két dolog miatt: egyrészt a gombsor túl nagy ahhoz, hogy a kütyüt kétoldalt fogva hüvelykujjunkkal elérjünk minden billentyűt, másrészt a súlypont a kijelző magasságában van, ami miatt erősen kell tartani a gépet ahhoz, hogy az ne essen ki a kezünkből.
Asztalon már sokkal jobb a helyzet, a kijelzőt ugyanis a képen látható módon felhajthatjuk. A mechanika itt is jó, a hajtogatáshoz is kell némi erőt kifejteni, a felső részt ugyanis egy biztonsági zár vízszintesben próbálja tartani.
Baloldalra került 3,5 mm-es jack kimenet, a beépített mikrofont szintén ezen az oldalon lelhetjük meg. Közéjük került a teleszkópos stylus, mely szintén zárral ellátott, kiszedéséhez be kell nyomnunk a tetejét - az elv hasonló, mint a memóriakártyák foglalatainál.
Felül mindössze egy 15 tűs D-Sub csatlakozót találunk, erre monitort vagy projektort köthetünk. Jobboldalt van a hálózati töltő csatlakozója, az egyszem USB port (kimenet, azaz Host), a bekapcsológombként is funkcionáló billentyűzár csúszkája, valamint az SD-bővítőhely. Mint azt már leírtam, a tartozékok között találunk egy USB-elosztót, melynek segítségével három eszközt köthetünk a gépre. Egy D-Sub -> DVI átalakítót viszont még berakhattak volna a dobozba, valószínűleg elfért volna.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
