A Niro
Nem tudni, hogy ki találta ki, hogy Niro legyen a neve a gépkocsinak, de tökéletes választás. Robert miatt könnyű megjegyezni, rövid, az okmányirodában pedig vagy roppant vicces arcok üldögélnek, vagy a totális leterheltség miatt figyelmetlenek, de a nálam járt meggypiros-metál Kia Niro forgalmijába tényleg az volt beleírva, hogy az autó neve Kia De Niro. Kép alant.
Amikor az okmányirodában a filmrajongó tölti ki a papírokat [+]
Az autó nem nagy. Egy kompakt kombi méreteit kapta meg, kicsit magasabbnak tűnik a bumfordi eleje miatt, mint valójában, emiatt jól manőverezhető, noha a hátrafelé történő kilátáshoz azért jól jön a hátsó ablaktörlőkar kiindulópontjába szerelt kamera, ami egész jó képet ad még este is. Nagy látószögű, parkolóhelyről történő kitolatásnál belátható a keresztirányú forgalom is. Szépen berajzolgatja az íveket, de semmiféle automatikus parkolási trükközés nincs. Mint ahogyan nincs gombbal nyitható csomagtér sem.
[+]
Mivel pont akkor járt nálunk a Niro, amikor az új Rio bemutatójára is sort kerített itthon a Kia, ezért konstatáltuk, hogy a két modellben szinte kiköpött ugyanaz a fedélzeti rendszer van benne, még a kijelző is teljesen ugyanaz. Ami azt jelenti, hogy a képátló 7 hüvelykes, ez manapság már inkább átlag alattinak számít. A felbontás sem acélos, a 800 x 480 pixelt a tabletek már évekkel ezelőtt meghaladták ekkora méret mellett is, de ezt egyrészt nem nézzük olyan közelről, másrészt úgysem filmeket tekintünk meg rajta, hanem információkat. Arra pedig elég.
[+]
A Niro rendszere azonban egy ponton mégis más, ebben ugyanis külön menüpont foglalkozik a hibrid üzemmóddal. Nincs benne sok trükk, láthatunk egy átlagfogyasztási értéket, van egy négyzetes levelekből kiburjánzó fa, amely aszerint zöldül ki, hogy mennyire környezetbarát módon vezetünk, illetve akad még egy folyamatábra, amely arról tájékoztat, hogy az akkuból most hová halad az elektromos energia, illetve mikor tér bele vissza. A hibridségnek még van egy kellemes mellékhatása, ami a fogyasztásban jelentkezik: városban 5,2 litert kért el tőlem, bőven volt ebben dugóban araszolgatás, pályatempó mellett pedig 6,3 litert mutatott a műszer. Ilyenkor már megjön az 1,6-os benzinmotor hangja is, valahogy pont nem egy kellemes orgánum, de együtt lehet vele élni.
[+]
Oké-oké, nem szoktunk ennyit írni magukról az autókról, minket tényleg csak a fedélzeti rendszer izgat, de a Niro egy picit más, egyrészt beletettem 700 kilométert, tényleg lett vele némi tapasztalatom úgy is, mint autó, másrészt Kia még nem járt nálunk, tehát sok szempontból újdonságként hatott. És az a helyzet, hogy a fedélzeti rendszer — noha kifogástalanul működik — nem nyújt túl sokat.
Kijelzők, gombok, kezelőszervek
A Niro összesen két kijelzővel örvendezteti meg az embert, az egyik a már említett, 7 hüvelykes, középkonzoli, érintésvezérelt és több ujjat is egyszerre érzékelő, kapacitív darab, a másik pedig az orrunk előtt van a műszerfal közepén. Ez utóbbival érdemes kezdeni, az itt megjelenő dolgokat ugyanis a kormány jobb küllőjére szerelt gombokkal lehet irányítgatni, amit egy kicsit szokni kell, mert a tempomatot (ami nem adaptív) is itt bizergálja az ember. Apropó, tempomat: valamiért a beállított sebesség lassan, de biztosan csökken, pályán szépen elkezdett a 130-as értékről lecsúszni 125-ig, mondjuk ez egy 20-25 kilométeren át tartó folyamat volt, de kissé zavaró.
[+]
A kis kijelzőn a szokásos dolgok olvashatók, az úttal kapcsolatos információk (fogyasztás, sebesség, idő, távolság), a navigáció (ugyanolyan piktogramokkal, mint a középső kijelzőn), a hibrid rendszer információ, keréknyomás, a telefon, a zene és vezetéssegítő cuccok állapota. Erről azért ejtsünk egy mondatot, a sávtartó automatika két dolgot csinál: csipog, ha átlépjük index nélkül a sávot, illetve a záróvonalat, valamint ha látja, hogy hol a sávunk két széle, akkor finom kormánymozdulatokkal terelgeti a járművet, ha nem középen haladunk. Enyhe kanyarokat is lazán bevenne magától, de mégsem lehet elengedett kormánnyal autókázni, mert rögtön kukorékol, hogy leszel szíves a karimába kapaszkodni, fiam.
[+]
Csak a váltó P állásában lehet a beállításokon módosítani [+]
Furcsa viszont, hogy szintén ezen a kis kijelzőn lehet egy csomó, az autóval kapcsolatos beállítást is elvégezni. Hányat villogjon az index, meddig égjen megállás után a lámpa, milyen hangokat adjon ki a rendszer, ilyesmik. Ezek pedig más kocsiknál a középső kijelzőn sokkal egyértelműbben állíthatók, mint szemmeresztgetéssel a kormány mögé kuksolva. Arra viszont figyeltek, hogy ezt a menüt csak akkor tudjuk babrálni, ha a váltó P-ben van.
Alapképernyő. A kontraszt lehetne jobb, elég fakó a kép, de nem tükröződik túlzottan [+]
A középső kijelző alatt minden fontos menüpontnak van külön is benyomható, jól látható fizikai gombja. A telefonálásnak, a rádiónak, a multimédiának, a navigációnak és a beállításoknak is. Két potméter is van a hangerő és a menüben való lépkedés kedvéért, a klímapanel pedig szintén teljesen különálló és egy szinttel lentebb van. És ez így van jól, így egyértelmű. De maga az érintőképernyős rendszer is bizonyos tekintetben koherens, például akárhol is vagyunk, mindig a bal felső sarokban látunk egy házikó piktogramot, amivel a főképernyőre visszatérhetünk. A kijelző fényereje menüből állítható, az autó indításakor mindig nyugtáznunk kell, hogy elfogadjuk, hogy vezetés közben piszkálgatni veszélyes (noha szükségszerű). A kormány bal küllőjén lehet hangerőt állítani, illetve hívást felvenni és letenni, itt van a hangvezérlés gombja, ami magyarul szokás szerint nem tud. És én hajlamos lennék ezzel tök megértő lenne, a magyar nyelv összetett, de elég kevesen beszélik (helyesen pláne), de például az Android Auto kapcsán felbukkanó Google navigációban évek óta lehet hang alapján keresni és szerintem most is legalább tizenöt különböző instrukciót adtam neki ki, mindegyiket elsőre, azonnal megértette. Azt is, hogy “bivalyrezervátum” és azt is, hogy Marcali, Mester Étterem.
A középkonzol alsó részén, a váltó előtt találunk egy USB csatlakozót (2 Amper), egy hangbemenetet és két szivargyújtót, a könyöklőben pedig akad még egy USB. Ez csak töltésre szolgál, a másikon viszont adatátvitel is történhet. Van olyan Niro, ahol a felszereltség része a Qi töltő is, ami tényleg logikus megoldás egy autóban. A középső kijelző alatt pedig SD-kártyának való nyílásra bukkanunk, ide egyébként a navi térképei is betehetők. De ha rám hallgat az olvasó, akkor a Nirót gyári navi nélkül kéri, mert a Google Maps oda-vissza felpofozza a beépített megoldást, amiben a térképadatbázis ránézésre minimum egy éves (és a menüből nem bírtam kihalászni a pontos információt). Ha minden igaz, akkor a Tomtom a beszállító, ami önmagában nem lenne baj, inkább az a jellemző (nem csak itt), hogy amikor a frissített térkép elkészül, azt hatvankétszer ellenőrzik, bekerül előbb a Tomtom adatbázisába, onnan a partnerekhez (mint amilyen a Kia), aztán majd lehet frissíteni, de mire ez a folyamat végigmegy, addigra a "friss" térkép már megint annyira friss, mint a tavalyi kenyér.
Funkciók, okostelefonos összeköttetés
A menü pofonegyszerű, a főképernyő bal felén a térkép látszik, a jobb oldalán az aktuális funkció (telefon, rádió, zene), lent pedig három ikon, a hibrid rendszer grafikája, a menü és a saját menü, ami általunk összerakott listát jelent. Maga a menü ikonos, két oldalnyi rajzocska jelenik meg, sorrendjük egyébként szerkeszthető. Itt van zenelejátszó, telefonálás, navigáció, rádió, beállítások, klíma, képnézegető, információk, illetve WLAN és Android Auto is. A sebesség kimondottan rendben van, félrenyomás nincs, a görgetés és a kétujjas gesztusok reszponzivitása is könnyed.
A menü. A sorrend szabadon változtatható [+]
A Bluetooth-kapcsolat minden általam próbált telefonnal gond nélkül, szinte azonnal összejött, első ismertetés után áttölti a névjegyzéket és onnantól az autó indítása után a kapcsolódás magától megtörténik. A zenéket listázni nem tudja, de léptetni lehet köztük, a telefonálás hangminősége kiváló, én is jól hallottam mindenkit, engem is remekül lehetett érteni. A híváslista is szinkronban van, a nevek között keresni csak annyiból macerás, hogy ezt hanggal nem lehet megtenni, csak az oldalsó, abc-t stilizáló sávon tudjuk végighúzni az ujjunkat, hogy a kívánt kezdőbetűhöz eljussunk. Nekem eléggé hiányzott, hogy a tárcsázóképernyő nem volt prediktív, azaz nem ugrott úgy a nevekhez pár szám begépelése után a rendszer, mint egy okostelefonnál.
Kissé fapados a telefonkönyv felülete, de egyértelmű [+]
A navigációt már szidtam eleget, de ha nem lenne ennyire régi az adatbázis, akkor akár jó is lehetne, még utcaneveket is szépen bemond magyarul, a jelzések egyértelműek. Ha csökken az üzemanyagszint, akkor felugrik egy ablak, hogy keressen-e benzinkutat, ez nagyon kedves. Az autó hangrendszerét is lehet valamelyest piszkálni (merről szóljon, illetve a magas, mély és középtartomány erőssége állítható), van pár egyéb beállítás (fényerő), illetve a telefonunkról oszthatunk netet az autónak és akkor a navi elvileg a forgalmi információkat átveszi, illetve az időjárással kapcsolatban is friss adatokat szolgáltat.
Digitális bokron nevelgethetünk takarékos autózással [+]
Ha a középkonzol alatti USB-be dugunk olyan telefont, amin van Android Auto, akkor az automatikusan el is indul. A Google autós szoftverét elvileg nem lehet a Magyarországról működő Play Áruházból letölteni, de az apk fájl szabadon elérhető, bárki telepítheti és tökéletesen működik. Egy OK kell neki a kapcsolat létrejötte után és máris megkapjuk a jól ismert felületet, ahol telefonálni, navigálni (Google Maps) és zenét hallgatni (Play Zene) tudunk. Illetve visszatérhetünk a Kia menüjébe, ha mondjuk pont arra vágyunk, hogy a digitálisan burjánzó zöld fácska növekedését tekintsük meg.
Inkább rövid, magasított kombi, mint SUV [+]
Nincs viszont Apple CarPlay (noha a Rióban már van), nincs MirrorLink sem. Ugyanakkor viszont a menüben találni fogunk frissítési lehetőséget, s miután a Kia már korábban is bejelentette, hogy például az Egyesült Államokban a 2014-es és 2015-ös Sportage, Optima és Soul típusok utólag, ilyen módon kapják meg az Android Auto és a CarPlay támogatást, ezért talán bízhatunk abban, hogy a Niro kapcsán is meglépik ugyanezt, hiszen a frissen bemutatott Rio már ugyanezzel a fedélzeti rendszerre képes erre. Összegzésképp az volt a benyomásunk, hogy a Kiánál nem feszítették túl az infotainment rendszert, az alapfunkciókat magabiztosan, gördülékenyen tudja, használni pofonegyszerű, grafikailag nem egy óriási csoda, de funkcionális és átlátható. A kijelző mérete lehetne kicsit nagyobb, örültünk volna, ha a CarPlay gyárilag benne lenne, várjuk, hogy legyen egy ügyes okostelefonos alkalmazás (az Opel és a VW-csoport is előrukkolt már ilyesmivel), a magyarul nem működő hangvezérlés minden autóban probléma jelenleg, de egy tisztességes, átgondolt felületet kap majd a Niro (és a Rio) vásárlója is, ami könnyedén kielégíti az alapvető igényeket úgy, hogy közben nem kergeti a sírba azokat a sofőröket sem, akik egyébként nem érintőkijelzős okostelefonok és tabletek között élik mindennapjaikat. Az alapok tehát rendben vannak, erre lehet majd építkezni és a jövőben a Kia rendszere is felnőhet arra szintre, amit azok a gyártók nyújtanak, akik korábban kezdtek el foglalkozni a témával.
Bog
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
