Bevezető
Valahol logikus, hogy a robotporszívó és a robotfűnyíró között nincs nagy ugrás technológiai értelemben. Persze egy kerti eszköznek jóval mostohább és változatosabb körülmények között kell működnie, de a navigáláshoz szükséges IT megoldások és a csatlakoztatott telefonos alkalmazás elég hasonló elvek mentén épül fel, vagyis a Dreame gondolt egyet és belevágott a fűbe a fejlesztésbe, az eredményt pedig a CES-en mutogatták nagy büszkén. Én meg ott ugráltam a standon, hogy ki szeretném próbálni, de a robotfűnyírók azért markánsan nem a porszívók árszintjén vannak, itt kertmérettől függően is több százezer forintról indul a sztori és tizenmillióknál van vége.
[+]
Most már lehet itthon kapni. Kábé 800 ezer forintot kérnek érte, ami jókora összeg, de egyáltalán nem kirívó a robotfűnyírók mezőnyében, noha amióta elkezdtem foglalkozni a jószággal végestelen-végig csak hasonló termékek hirdetését dobálja fel a közösségi mindenség, vagyis kapásból meg is ismerkedtem a kínálattal, ami onnan indul, hogy egy mindenféle kapcsolatot nélkülöző buta dömper közlekedik a kertben és valahol ott van vége, hogy kéne erre a néhány focipályára valami gép. Na, azok ott a tizenmilliós eszközök, emez viszont a kerti kategóriában leledzik, ami esetünkben maximum 2000 négyzetméternyi gyep karbantartására hivatott.
[+]
A robotfűnyírók korábbi eresztése általában huzalozós módszerrel működött, a gondos gazda szépen kifeszített zsinegeket (vagy a forgalmazó megcsinálja neki 50-100 ezer forintos egyszeri költséggel), amelyek a nyírandó területet határolták, ezen belül pedig több-kevesebb sikerrel leápolta a gyepet a masina. Ezen szerencsére nem csak a Dreame modellje lép túl, hanem lassacskán a teljes iparág is, noha a GPS pontossága nem teszi lehetővé a centiméteres szintű navigációt, de a porszívókból (és az autóiparból is) ismerős LiDAR, valamint a Bluetooth és a WiFi használata már feleslegessé teszi a huzalozást, a következő szint már a kamerás fűnyíró, de itt az A1 még nem tart (talán majd az A2). A gyártó hazai disztribútora adta kölcsön a gépet alapvetően egy hónapra, de sajnos nem vagyok fixen egy kert közelében, plusz az aszály is beütött, ami miatt nem hogy nem nőtt a fű, hanem kvázi el is tűnt, szóval némiképp hosszabbítottunk a tesztidőszakon, mert tényleg akartam látni, hogy mit csinál a gép akkor, ha hosszabb távon rá van bízva egy adag fű. Viszont egy csaknem egymilliós jószágot nem hagyok csak úgy ott a kertben napokig, nagyon félreeső a telek, nagyon megbízhatók a szomszédok, az elmúlt 10 évben nem volt lopás a faluban, kamera is van a házon, de mégsem a saját cuccommal játszom, a kerítés melletti belátásgátló babérmeggyek pedig nem nőttek meg (mert télen lezabálta a szarvas), szóval csak úgy tudtam tapasztalatot szerezni, ha magam is ott vagyok.
Kibontás és ismerkedés
Ott követtem el az első hibát, hogy robotporszívóként kezeltem ezt a jókora bogarat. Szépen kibontottam a csomagot, amiben alapvetően maga a jószág és egy méretben passzoló dokkoló dominál. Mondta az app és a kézikönyv is, hogy legyen szíves igencsak vízszintes területen elhelyezni a garázst, ami nem is olyan marha egyszerű, mert közben kell legyen WiFi és nyilván konnektor is a közelben, de később kiderült, hogy a dokkolónak nem kell a fűben lennie, lehet tök máshol is, ha onnan oda tud gurulni a kezelendő területre a gép. A dokkolóhoz adnak imbuszfejű műanyagcsavarokat, amelyekkel stabilizálhatjuk a talajon a fűnyíró otthonát — és rögtön meg is jegyezném, hogy ez biztos remekül megfelel szépen locsolt és remek földbe süllyesztve, de egy aszály által kikezdett száraz talajba simán bele tud törni, ennyi pénzért nem kellene fájnia, hogy fémből legyenek a csavarok.
[+]
Vízszintezővel kiméregettem, ásóval megcsináltam neki a helyet. Mondjuk csak másodszor, mert elsőre a kicsit ferde talajjal úgy voltam, hogy biztos jó lesz neki ez is — hát nem lett jó, nem bírt mindig bedokkolni, ha pedig ez nem jön össze, akkor ott búg szomorúan a garázsrámpa szélén addig, amíg le nem merül és ezzel együtt el is felejti, hogy eddig mit nyírt össze. Szóval tényleg kell neki az egyenes placc. Ha viszont jól rakjuk le a bázist, akkor elkezdhetünk ismerkedni magával a géppel is.
[+]
Az A1 leginkább úgy néz ki, mint egy félbehagyott elektromos gyerekautó, tök dizájnos eleje van sportos orrkiképzéssel, ahol a lámpák igazából töltőcsatlakozók, az első két kerék bent van középen a burkolat alatt, mert azok kábé csak egy szabadonfutó görgők, a hátsó kettő viszont jó nagy és bordázott, hogy meg tudja mozdítani a gépet puha talajon is. A tetején van egy ordas nagy STOP felirat piros háttér előtt, erre kell rátehénkedni, ez egyből leállítja a gépet és felnyílik egy ajtó, ami mögött egy színes kijelzőt, egy tekerhető-benyomható tárcsát és négy gombot találunk. A kezelés elképesztően egyszerű és intuitív, egészen magas színvonalú ez a tekerő, a menürendszer pedig baromi triviális, bár magyarul nem tud.
[+]
A robot elején egy kis kupolával fedve van a LiDAR, nyilván a kupolát le kell szedni, hogy lásson. A dokkoló felső részén egy sűrű kefe található, ha a helyére mászik a járgány, akkor ez le is törli a LiDAR-t, ami nagyon hasznos. Alul van a forgótányér három apró pengével, ezeket a Dreame szerint 100 óránként kéne cserélni, de ez nyilván a fű dússágának is függvénye, egy új szett 8-9 ezer forintba kerül. A nyírás magassága 3 és 7 centiméter között fél centinként állítható. Alapból egy marha nagy kupak védi alul az egész szerkezetet, ezt nyilván le kell venni az üzembe helyezés során.
[+]
Ha megvan az app (ami ugyanaz, mint a Dreame porszívós alkalmazása), akkor Bluetooth kapcsolaton keresztül fogunk eleinte beszélgetni, de amint megadjuk neki a WiFi jelszót, onnantól már a neten át jönnek az értesítések. Nekem különösen küzdelmes volt a Bluetooth, valamiért csak a tizedik alkalomra jött össze a kapcsolat mindenféle újraindítások után, de nem haragszom a robotra, mert a telefonom más dolgokkal is összeveszett azon a héten, könnyen lehet, hogy a mobilomban volt a hiba. Ha viszont összeállt minden, akkor el is mehetünk egy körre — szó szerint, mert kapunk egy virtuális joystickot, aztán végig kell kutyagolni a gépet irányítva a lenyírandó terület kerületén, lehetőleg minél közelebb a kerítéshez. Amikor visszaérünk a startra, akkor még nem vagyunk kész, mert meg is kell mutatni a robotnak, hogy a dokkolót milyen úton éri el, aztán pedig jöhetnek a no-go zónák — vagyis azok a területek, ahová nem szabad odamászkálnia a fűnyírónak. Mondjuk kapásból a ház a telken, a napernyő talpa, a tűzrakó, a virágágyás, a járólap, a medence, a sörpad, vagy bármi, ami a körbejárt területen belül van. Ezeket körbe kell járni a joystickot használva, de nem kell pánikolni, ha az ember kint hagy egy kempingszéket, akkor pont azért van a LiDAR, hogy ezt észlelje és elkerülje, de a 10 centiméternél alacsonyabb akadályokat nem látja, azoknak neki fog menni, aztán persze visszatolat és kikerüli. Lehet 15 és 20 centis is az akadályérzékelés magassága, ha magas a fű, akkor magasra kell ezt is állítani, különben a füvet is akadálynak fogja látni. Sőt, ki is lehet kapcsolni az egészet, de akkor mindennek izomból nekimegy, ami a területen belül található.
[+]
Na, de ha készen vagyunk a térképpel, akkor 2D és 3D nézetet is kapunk. Utóbbi irtó látványos, a LiDAR miatt minden, de minden látszik, még a telek felett húzódó villanyvezetéket is odarakta, csak aztán kár, hogy nem ennek alapján navigál, hiába vannak ott a fák a 3D térképen, azokat csak menet közben veszi észre. Szóval a 3D térkép az egyfajta gimmick, tök jól néz ki, de funkcionális haszna nincs. Viszont amikor minden akadályt megjelöltünk, akkor megmondja az app, hogy hány négyzetmérert kell megoldania (nálam 1500 lett a vége), illetve azt is, hogy ezt mennyi idő alatt oldja meg (12 óra), és rögtön csinál egy időbeosztást is ehhez alkalmazkodva. Amikor csak 400 négyzetmétert kerítettem el neki, akkor heti kétszer négy órányi melót írt elő magának, 1500 négyzetméternél már öt napos munkahetetet vállalt 6 órás etapokkal. Külön van téli és nyári időzítés, télen nyilván kevésbé aktívra tervezi a melót.
Nyírás
Ha mindent jól csináltunk, akkor tényleg nem lesz a továbbiakban sok teendőnk. Elindul, csíkokban dolgozik, a kert végén fordul. Ha zavar, hogy mindig ugyanolyan irányban csíkos a fű, akkor lehet állítani a szögön, vagy magától is 5 fokot fordul minden új nyírás előtt. Halk, nem túl gyors, csak azt hallani, hogy szöszmötöl, hiszen a történetnek nem az a lényege, hogy bevágod a susnyás közepébe, ott egy métert nem fog menni. Az a lényege, hogy folyamatosan csípkedi le a fű legfelső pár milliméterét és rögtön le is dobja a földre, nem gyűjti össze, vagyis mulcsoz. Így mindig ugyanolyan hosszú lesz a gyep.
[+]
Amikor lemerül, akkor hazatér tölteni. Nagyjából két és fél órát molyol egy töltéssel, aztán egy órát regenerálódik. Óránként átlagosan 120 négyzetméterrel végez, ha a teljes területet lenyírta, akkor még külön körbemegy a széleken, hogy azok is meglegyenek. Elég jól bánik az emelkedőkkel és a hepehupás talajjal, nálam egy lyukba szorult csak be, pampogott és küldte az üzenetet a mobilra, kivettem, aztán megjelölte magának, hogy oda ő többet nem megy. Bármikor oda lehet mellé sétálni és a nagy STOP felirat megnyomása után matatni a menüben, de van egy biztonsági PIN, amit az első használatnál nekünk kell beállítani. Ezt minden felnyitás után kéri, szóval nyilván el lehet lopni, de PIN nélkül semmire nem lesz alkalmas. Ezt speciel onnan tudom, hogy én már úgy kaptam a gépet, hogy volt rajta beállítva egy kód, amit egy ideig a forgalmazóval együtt vadásztunk, mert nincs olyan reset, ami a PIN-t is kiöli.
[+]
Ha olyan helyre tesszük, ami egy jól körülhatárolt, mindenféle zavaró dolgoktól mentes terület, akkor tényleg nem kell vele foglalkozni. De ha mondjuk vannak fák, akkor már nem ilyen vidám a helyzet, mert nem szerencsés, ha leesett gallyakon kell keresztültrappoljon, nem praktikus, ha mondjuk ilyen-olyan terméses között kell gázoljon: nyilván felaprítja a ringlót, vagy éppen átgurul rajta és szétlapítja, de ezek könnyen ragadnak bele a kerekek bordáiba is, az aljnövényzetben pedig el tud akadni a masina. Szóval a fák alá ne küldjük be, vagy gereblyézzünk előtte bőszen. Ha mondjuk van járólap a kertben, vagy több részre van osztva a pázsit, akkor tudunk zónázni, de az fontos, hogy az egyes zónák között jelöljünk ki neki átjárási lehetőséget. És akkor csak itt fog keresztülmászni mondjuk a betonon.
[+]
Nem tudok meredekségi fokot írni, mert nagyban függ a hegymászó képessége attól, hogy milyen talajon kell megoldania a feladatot. A LiDAR érzékeli az esőt, ha elkezd csepegni, akkor szépen hazamegy, később folytatja a munkát. Mivel a LiDAR működéséhez nem kell fény, ezért éjszaka is tud dolgozni, a Dreame alapból erre az idősávra nem tesz munkát, de főleg azért, mert a sötétben elég kellemetlen átesni a gépen, ha nem figyelünk oda. Van fagyszenzor is, ami a téli ügymenethez szükséges, fagypont alatt szintén nem dolgozik, de hát olyankor még a fű sem nő.
[+]
Összegzés. Eleinte nagyon haragudtam a termékre. Nekiment fűnek-fának (vagyis csak fának), bezuhant a tűzrakóba, amikor pedig nagy nehezen letudta az 1500 négyzetmétert, akkor nem jelölgette be az akadályokat, mint egy Dreame porszívó, ami még a cipőt is felismeri. Panaszkodós levelet írtam a gyártónak, ahonnan nagyon türelmesen megválaszolták az összes problémám, úgyhogy újra körbementem a telken, körberajzoltam minden létező akadályt, elkerültem a fák alatti területet (ömlik le mostanában az alma, alig győzzük összeszedni), vízszintesre alakítottam a dokkoló helyét, közelebb is hoztam a WiFi-hez és lőn csoda: a Dreame A1 hirtelen elkezdett úgy dolgozni, hogy már nem álltam vigyázban mellette órákig, hanem látván, hogy mennyire szakszerű kábé el is felejtettem, hogy ott van a kertben. Reggel kimentem a tornácra egy kiflivel: jé, már el is kezdte a melót, este pedig csak arra figyeltem, hogy locsolás után elrakjam a slagot. Amúgy azon is átmegy, csak előfordul, hogy eltéríti a helyes irányból. Az alkalmazás küldött értesítést, hogy mikor megy tölteni néha, nekem több nem is kell. Ja, de: a Dreame még nem csinálta meg a szoftvert úgy, hogy az foldable telefonon is rendesen kinézzen, szóval erre még eléggé számítok.
[+]
Robinak neveztem el. Azért, mert eddig is Robi nyírta a füvet kistraktorral. Mondjuk ő két óra alatt végzett. Főleg, ha nem voltam ott, mert ha igen, akkor további két órát jártatta a száját. Viszont a humán Robit pontosan 100 alkalommal tudom kihívni a Dreame áráért, ami úgy 12 évet jelent. És 12 év alatt azért majd kell cserélni pengéket párszor, talán akkut is, az élő Robit viszont biztos nem lopják el, viszont ő nem tartja pont 6 centiméter hosszan a füvet — akkor jön, amikor már ronda a látvány és szólok neki. Vagyis arra jutottam, hogy igen, hasznos lenne nálam is egy ilyen eszköz. Tök ügyes, jól dolgozik, a kutya is megszokta, akárki jött hozzánk vendégségbe mind kérdésekkel bombázott és figyelte, hogy mit csinál a masina, ráadásul tényleg szinten tudja tartani a gyepet. De ettől még egy szegélynyíró azért kell, hogy a növények között, a fák alatt és a kerítés mentén beszálljunk időről-időre a Dreame mellé. Pénzt biztos nem spórolnék vele az árát ismerve, időt talán igen, de főleg azt spórolnám, hogy nem kell az egész gyeppel foglalkozni. Akkor meg minek van a kert — kérdezhetnék a kertészeti szempontból lelkesebb olvasók, de így is ott van rengeteg növény és tennivaló, legalább a fűvel nem kell szórakozni. Összességében tehát az első robotfűnyírós tapasztalatom tényleg tapasztalat volt. Nekem is meg kellett tanulnom, hogy miképp működik egy ilyen masina, vagyis ha a továbbiakban esetleg más termékeket is kipróbálok, akkor a Dreame A1 lesz a referencia, mert sok-sok tutorial és egyéb termék tesztjeinek olvasgatása után az derült ki, hogy a Dreame tényleg abban erős, hogy a konnektivitási és navigációs vonalat remekül kapta el a robotporszívós háttérrel, iszonyú jól kezelhető a menürendszer, kellő intelligencia van az egész miskulanciában, vagyis csak néhány dolgon javítanék:
1. A műanyag talajcsavart azonnal felejtsük el
2. Az app tudjon magyarul és működjön rendesen foldable termékeken is
3. A LiDAR 3D adatait használja a navigációra, vagy legalább a térképkészítésnél kérdezzen rá, hogy ezt és ezt nem akarom-e no-go zónaként definiálni
4. Ha kamera is lenne rajta, akkor ügyesebben látná az akadályokat
5. Ha pedig egy porszívókról ismert leesés-szenzort is kapna, akkor nem zuhanna bele véletlenül a homokozóba, a medencébe, a tűzrakóba, vagy csak a lelkes kutya által ásott lukba
Úgy egyébként a készülék nem csak jó, hanem jól is néz ki, jól kezelhető, de leginkább: hatékony. Hogy kéne-e? Hát előbb egy olyan kert kéne, amit tényleg érdemes egy ilyen masinával kezelni, egyenes a talaj, van benne öntözőrendszer és egyértelműen körülhatárolható szélei vannak. Egy ilyen területen igazán elemében tudna lenni a Dreame A1, ám még a tényleg nem túlságosan ápolt, relatív rétszerű, random cserjékkel/fákkal teleszórt és meglehetősen hepehupás környezetben is derekasan helytállt. Hiányozni fog, megszoktam, hogy valahol ott molyol a kertben.
Bog
A terméket a Dreame hazai forgalmazója adta kölcsön a tesztre, köszönjük. A robotot itt lehet megvenni:
Euronics
eMAG
