Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • And

    veterán

    válasz Daemon09 #9608 üzenetére

    1.) P2804BDG (N-ch mosfet, 10A / 40V / 28mΩ / DPAK),
    helyette pl.: IRFR1205, Lomex 86-01-14.
    2.) P5504EDG (P-ch mosfet, 8A / 40V / 55mΩ / DPAK),
    helyette pl.: IRFR5305, Lomex 86-03-15.

  • And

    veterán

    válasz FP #9612 üzenetére

    "A [link] -en szereplő cucc arra hivatott, hogy ha jól látom egy poti segítségével 9V-ból akár 3V csinál, némi energiafelhasználásért cserébe?"
    Ez az alkatrész is pont azt csinálja, csak épp töredékáron: LD1117V33. Mondjuk ez egész pontosan 3,3V-ot ad le (max. bemenő szint 15V), és legfeljebb 0,8A-rel terhelhető.
    Mod: az a 'némi energiafelhasználás' egy ilyen lineáris stabilizátornál annyit jelent, hogy ha 9V-ot adsz a bemenetére, és a kimenetéről 3V-ot veszel le, akkor az áramkört terhelve az jó közelítéssel (mivel a stabilizátoroknak van egy minimális sajátfogyasztásuk) 33%-os hatásfokú lesz. Vagyis P teljesítmény kivételéhez a teljes kör a bemenetén 3*P teljesítményt fogyaszt, amiből 2*P-t egyszerűen elfűt.
    "Egy ilyen linken szereplő multiméterrel [link] betudom kalibrálni ezt a [link] feszültségszabályozót?"
    Igen, de ez bármilyen multiméterrel lehetséges.
    "Végül az utolsó láma kérdés, egy multiméter alkalmas arra, hogy egy 1,5V elem használtságát mérjem, azaz, mennyi feszültség maradt benne?"
    A mérhető (főleg a terheletlen) feszültségszintből csak nagyon durván következtethetsz az elem aktuális állapotára. Mondjuk ha >1,5V-ot mérsz, biztos lehetsz benne, hogy az elem szinte új, ha meg <1,1..1,2V-ot, akkor merült. Az elemek kapocsfeszültsége a merüléssel nem lineárisan csökken, ezen felül a belső ellenállásuk is megnő, egy nagyimpedanciás feszültségmérő önmagában ezt nem mutatja ki, csak ha mérés közben terheled is az elemet valamekkora árammal.

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz Lompos48 #9614 üzenetére

    (LM317 van rajta a megnevezése szerint, az meg egy sima változtatható lineár stab.)

  • And

    veterán

    válasz Lompos48 #9616 üzenetére

    (Konkrétan ugye az Ube-Uki és a terhelőáram szorzatának megfelelő teljesítménnyel melegít minden lineár stab, a minimális drop értéke abban nem játszik szerepet. Az LD1117-es viszont LDO, ezért 1V körüli dropouttal is megelégszik. Ha 9V-tal etetjük, akkor persze édesmindegy hogy LDO-e vagy sem, ugyanannyira fűt, mint bármely más hagyományos stabilizátor. A szokásos egychipes kapcsolóüzemű buck / boost stabilizátorokban meg nem annyira trafó szokott lenni, inkább csak sima induktivitás.)

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz atesss #9652 üzenetére

    Ok, én írtam ezt a 'logic level' dolgot, nyilván nem minden alap nélkül, de: nincs szükséged feltétlenül dedikáltan logikai szinttel vezérelhető mosfetekre. Látom, ez eléggé bekavart, ilyenekből tényleg nem túl nagy a választék. Ilyen esetben - meg amúgy is - rá kell nézni az adott típus adatlapjára, neked ugyanis nem kell nagy drain-áramokat átvezetned a feten. A kifejezetten logic level típusok ugyanis annyiban különlegesek, hogy nagyon alacsony nyitó- (Ugs-) feszültség mellett tudnak nagy értékű nyitóáramot vezetni. Egy ilyenen például 3V-os Ugs is képes >10A drain-áramot létrehozni. Neked viszont legfeljebb a hét szegmens összesített áramát kell a fettel kapcsolnod, ami jó esetben Id_max < 150mA. Az általam ajánlott BS170-es típus ugyan nem logic level, de ekkora áramot már kb. 3,5V-os nyitófeszültségnél is vezet, lásd az adatlap 3. oldalán az első ábrát (kimeneti karakterisztika, görbesereg az Ugs függvényében). Ezért TTL-szintű vezérlőjelekhez az adott feladatra bőven megfelelő, ráadásul olcsó, és létezik TO-92 ill. pici SMD-tokban is (utóbbinál a típusjel MMBF170). Az alacsony kapcsolt áram miatt ennek a kisjelű fetnek a relatív nagy (1,5..2Ω) csatornaellenállása sem jelent gondot, a disszipáció minimális lesz, időmultiplex vezérlésnél főleg. A gate-hez (mármint azzal sorban) meg nem kell ellenállás, ilyenre csak bipolár tranzisztorok bázisánál van szükség pont azért, mert a bipolár ugye a mosfettel ellentétben áramvezérelt eszköz, a kialakuló nyitófesz értéke a Si-diódáknál megszokott kb. 0,6..0,7V-os tartományban lesz.
    A gate-source közötti kérdéses (100kΩ-os) ellenállás szerepe pedig az, hogy a mosfet vezérlésének megszűnése (a kontroller kikapcsolása) után a maradék töltést a gate-ről biztosan elvezesse, lezárva ezzel a fetet. A gate-elektróda egy mosfetnél a többi kivezetéstől galvanikusan elszigetelt, egy kisértékű kapacitás egyik fegyverzetének felel meg. Ha töltést viszel fel rá (pl. a source-hoz képest 5V-ra kapcsolod), majd a vezérlést elveszed, elvezetés hiányában a gate töltése 'ott marad', ezzel 'örökre' nyitva tartva a térvezérlésű eszközt. Normál üzemben ez nem probléma, hiszen a kontroller kimeneti portja is komplementer félvezetőpárt tartalmaz, amely a vezérlés elvételekor (alacsony szintnél) határozott nullára húzza a gate-et, kisütve ezzel a gate-töltést. De ha ez valamilyen ok miatt kikapcsoláskor nem teljesül, a fet csatornája vezetőképes marad. Esetedben ez persze túlbiztosítás, hisz a kontroller és a kijelző tápfeszültsége ugyanaz, egyszerre kapcsolódnak le. De annál a ventivezérlőnél a PIC 5V-ról megy, a ventilátor meg 12V-os, a fet azt kapcsolgatja, így elvileg előfordulhat, hogy mikor a vezérlőjel pont magas állapotnál szűnik meg, a kimeneti (vezérlő) port a gate teljes kisülése előtt nagyimpedanciássá válik, a fet pedig nyitva marad, teljes gőzzel működtetve a ventilátort. Épp az ilyen, kicsi valószínűséggel bekövetkező esetek biztos kivédésére van ott az a relatív nagy értékű ellenállás. (Mod: a kontrollerek portjait amúgy is diódákkal védik a tápok, Vdd és Vss felé, így azok is elősegítik a kikapcsolt µC felé a gate-töltés elvezetését.)

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz bokor28 #9705 üzenetére

    Szigorúan szvsz: pöppet nagyobb esélyed lenne, ha azt is közölnéd, hogy miről lenne szó. Meg aztán a postát is feltalálták már néhány évszázaddal ezelőtt. :U

  • And

    veterán

    válasz ArchElf #9861 üzenetére

    Ha az a soros vonal RS232-es, és minden eszköz képes adásra és vételre is, akkor nagyjából sehogy (ehhez olyan busz - pl. RS485, RS422 - kellene, amelynek az adatvonala az egyes eszközök részéről nagyimpedanciássá állítható, vagyis meg tudja oldani, hogy mindig csak egy állomás kezdeményezzen 'adást' a buszon). Ha viszont a kijelző csupán passzív eszköz, és csak 'hallgatózik', visszafelé nem forgalmaz adatot, akkor nyugodtan lóghat a buszon. Csak sajnos elég kicsi a valószínűsége, hogy pusztán monitorozza a forgalmat (főleg, ha az valami intelligens kijelző, terminál / HMI).

  • And

    veterán

    válasz ArchElf #9874 üzenetére

    A képlet egyszerű: az RS232 nem busz, hanem szimpla port, tehát pont-pont kapcsolathoz készült. Mivel a TX-vonal nem változtatható nagyimpedanciássá, egyszerre csak egy adó lehet, amely a TX-jelével csatlakozik, más eszköz ugyanerre a vezetékre már nem képes adást kezdeményezni (időosztással sem). Hallgatózni akár több vevő is tud, hiszen az RX-vezetékek a vevők felől nagy impedanciát képviselnek. PC oldalról a legegyszerűbb hardveres korlátozás, ha az adott COM-port TX-lábát nem kötjük be a csatlakozónál (szoftveresen TX-vonalat tiltani tudomásom szerint nem lehetséges, legfeljebb a komplett portot, de az sem az alkalmazás, hanem az oprendszer hatásköre). Ha a portot kezelő alkalmazás nem igényel adást, csak monitorozza az RX-pint, akkor ezzel nincs semmi gond. Egy sima terminálprogram is képes hasonlóra.
    "Lehetséges, hgy tényleg csak két kábel legyen (RX/TX) föld/egyebek nélkül? Első ránézésre nekem olyannak tűnt a felállás..."
    Ha RS232-ről van szó, ez nem lehetséges. A 232-es aszimmetrikus port, az adás / vétel jeleknek szükségük van közös vezetékre, GND-re. Fizikailag ez lehet akár a kábel árnyékolása is. A bekötése egyébként árulkodó, PC oldalon a szokásos 9-pólusú D-sub csatlakozó 5-ös kivezetése a GND (3: TX, 2: RX). A szimmetrikus buszoknál nincs GND, csak egy v. két érpár, attól függően, hogy half- vagy fullduplex felépítésű a busz. Pl. az RS485-nél mindkét verzió előfordul, de a gyakoribb kétvezetékes is kétirányú adatáramlást tesz lehetővé, több buszra fűzött eszközzel (ráadásul a csavart érpárból adódóan az RS232-vel szemben egész nagy hatótávolsággal).

  • And

    veterán

    válasz benedekco #9881 üzenetére

    Az a nagy piros bigyó felül, az eléggé kondenzátornak tűnik, bár így ránézésre nem polarizált, ahogy ránézésre a másik sárga példány sem. A tranzisztorok típusának (itt leginkább az NPN vagy PNP kivitelre gondolok) beazonosítása után a nyákot elnézve nagyjából megállapítható a táp polaritása (ahogy az előbbi rajzon is látható, NPN-kivitelnél az emitterek vannak a 'negatívabb' potenciálon, a kollektorok meg a 'pozitívabb' oldalon). Amúgy fordított táptól nem biztos, hogy baja lesz, legfeljebb nem fog indulni. Ezeknek a kis nyákcsatlakozóknak nincs határozott bekötési szabványuk, hiszen eleve nem csak tápfeszültséget lehet rajtuk továbbítani, hanem akármi mást is. Szokásosan készüléken belüli csatlakozók, belső áramkörök összekötésére, a tervező az adott áram-, feszültség- és egyéb limiteken belül szabadon használhatja azokat. De miből gondolod, hogy ez a kis inverter egy az egyben megkapja a tápegység 16V-os tápját, talán végigkövetted az alapnyákon a táp útját? Konyhába meg miért nem hálózati táplálású, normális (min. 18W-os) fénycsövet használsz? Ennek ugyanis nem lesz túl nagy teljesítménye és a fényereje.
    Egy hangszórónak meg nincs kifejezett +/- polaritása, hiszen alapjában a hangszórókat váltakozó feszültséggel tápláljuk. A bekötésnek többhangszórós (értsd: minimum sztereó) rendszereknél van jelentősége, hogy a meghajtás fázisa az egyes hangsugárzóknál ne legyen eltérő.

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz CPT.Pirk #9902 üzenetére

    Ez sajna ilyen, mindössze három digites kapcsolás. Műszernek tényleg nem nevezném, mert a kvarc időalap hiánya egy frekvenciamérőnél elég nagy hiányosság.
    A méréshatár váltása valóban a kapuidő lecsökkentésével van megoldva, közös méréshatárnak pedig csak elegendően nagy digitszám esetén volna értelme (3 számjegyen hogyan mutatsz 999 kHz-et, 1 Hz felbontással?).
    "de MHz módban ez furcsa, ott elég pontatlan eredményt adna, ha csak 3 dekádot látunk az értékből."
    Pedig pontosan ez a helyzet, kHz-es állásban a felbontás 1 kHz. Mondjuk RC-oszcillátoros időalapnál nincs is értelme több kijelzett számjegynek.
    Létezik olyan célkontroller, amely közvetlenül 8-digites led-kijelzőt hajt meg időmultiplex vezérléssel, többféle üzemmódja van (frekvencia- és periódusidő-mérés, impulzusszámlálás), de sajnos >8e Ft-ba kerül. Ilyen az ICM7226A/B típus, az 10 MHz-es időalappal 10 MHz-ig 1 Hz-es felbontást ad, ennyi a közvetlen méréshatára, csak e felett kell előosztót használni hozzá. Egy gyors ECL-bemenetű 100-as osztóval 1 GHz-es méréshatárig 100Hz-es felbontás érhető el vele.

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz atesss #9909 üzenetére

    "Mit jelentenek a multiplexre felkészített hétszegmenses kijelzők ?"
    Mondjuk eleve közös tokba van szerelve n-számú digit, esetleg nem n*(7+1), hanem n+7+1 kivezetéssel (a +1 a tizedespont).
    Miért kell neked pont ilyen? Közös anódos és katódos biztos létezik, legfeljebb külön tokban minden digit. A nyákon meg simán össze lehet kötni a szegmensek kivezetéseit.
    "Esetemben át lehetne alakítani a kapcsolást úgy, hogy közös anódos kijelzőt használjak, de programozási okok miatt a mikrokontroller kimenetén lévő magas szintre kapcsoljon be az adott szegmens ?"
    Elég nyakatekertnek tűnik. Ha az anód közös, mindenképp aktív alacsony szinttel lehet vezérelni a szegmensek katódjait.
    "Elméletben egy inverter elég lehet a szint-váltásra, de hogyan szokták az ilyesmit a gyakorlatban megcsinálni ?"
    Biztos nem inverterrel ;). Elég 'hülyén' néz ki egy kontroller mellet egy rakás olyan logika, amelyek feladata egyébként a szoftverben is megoldható volna.

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz Speeedfire #9972 üzenetére

    Az a 355 mA továbbra is terhelhetőség, tehát nem úgy számolunk ledáramot, hogy ezt az adatot elosztjuk a ledek (amelyek ráadásul az adatlap szerint mindössze 20mA-t bírnak folyamatos üzemben) számával.
    "Nem igazán van itthon ellenállásom [..]"
    Bocs, de ez nem hangzik túl jó érvnek, ha egyszer szükséged van rá..
    Amúgy azt a 3,7V-os tápfeszültséget sem árt megvizsgálni, mert a Nokia 3310-ben a NiMH mellett már Li-ion akku is lehetett, annak pedig a töltési végfeszültsége 4,2V (a névleges feszültsége a 3,7V), ezért minimum akkora feszültségű adaptert (de inkább valamivel nagyobbat) kellett hozzá használni. A kéznél lévő ős-Nokia töltőmre pl. 5,3V van írva (ez amúgy csak szimpla kapcs. üzemű 'dugasztáp', maga a töltőkör a telefonban van).
    Mod. #9975-re: ha valóban 3,7V-os a táp, a tipikus nyitófesz pedig 3,5V, akkor R= 3,7V-3,5V / 20mA= 10Ω minimum (mivel 20mA a maximális áram).

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz Lompos48 #9981 üzenetére

    20mA a folyamatos (DC) nyitóáram, 40mA pedig a csúcsáram, nyilván impulzusüzemben. De számolni elvileg a max. 20mA-rel kell.

  • And

    veterán

    válasz Lompos48 #9984 üzenetére

    Igaza van moha21 kollégának: az összes LED-adatlapon a continuous (azaz folyamatos) áramérték a DC-maximumot jelenti (mod: mégpedig úgy, mint "absolute maximum ratings", tehát nem meghaladható érték), a peak pedig impulzus-csúcsérték, 0,1...10%-os - adatlaptól és gyártótól függő - kitöltésre, 10..100µs-os impulzushosszra vonatkozóan. Pl.: [link], [link], stb.

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz ATOM139 #10033 üzenetére

    1.) A Bluetooth nem wireless USB. Az USB és a Bluetooth topológiája is más: USB-s eszközökből vannak host-ok és végpontok, a Bluetooth pedig inkább p2p-szerű kommunikációt nyújt.
    2.) Az elterjedt v1.2-es és 2.0-ás Bluetooth 1 ill. 3 Mbps sebességre képes, így billentyűzethez meg egérhez biztos nagyon jó, de pendrive-hoz roppant lassú volna. Még a v3.0-ás verzió 24 Mbps-e sem egetverő az ilyen felhasználáshoz.
    3.) Abba már belegondoltál, hogy szép ugyan a wireless átvitel, de egy perifériának tápáramra is szüksége van? Megint csak vezetéknélküli egér / billentyű: ezekben ugye van elem vagy akku (talán létezik is belőlük Bluetooth-os kivitel), de - ha már felhoztad példának - egy pendrive-ot hogyan táplálnál meg? A kommunikáció az éterben zajlana, de azért rá kellene kapcsolni egy tápegységre vagy néhány elemre? Elég furcsán nézne ki.

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz atesss #10162 üzenetére

    "Azon lepődtem meg a doksiban a fogyasztási adatokat nézegetve, hogy a watchdog azért jó "sokat" fogyaszt"
    (Aminek ugye pontosan az az oka, hogy a watchdog-áramkört egy, a konfigurációs szóban beállított fajtájú óragenerátortól teljesen független belső RC-oszcillátor vezérli, és annak muszáj járnia sleep (vagyis f_clk= 0 Hz) közben is. Ez az oszcillátor pedig igényel valamennyi tápáramot. 16F877A típusnál azért ennyire nem szélsőséges a helyzet (tipikusan 1,5 vs. 10,5µA @ Vdd=4V), és érdekes módon utóbbi értéknél már működő LP-oszcillátorral is alig eszik többet, tápfesztől függően 20..35µA-t, 32kHz-es órajelnél.)

  • And

    veterán

    válasz atesss #10166 üzenetére

    "De próbanyákon raktam össze, hát a szegmensek összekötése kis vezetékekkel baromi nagy munka volt."
    Hát, ez ismerős ;], de a probléma szerintem egy maratott nyákon nem létezik, csak a dugdosós-összekötögetős próbapanelen.
    "Ez most működik szépen, a digitális órához viszont a megszakítás működését még
    tanulmányozom. Meg ugye ahhoz majd a pontosság miatt időalapnak 16 bites timer kell, nem elég a 8-as, stb."

    Ezzel nem értek egyet: a 8-bites timer éppen ugyanolyan pontos (merthogy ugyanaz) óragenerátor vezérli, mint a 16-bitest. Az egyetlen hátrány, hogy olyan órafrekvencia esetén, amely nem kettő egész számú hatványa, az időzitők értékét túlcsordulás esetén az ISR-rutinban piszkálni kell. De ehhez egy 8-bites is tökéletes, ha jól ki van számítva (hogy ne nulláról inkrementálódjon ismét, hanem az általad megadott értékről), ill. az adott timerhez tartozó előosztó is jól van konfigurálva. Ezért kifejezetten órához nagyon hasznos a 32,768 kHz-es kvarccal működő LP-oszcillátor, de ugye ez nem mindig járható út, főleg ha közben egészen mással is kell foglalkoznia a procnak.
    "Akkor végülis mit ajánlanál az anódok és a katódok vezérlésére ?"
    Még mindig ugyanazt: kisáramú (a közös elelktródánál már figyelni kell az áramlimitre), pici tokozású (hagyományos alkatrésszel TO-92 vagy SMD-ben SOT-23), a polaritásnak megfelelő csatornájú mosfetet vagy bipolár-tranzisztort. Az ULN2803 egy 8-fokozatú, NPN-darlingtonokat tartalmazó meghajtó tömb, az is megfelelő (mondjuk a közös katódok vezérléséhez), az adatlapján szépen ki van rajzolva egy-egy fokozata. Az egyes szegmenseket viszont szvsz. csak akkor éri meg külön meghajtókról járatni, ha valami extrém nagyáramú vagy halvány kijelzőt használsz.
    "Illetve azon gondolkoztam, hogy egy fényerő-szabályzást meg lehetne úgy oldani, hogy a kijelző-táp rész előtt van egy változtatható fesz.-stabilizátorom (pl. LM317)."
    Közös anódosnál valószínűleg járható, de közvetlen szegmensvezérlés esetén csak akkor, ha a stab kimenőszintje nem lépi át az MCU tápfeszültségét. Ilyesmivel én nem bonyolítanám az életet, de ez tényleg ízlés kérdése.
    "Az külső/elem MCU-táplálás közti átváltást hogyan lenne jó megoldani ?"
    A legegyszerűbben egy-egy diódával, amelyeket a külön tápokkal sorban kötsz be. Nem kell ezt bonyolítani: ha csak az elem van a körben, akkor az áramkör azt terheli, ha viszont külső tápról megy, akkor azt. Ennek feltétele, hogy a külső táp feszültsége mindenképp nagyobb legyen, mint az elemé, ellenkező esetben bekapcsolt tápnál is terhelődik az elem. A két dióda a kis feszültségesés miatt célszerűen schottky típus lehet, az anódjuk a két külön pozitív tápág felé kötve, a közösített katódjuk pedig mehet az MCU-t ellátó stabilizátor bemenetére. Stabilizátorból pedig olyat illik választani, amelynek a nyugalmi árama nagyon kicsi (ilyen 7805-ös klónok nem jók, azok 4..5 mA-t zabálnak alapban). Pl. Chipcad-nél kaphatóak olyan Ricoh stabilizátorok, amelyek 1-2 µA körüli sajátfogyasztással is elvannak (pl. R1154H050B). Ipari redundáns tápok 'szavazó' moduljai is ilyen kétdiódás megoldással működnek.
    "De olyan fekvőt, aminek az előlapja lenne átlátszó, hol találhatok ?"
    Hát, ez bizony problémás. Pár éve feljesztettünk egy pici műszert, és akkoriban egyetlen elérhető műanyag műszerdoboz volt, amely átlátszó kijelzőablakkal és elemtartóval is rendelkezett. Az Elektrokontha árulta, de azóta már kifutott, 2-3 éve is úgy rendeltek a kedvünkért külföldről pár darabot. Szóval a megfelelő dobozt aztán keresgélheted, egyes katalógusokban (pl. ELFA) vannak szép számmal, de kis darabszám esetén nem olcsók, és a beszerzés / szállítás sem az. Böszme, ablaktalan fém műszerházakból viszont sokféle méret létezik.

  • And

    veterán

    válasz Jancsi #10168 üzenetére

    (Mondjuk az tény, hogy LED-kijelzős órát elemről működtetni elég rossz üzlet, és ilyenkor a legkisebb gondja lehet a hagyományos stabkocka pár mA-es sajátfogyasztása. A 6V-os ólomakksi viszont egyrészt a 7805-höz a drop miatt már elég necces, ha merülni kezd, másrészt nem túl kompakt. Az ilyen kisfogyasztású sz@rakodásnak valóban csak inkább közvetlen LCD-meghajtás esetén volna értelme.)
    Mod #10169: A PWM se rossz megoldás, de jóval a multiplex frekvencia fölé kell választani a PWM-frekvenciát, hisz az időosztásos vezérlés miatt a kijelző eleve villog. 9V-os elemről meg esélytelen értelmes időtartamra - 20mA-es szegmens-csúcsáramok mellett - ledes órát működtetni. A valósidejű óra (RTC) meg ilyen fogyasztás mellett szerintem felesleges: ezt a funkciót a kontroller is el tudja látni, és amúgy is mindkettő igényli az első időbeállítást. Az RTC egyetlen előnye lehet, hogy teljes tápkimaradáskor is jó ideig tartja az időt (ahogy Jancsi írta, pici lítiumelem vagy goldcap elkó segítségével), de jelen esetben szerintem nem egyszerűsíti az életed.
    "Az eredeti elgondolásom alapján a külső táp feszültsége lehethogy alacsonyabb lenne."
    Hát, akkor elemet leválasztó kontaktussal rendelkező tápfesz-aljzat és egy 'nagyobb' pufferkondi is elmegy, amellyel áthidalható az a pár tizedmásodperc.

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz Lompos48 #10185 üzenetére

    (Olyannal találkoztam, hogy egy ilyen netről frissíthető, ezen felül külön is tanítható - szintén valamelyik Logitech modell - képtelen volt leadni egy dvd / hdd videorekorder OK / enter kódját, anélkül meg egyszerűen nem engedett be a menüjébe. Az igaz, hogy épp a szóbanforgó típus nem volt a Logitech-től letölthető adatbázisban, viszont egy nagyon közeli típusszámú igen, amellyel minden más funkció működött, csak ez az enter nem. Az eredeti távirányító sajnos nem volt meg hozzá, a tulaja használtan vette. Erre összedobtuk a Winlirc-hez szükséges néhány alkatrészt /COM-port, soros ellenállás, IR-led/, és azzal hajlandó volt végre működni a rekorder. Na, gondoltuk ezt most megtaníttatjuk a Logitech-kel: tanítás mód, kód lead, távirányító örül, vette a kódot, de azért kiírja, hogy ismételjük meg. Ismétlés, Logitech még jobban örül, minden frankó, kód eltárolva. Ok, akkor próbáljuk ki: tanított enter-kód elküld, a rekorder meg se nyikkan. Azóta is csak a Winlirc hajlandó jobb belátásra bírni..)

  • And

    veterán

    válasz mclaren777 #10189 üzenetére

    "A gyári töltő és a készülék kihasználja ezt? Tehát megnő az üzemidő? És a töltés hossza?"
    Valószínűleg ezekre a kérdésekre igen a válasz. Kérdés ugyan, hogy miféle töltővel rendelkezik az a készülék, de ha mondjuk nem kizárólag időzítésen alapul a töltési folyamat befejezése (ami egyáltalán nem valószínű), hanem valamilyen automata lekapcsolással rendelkezik, akkor nem lesz gond. Ja, és nem elegendő a névleges feszültség egyezése, természetesen az újabb akku típusának kémiailag is azonosnak kell lennie az eredetivel (tehát egy 3,6V-os Li-ion helyett három 1,2V-os NiMH hasonló tokban nem játszik, de erre megint csak alig van esély).
    "Illetve olyankor mi van, ha a gyári töltőt cserélem le mondjuk egy 2x annyi mAh-ra és a gyéri aksi marad."
    Maradjunk annyiban, hogy a töltőnek csak jellemző áramértéke van, ami sima amper vagy mA. Az Ah és a mAh az akkukapacitás egysége.
    "Megrövidül a töltési idő? Az aksira ez milyen hatással lesz?"
    Alapvetően igen, a töltési idő a nagyobb töltőáram miatt rövidülhet. És most jön a de: nem mindegy, hogy mekkora lesz az a megnövelt töltőáram. Ez még azonos kémiájú kivitel és ugyanakkora kapacitás esetén sem mindegy. Pl. két AA-méretű, 2 Ah körüli NiMH-cella esetén sem ugyanakkora a (melegedés, gázképződés nélkül) elviselt töltőáram. Némelyik 700mA-es áramtól is felforr, másik meg ennek a dupláját is simán elviseli. Szóval attól függ. Li-ionok esetén is van ésszerű határ, de az inkább a kapacitástól függ, tehát a nagyobb kapacitású példány elvileg nagyobb töltőáramot visel el.

  • And

    veterán

    válasz _ATi_1 #10441 üzenetére

    Létezik kifejezetten dimmelhető típus, de ezt a képességet fel is szokták tüntetni az áru tulajdonságainál (naná, hiszen árnövelő tényező). Én vettem már olyat, de mellékes volt a dimmelhetőség, csak épp a nekem szükséges foglalattal, teljesítménnyel és sugárzási szöggel kizárlóag olyan típus volt nekik. Problémás lehet viszont - erre fel is szokták hívni a figyelmet - a dimmerek induló teljesítménye: a régi érintőkapcsolós Kontakta pl. az adatlapja szerint 75W minimális terhelést igényel, különben nem indul el. De a mai dimmerek is igényelnek minimum 30..40W terhelést, tehát ha nem sok v. megfelelő teljesítményű lámpa áll rendelkezésre egy áramkörben, akkor felejtős. Keresgéltem direkt kisebb teljesítményű, ledes sugárzókhoz való 230V-os dimmert nemrég, de nem találtam. Kisméretű (lapos) 12V-os előtétet is alig.

  • And

    veterán

    válasz atesss #10458 üzenetére

    Karakteres (alfanumerikus) kijelzőt 'csupaszon' nem szokás használni, grafikust meg pláne nem. Igazából beépített önálló LCD-kontroller nélküli modulok nem nagyon vannak, esetleg ilyen 3+1/2 digites nyers LCD fordul elő, amelyhez pl. 200mV-os alapműszer IC (ICL7106 és klónjai) használatos meghajtóként. A karakteres modulok saját kontrollert tartalmaznak, amelyek szokásosan minimum felülről kompatibilisek az - amúgy már kifutott - ősi HD44780-as kontrollerrel. Ehhez legjobb esetben 6 portlábbal (4 adat és két vezérlőbemenet) lehet csatlakozni a µC felől, és szinte minden magasabb szintű nyelvet támogató fordító tartalmaz hozzávaló függvénykönyvtárat, mivel ezek használata szinte szabvánnyá vált.

  • And

    veterán

    válasz _ATi_1 #10459 üzenetére

    Nem igazán: amíg az abszolút csúcsáramot nem léped át (ami egy lednél amúgy is extrém magas érték lehet az impulzus hosszától függően), addig csak az áram átlagértéke számít. Ha az ugyanannyi, mintha DC-vel hajtanád, akkor a várható élettartam is ugyanolyan nagyságrendű lesz.

  • And

    veterán

    válasz _Petya_ #10478 üzenetére

    Én 100-as bétával (h21) 80 kΩ-os Rb-t számoltam. Darlingtonnal vagy mosfettel pedig még kisebb bázis- ill. gateáram kell, fetnél - ha az eszköz bírja a szokásos +/-20V-os Ugs-t - még ellenállás sem kell a gate elé.

  • And

    veterán

    válasz _ATi_1 #10495 üzenetére

    Ez ugyanolyan levilágítós technikát igényel, mint a Positiv-20 lakkos eljárás, csak ehhez negatív mintázatú film kell, ha jól értem. Viszonylag olcsó (a gyárilag fotolakkal kezelt nyákokhoz képest), de azért ennek is lehetnek buktatói, pl. a fólia egyenletes felvitele. A többi nehézség a fotolakkos megoldásnál is ismert: levilágítási idő kikísérletezése, az egyenletes megvilágítás biztosítása, előhívó oldat töménységének beállítása.
    Mod. #10501: sajnos ez ilyen műfaj. Többször is próbálkozni kell vele, és egyszerre csak egy tényezőn szabad módosítani, mert túl sok a változó. Macerás, de ha egyszer sikerül, a recept ugyanaz maradhat a továbbiakban. Nekem a fényérzékeny lakkos módszerrel vannak tapasztalataim, azzal ugyanilyen szívás lehet az első próbáknál, ráadásul a szükséges levilágítási idő és előhívó-töménység az idővel valamelyest változhat, és úgy tűnik, gyártófüggő is.

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz _ATi_1 #10509 üzenetére

    "[..] de 1 óra maratás után sem volt eredmény"
    Az előhívásra gondolsz? Merthogy a levilágítás után az jön, az ahhoz szükséges időtartam pedig 1-2 percben mérhető, és az általad belinkelt eBay-oldalon is 3 percet említenek. Ha annyi idő alatt sem volt eredménye az előhívásnak, akkor - negatív mintáról lévén szó - valószínűleg tényleg túl sokat világítottál. Mod: vagy az előhívó töménysége elégtelen volt.

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz _ATi_1 #10513 üzenetére

    Eddig úgy vettem észre, elég határozottan el lehet dönteni az előhívás után, hogy milyen lesz a kész nyák. Ha szép a rajzolat, az előhívó leoldotta a - Positiv 20 esetén - megvilágított részleteket, a rézréteg alatta teljesen tisztán látható, akkor normálisan lehet lemaratni. Ha meg alul- vagy túlexponált, akkor a lakkréteg nem oldódik, vagy onnan is lejön, ahonnan nem kellene. De ez a maratás előtt már egyértelmű: olyannal még nem találkoztam, hogy szépen előhívott rajzolatnál a maratás ne lett volna jó, vagy azzal csak úgy egy órát állt volna a nyák a lötyiben, és nem történt volna semmi.

  • And

    veterán

    válasz _ATi_1 #10521 üzenetére

    Szerintem arra kell figyelni, hogy lehetőség szerint kerüld azt a kémiai ónozót :U. De komolyan: az így felvitt ónréteg rendkívül vékony és sérülékeny lesz, valamint nem túl hosszú idő után rettentően hajlamos a feketedésre (okozza azt az oxidáció, vagy a levegő valamelyik egyéb alkotórészével végbemenő reakció, egyre megy). Ez saját tapasztalat, de mások is megerősítették már, többek között - ha jól emlékszem - e topikban, pár évvel ezelőtt. Jobban jársz alkoholban oldott gyanta felvitelével, ami kapható spray-formátumban, de házilag is elkészíthető, csak ne legyen túl vastag a réteg, mert akkor sosem szárad ki, ragadós marad. Akár sima műgyanta / akril lakkal is védheted a kész nyák rézrétegét, ami elvileg szintén forrasztható, csak olyankor a szaga nem egy élmény. Láttam már házilag ónozott nyákot, de azt nem kémiailag, hanem forró, pákával melegített réztömb segítségével ónozták.
    Mod. #10533: Minél nagyobbat ;). De látható ledeknél általában nem milliwattokkal szórakoznak, hanem fényerőt (candelát) adnak meg. Ilyenkor érdemes ránézni az adott led adatlapjára, mert a folyamatos (DC- vagy cw-érték) áramnál impulzusüzemben egy led - impulzushossztól és kitöltési tényezőtől függően - jóval nagyobb áramot tud elviselni. Amúgy az általad linkelt kapcsolásban rajzolt típusú led-kötés az, amire azt mondanám, hogy kerülni kell: ledeket lehetőség szerint ne kössünk párhuzamosan. Amúgy is csak tökéletesen azonos típusok esetén járható, de ennyi darabnál és határra járatott nyitó- (impulzus-) áramnál inkább kerülendő ez a mód, mert nem biztosítható az azonos árameloszlás az egyes példányok között. Helyette soros kötés lehetséges, soronként 1-1 áramkorlátozó ellenállással, ilyen sorokból meg annyit köthetsz párhuzamosan, amennyit csak jónak látsz (meg amennyit a táp ill. a meghajtó fet elvisel, de az egy nagyobb áramú mosfet esetén jó nagy szám lehet).

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz moha21 #10537 üzenetére

    "Pdf-ben ott van a nyitófeszültség és az áram szorozd össze őket megkapod a teljesítményt."
    (De az így kapott érték ugye csak a led teljesítményfelvétele lesz, nem pedig a led által leadott optikai teljesítmény.)

  • And

    veterán

    válasz 14adam #10539 üzenetére

    "az optikai teljesítményt mcd-be számolják?"
    (Nem, természetesen az optikai teljesítmény is watt / milliwatt, mivel az is csak teljesítmény. De normál (nem 'teljesítmény-') ledeknél inkább a fényerőt adják csak meg, míg direkt világításra tervezett ledes lámpatesteknél a fényerőn felül a felvett teljesítmény is (hisz azoknál lényeges, hogy az adott fogyasztással mekkora fényáramot biztosítanak, ez a lumen/watt érték jelenti a fényhasznosítás fokát). Normál ledeknél szokásosan csak fényerősséget és sugárzási szög szerepel az adatlapon, amiből a fényáram úgy-ahogy visszaszámolható.)

  • And

    veterán

    válasz mezis #10585 üzenetére

    "Én az elmúlt pár évtizedből emlékszem, hogy olvastam olyan konstrukciós megoldást, amikor egy zeneszerkezet annak megfelelő hangot adott ki, hogy milyen mozgásokat végzett egy ember a közelében."
    Teremin: [link]. A Csodák Palotájában ki is próbálható.

  • And

    veterán

    válasz _ATi_1 #10653 üzenetére

    Nem működik rendesen a kontrasztfeszültség nélkül. Igazából az egy vezérlőjel, és a megfelelő értéke még attól is függ, hogy mondjuk mennyi a környezeti hőmérséklet, vagy hogy egy- ill. kétsoros módba konfiguráljuk-e inicializáláskor az adott kijelzőt. Ebből a szempontból a fizikai kialakítás sem jelent sokat, mert némelyik egysoros kijelző logikailag kétsorosnak felel meg, pl. egyes 1x16 karaktereseket 2x8-asként kell kezelni. Ha a kontrasztot fixen GND-re vagy Vdd-re kötöd, a kijelző háttere ki fog ülni tök sötétre vagy világosra, a karakterek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lesznek olvashatók. Adott alkalmazásban, egy adott típusú LCD kontraszt-potmétere helyettesíthető két fix ellenállással (az osztó tagjainak összege ne haladja meg a 20..25kΩ-ot), de én nem spórolnék egy néhányszor tízforintos pici trimmeren, mert szívás lehet a vége.

  • And

    veterán

    válasz dabadab #10671 üzenetére

    Mármint a védővezetőt a hálózati nullával? Mert ha erre gondolsz, az nem túl egészséges. Ez valami fixen bekötött lámpa vagy dugaljba csatlakozik? A hálózat érintésvédelme NEFH? Van áramvédő-kapcsoló (FI-relé) a hálózatban?

  • And

    veterán

    válasz CPT.Pirk #10696 üzenetére

    Első körben: jó.
    "szóval majd írok programot C-ben, meg esetleg assemblyben, ha szükség lesz rá."
    Ja, csakhogy abban lesz a lényeg, mivel a hardver elég egyszerű. Két megjegyzés: az egyik, hogy alacsony frekvenciát pontosan mérni közvetlen frekvenciaméréssel nem lehet, mivel pl. 1 másodperces kapu- (mérési-) idővel a mérés felbontása 1 Hz lesz. Nagyobb felbontást csak az impulzusok periódusidejének mérésével kaphatsz. A másik, hogy 10^(-5) - vagyis 10 ppm - pontosságot házilag elérni csak pontos kalibrálóműszer meg esetleg hőmérsékletre stabilizált kvarcoszcillátor segítségével lehet. Ennél ugyanis a boltban kapható kvarckristályok szokásos alappontossága is rosszabb, minimum 20..30 ppm.

  • And

    veterán

    válasz CPT.Pirk #10700 üzenetére

    A bemeneti fokozatot nem szokták nagyon elbonyolítani, 1 MHz-re előosztó sem kell, jelformálónak meg egy gyorsabb op-amp vagy direkt komparátor célra készült IC (pl. a régi uA760) is használható.
    A pontosságra meg sejtettem, mennyire gondoltak komolyan a feladat kiagyalói, de legalább hivatkozhatsz arra, hogy ez azért nem annyira egyszerű. Nem is lehetetlen természetesen, a megadott tűrés még messze van a rezgőkvarcok elméleti lehetőségeitől, csakhogy ezt házi körülmények között nehezebb tartani.
    #10699: Én nem félnék annyira a 9V-os teleptől. Készítettünk már hasonló alapkomponensekből ennél bonyolultabb műszert (analóg chopper-es erősítőfokozatokkal, gyors ADC-vel, 4 MHz-en működő kontrollerrel és 2x8-as LCD-vel). Az összes fogyasztása 11 mA lett, ami az alacsony sajátfogyasztású LDO-knak és a jobbfajta szárazelemek kapacitásának köszönhetően elég hosszú üzemidőt biztosít. (Ennek az áramkörnek az első próbanyákja volt belinkelve a #2073-as hsz-ben.)

  • And

    veterán

    válasz _ATi_1 #10703 üzenetére

    Conrad-ban lehet kapni műanyag beépítőkereteket LCD-hez. Mondjuk fafelületen lehet, hogy nem mutat annyira szépen, ráadásul ugyan többféle méretben is kapható, de pont olyan nem biztos, hogy lesz, amilyen neked kell, szóval nézz utána: [link], itt pedig beírod a keresőbe: "lcd előlap". A hely szelleméhez mért, borsos árakra számíts.
    Mod: az SOS electronic kínálatában is találni ilyesmit.

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz mezis #10755 üzenetére

    "De a Li-ion akksik töltése nem túl egyszerű ám, úgyhogy az a kérdés az mennyibe kerülne még hozzá."
    Lehet kapni 5V-ról (direkt USB-ről) működő Li-ion töltő célkontrollereket, ilyen például a MAX1811 (kapható a RET-nél, sos-nél). Egyébként a Li-ion akkuk töltése - úgy érzem - kissé túl van misztifikálva. Pedig az elvi töltési módszer nagyon hasonló a zárt ólomakkuk töltéséhez: első szakaszban áramlimitált (áramgenerátoros) töltés, a maximális töltőáramot a kapacitás határozza meg. Majd a töltési végfeszültséget - ami típustól függően 4,1V (névleg 3,6V-os fajták) vagy 4,2V (3,7V-osak) - elérve átváltunk feszültséggenerátoros módba, innentől kezdve a töltőáram szépen lassan nulla közelébe csökken, ekkor fejeződik be a töltés. Természetesen több fontos dologra is figyelni kell Li-ionok esetén úgy általában: a mélykisütés ártalmas (kb. 2,8V az ajánlott kisütési határ, de valamelyest ez is cella- és kisütőáram-függő), ill. a töltési végfeszültséget, 4,1 v. 4,2V-ot is szigorúan tartani kell. A cellába (pl. mobiltelefonoknál) beépített pici áramkör nem töltő, csak alapszintű védelmet ad a fentiek, ill. a túláram, rövidzár, fordított polarítású használat ellen.
    #10755: Az atesss által linkelt akku egyrészt nem AA-méretű, hanem annál nagyobb, másrészt Li-ion. Így az IPC-1L nem fogja se tölteni, se a kapacitását mérni.

  • And

    veterán

    válasz atesss #10773 üzenetére

    "Ez azért elég dúrva lenne, ha ezt így meg tudja csinálni minden további nélkül max. terhelésen."
    Miért lenne durva? Dupla (lehetőleg alacsony csatornaellenállású és 'logic-level') mosfet, némi komparátor és hővédelem egybe integrálva, minimális - μA nagyságrendű - saját fogyasztással: ez a belső akkuvédelem. Ilyesmit képzelj el: [link].

  • And

    veterán

    válasz #70616832 #10816 üzenetére

    Hogy egyszerűen fogalmazzunk: egy tekercs látszólagos ellenállása (reaktanciája) a frekvencia növekedésével egyenes arányban nő. Míg egyenáramon egy induktivitás - most legyen valóban tekercs - ellenállását csak a rézvezeték (amiből feltekercselték) ellenállása adja, a frekvencia növelésével ez az impedancia növekedni látszik. Tehát az egyenáramú (DC) összetevőt csak az induktivitás valós (vezeték-) ellenállása korlátozza, míg a nagyobb frekvenciás áramkomponensét a látszólagos ellenállás is. Mivel e két (valós és látszólagos) ellenállásérték aránya adott frekvencián elég nagy lehet, a tekercs fojtóként viselkedik az AC összetevőre nézve, míg az egyenáramot nagyon jól vezeti.

  • And

    veterán

    válasz atesss #10921 üzenetére

    Ahogy Lompos is említi, baj nem lehet belőle, ha nagyobb kapacitású akkut teszel bele. A DECT-rendszerű telefonok egyébként is a 'hogyan nem szabad NiMH-cellákat tölteni' ékes példái lehetnének: az akkupakk sosincs teljesen lemerítve, a rátöltés gyakorlatilag folyamatos, ha a dokkolóba teszed a telefont, ez pedig a túltöltésnek (de legalábbis a memóriaeffektus kialakulásának) melegágya. A NiMH-nak nincs határozott töltési végfeszültsége, ezért a töltés végének megállapítása elég nehézkes. Épp ezen okok miatt teljesen felesleges ide alacsony önkisülésű (LSD) akkuk használata. Ezt a fajta felhasználási módot csak a Li-ion vagy -polimer akkuk viselik el hosszabb távon, a NiMH-k viszonylag gyorsan kapacitáscsökkenéssel reagálnak rá, csak ez a szokásos beszélgetési időtartamok miatt eleinte nem annyira feltűnő.

  • And

    veterán

    válasz _ATi_1 #11047 üzenetére

    Mit értesz az alatt, hogy nem működik? Egyik csatorna sem szól, vagy abszolút nem kapcsol be? Ha előbbi, akkor mondjuk a végfok tojt be: STK4152-II, Elektrokonthában nettó 2'100 Ft. Ennek az erősítőnek ugyan van védelme túlterhelés ellen, de a rövidzárat mégsem szerette.

  • And

    veterán

    válasz sörösló #11233 üzenetére

    Mindent lehet, de hogy ezt ésszerű keretek (pénz + idő) között nem fogod tudni megoldani, az szinte biztos. Az egész nem ér annyit. Inkább a külső jelforrás.

  • And

    veterán

    válasz mezis #11532 üzenetére

    Észrevételem szerint egyes kis fogyasztású, hálózatról működő (de trafót nem tartalmazó) eszközök meghibásodásának egyik leggyakoribb oka ezen RC-osztóként funkcionáló nagyobb feszültségű kondik kapacitásvesztése. Eddig fogyasztásmérővel és fali szobatermosztáttal találkoztam, amelyek ezt produkálták, és kondicsere után meggyógyultak. A kapac azoknál az eredeti érték 1/5..1/4 részére csökkent, ezért a tipp legyen rendre 20 és 32 nF. ;)

  • And

    veterán

    válasz pumatom #11786 üzenetére

    Egy szem alkatrész nincs, hiszen a feszültségemelés DC-konverziót igényel. Ilyen integrált áramkörből van sokféle, de körül kell építeni néhány jellegzetes alkatrésszel (induktivitás, schottky-dióda, pár ellenállás és kondenzátor) tehát bonyolultabb, mint egy sima lineár stabilizátor. Azt is figyelembe kell venned, hogy a v2.0-ás USB-portok 5V-os tápja legfeljebb fél amperrel terhelhető, ami konverzió után 12V-on már csak legfeljebb 150..160mA-t jelent (a hatásfok itt sem 100%).

  • And

    veterán

    válasz CPT.Pirk #11818 üzenetére

    Például: megfelelően nagy számú minta átlagolása jelfeldolgozáskor, vagy az analóg bemeneti jel aluláteresztő szűrése. Persze ezek akkor jöhetnek szóba, ha nincs igény nagy (az ADC képességét teljesen kihasználó) konverziós sebességre, ill. a digitalizálandó jel sem túl magas frekvenciájú. Bár ha az LSB környéke mocorog, akkor valószínűleg amúgy is DC-jelet (?) mintázol. Extrém felbontású ADC esetén még egyéb áramköri trükkök is szükségesek lehetnek: egy pontba futó GND-vonalak, árnyékolás, sűrű 'hidegítés', stb.

  • And

    veterán

    válasz VIPowER #12147 üzenetére

    1.) A kapocsfeszültség növekedése teletöltött állapotban megáll, esetleg vissza is fordul (mindössze néhány millivoltnyit, de ilyen relatíve kicsi töltőáramnál és NiMH-akkuknál nem biztos, hogy észrevehető). A fesz. állandósulása ('zero slope') viszont biztosan mérhető, de jó felbontóképességű műszer kell hozzá. Hagyományos 3+1/2 digites DMM-mel ilyenkor csak az egyik cellát mért, 2V-os méréshatárban.
    2.) A folyamat végén a cellahőmérséklet gyors emelkedése észlelhető. Kb. 50°C-nál magasabbra nem szabad engedni.
    3.) Veszel egy normális (-dV / 0 dV detektálásra képes) töltőt, az addig tölt, amíg kell ;]. Jó esetben rögtön a valós kapacitást is kiméri neked kisütéskor.

  • And

    veterán

    válasz Samus #12150 üzenetére

    1.) 7805-ös stabilizátor. Ugyan nem DC-konverter, csak lineár 'stabkocka', viszont a sarki fűszeresnél is kapható filléres alkatrész, nem igényel körülépítést. Kerek 5V-ot ad, de nem hiszem, hogy az gond lenne (a friss ceruzaelemek is >1.6V-osak). Ha nincs túl nagy áramfelvétel - ami valószínű -, akkor hűteni sem kell.
    2.) Akármilyen NPN-kapcsolótranzisztor, ami elbírja a 3 vagy négy ledsor (összesen is bőven 100mA alatti) áramát. Emitter: 0V, bázis: soros bázisellenálláson át a kapcsolt 12V-ra, kollektor: a ledsorok katódjára (anódok a fix 12V-on). Lehetőleg minden ledsor külön előtét-ellenállást kapjon.
    3.) Fényerő szabályozható a ledek áramával az előtéten keresztül (ebből ugye többet, soronként egyet javasoltam), vagy a bázisárammal, utóbbi esetben az Rb lehet egy fix ellenállás és egy potméter soros kapcsolása. A pontos értéket az áramerősítési tényező befolyásolja, ezért valószínűleg ki kell kísérletezni. Ebben az esetben a tranzisztor lineáris üzemben (azaz nem csak kapcsolóként) is működik, így nem árt, ha 0,5..1W eldisszipálására képes. Nem tudom, mekkora az a kijelző, de ennyi led soknak tűnik, kisebb LCD-modulokon sem szokott ilyen sok lenni.

  • And

    veterán

    válasz Samus #12153 üzenetére

    A 7805-nél (vagy bármely lineáris stabilizátornál) nincs értelme fix hatásfokról beszélni, mivel az erősen a körülmények függvénye, korábban ezt a példát írtam erre: [link]. A lineáris stabilizátor egy olyan 'aktív ellenállás', amely a terheléssel sorba kötve a terhelőáramtól függetlenül mindig annyi feszültséget ejt, hogy a terhelésre a specifikált kimenőfeszültség jusson. Tehát egy feszültségosztó 'felső' tagja, a maradék teljesítményt / Pd= I*(Utáp-Uki) / egyszerűen elfűti. A DC-DC konverter nem így működik (vagyis a bemenetén nem ugyanakkora áramot fog felvenni, mint amekkorát a kimeneti terhelése igényel, hanem a konverzió irányától függően kevesebbet vagy többet), arra valóban megadható egy adott munkapontban a hatásfok. A 7805 és az LM2574 adatlap szerinti nyugalmi sajátfogyasztása viszont megegyezik, 5mA körül van mindkettőnél.
    Ledet a konkrét kijelző ismerete nélkül (felfogatás, ragasztás, helyigény) nem nagyon lehet javasolni. Lehet SMD, de hagyományos kivitelű is, esetleg még azt is próbálkozással lehet megállapítani, hogy milyen sugárzási karakterisztikájú a megfelelő (mondjuk nem árt, ha a sugárzó felülete sík). Ledeket nem kötünk direkt 12V-ra, egyáltalán: fix feszültségforrásra! Áramkorlátra van szükség, erre alapesetben egy soros ellenállás szolgál. A nyitófeszültség a színre és a típusra jellemző adat, de 12V-ra egy sorban nem 'fér el' 4..5 darabnál több. Ellenállás-kalkulátorok ledekhez: [link].
    Mivel a potméter egy változtatható ellenállás, a legjellemzőbb adata a legnagyobb ellenállása (a legkisebb a nulla, ha ellenállásként használjuk). Konkrét értékek csak konkrét led darabszám és elrendezés, ledáram ismeretében adhatók. Tranzisztor sem igazán kell :B, ha a gyújtáskor kapcsolt 12V-os ág kellően terhelhető (márpedig biztosan az, ledekhez mindenképp. Kapcsolt 12V -> soros ellenállás (ledektől függően) -> ledsor (anód) -> ledsor katód a 0V-ra.

    [ Szerkesztve ]

  • And

    veterán

    válasz eziskamu #12159 üzenetére

    Van olyan integrált áramkör (gyakorlatilag DC-konverter), amely ellenkező polaritással állítja elő a bemeneti feszültséget. Ilyen például az elég régi (sok cég gyártja, mindeféle prefixummal) 7660-as, de ez kapcsolt kapacitású, 1,5...10V-iga használható, de az előállított negatív forrás belső ellenállása elég nagy, tehát nagyon alacsony terhelőáramokhoz való, viszont nem kell hozzá külső induktivitás meg schottky-dióda. Nagyobb áramokhoz 'rendes' DC-konverterek használhatók, lásd például a Linear Tech. megfelelő termékkategóriáját: [link].

  • And

    veterán

    válasz Phvhun #12289 üzenetére

    Sokkal egyszerűbb lenne, ha megírnád, hogy milyen célra kell neked az a kapcsolás. "Csak úgy" ellenállásoktól meg akármilyen diódáktól DC-feszültség nem fog megemelkedni. Az elv kb. ennyi, a gyakorlati megvalósítás pedig ezerféle lehet, a paraméterektől függően.

Új hozzászólás Aktív témák