Aktív témák

• #43623 dangerzone addikt

  2011-02-11 20:10:01 #43623

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  dangerzone

  addikt

  Annyira tanácstalan vagyok. Muszáj mások véleményét is kikérnem. Ne haragudjatok, nagyon hosszú lesz. De egyszerűen muszáj…

  Szóval a helyzet a következő. Próbálom relatív tömören és érthetően összefoglalni a dolgokat. 21 éves vagyok. Másfél éve járok egy 18 éves lánnyal. Ő az első komoly kapcsolatom. Én egyetemista vagyok, ő pedig gimis még. Én a kezdetektől fogva magabiztos voltam ebben a kapcsolatban, mert tudtam, hogy nagyon oda van értem. Szerelmes voltam. Nagyon sokat is tettem ezért a kapcsolatért. Állandóan azon agyaltam, milyen programokkal tudnám változatosabbá tenni, hogy tudjam mindig elérni, hogy úgy érezze, én vagyok az igazi. A névnap, szülinap meg nagyobb ünnepeken kívül többször is megleptem valami kedvességgel. Félévkor például gyertyafényes vacsorával leptem meg. De ezt úgy, hogy én főztem, én gondoskodtam személyesen mindenről. Nyáron is olyan nyaralást szerveztem, amivel tudtam, hogy nagyon meg lesz elégedve. Mindig előtérbe helyeztem a kívánságait. Mindig próbáltam úgy alakítani a dolgokat, hogy neki jó legyen. Persze lehetőleg nekem is, de nem ez volt az elsődleges szempont. Erre egy kis példa mondjuk, mikor moziba járunk. Én szeretem az eszmei mondanivalós filmeket, de ő csak az eszetlen horrorfilmekért van oda. Ezért ha moziba mentünk, csak olyan filmet néztünk, amire ő is kíváncsi volt. De én szerettem volna, ha a barátnőm boldog. Mivel akkor én is boldog voltam. Annyit még tudni kell a lányról, hogy a haveri társaságának 90%-a fiú. 2 sráccal már csókolózott is, mielőtt megismerkedtünk. Suliban együtt van ezzel a társasággal persze, meg sokszor suli után is beülnek valahova. Ezt én elfogadtam. Úgy gondoltam, hogy amíg velem jól érzi magát, és mindig bizonygatom, hogy szeretem, nincs okom a féltékenykedésre.
  Más dolog. Szóval ő a kapcsolatunk kezdete óta ő eléggé hisztis. Sokszor hangulatváltozása volt, és akkor mindenen berágott. Útálom az, mikor az ember hozzászokik egy másik ember reakcióihoz, úgy beszél vele, úgy viszonyul hozzá. Erre betör a hiszti, és teljesen felborult ez a rend. Ha viccet mondtam, amin máskor nevetett, most megsértődött. Ha késtem 3 percet a randiról, már azzal fenyegetőzött, hogy hazamegy. Ha a barátaimmal voltam este sörözni, kiakadt. Hiába ölelgettem, csókolgattam, rossz kedve volt. Nem tudtam felvidítani. Ezek így havonta általában 1-2-szer fordultak elő. Az esetek többségében tudtam őket kezelni. De kb 8 hónap után nagyon kiborult nálam a bili, és mondtam, hogy ezt nem bírom, legyen vége. Elég hirtelen mondtam ezt neki. Teljesen nem is gondoltam komolyan. Igazából azt reméltem, hogy most leesik neki, hogy nem szórakozhat csak úgy velem, és neki is kompromisszumokat kell kötni. Nincs minden úgy, ahogy ő akarja, nem játszhatja a királylányt. 1 napig nem adtam magamról életjelet, mikor hívott, kinyomtam. De aztán utána felvettem, megbeszéltük, hogy mi bánt engem, hogy szeretném a kapcsolatot, és kibékültünk. Ezek után kevesebbet hisztizett ugyan, de még mindig volt bőven ilyen. Nyáron voltunk közösen egy tánctáborban. Ugyanis mindketten táncoltunk, így is ismerkedtünk meg anno. Ebben a táborban voltunk összesen vagy 150-en. Fiatalok, lányok túlnyomórészt. Barátnőmmel előtte megbeszéltem, hogy itt valószínűleg fogok más lányokkal is beszélgetni, de ne vegye rossz néven, mert én őt szeretem, és a beszélgetésen kívül tényleg nem lesz semmi, vele leszek úgyis a legtöbbet. Megígérte, hogy nem fogja ez bántani, hiszen ő meg más srácokkal fog beszélgetni. Megegyeztünk. Volt egy lány, akivel többet beszélgettem (Igazából csak utolsó nap. Úgy 1 órát). Tényleg helyes csaj volt, kedves is, jó volt vele dumálni. De tényleg nem akartam tőle semmit, mert a barátnőmet szerettem. A barátnőm persze nagyon megsértődött, amiért többet beszélgettem ezzel a lánnyal. Meg már egész tábor alatt is folyamatosan féltékenykedett ígérete ellenére, holott tényleg semmi félreérthető dolgot nem csináltam, végig vigasztalgatnom kellett, állandóan morcos volt velem. Ő viszont folyamatosan azzal a sráccal beszélgetett, akit én nagyon nem bírtam.
  A tábor után is folytatódott a hiszti. Nekem már megint nagyon elegem lett. Ekkor pedig kaptam egy meghívást a táboros lánytól, hogy menjek le a Balatonra a nyaralójukhoz, mert egy összejövetelt szervez. Más srácok is lettek volna ott rajtam kívül, akiket a táncegyesületből ismertem. Én habozva bár, de végül igent mondtam. A barátnőm persze nem volt a meghívottak közt. Nem is mondtam el neki. A dologhoz hozzátartozik, hogy a barátnőm nyáron többször is volt a Balatonon több napra a haverjaival, sokat buliztak, ittak, cigiztek minden. (Tudja, hogy nem szeretem, ha cigizik. Az ivással még nincs bajom, amíg nem kell kísérgetnie másnak, mert fiatal, érezze jól magát) Nekem meg a haveri társaságom csak fiúból áll, ezért neki sosem kell rosszul éreznie magát, ha velük vagyok. ( Tehát féltékenykednie, hogy más lányokkal vagyok)
  Tehát lehívtak a Balatonhoz. Én úgy gondoltam, ha ő szinte csak fiútársasággal bulizott, én miért ne mehetnék le a lány bulijába. A barátnőm azonban megtudta ezt, erre persze nagyon kiakadt. Végül is egyrészt érthető, mert nem szóltam neki. Ő legalább szokott szólni, ha bulizni megy. Azonban már annyiszor hisztizett ebben az időszakban, hogy én végre olyan lány társaságra vágytam, ahol nem kell meggondolnom minden második szót, amit kimondok, nehogy sértődésre adjak okot. Nem kell mindig a másik érdekeit néznem, stb. Tehát ő kiakadt. Én végül nem mentem le a táboros lány bulijába, mert a barátnőmnek akartam megmutatni, hogy én őt szeretem, ő a legfontosabb. Nagy nehezen ki is békítettem.
  Azonban ez már fél éve történt. Barátnőm azóta is hetente előhozza a csajt, és direkt megjegyzéseket tesz az összes lányra is, akihez valaha is közöm volt. Mindennek elmondja őket. Én persze próbálom nyugtatni, hogy én őt szeretem, nem kell aggódnia. De ennek ellenére mindig előhozza őket. Engem pedig nagyon irritál ez a viselkedése. És itt megint előjön, hogy meg kell gondolnom, hogy mit mondjak, mert ha valami számára rossz értelmű hangzik el, vagy csak szimplán azt mondom, hogy ne szidja már szerencsétlen lányokat, nem tettek semmi rosszat, akkor meg ugyancsak megsértődik. De rendben…, szarul esett, de ezt a dolgot még lenyeltem.
  A legnagyobb problémák úgy 4 hónapja kezdődtek. Egyik haverommal elhatároztuk, hogy nyáron kimegyünk az Államokba táboroztatni a Camp Leaders-szel. Tehát egész nyáron nem leszek itt. Kevés ilyen lehetőség adódik az életben. Az eddigi életemet meg sokszor unalmasnak találom. Úgy gondoltam, hogy jó lenne már végre olyat csinálni, ami által büszke lehetek magamra, ami által sok új ismerőssel, eseménnyel találkozhatok. Mert itt az egyetemen úgy érzem csak begyöpösödök. Elég nehéz szakra járok, és a 4. héttől a vizsgaidőszak végéig keményen megy a tanulás. Csajok a karon meg nincsenek, ezáltal a kari bulik színvonala is magától értetődően szar. Tehát itt semmi szórakozás jóformán nincs. Tehát most itt lenne az alkalom valami újra.
  A barátnőmnek is elmondtam. Ő persze nagyon kiakadt. Azóta már megbékélt ezzel. Megbeszéltük, hogy együtt szeretnénk maradni utána is. De ezt persze nem mi döntjük el, ezt a sors alakítja. Én nagyon szeretem őt, és tényleg nem azért megyek ki, hogy most a táborban minden lányt elkapjak. Egyszerűen azért, mert látni szeretném az Államokat, új közegben lenni.
  A baj meg ott kezdődik, hogy a barátnőm ezt a dolgot úgy kompenzálja, hogy egyre többet van a barátaival. Hogy ne érezze a hiányomat. Igen, a fiúbarátaival. Ugye suliban együtt vannak, suli után beülnek 2-3 órára valami kocsmába. Este is, hétvégén is buliznak. Ez még így magában véve nem lenne olyan hatalmas probléma. Csak a barátnőm nagyon szép lány, és a haveri társaságában több ember is van, akinek bejön. Én ezt tudom már rég. Eleinte nem érdekelt, mert magabiztos voltam magamban, de mostanában egyre jobban zavar. Főleg az, hogy a barátai nem nekem drukkolnak, ezért nem látnak szívesen a körükben, így a barátnőmet nem is tudom ide elkísérni.
  De ezt is lenyeltem. Legyen a barátaival, érezze jól magát. Én is szoktam a barátaimmal lenni. (Persze nem ennyit, meg nem iszunk minden héten, nem bulizunk annyit) A barátnőmmel terveztük, hogy áprilisban elmegyünk Velencébe (olasz) pár napra. A kedvenc városa, és nagyon boldognak tűnt az ötlettől, és pont találtunk egy akciós repülőjegyet. Már le volt foglalva a szállás, a repülőjegy minden, mikor a cég úgy döntött, hogy azt a járatot még sem indítja. Pénzünk meg nem igazán van több napra. Ezért ugrott az egész. Ő meg , mint ahogy később elmondta, engem okolt mindezért, és úgy berúgott a haverjaival, mint annak a rendje. Füvezett is velük, nem is keveset. Úgy kellett hazakísérniük. Hát elhihetitek, mikor ezt elmondta, nem tudtam mit tegyek. Az én barátnőm szétszívja az agyát, részeg, és engem okol mindenért…
  Később persze megbánta, hogy így tett, de azóta is sokat van a barátokkal. Én meg nem érzem rajta, hogy annyira akarná ezt a kapcsolatot. Én ölelgetem, szeretgetem, ő pedig olyan mint egy faék. Nem érzem a régebben megszokott szeretetét. Ha több napot vagyunk együtt, akkor minden jó. De ha nem találkozunk pár napig, megint minden összeomlik. Nemrég még azt is kimondta, hogy sokkal többet teszek ezért a kapcsolatért, mint ő. Megint veszekedés következett. De én nagyon szeretem, és nem akarok vele rosszban lenni. Ezért beszéltem vele. Mondtam, hogy nem tudom, mit hoz a jövő, nem tudom, mi lesz nyár után. Én szerelmes vagyok belé, nem akarom vele veszekedni. Szeretném, ha nem feledni próbálna a barátain keresztül, hanem minél többet együtt lennénk, érezzük jól magunkat, legyünk boldogok. Bólogatott, megértette. Aznap jól elvoltunk. De mikor elbúcsúztunk egymástól mondta, hogy szeretné, ha nem mennék el a névnapi összejövetelére, mivel a barátaival szeretne lenni. Velem meg akkor előtte külön ünnepelne. Hát… Most mit mondjak… Néztem magam elé. Mondom, jó , rendben. Tudom, hogy szar a helyzet, a barátaid meg nem bírnak, amit meg nem szoktam meg, mert sosem voltak még az életben ellenségeim. De legyen, ünnepeljünk külön, nem akarom, hogy válassz köztük és köztem. Elbúcsúztunk. Mondtam, hogy holnap csináljunk valami újat, mondjuk elkészíthetnénk a kedvenc kajáját, cézár salátát. Bele is egyezett, örült is ennek a dolognak. Megbeszéltük, hogy 6 kor találkozunk, mert ő suli után még a barátaival akar lenni, aztán utána együtt lehetünk.

  Ma jön a telefon délután, hogy a haverjaival este beülnek valahova, menjek én is. Én meg mondtam, hogy „ Tegnap még azt mondtad, hogy ne legyek ott a névnapi bulidon, mert nem bírnak, most meg mégis hívsz? „ Erre megsértődött és lecsapta a telefont. 6 kor találkoztunk végül. Kérdeztem, hogy éhes-e, csinálhatunk e cézár salátát. Mondta, hogy nem éhes, már kajált, meg ő megy el 1 óra múlva, mert a barátaival beülnek valahova. Hát itt leginkább megint felrobbantam volna. De belenyugodtam. Én szeretem őt, szeretném ha jól érezné magát. Mondtam, hogy rendben, de akkor holnap szeretném, ha tényleg sokat együtt lennénk. Belegyezett, én meg elkísértem a Deák-térig, ahol találkozott a haverjaival. De útközben megint előhozta, hogy ő múltkor hogy beszívott, meg most is isznak majd. Tudja jól, hogy nem igazán van ínyemre ez a téma. De lenyeltem… Aztán én átkaroltam végig az úton, ő meg hozzám sem ért, zsebére tette mindkét kezét. Próbáltam még vicces lenni, hogy legyen már vidám, ezért el kezdtem poénkodni egy régebbi dolgon. Konkrétan még anno egy srác említette nekem, hogy a Szőke Ciklon mennyire jó sör. Én meg mondtam, hogy az nem is sör, meg blabla. Szóval ezzel kapcsolatban próbáltam egy viccet elsütni az esős időre vonatkozóan, hogy hát ezek a ciklonok… ( Tudom elég szar, de valamit már mondanom kellett) De ő megint félreértette. Megint magára vette. „Miért emlegetem én a szőke ciklonokat. Mi a fasz van? Miért, ő nem jó csaj? Miért a szőke ciklonokról beszélek” Mondtam, hogy én téged szeretlek, nekem te tetszel, ez csak vicc, ne fogd már így fel. Ő meg úgy beszélt, mintha a seggéből rángatott volna elő. Ekkor fogtam magam, és ott hagytam.

  Szóval ez történt. Most már végképp tanácstalan vagyok. Sajnálom, hogy ilyen regényt írtam, de már nagyon kikívánkozott belőlem.

Aktív témák