Bevezető
Ahogyan az évösszegző cikkben is írtuk, a hagyományos mobilok világa kissé kezd megváltozni. Az okostelefonok masszív térnyerése és árcsökkenése miatt a klasszikus mobilok visszaszorulóban vannak, s ma már ez a szegmens egyre inkább specializálódik. Hagyományos készülék kerül a dobozba akkor, ha mondjuk kétkártyás eszközről van szó, sokszor akkor is, ha strapamobilt keresünk, illetve minden esetben akkor, ha kifejezetten idősebb korosztály számára gyárt egy cég telefont.
Az Emporia pedig ilyen cég, semmi mással nem foglalkoznak, csak azzal, hogy ennek a korosztálynak mobilt készítsenek. Ezt baromi komolyan veszik, mindenféle kutatásokat végeznek folyamatosan, hogy mik azok a szempontok, amelyeket figyelembe kell venni, mert – a közhiedelemmel ellentétben – nem csak az számít, hogy mennyire nagyok a gombok és olvasható a kijelző. Az Emporia telefonok például olyan használati útmutatót kapnak, ahol nagyok a betűk, szellős a szöveg, így könnyebb ezeket elolvasni, s ez csak egy apróság a sok pici okosság között.
Hogy időstelefonra van igény, az ma már egyértelmű. Tőlünk nyugatabbra mondjuk a nyugdíjasok zöme meg is engedhet magának egy ilyen, valamivel több mint 20 ezer forintba kerülő motyót, de a baráti Lengyelországban is igen jól alakulnak az eladások. Itthon is van érdeklődés az ilyen készülékekre, nemrég a Magyar Televízió kért meg minket, hogy beszéljünk ezekről a termékekről, aminek eleget is tettünk. Ráadásul minden szolgáltató kínálatában megtalálhatóak ezek a készülékek, arról nem is beszélve, hogy a nagy műszaki áruházak polcain is beléjük fogunk botlani (nem szó szerint értve, kérünk mindenkit, hogy ne mászkáljanak a polcokon).
Az RL1 a Vodafone-nál kapható, máshol nem elérhető. Az Emporia és a brit szolgáltató logója egyébként is mutat nem csekély hasonlóságot, de nem ez vezette arra a két cég képviselőit, hogy tető alá hozzanak egy ilyen együttműködést. A briteknek kellett egy saját márkás időstelefon, ilyesmivel a Simply óta nem próbálkoztak (ami – itthon legalábbis – elég masszívat perecelt), az Emproia pedig nyilván örül, ha növekednek az eladások.
Hirdetés
Doboz, külső
A jókora dobozban az a menő, hogy abszolút prémium életérzést nyújt. Piros plüss elválasztóelemen ücsörög a telefon, hatalmas kiterjedésű használati útmutató tölti be a csomag felső szegmensét. A doboz alsó részén töltőt találhatunk, illetve egy két részből álló töltőbölcsőt, amely vagy az asztalon áll, vagy pedig – tadaam – tiplivel és csavarral a falra szerelhető. Ehhez az említett barkácseszközöket is megtaláljuk a csomagban, kalapács és fúró ugyan nincs, de minden más jár a kütyühöz. És egyébként ez nem is ökörség, fix helye lehet a lakásban a telefonnak, töltődik is (persze ehhez kell egy közeli konnektor), nem tűnik el. A dokkolón, bal fent van egy gomb is, ez egy dolgot tud: a bölcsőben ülő telefont fel lehet vele venni, ha csöng. Ilyenkor kihangosítva szólal meg. Ha a vinnyogó készüléket simán csak kiemeli a töltőből az ember, akkor szintén létrejön a hívás, csak éppen nem kerül kihangosításra.
A készülék és a dokkoló is igencsak műanyag, ettől nagyon könnyű is. A telefonon elől Emporia, hátul Vodafone felirat látható, a töltőbölcsőn megfordul a szerep. Az RL1 szögletes formavilágú masina, a szokásos, hatalmas gombok dominálnak az előlapon. A híváskezelő billentyűk és a fel-le irányú navigációs gombok szürke sávban helyezkednek el. Ugyanez a szürke vonul végig a telefon oldalán, a hátlap is élekkel határolt, egy be nem fejezett sátortetős házra emlékeztet a forma, akkora márkajelzéssel a tetején, hogy abba még a HTC is belepirulna.
A világítás kapcsán az Emporia eddig is élenjáró volt, a gombok homogén, fehér fénye jól látható, a zöld és piros billentyűk is megfelelő fényességgel világítanak. Felül elemlámpa kapcsolható be (jobb oldalon van az ehhez szükésges gomb), ez akkor is vadul világít, ha bejövő hívásunk van. Bal felől a hangerőt szabályozó gombok kaptak helyet (öles betűkkel rájuk írva, hogy “VOL”), alattuk található a telefon ki és bekapcsolására szolgáló kezelőszerv. A készülék másik felén a zseblámpa billentyűjét már említettük, lentebb a billentyűzár gombja kért helyet, amely ezúttal nem csúszka, s talán ez nem is baj.
A kijelző fizikai mérete ugyan nem hatalmas, de az OLED technológiával készült, 160x128 pixeles, színes ablak olvashatósága átlagon felüli. Erre persze még rátesz egy lapáttal a karakterek és a menü ikonjainak mérete, erre tehát nem lehet panasz. A hátlapon semmi sincs, ezúttal hiányzik az SOS gomb, amely egyébként az időstelefonok egyik velejárója szokott lenni. Alul az egyedi szabványú töltő (grr) és a dokkoló csatlakozója lelhető fel, headsetet viszont semmiféle módon nem tudunk csatlakoztatni, ami számomra igen nagy csalódás, már csak azért is, mert így az FM-rádiót is kilőhetjük a funkciók közül. Bluetooth sincs, a füles tehát tényleg esélytelen.
Funkcionalitás
Az RL1 az időstelefonok mezőnyében is meglehetősen fapadosnak számít. Az elemlámpán és a dokkolón kívül számottevő extráról nem tudunk beszámolni. A vertikálisan felépülő menübe a felfelé nyíllal ellátott gombbal léphetünk be, itt színes rajzok köszöntik nagyszüleinket, kemény négy menüpont kapcsán. Az üzenetkezeléssel indul a történet, belső memória nincs, SIM-re menti az SMS-eket a rendszer. Van öt sablon is, ezek között találtunk egy igazi gyöngyszemet, amely igen lényegretörő. Így szól: “Csak.”
A telefonkönyv a készülék belső memóriáját is használhatja, de ilyenkor is csupán egy név és egy szám lehet benne. Akárcsak az üzeneteknél, itt is van feketelista, az ide felvett számokról érkező hívásokat és SMS-eket ki sem jelzi a telefon, de a menüből elő lehet ezeket is túrni. Létezik egy Top5 nevű funkció, az ide felvett számokat gyorshívással is elérhetjük.
A csengőhangok tréfásak, összesen nyolc darab van belőlük, egyik-másik tud hangos lenni. A kedvencünk a “traktor”, ami tényleg az, lehet, hogy olyan jóllakott osztrák farmerekre gondoltak, akik éjjel is megriadnak egy traktor hangját hallva. A rezgés elég erős, ami nem is csoda, hiszen az RL1 meglehetősen könnyű. Léteznek, khm, mondjuk úgy, hogy profilok is, a legerősebb hangeffektusokkal a “maximális / busz” nevű verzió kecsegtet.
A kevéske extrához tartozik a számológép és az ébresztő. A hátlap alatti akkumulátor kiszedése nagyon ötletes módon történik, hiszen egy pici fülecske kandikál ki a telep alól, ezt kell meghúzni. A 800 mAh teljesítményű erőforrás lassan merül, de nem is nagyon tudja semmi leszívni az energiát, így négy-öt napig simán elvan töltés nélkül.
Összegzés. 23 ezer forintos feltöltőkártyás árával az Emporia RL1 nem tartozik éppen a legolcsóbb időstelefonok közé. Ehhez képest meglehetősen kevés extrával kápráztatja el a célközönséget, a rádió hiánya kifejezetten fájó, s ezt még az sem tudja feledtetni, hogy a dobozban van kellemes dokkoló, amely falra is szerelehető. Az extrák közé csak a zseblámpa sorolható, ami egyébként is van szinte minden időstelefonon, viszont erre a modellre nem került rá az SOS gomb, aminek viszont egyértelműen lenne haszna. Az a helyzet tehát, hogy bár az RL1 is hozza az Emporiára jellemző átgondoltáságot és minőséget, ez a modell jelen pillanatban vaskosan túl van árazva. Aki időstelefon vásárlásán gondolkodik, csak akkor fogja választani a Vodafone kínálatából ezt a készüléket, ha fontos neki az, hogy a végfelhasználónál felszerelhesse a falra a telefont, mert adott esetben az ott élők így szokták meg. Plecsni tehát nem jár, várjuk a következő kísérletet, biztosak vagyunk benne, hogy tud ennél jobbat, vagy jobb ár-érték arányú telefont az asztalra tenni az osztrák cég.
Bog
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
