- Redmi Note 12 Pro - nem tolták túl
- Yettel topik
- DIGI Mobil
- MIUI / HyperOS topik
- OnePlus 7 - magabiztos folytatás
- iOS alkalmazások
- Realme GT 2 Pro - papírforma
- Új Beats fej- és fülhallgatók jelentek meg
- Futott egy Geekbench kört egy új HTC készülék
- Készülőben a Xiaomi 2021-es csúcsmodelljeinek HyperOS frissítése
Hirdetés
-
Súlyos adatvédelmi botrányba kerülhet a ChatGPT az EU-ban
it Egyre nagyobb probléma az AI hallucinálása – most az osztrák adatvédelmi hatóság veheti elő a ChatGPT miatt az OpenAI-t, alapvetően a GDPR megsértése miatt.
-
Toyota Corolla Touring Sport 2.0 teszt és az autóipar
lo Némi autóipari kitekintés után egy középkategóriás autót mutatok be, ami az észszerűség műhelyében készül.
-
Premier előzetesen a Gray Zone Warfare
gp A mai naptól hivatalosan is elrajtol a játék korai kiadása PC-n.
Új hozzászólás Aktív témák
-
#4311
Robar
csendes tag
Dalai Láma
#4310
Robar
csendes tag
válasz
Dalai Láma
#4310
üzenetére
Szia.
Szerintem nagyon is érthető, amit leírtál és nagyon szépen fogalmaztad meg. Teljes mértékben egyetértek veled. A hitet nem lehet tanulni, a hit egy hatalmas ajándék, amit Istentől kapunk, ki előbb - ki utóbb, de mindannyian megkapjuk. Viszont vannak sokan sajnos, akik ezt tudatosan visszautasítják. Kételkedések és okoskodások mögé bújnak és onnan próbálgatják tompítani a lelkiismeretük hangját, mely a jóra hívja őket nap mint nap. Lehet, hogy félelem az oka, talán félelem az ismeretlentől...? Nem tudom, de hagyniuk kellene, hogy kibontakozzon a lelkükben az az ajándék, amit Krisztus adni szeretne.
Én gyermekkorom óta vallásos vagyok, és nem eröltettek soha sem a szüleim, sem a nagyszüleim arra, hogy járjak templomba. Ez magától alakult ki bennem, valóban napról napra fogalmazódott meg bennem, hogy mit is jelent Krisztus. AJÁNDÉK.Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki bármilyen célt, csak egyet ne. Magát a boldogságot.
-
Robar
csendes tag
Szia.
Sajnos nagyon át tudom érezni, hogy min mentél és mész keresztül. Az én esetem is hasonló a tiédhez.
Fiatalabb koromban rendszeresen és lelkesen jártam templomba, a kórusban énekeltem, fiatalok miséjén gitároztam és nagyon jól éreztem magamat ott. Aztán gondoltam egyet és elkezdtem tanulni teológiát, mert nagyon érdekelt a vallás azon felül is ami a "hétköznapi" valláson túl van. El is végeztem az öt éves teológiát, de mire befejeztem valahogy megváltozott a véleményem az egészről, és főleg az ott tapasztaltak "segítettek" abban, hogy teljesen más színben kezdjem látni az igazi arcát a mai egyháznak és főleg a papságnak. Teljesen elvették a kedvemet attól, amiben bíztam, amit olyan lelkesen csináltam, és a végén abba is hagytam az egészet. A hitem az megmaradt Istenben és Krisztusban, azt soha senki el nem veheti tőlem, de ez a mai papság teljes mértékben lehangoló és kiábrándító. Részletesen nem szeretném leírni a történteket, de szerintem ebből is kitűnik az, hogy mennyire nevelő hatású a mai papság. Vannak persze kivételek is, hála Istennek, de sajnos nagyon-nagyon kevés.
A közösség amibe jártam, ugyancsak csalódást okozott nekem. Így évek múltával találkozom sokakkal közzülük és megdöbbenve tapasztalom, hogy olyan életvitelük van, ami nemcsak hogy nem keresztényi, de egyenesen gyalázatos.
Én akkor is és most is komolyan vettem a hitet, és nem akarok másképpen élni(nem is tudnék), mint ahogy egy kereszténynek élnie kell.
Elég lehangoló voltam azt hiszem az írásommal, elnézést is kell kérnem mindenkitől, akit ez bánt, de sajnos ezek a személyes tapasztalataim.Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki bármilyen célt, csak egyet ne. Magát a boldogságot.
-
#4327
Robar
csendes tag
Dalai Láma
#4325
Robar
csendes tag
válasz
Dalai Láma
#4325
üzenetére
Van a családunkban egy pap, aki sajnos nem a mi városunkban él, de amikor el szoktunk utazni hozzá már türelmetlenül várom, hogy mehessek a miséjére. Legutóbb tavaly nyáron voltam nála misén és őszintén meg kell hogy modjam, egy újjászületés volt számomra az egész szertartás. Annyira jólesett, annyira feltöltődtem lélekben és fizikailag is, hogy elmondani nem tudom. Nagyon szépen és értelmesen beszél, fölkészül becsületesen a miséire és roppant értelmes ember, egy igazi szívből - lélekből pap. Ritkaság. Öröm ott lenni a miséin.
Én nagyon szeretek templomba járni most is, de amikor az ember oda jut, hogy azon veszi észre magát, hogy unja a misét, vagy olyan érdektelen dolgokról beszél a pap a homília alatt, hogy legszívesebben inkább aludna egyet közben, akkor elmegy a kedvem mindentől és inkább otthon olvasok a Szentírásból. A Zeffirelli Názáreti Jétus című filmje, például annyira feltölt, pedig csak film, de bármennyiszer is meg tudom nézni és mindíg olyan csodálatos érzéssel telitődöm fel utána.
Hát ilyen ez a világ.Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki bármilyen célt, csak egyet ne. Magát a boldogságot.
-
#4329
Robar
csendes tag
Dalai Láma
#4328
Robar
csendes tag
válasz
Dalai Láma
#4328
üzenetére
Így igaz, ahogy leírtad. Régebben, jártam fiatalok miséjére. Sokat gitároztam a miséken és el kell hogy mondjam, teljesen más a hangulata egy ilyen misének. A fiatalok szinte eggyé válva énekeltek hangosan dallamosan. Más énekeket is énekeltünk, nem csak a megszokottakat, hanem direkt fiataloknak íródott énekeket. Olyan hangulatos, olyan felemelő érzés volt, hogy sokszor éreztem hogy libabőrös vagyok. Egyszerűen össze sem lehet hasonlítani a hétköznapi misék hangulatával. Aztán az történt, hogy az idősebb emberek is kezdtek felfigyelni erre a csodálatos szertartásra és egyre többen jöttek át a fiatalok miséjére. A végén már alig maradtak a hagyományos misén, amikor az öreg apát megmérgelődött és letiltotta az egészet. Ott is hagytam azt a templomot és átmentem egy másikba, ahol egy kórust hoztunk össze a barátaimmal, hangszerekkel-zenével. Nagyon jó volt ott is. Aztán oda is elért az apát úr keze és.....
Szomorú.Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki bármilyen célt, csak egyet ne. Magát a boldogságot.
