Új hozzászólás Aktív témák

• #4323 Dalai Láma őstag ReJim #4322

  Új Válasz 2009-03-14 15:28:40 #4323

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dalai Láma

  őstag

  válasz ReJim #4322 üzenetére

  Érdekes amit írtál. Csalódni lehet mindenben, és tényleg nagyobb pofon, ha pont az egyházi vezetők a képmutatók. De az egyház nem csak a papságból áll, hanem jóval inkább a hívő/vallásos emberekből. Tehát itt talán különbséget kellene tenni az egyház általános fogalma, és a Katolikus egyház, mint világi szervezet között. Mert van különbség.

  És mivel emberek működtetik, nyilván nem lehet tökéletes. Sok pap is alkalmatlan a hivatását betölteni.

  Lelkigyakorlatból meg van ilyen is, meg olyan is. Voltak jó és rossz élményeid is. Távol is tarthatod magad az egésztől, nem jársz templomba, vallásos közösségbe, megteheted. Talán így a rossz élményeket is elkerülöd. Meg a jókat is.

  Ha eljutottál Jézus Krisztusig, akkor nem fog nehezedre esni a misére járás, nem fog zavarni egy rossz prédikáció, és nem fogsz kiábrándulni, ha kétszínű papokat és híveket látsz. Most te is tartasz valahol az úton, és minden ember is tart valahol. Egy vallásos közösség olyan, mint ha az iskolában 1-8. osztályig vegyítenénk a tanulókat. Mindenki más tudásszinttel rendelkezik, más hitfázisban van, és ez alól a pap sem kivétel.

  Jézus Jézus marad, a közösségben megélt hit pedig jó és fontos, ugyanúgy, mint az egyénileg megélt hit. De ez belülről kell, hogy fakadjon.

  Az egyházi szervezetet nem kell szeretned, annak nem is vagy tagja (ha nem vagy pap). Most elég végletesnek tűnik a véleményed, de hát biztos sok negatív élmény ért téged. Így nem is lenne értelme annak, hogy győzködjelek bármiről is.

  Mindenkinek van egy istenképe. Ezek az idő folyamán változhatnak is. Vannak olyan istenképek, amiktől célszerűbb megszabadulni, mert hamisak. Vannak olyanok, amikről egyértelműen felismerhető, hogy hamis istenképek. Ezek bármennyire is "jók", nem érdemes ragaszkodni hozzájuk.

  ''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

• #4324 Robar csendes tag ReJim #4322

  Új Válasz 2009-03-16 06:50:38 #4324

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Robar

  csendes tag

  válasz ReJim #4322 üzenetére

  Szia.
  Sajnos nagyon át tudom érezni, hogy min mentél és mész keresztül. Az én esetem is hasonló a tiédhez.
  Fiatalabb koromban rendszeresen és lelkesen jártam templomba, a kórusban énekeltem, fiatalok miséjén gitároztam és nagyon jól éreztem magamat ott. Aztán gondoltam egyet és elkezdtem tanulni teológiát, mert nagyon érdekelt a vallás azon felül is ami a "hétköznapi" valláson túl van. El is végeztem az öt éves teológiát, de mire befejeztem valahogy megváltozott a véleményem az egészről, és főleg az ott tapasztaltak "segítettek" abban, hogy teljesen más színben kezdjem látni az igazi arcát a mai egyháznak és főleg a papságnak. Teljesen elvették a kedvemet attól, amiben bíztam, amit olyan lelkesen csináltam, és a végén abba is hagytam az egészet. A hitem az megmaradt Istenben és Krisztusban, azt soha senki el nem veheti tőlem, de ez a mai papság teljes mértékben lehangoló és kiábrándító. Részletesen nem szeretném leírni a történteket, de szerintem ebből is kitűnik az, hogy mennyire nevelő hatású a mai papság. Vannak persze kivételek is, hála Istennek, de sajnos nagyon-nagyon kevés.
  A közösség amibe jártam, ugyancsak csalódást okozott nekem. Így évek múltával találkozom sokakkal közzülük és megdöbbenve tapasztalom, hogy olyan életvitelük van, ami nemcsak hogy nem keresztényi, de egyenesen gyalázatos.
  Én akkor is és most is komolyan vettem a hitet, és nem akarok másképpen élni(nem is tudnék), mint ahogy egy kereszténynek élnie kell.
  Elég lehangoló voltam azt hiszem az írásommal, elnézést is kell kérnem mindenkitől, akit ez bánt, de sajnos ezek a személyes tapasztalataim.

  Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki bármilyen célt, csak egyet ne. Magát a boldogságot.

• #4326 kymco veterán ReJim #4322

  Új Válasz 2009-03-17 05:57:36 #4326

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kymco

  veterán

  válasz ReJim #4322 üzenetére

  Nagyon izgalmas témát feszegetsz. Én pont az ellenkezőjét élem meg annak, amit te végkövetkeztetésnek írsz le, pedig én is látom sok esetben azokat a jelenségeket, amiről te is beszélsz...
  Nincs tökéletes vallási közösség, nincs tökéletes gyülekezet. Ahol ember közösségvezetői pozícióba kerül, ott elszabadulhatnak a rejtett nyomorúságok.
  Lehet kétségbe esni, lés lehet tudomásul venni, hogy az ember még ha hívő is, bármikor elfordulhat Istenétől (szíve joga), és akkor.....
  Ez anno sem volt másképpen. Most éppen Pál első korintusi levelét olvasom, és ugyanezt a problémát veti fel Pál... Már akkor is? Azok között az emberek között is, akik alig pár évvel Jézus feltámadása után lettek gyülekezeti tagok?
  Azért elég nagy gáz, hogy még ha Istennek szentelem az életemet, akkor is ki tud bújni a szög a zsákból, akkor is történnek szégyenletes dolgok általam...
  És most személyessé teszem a dolgokat. A gyülekezet sokban hasonlít a családhoz. Feleségem és én is keresztény vagyok, mindketten szeretjük a gyerekeinket. Tegnap volt valami a levegőben... jó erre fogni a dolgokat... de én is, és a feleségem is annyira kiakadtunk a gyerekeinkre, hogy én még az önkontrollomat is elvesztettem részlegesen...
  Este ebből a lányunk azt szűrte le, hogy nem is szeretjük, és felesleges számunkra...
  ami persze nem igaz.....
  De a gyermekemben, akiért mindent megtennék... egy kontrollját vesztett este után ilyen dolgok csapódtak le...

  Attól, hogy megtértem, nem váltam tökéletessé. Nem lett hibátlan az életem. De kaptam egy társat, aki elvisel így is, és kaptam vele egy tükröt, amiben valóságosan látom magam... és kaptam továbbá egy lehetőséget arra, hogy lépésről lépésre legyűrhessem a tükörben látott visszásságokat.

  Kegyelemből élek, nem pedig a tökéletességemből. Nem azért szeret az Isten, mert neki szántam az életem, hanem önmagáért....

  Bár a katolikus egyház szokásaiban nem vagyok különösebben jártas, és amit látok, azzal sok esetben nem tudok azonosulni, de én is egy keresztény gyülekezet tagjaként látom, hogy mindannyian rá vagyunk szorulva Isten irgalmára még akkor is, ha gyülekezeti munkások vagyunk,gyülekezeti vezetők vagy egyszerű mezei gyülekezeti tagok. Vannak problémák, de Istennek mégis úgy tetszett, hogy az egyházban van jelen. Amikor Pál Krisztus testéről beszél, az egyházról beszél... és annak tagjai együttműködéséről. A szemek és a kezek fontosságáról.
  Fontos látni, hogy bár a másik embernél könnyen meglátom, hogy miért szorul Isten kegyelmére, ez rám is igaz.
  Egy asszony egyszer odament Spurgeonhoz, Anglia prédikátor géniuszához, és megkérdezte, hogy mutassa meg, hol talál tökéletes gyülekezetet, ahova ő elmehetne... Spurgeon azt mondta? asszonyom, ha létezne tökéletes gyülekezet, akkor én is szivesen odamennék, de azzal, hogy ott vagyok, már nem lenne tökéletes...
  Balgaság azt gondolni, hogy azzal, hogy nem járok közösségbe tökéletesebb Isten-ember kapcsolat alakulhat ki, mert én magam hordozom magamban a tökéletlenséget, én magam is kegyelemre szorulok...

  Van a közösségünkben egy kékkereszt csoport. Csomó szabadult alkoholista tagja van. Bekerül oda egy új ember, aki küzd az alkohollal. Az új tag persze általában azt mondja, hogy én nem vagyok alkoholista, csak a családtagjaim dimenzionálják túl a dolgokat... ti azok voltatok, de én nem.... majd rádöbben napok, hetek múlva, hogy ő sem más..
  A betoppanót fogadhatná a közösség, hogy ő még iszik, mi pedig tiszták, tökéletesek vagyunk... szabadultak... de ez sem igaz... én sem vagyok más...
  És amikor ez a két döbbenés összeér, akkor tud megtörténni Isten csodája: az addig alkohol rabja szabaddá lehet, Isten szabadítását tudja megélni a közösségben...
  Nem én vagyok a legfontosabb, nem is a gyülekezetem egyes tagjai, hanem Jézus maga....

  Egyébként a 12 tanítvány is elég sokat versengett, vitázott egymással, mondtak és tettek ökörséget bőven, ez leplezetlenül benne van a Bibliában, és mégis egy közösség maradtak... csakis Jézus miatt...

  Imádkozom, hogy megéld ezt a felszabadító közösségi élményt Isten gyülekezetében...

  És bár én nagyon tisztelem Guga testvért, mégis inkább a Biblia olvasására buzdítalak...

  www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák