Új hozzászólás Aktív témák

• #1474 BonFire veterán b0bcat #1473

  Új Válasz 2016-01-21 21:25:19 #1474

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  BonFire

  veterán

  válasz b0bcat #1473 üzenetére

  Én se értek veled egyet, de nem baj, ez nem az „értsünk egyet mindenben” topic.

  Azt írod, nyelvtan nélkül nincs nyelvtudás. Erre azért jó cáfolat a hat éven aluli gyerekek példája, akik még egy mákszemnyi nyelvtant sem tanultak, de azért már ki tudják fejezni magukat, ha nem is mindig pontosan, de akár körülírva a dolgokat, elmondják az érzelmeiket stb. A nyelvtannal hat (ma már inkább hét) éves korban kezdenek ismerkedni apránként. Én még emlékszem az általános iskolai első nyelvtankönyvekre, amelyek inkább olvasókönyvek voltak, amelyek mindig tartalmaztak egy-egy korábban még nem hallott szót, ami alul a lábjegyzetben meg volt magyarázva. Nem volt még bonyolultabb nyelvtan nyolcéves korunkig.

  Ha van kivel beszélni, akkor nem azt kell megkérdezni tőle, hogy ezt és ezt miért így mondják angolul, hanem azt, hogy hogy mondják? Nincs miért. Mert csak. Van ötmillió kivétel, kezdve a rendhagyó igékkel, amelyeket egyesével kell bevágni. Amint elkezdünk elmerülni bennük rögtön észrevesszük, hogy a mindennapi beszélgetésekben sűrűn előforduló igék mind rendhagyóak. Persze meg lehet tanulni, hogy azon kívül -d hozzábiggyesztésével képezhetünk múlt időt, de az alapszókincs igéi mind rendhagyóak. Akkor meg?

  De, a beszédet erőltetni kell, mert másképp nem tanulod meg. Saját farkába harapó kígyó az a gondolat, hogy majd akkor szólalok meg, amikor úgy érzem, kellőképpen simán megy és magabiztos vagyok. Elmondjam, ez mikor lesz? Soha. Ha nem az anyanyelveden beszélsz, soha nem fogod azt érezni, hogy ne lehetne ez egy kicsit még jobb, még gördülékenyebb, még választékosabb. Azon veszed észre magad, hogy seggeltél 12 évet a könyvek fölött, tudod az összes szabályt betéve, beszélni meg semmit nem tudsz. Mert hiányzik a gyakorlat.

  A frusztráció a velejárója a nyelvtanulásnak. Mivel az ember ezt felnőttkorban csinálja, van összehasonlítási alapja a saját anyanyelvével. És minél jobban ki tudja magát fejezni az anyanyelvén, annál rosszabbul fog esni neki, hogy idegen nyelven ügyetlenkedik, és minden gondolatát át kelljen fogalmazni, mert túl komplikáltak. Én speciel ezzel szenvedek. Ennek egyetlen ellenszere, hogy minden áldott nap beszélek angolul. Minimum félórát, és van egy nyelvi partnerem, akivel írásban minden éjjel chatelünk, és olykor még videón, élőben is tudunk beszélni. Ezek a beszélgetések nekem a pluszok, mert ő sokkal jobban tud angolul, mint én. Cirka 180 nappal (fél évvel) ezelőtt fogtam ehhez hozzá, és most elégedetten látom, hogy bizonyos szinten már egyáltalán nem okoz problémát kifejezni magam. Írásban nem ejtek annyi hibát, mint beszédben, de ezen senki nem akad fenn. Én beszélgetni és ismerkedni akarok emberekkel, nálam a nyelv eszköz, nem pedig cél. De ha úgy állsz hozzá, hogy nem szólalsz meg, mert az milyen frusztráló, akkor olyan leszel, mint azok, akik húsz-negyven évet eltöltenek egy idegen országban anélkül, hogy egy kukkot megtanulnának a helyi nyelvből. Erőfeszítés nélkül nincs eredmény – No gain without pain. – hogy stílusos legyek.

  Amúgy ez nem csak a nyelvtanulásra érvényes, hanem az élet minden területére. Nekem nincs két egyforma munkanapom, soha nem lehetek elég rutinos, de a cél az, hogy megoldjam a problémát. Nem pedig, hogy kikerüljem.

  Az input az valóban nagyon fontos, olvasni és hallgatni kell sok szöveget, bár az olvasás már inkább középhaladó fölött ajánlott, mert nem igazán élvezetes, ha minden második szót nem ért valaki az olvasmányából. De kizárólag az inputra alapozni nem lehet. A hallgatás és az olvasás input, az írás és a beszéd az output. A másodikat is gyakorolni kell már a kezdetektől. Ezért ajánlottam első körben az angolul fórumozást nemzetközi fórumokon, mert ott arctalan és névtelen maradhat, és senki nem veszi a szívére, ha véletlenül badarságot ír.

  Nyilvánvalóan minden ember más és más, de ez nem azt jelenti, hogy az alapokat kell gyökeresen megváltoztatni és másképp csinálni. Beszéd nélkül nincs beszédfejlődés, ez az, amit az iskolákban nagyvonalúan elfelejtenek. Ott csak annyi a lényeg, hogy „görbüljön” az a kettes, de ugye itt most nem az a cél?

  A Prohardveren nem olvasok privátot! Csak topikban vagy a publikus e-mailemen adok tanácsot.

Új hozzászólás Aktív témák