Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Dalai Láma

    őstag

    válasz Robar #4324 üzenetére

    Azt jó hallani, hogy valamennyire felül tudtál emelkedni a téged ért sérelmeken, csalódásokon.

    Tényleg eléggé változó a papok "minősége", és sok helyen, ahol nem lehet másik közösséget keresni, mert 1 van, ott elég nehéz a helyzet. Szerencsére én több olyan helyet is tudok, ahova öröm misére menni, mert igazi töltekezést jelent, igazi közösséggel.

    Az emberek is más-más szinteken vannak, mást-mást jelent nekik a hitük, vallásuk. Kereszténynek mondják magukat, és valamilyen szinten törekszenek is rá, hogy azok legyenek, de sok esetben kompromisszumot kötnek önmagukkal. Én is hallottam pap szájából, hogy ő utálja a négereket és a zsidókat. Én akkor ott úgy éreztem, minél tovább maradok ott abban a társaságban, annál inkább válok részesévé ennek a bűnnek, szinte fojtogatott, éreztem, hogy nem bírok tovább ülve maradni, és eljöttem onnan azonnal. Persze mondott még más kemény dolgokat is. De akinek pont a szeretetről és amegbocsátásról kéne a legtöbbet tudnia és ezt átadnia, hogy gondolkodhat így?

    Itt én is kiábrándulhattam volna a papságból, de kaptam rengeteg pozitív élményt is, ami még élteti benne ma reményt. A hitemet pedig ne mmegingatja, hanem megerősíti egy-egy ilyen kudarc élmény.

    Egy paptól többet is várunk el, mert ő kapott valamilyen hatalmat, sok emberre van hatással. Talán a pap neveléssel is gondok vannak, meg azzal, hogy ki milyen indítékból akar pap lenni. Sokakat le kéne beszélni ezen szándékukról. Jobb helyeken és egyes szerzetes közösségekben ez így is megy, ha látják, hogy nem teljesen oké az indoka, vagy valami lelki zavar van a háttérben, akkor nem engedik, hogy belépjen. Ezt helyesen teszik. Máshol létszám gondok miatt nem válogatnak, aminek olyan eredménye lesz, mint amit te is leírtál.

    ''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

  • Dalai Láma

    őstag

    válasz Robar #4327 üzenetére

    Értem miről beszélsz. Bár a misének csak egyik része a prédikáció. A leglényegesebb dolgok utána történnek, ami az áldozásnál csúcsosodik ki. Én azt élvezem legjobban, mikor kimegyek áldozni és megkapom a borba mártott ostyát. Még akkor is, ha nagyon szuper volt a prédikáció. Mert ott kint átélhetem azt, amit a tanítványok Jézus asztalánál, sőt ennél többet is.

    Persze az meg kevésbé tetszik, hogy mikor a szöveg szerint is zengeni kéne valami dicsőítést, meg örülni, hogy Jézus feltámadt, gyászos hangon elsírogatunk valami éneket, de azt is csak szép halkan, nehogy meghallja valaki. Szerencsére ez sem mindenhol van így :-)

    ''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

  • Dalai Láma

    őstag

    válasz Robar #4329 üzenetére

    Ahelyett, hogy felismerné: másképp is lehet, és mégis ugyanaz marad. A mostani misék is érvényesek, pedig mennyiben eltérnek a 2. vatikáni zsinat előtti miserendtől! A gregorián a maga korában modern volt. Az idős nénikéknek pedig lehet, hogy megfelelnek a nyöszörgő énekek, és ahol sok a néni, legyenek ilyenek a misék. De az ő fiatal korukban ez számított modernnek. A hangszóró sem az ödögtől való. Sajnos attól, hogy valaki apát, még lehet nagyon távol az Istentől. És ezt a legrosszabb látni, mikor épp neki kéne példát mutatnia, mennyire is nem megy neki.

    ''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Új hozzászólás Aktív témák