Bevezető
Az Engwe relatív régi motoros ezen az e-bringás területen, itt Európában elsősorban a fat gumis, pedálszenzoros és az átlagnál erősebb gépeik váltak népszerűvé főleg a mediterrán országokban főleg futárbringaként, noha ezek inkább valahol félúton a bicikli és a segédmotoros kerékpár között helyezkednek el méretben, tömegben és teljesítmény kapcsán is. Amit nem csak a magyarországi jogszabályi keretek nem ismernek, hanem az EU többi országában is egyre szigorúbbak a szabályok.
Úgyhogy az Engwe is bővítette a kínálatát úgy, hogy még mindig elérhető például az EP-2 Pro, amit speciel pont nem kedveltünk igazán meglehetősen darabos mivolta miatt, de közben megjelentek már az újabb generációs, sokszor kimondottan fantáziadús formatervű cuccok is, így aztán amikor a gyártó kopogtatott egy email formájában, akkor direkt valami modernebb megoldást kértem tőlük, így esett a választás a P20-ra, ami nagyjából 400 ezer forintos áron érhető el, viszont van egy csomó érdekes tulajdonsága.
Kapásból nyomatékszenzoros, ami komfortos rásegítéssel kecsegtet. Össze lehet csukni, pedig az egész csak 18,5 kilogrammot nyom a mérlegen, ami az elektromos bringák világában a pehelysúly. Az összes most létező és majdan érkező szabályozásnak megfelel, hidraulikus fékeket kapott, de ami a leginkább vonzó, hogy lánc helyett szíjat használnak, ami nagyjából gondozásmentes és roppant halk. Szóval papíron az egész történet pont olyannak tűnt, ami egy ideális városi e-bringa képét vetítette előre.
Hirdetés
Kialakítás
Ha egy tényleg összecsukható bringát vár az ember, akkor kicsit bízik abban, hogy így rakják be a dobozba, de az Engwe P20-nál nem így történt, nekünk kell szépen összelegózni, kinyitott állapotban, leszedett első kerékkel várja a melót. Jelentős minőségugrás történt a kézikönyv szempontjából, teljesen egyértelmű, hogy mit és hová kell tenni, egy laza 20 perc alatt menetkész állapotba hozható a gép úgy, hogy ebben benne van a gumik felfújása és a fék beállítása is. A váltót nem kell macerálni, mert nincs.
A P20 külseje kicsit megosztó, de inkább azok vannak többen, akik szerint jó lett a formaterv, amit alapvetően meghatároz, hogy egy olyan összecsukható bringáról van szó, ahol az akkut nem a vázba, hanem a nyeregcső mögé rakták. Emiatt nem lesz középtájon túl vaskos a szerkezet, ez sokat könnyít az összecsukhatóságon. Az külön remek, hogy még a kormányoszlopot is le lehet dönteni, szintén jó pont, hogy a pedálok alatt van egy támaszték annak érdekében, hogy azon álljon meg az összecsukott bringa, az egész hajtogatás pedig tök egyszerű művelet. Mivel tényleg nem nehéz a gép, ezért bárki meg tudja csinálni.
A P20 nem akar más lenni, mint amire szánják, nem akar többcélú kerékpárrá avanzsálni. Ez egy városi, hordozható, összecsukható, célszerű bringa, amit én is úgy használtam, hogy bedobtam a kocsi csomagtartójába, elmentem egy P+R parkolóig, onnan pedig bringával elkerekeztem a célállomásomra. Tényleg egy perc alatt lehet kinyitni-összecsukni úgy, hogy a gatyádat sem koszolod vele össze. Ez a relatív könnyű tömeg és kialakítás viszont jár bizonyos kompromisszumokkal. A 20 inches, 1,95 inch széles kerekek kicsik és filigrának, nincs semmiféle csillapítás sem hozzájuk, szóval rossz úton eléggé ráz a bringa. Nyilván ez elsősorban az út és nem a bringa hibája, de szerintem mindenki kapásból tud sorolni tucatnyi olyan kerékpárutat és/vagy sávot, ahol az útminőség finoman szólva is kérdéses.
Az Engwe tervezői megpróbáltak valami egyedi kinézetű cuccot létrehozni, ami kétségtelenül kinéz valahogy, de például az első lámpa vázba integrálása ugyan jópofa, ám este a világítás nem követi a kanyarodó kerékpár nyomvonalát, mert nem fordul el a lámpa az első kerékkel együtt. A hátsó lámpák is viccesek (és a többes szám indokolt), a kerékagy mellett van kétoldalt nem csak egy-egy piros LED, hanem index is, amit a kormányról tudunk kapcsolni. Olyan jó lett volna, ha a kormánymarkolatok végén is van ezeknek egy-egy párja.
Viszont az ülés és a kormány magassága is tág határok között állítható. A 6061-es alumínium ötvözetből készült váz a gyártó szerint maximum 120 kilogrammos teherbírással rendelkezik. Az ülés alatt-mögött, a hátsó kerék elé beállított akkumulátor 36 voltos és 9,6 Ah kapacitású, a motor teljesítménye 250 wattos, a nyomaték pedig 42 Nm. A motor maga a hátsó kerékagyban van, viszont nyomatékszenzor vezérli, ami egészen remekül illeszkedik a tekerési tevékenységünkhöz, a szíjhajtás miatt halk is, a váltó pedig normál városi környezetben nem fog hiányozni, az áttétel próbálja megtalálni az arany középutat: nem kell megdögleni elinduláskor (és egyből érkezik a segítség is), viszont a 25 km/h-ban maximált csúcssebességnél már elég szaporán fogunk tekerni, nálam a kényelmes utazótempó inkább 20-22 km/h volt. Lehet egyébként haladni gázkarral is, de leginkább értelmetlen, mert úgy maximum 5 km/h-s tempót lehet erérni, ez ugyanis a séta mód, ha esetleg tolni kell a bringát, vagy annyira lassan mennénk, amennyivel már nem is tudunk tekerni.
Mindenképpen kap egy jó pontot a hidraulikus fékrendszer, a fedélzeti kijelző pedig apró, monokróm, de funkcionális. Egész jól mutatja a töltöttségi szintet, látszik a rásegítés mértéke (három fokozatban állítható), az aktuális sebesség és a megtett út is, többre nincs itt szükség. Az ülés végre nem ez a süppedős, fotelszerű, csak rövidebb távon kényelmes puff, hanem rendes, normális alakú megoldás, amivel hosszabb úton sem lesz problémánk. És ha már hosszabb út: a gyártó által megadott 100 kilométeres rásegítéses hatótávot mi nem tudtuk kinyerni a gépből, de saját méréseink szerint 70 kilométernyi tekerés azért kijön belőle jellemzően sík úton. És ami plusz jó hír, hogy ezt a bringát az elektromotor használata nélkül is el lehet hajtani, mert nem annyira sárnehéz. Ha pedig kivesszük az akkut, akkor ez hatványozottan igaz.
Használat
Az első kellemes meglepetés a zajszint kapcsán lesz. A szíjhajtás és a jó összeszerelési nívó miatt a P20 gyakorlatilag hangtalan, az elektromotor nyünnyögése is alig vehető észre. Aztán néhány méter megtétele után az is egyértelművé válik, hogy nagyon jól és folyamatosan adagolja az erőt a hátsó agymotor, mivel sem a váltóval nem kell játszani, sem pedig a gázkart nem érdemes húzogatni, ezért tényleg pofonegyszerű a használata, egy tök hagyományos gépről átülve is teljesen evidens, hogy miképp működik, csak azt fogja észlelni a júzer, hogy jóval könnyebb tekerni.
Ugyanakkor viszont azt is látni kell, hogy a 250 wattos teljesítmény főleg sík és enyhén lejtős terepen teszi a szobakerékpározással egyenértékűvé a haladási komfortot, ha kaptatósabb a terep, akkor bizony nekünk is be kell szállnunk. Meg lehet izzadni a P20 nyergében is, de valamivel kevesebb erőbedobással küzdhetjük fel magunkat hegyekre úgy, hogy azért az a 250 watt mégiscsak ott van extraként. A budai hegyekre is felmásztam, de úgy választottam útvonalat, hogy ne legyen nagyon durván meredek rész, nyilván jobban tekertem, mint a rakparton, de nem döglöttem bele. Sokat számít azért, hogy ez egy 18,5 kilogrammos bringa, nem pedig 28-30 kilogramm, mint sok konkurense, de dombos környezetben azért elkezd hiányozni az áttétel megváltoztathatósága, ám ezt szíjhajtás esetén csak agyváltóval lehetne kombinálni, az viszont tovább drágítaná a P20-at.
Sokat mentünk ezzel a géppel. Virág Dani oda-vissza megjárta Kőbányát a második kerületből, jómagam pedig last mile kerékpárként használtam hetekig, kocsival a parkolóig, onnan pedig további 5-6 kilométert kerekezve jutottam be az irodába, este pedig mindez fordítva. Persze próbálkoztam dombosabb környéken is, ahol kaptam valós segítséget a géptől, de ott már én is sportoltam. Az is biztos, hogy a nagyvárosi forgalomban ez a kicsi, fordulékony, könnyen tekerhető és jól kontrollálható jószág kvázi ideális, nem egy futárbringa, egy közepes roller is le tud előzni, de gondtalan, kvázi hangtalan és teljesen odafigyelésmentes tekerést kínál. Nem fogunk vele rohanni, ez csak pusztán egy minimális karbantartási igényű, összecsukható, hurcolászható, biztonságos és a szabályoknak megfelelő nyomatékszenzoros kerékpár, aminél többre sokaknak valóban nincs is szükségük.
Persze 400 ezer forintért sok-sok kínai gyártó erősebb, nagyobb, böszmébb és gyorsabb kerékpárt is tud kínálni. De ott majd megint játszhatunk a pedálszenzorral, az alsópolcos Shimano váltóval, az állandó utánállítást igénylő mechanikus fékekkel, az Engwe ezzel a modellel egy stílusos, átgondolt, jól megvalósított és könnyed használatot lehetővé tevő bringát kínál. Tudom, hogy sokaknak 400 lepedő túlzásnak tűnik egy városi és csak városi kerékpárért. Ha már bringát vesz az ember, akkor sokszor azt gondolja, hogy az majd jó lesz arra is, hogy a Balatont is megkerülje vele, hogy a földúton is veresse, kvázi luxusnak számít egy olyan bicikli, ami egy célra, egy területre, egyféle felhasználásra készült, ám ha az esetek 98%-ban az illető tényleg csak városban használ egy kerékpárt, akkor arra a maradék 2%-ra kérjen kölcsön egy másikat, mert ha nem túlságosan meredek környéken közlekedik, akkor az Engwe P20 pont azt kínálja a nagyvárosi környezetben, amire igazán szükség van. Mindezt úgy, hogy tényleg kicsire össze lehet hajtogatni.
Bog
A kerékpárt a gyártó küldte ki tesztre, köszönjük. Itt lehet megvásárolni, a MOBILARENABOG 50 euró kedvezményt ad.