- Samsung Galaxy Z Fold5 - toldozás-foldozás
- Okosóra és okoskiegészítő topik
- iPhone topik
- Bemutatta első fejhallgatóját a Sonos
- Redmi Note 13 Pro 5G - nem százas, kétszázas!
- Júniusban Magyarországra érkezik a Tecno, a fejlődő piacok egyik kedvenc márkája
- Samsung Galaxy A54 - türelemjáték
- Nokia 3210 - felélni az örökséget
- Samsung Galaxy S24 Ultra - ha működik, ne változtass!
- Google Pixel 6/7/8 topik
Hirdetés
-
Ismét mozgásban a Kingmakers
gp Továbbra is izgatottan várjuk a játékot, amelyben a középkorba utazunk modern fegyverekkel.
-
Bemutatta első fejhallgatóját a Sonos
ma Ezzel is a prémium szegmensben versenyeznek, 499 eurós áron indít a Sonos Ace.
-
Retró játékgépet csinál egy applikáció az Apple TV-ből
ph Sokak számára teheti vonzóvá az Apple TV-t, hogy lehet rajta Commodore 64, NES vagy PlayStation 1 játékokat futtatni.
-
Mobilarena
A kereshetőség érdekében a filmkritikát, ajánlót tartalmazó
hozzászólások #értékelés címkével vannak ellátva.
Bővebben erről és példa a keresésre.
A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
Új hozzászólás Aktív témák
-
nagyúr
Tisdagsklubben - Főzőtanfolyam (újra)kezdőknek (2022)
Kívülről kellemes házastársas mozinak tűnt, az első 20 perc után pedig egy kifejezetten jól eltalált társadalmi kórképnek a 60-asok (szerelmi) életéről / annak hiányáról, ami szeretettel építgeti a karaktereit, a banális helyzeteket meg némi iróniával dobja fel. Aztán tragikus hirtelenséggel, minden átmenet nélkül véget ér a mézesmadzag szekció, és a film egy unalmas, melodramatikus klisétömegbe fullad. A vége felé még beugrik egy-két jobb jelenet, aztán kalap-kabát. 5/10 ... lenne, ha nem lenne még bónuszként a borzalmas szinkron. így csak 4. Kár, ebben sokkal több volt.#értékelés
[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz eeXaa #152110 üzenetére
A Top Gunt 155e ember értékelte az IMDB-n, a JW-t 35e - mondjuk 15M néző esetén az előbbi 1%-os minta, az utóbbi 0.25%-os. Ezeknél egy nagyságrenddel kisebb mintaszámmal dolgoznak pl. a közvélemény-kutató intézetek, úgyhogy az IMDBs értékeléseket nyugodtan lehet reprezentatívnak tekinteni.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
-
nagyúr
válasz eeXaa #152124 üzenetére
Ezt jelenti a statisztika. Ha az 1%-os mintában x% generálja a hype-ot, akkor a 100%-ban is közelítőleg x% fogja - tekintettel arra, hogy már 0.05%-0.1% esetén is elég jó a korreláció. Ezzel vitatkozhatsz, ha gondolod, de komoly tudományos háttér van mögötte, szerintem nem érdemes.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz #48613632 #152183 üzenetére
A filmek egy része elégít ki tömegigényt, mások szűkebb közönségrétegekhez szólnak. Mindegyiket filmnek hívják, ezért elég nehéz róluk általánosságban beszélni. Kb. olyan a dolog, hogy a Meki is étel, meg a marinírozott, roston kisütött szöcske is.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz Bad Pritt #152193 üzenetére
Én az eget meg a földet nem látom bennük. Ha odafigyelsz, a 2-es részletgazdagabb, az nem kérdés, de ha mindezt mozgásban látod, hátradőlve, és a CGI nem kifejezetten a szívedhez közeli téma, akkor szerintem sem üt akkorát. Elsősorban azért, mert már nagyon szűk az a sáv, ahol ütni tud - hasonlóan a videojátékokhoz, ott sincs már túl nagy mozgástér.
A video amúgy érdekes volt, köszi!
[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
-
nagyúr
válasz perempe #152223 üzenetére
A Múlt nélküli ember jó volt, azt tudom ajánlani. Ill. egy rövidfilmjét láttam a Ten Minutes Older: The Trumpet kollekcióban (Dogs Have No Hell), az egy kicsit zavarodott volt, de tetszett.
Meg persze ott van a Leningrad Cowboys, azokból nem láttam egyet sem.Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz paatrick #152742 üzenetére
Pont mostanában gondoltam rá, hogy újra kellene nézni, mert aktuális
Brutális(an jó) humora van, kicsit talán látszik rajta a kora, ez engem nem szokott zavarni, másnak talán problémásabb. Hogy érdekes-e? Arról beszél, hogyan
. Eléggé érdekes. Szerintem. Sajnos.lesz pár pitiáner hibából, emberi hiúságból és egy kommunikációs zavarból full-scale nukleáris háború Kedvenc Kubrickok:
1. A Clockwork Orange
2. 2001
3. Full Metal Jacket vagy The Shining, hangulat függvényébenPedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz Kergeboci #152752 üzenetére
Nekem a 2001 meghatározó filmélmény volt 20-21 évesen, kb. nulla "komoly" filmes háttérrel ültem le elé baráti körben, és kis túlzással tátott szájjal néztem az elejétől a végéig. Onnantól kezdve érdekel a film, mint intellektuális szórakozási forma, beleértve drámát, művészfilmet, bármit. Az is igaz mondjuk, hogy egy párhuzamos univerzumban szívesen lennék filmrendező
Kubrick legjobb filmjei szerintem kimagasló színvonalúak, és nem ritkán erősen niche közönségnek szólnak. Ezzel végig küzdött a pályafutása során, szeretett volna széles közönség számára emészthető, szerethető (és megvehető) filmeket csinálni, de aztán vagy külső hatások, vagy a saját maximalizmusa rendre keresztülhúzták a kísérletezést. Talán a Spartacus, a Lolita és a Dr. Strangelove azok a filmek, ahol a "populista" próbálkozások legjobban tettenérhetők.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
The Revenant / A visszatérő (2015)
Egy egyszerű, de jól összerakott bosszú-történet valós alapokra építve, jól adagolt dramatizáció (legalábbis a film első felében), a túlélés (ill. esetenként a túl nem élés) módszereinek kompromisszummentesen naturalista bemutatása a XIX. század Észak-Amerikájában, brutáisan gyönyörű természeti képet tömkelege, és persze Leonardo DiCaprio elemi erejű alakítása. Ez így együtt akár egy tökéletes tízpontost is kiadhatna, de nem adja ki - vagy legalábbis nekem nem jött át. Szimpatizálni sikerült a főszereplővel, beleélni magamat a helyzetébe abszolút nem - anélkül pedig egy hosszan és csudaszép eszközökkel bemutatott non-stop szenvedés-dokumentum a film. Nem akarom vitatni az értékeit, de végül pont ugyanoda jutottam vele, mint Inarritu minden más filmjével is - közel zseniális, majdnem nagyon-nagyon tetszett, de végül mégiscsak nagyobbrészt elment mellettem. Nem vagyok teljesen kompatibilis az ipsével, úgy tűnik
Egy 7-est így is jó szívvel meg tudok neki ajánlani.#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz Mik76 #152847 üzenetére
Én sem teljesen értem, nem tudok jó racionális okot mondani, de ha egyszer nem kattan be, akkor nincs mit tenni 4 filmjét láttam (Biutiful nem volt meg), mind ugyanezzel a kimenetellel - ráadásul a Revenant esetében csak a végén derült ki számomra, hogy ő rendezte, úgyhogy még csak prekoncepcióim sem voltak. Szóval biztosan van valami oka, csak nem tudom, mi
Újranézni biztosan érdemes - a képi világa elképesztően szép.Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
I care a lot / Fontos vagy nekem (2020)
Ez ám a hullámvasút! Elindul a film egy igen érdekes téma felvetésével ( ), aztán rövid úton elkötelezi magát az egyik lehetséges irányba (gyámság pro és con ). Ez sem lenne rossz, de a film ezt olyan markáns hatásvadászással mutatja be, hogy legalább annyira irritáló is volt, mint amennyire érdekes. Aztán megint veszünk egy félfordulatot (a gyámság álcája alatt gazdasági bűnözőként tevékenykedő nőstény cápa ), és átmegyünk egy jóval konvencionálisabb bűnügyi történetbe, ami láthatóan a készítőknek is sokkal komfortosabb, amíg el nem indulunk a végkifejlett felé, ahol aztán átmegyünk full retardba, egészen nyilvánvaló megoldások helyett a halálba bonyolítva és elbénázva mindent. Aztán a végére"hősnőnknek" rossz emberrel sikerül kezdenie . Jajjj...sikerül találni egy fájdalmasan realista megoldást (ezt most pozitívumként írom ), amit utolsó utáni mozzanatként elütünk egy fél-deus-ex-machinával
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt szórakoztató film az I care a lot, de a hibái túl sűrűn zökkentettek ki, és inkább csak egyes mozzanatokra emlékszem szívesen, mint az egészre. A Chris Messina által megformált mob lawyer egy ilyen volt - hálás a szerep, persze, de így is remek volt a jelenete Rosamund Pike-kal. És végül Ms Pike alakítás a főszerepben talán a film legnagyobb erénye. Respect.
Ahogy írtam az elején, elég hullámvasutas volt a film, átlagosan talán egy 6/10 kijön belőle.#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
In Bruges / (a magyar címet inkább nem írom le) (2008)
Anno moziban láttam a megjelenésekor, most hirtelen impulzus hatására újranéztem. Miután már tudtam, mire számítsak, a film elején igen magvas gondolataim támadtak a komédia természetéről Nevezetesen, hogy mennyire könnyű a jó filmes humor, ha jók az alapok - a készítőknek nem volt más dolga, mint elhelyezni egy lojális, a profizmus látszatára némileg izzadtságszagúan törekvő Brendan Gleesont, valamint egy enyhén retardált és teljesen besértődött Colin Farrellt Európa egyik legrégebbi városába, ahol két hétig lapulniuk kell. Innentől a forgatókönyv szinte írta magát, emellett a helyzet és a szereplők összejátszása olyan helyzetbe hozza a figyelmes nézőt, hogy 10 perc után már Colin Farrell arcának legapróbb rezdülésére is képes hangosan röhögni. A film lassú, de kitűnő a ritmusa, a jelenetek nem tartanak tovább annál, mint amire szükség van, és a remek deadpan humor mellett némi komolyabb tartalom is lecsúszik.
A film utolsó részére úgy emlékeztem, hogy viszonylag hosszan kínlódnak a nekem nem tetsző lezárás felé - ezt most úgy módosítom, hogy az utolsó 2-3 perc előtti kb. 15 perc nem igazán tetszett, viszont a lezárás nagyon ( ). A kitűnő írás, dramaturgia és rendezés mellett a fényképezés és a zene is teljesen a helyén volt, és nyilván nem lenne ennyire jó a film a főszereplők nélkül sem. Farrellt dícsérni szinte már trivialitás, igazi különlegesség a csóka, viszont Gleeson alakítása pont ugyanolyan jó volt, és így ketten együtt mindent kihoztak az amúgy nagyon erős alapokból. 9/10.a szürreálisba hajló képek a köddel és a maszkos arcokkal, ill. a nyitva hagyott kérdéssel #értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz mephi666 #152868 üzenetére
Nekem majdnem végig az volt az érzésem, hogy nagy a kabát a készítőknek - olyasmibe fogtak, amihez nincs elég talent.
#152872 vond : igen, a mellékszereplők is sokat hozzátesznek. Clemence Poesy Chloe-ja is nagyon el van találva, na meg az amerikai turisták, stb.
#152874 hoffman_ : hát, a magyar cím mellett nem meglepetés, hogy a célközönség egy része kihagyta a filmet... De legalább megnézték olyanok, akiknek vicces volt a cím, csak éppen maga a film nem volt az. Nagyon kéne már valami olyan komolyabb digitális asszisztens, mint Peter F Hamiltonnál az e-butler vagy főleg a u-shadow
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
The Ballad of Buster Scruggs (2018)
A vadnyugat története a Coen-fivérek szemével. 6 rövid és középhosszú történet, egy csapongónak tűnő, de igazából gondosan megtervezett érzelmi utazás. Az első két sztori közben kb. 10-szer tettem fel a kérdést, hogy mi ez a gyönyörűen megkomponált orbitális marhaság - aztán a harmadik sztori súlyosan melankólikus ( ). A 4-es és az 5-ös történet némileg zártabb, kerekebb egész, a 6-os pedig... hát, inkább nem írom le, micsoda, de szerintem tökéletes lezárása az egész utazásnak.jó nagy gyomrossal a végén
Az első két epizód kartonpapír-karaktereivel szemben a többi 4 rész szépen megrajzolt, hús-vér emberek sorsát mutatja meg, és legyen a történet vidám vagy szomorú, annyi közös mindegyikben, hogy a vadnyugaton anno igencsak olcsó volt az élet. Az egész filmet belengi a Coenek kissé hibbant látásmódja, és persze a szép képekkel sem fukarkodnak az alkotók.Szóval, tetszett, szerettem, biztosan megnézem még egyszer-kétszer. 8.5/10.
#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz lezso6 #152988 üzenetére
A Tootsie olyannyira jó, hogy Dustin Hoffman
akkor béna benne, amikor a férfi-változatban jelenik meg A Mrs. Doubtfire meglepően jó, ebben egyetértek. Ja, nyálas egy kicsit, de egy bizonyos határig ez még belefér, szerintem pont megfelelően egyensúlyozott a rendező.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
The Gray Man / A szürke embör (2022)
Közepestől jóig terjedő akciójelenetek, borzalmas nem-akció jelenetek ürügyként két akció között. Aligha a Gray Man az első akciófilm, ami ezzel a modellel dolgozik, de itt a készítők láthatóan valamiféle rekordot akartak megdönteni, mert a nem-akció annyira rossz lett, hogy ilyet már régen láttam. Szerencsére. A karakterek hülyeséget hülyeségre halmoznak, a szereplők nem győznek pózolni, a párbeszédek laposak... you got the full set.
Az akció miatt azért érdemes megnézni a filmet (nem is több, mint háromszor tartottam ott, hogy inkább hagyom a francba), vannak benne jó ötletek, bár a kameramunkával helyenként megdolgoztak azért, hogy kevésbé legyen a dolog élvezetes - ez a "váratlan ívben elrántom a kamerát, mert attól hip a scene" dolog nekem nagyon nem jön be, bár lehet, hogy bennem van a hiba.
Na mindegy, ilyet is láttam. 4/10.#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz Eversmann #153012 üzenetére
Nem raktam össze menet közben, hogy azok drónnal készültek, de így utólag sejtem, melyikek voltak, és nem, állatira nem jöttek be, legalábbis többségükben. Az ötlet amúgy teljesen jó, sokat tudna dobni az immerzión, de sokkal jobban meg kellene komponálni őket.
Ha van olyan snitt, ami szerinted jó volt, dobd be pls, akkor arról tudunk konkrétabban is beszélni.
#153011 lezso6: anno nem láttam, de most, hogy így kedvet csináltál hozzá...
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
The Power of the Dog / A kutya karmai között (2021)
Nagyon lassú, nagyon atmoszférikus, és nem nagyon történik benne semmi - röviden és némileg unfair módon akár ennyivel el is lehet intézni a filmet. A hangulat tényleg remek, Jane Campion & Team korrektül lerakta a nézőt egy XX. század eleji ranchra, csakhát egy ilyen ranch azért nem a legizgalmasabb hely a világon...
A karakterek építése jó, de túl lassú (pedig ha már nekem is lassú, az tényleg durva), és a történeten végigvonuló vezérprobléma ( ) is sokkal inkább a következményeiben látszik, mint a képernyőn, pedig lett volna játékidő egy kicsit jobban tudatosítani - a lore szerintPhil, the toxic cowboy .Rose Phil b***tatása miatt lett alkoholista, a filmből meg inkább az jött le, hogy egyszerűen unatkozó feleség lett belőle
A végig jelen lévú baljóslattal ügyesen dolgozik a film ( ), a zene nagyszerű, a fényképezés meg illeszkedik a tempóhoz - szép, bár nem extra vagy különleges. Az alakítások jók, a főbb szereplők nagyon jól beletaláltak a karakterekbe, ill. Kirsten Dunst alakítása aés a végén korrektül be is csomagolja külön remek.lassan lecsúszó Rose-zal Az erősre sikerült befejezés ellenére a film nekem inkább maradt ígéret, mint óriási filmélmény. 7/10.
#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Knives Out / Tőrbe ejtve (2019)
Nocsak, egy oldschool whodunit! Ráadásul egy egészen jó whodunit, egy olyan rendezőtől (Rian Johnson), akire legutóbbi "mesterműve" (SW8: The Last Jedi) után egy nagyobb ház kitakarításának megkoreografálását sem bízná az ember. Ebből is látszik, hogy a bűnbakosdival nem árt óvatosan bánni.
A Knives Out olyan, mintha Hercule Poirot és Columbo szerelemgyerekét látnánk a vásznon, közepesen szatirikus öltözetben. Az eseményekből nem igazán csinál titkot, inkább a motivációk kibogozása a cél, a karakterek kivétel nélkül kiparodizált klisék, és úgy általában, a film nem veszi túl komolyan saját magát. Példának okáért, . Viszont az egész "hülyéskedés" csak álca, igazából komoly, minőségi munka van a film mögött, remek a forgatókönyv, jók a szövegek, a színészek mind casting, mind alakítás terén kitűnőek, szépen van fényképezve, ésatöbbi.csóválom a fejem egy kissé idétlen autós üldözés után, erre az egyik rendőr megjegyzi, hogy That... was the dumbest car chase of all time
Intellektuális, utólagos gondolkodást igénylő tartalom persze nincs sok benne, egy kriminél ez nem is alapkövetelmény. Normál esetben 7 pont lenne a maximum, amit egy ilyen filmnek adnék, viszont ez a könnyedre vett, ironizálós stílus a jól összerakott krimivel kombinálva egy váratlanul fun filmet eredményezett, a szórakoztatás faktort gyakorlatilag kimaxolva. 8/10.#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz mephi666 #153044 üzenetére
Én sem olvastam a könyvet, csak a film után néztem szét, onnan derült ki. Igazából azt, ami a történet gerincét adta (
), szerintem nagyon jól festette meg - csak emellett a többi részlet volt igencsak hiányos.annak bemutatása, hogy pontosan milyen szerepe is volt Bronco Henry-nek Phil életében, és ez milyen hatással volt rá; majd hogyan próbálta felvenni Henry szerepét a pszichopata kisráccal való kapcsolatában #153051 Eversmann : hát ja, meg a SW8 tele volt ordító forgatókönyvírói meg produceri hibákkal. Ezeket egy jó rendező meg tudja fogni - ha nem szólnak rá fentről, hogy kuss legyen.
[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
The piano / Zongoralecke (1993)
A kutya körmeiről meg Jane Campionről eszembe jutott ez a film - egyetemista koromban számos tervet szőttünk a mozis cimborákkal, hogy mikor és hol nézzük meg, de valahogy mindig kútba esett - aztán meg jól elfelejtettem. De most!A sztori a felszínen igen egyszerű - Alisdair, egy új zélandi birtokos (Sam Neill) feleséget (Holly Hunter) importál magának az őshazából. Ada, az asszonyka egy-két kisebb hátránnyal érkezik - egyrészt néma, másrészt van egy 10 év körüli kislánya Flora személyében (Anna Paquin), aki viszont legalább beszél kettőjük helyett is (
). A kapcsolat indulását meglehetősen hűvös alapkora helyezi, hogy Alisdair vagy fél nap késéssel érkezik a tengerpartra, ahol a hajóról kirakták Adát, Florát és rengeteg holmijukat - majd ezt tovább tetézi azzal, hogy Ada kedves (és dögnehéz) zongoráját nem viszik magukkal a birtokra. Ada később Alisdair távollétében ráveszi a szomszéd birtokost, George Baines-t (Harvey Keitel), hogy vigye le a tengerpartra a zongorához - a zongorázással töltött nap feldobja Adát, George pedig hirtelen élénken érdeklődni kezd a zene iránt...mellesleg jó nagy kamugép, a derék helyieket mindenféle hülyeséggel eteti meg a múltjukról
A sztori fő vonulatát tekintve sablonos, részleteiben viszont nem ritkán meghökkentő momentumokat produkál - de ugyanúgy csak keretként szolgál, mint a szép fényképezés meg a remek zenei rendezés. A lényeg természetesen az új élet bemutatása Ada szemével, ill. kapcsolata a szigeten az emberekkel, elsősorban Alisdairrel és George-gal. Holly Hunter egyszerűen csodálatos Ada szerepében - ennyire átélt, beszédes arcjátékot nem is tudom, láttam-e valaha más filmben. Campion pedig nem spórol a premier plánokkal, így nincs is szükség arra, hogy Ada beszéljen.
És mit csinál Harvey Keitel megbecsült színészóriásként, amíg partnernője ellopja a show-t? Nos, tökéletesen alájátszik Hunternek, ezáltal még erősebbé téve Ada jelenlétét. A közös jeleneteik között van pár egészen zseniális.
Érdemes pár szót szólni Anna Paquinról is, aki Holly Hunterhez hasonlóan begyűjtött egy Oscar-t az alakításáért. Egyfelől egy kicsit mind túlírtnak, mint kicsit túljátszottnak éreztem Florát - másfelől viszont egyáltalán nem volt könnyű szerep, 10 évesen ezt nagyon komoly teljesítmény volt így lehozni.A film első fele gyakorlatilag tökéletes, míg a második felében egy kicsit inognak a motivációk és a dramaturgia - valószínűleg kellett volna még 40-50 perc játékidő ahhoz, hogy (alaposabban) megmutassa azokat a folyamatokat, amik bizonyos eseményekhez és a végkifejlethez vezettek. Ezzel együtt is maradandó élmény volt, egy 9-est jó szívvel meg tudok neki ajánlani.
#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Black Crab / A fekete rák hadművelet (2022)
Ez már a sokadik olyan film / sorozat, ahol az alapfelállás és az atmoszféra kitűnően össze van rakva, remek a képi világ, jók a színészek, minden adott lenne egy kiváló filmhez - csak éppen karakterekkel meg sztorival nem sikerül megtölteni. Egy közeljövőbeli katonai konfliktust látunk, kb. ismeretlen felek között, ahol egy, a végsőkig kiélezett küldetésen múlik minden. A küldetés maga elég klisés, az események közben szintúgy, inkább ürügyként szolgálnak, hogy történjen valami a képernyőn, mert azt mégsem lehet 2 órán keresztül nézni, ahogy hőseink a - annak ellenére, hogy ezek a jelenetek többnyire pont kitűnőek, ill. amikor asötétben korcsolyáznak , az korrektül hátborzongató.csapatnak a töredező szakaszon kell átmenni
A végére még kapunk egy csavart, és így lesz a nem túlzottan érdekes, de korrekt sztoriból ócska melodráma. Kár érte, ebben (is) sokkal több volt. 6/10.#értékelés
[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Ready or not / Aki bújt (2019)
Na, ebben is több volt, mint ami kijött belőle. A sejtelmes, baljóslatú felvezetés jól sikerült, aztán a megkezdése után pár perccel az egészből egy szétcsúszott katyvasz lett. A történések (nagyrészt) önmagukban még akár hihetőek is lettek volna, de részben érdektelenek voltak, részben nem voltak semmilyen drámai ívre felfűzve. A főszereplővadászat volt a legnagyobb kihagyott gólhelyzet, Samara Weaving még demonstrálta is, hogy atranszformációja szívesen eljátszaná, de a forgatókönyv erre kevés teret hagyott.boldog mennyasszonytól a paralízis határáig megrémült áldozaton, majd az egyre dühösebb fúrián keresztül a megkergült terminátorig a teljes skálát
A befejezés mondjuk tetszett, azon kevés dolgok egyike volt, aminek jól meg volt ágyazva - de kár lett volna kihagyni. 5/10.elég nagy mindfuck volt, #értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Oldeuboi / Oldboy (2003)
Hűűűűűűűűűűűűűűűb***meg... Régi nagy lyuk volt ez is a filmes műveltségemen, és tudtam, hogy durva filmre kell számítsak, de valahogy az volt bennem, hogy a durvaság elsősorban vizuális erőszak formájában fog megjelenni. Mondjuk szó se róla, azzal sem spórolt Park Chan-wook, de ez az aspektus kutyafüle ahhoz képest, hogy miket ás ki a film az emberi lélek sötét mélységeiből...
Pedig csak egy idegesítő seggfejjel kezdődik, akirészegen balhézik, cseszegeti a rendőröket, és emiatt lekési a lánya szülinapját - aztán meg eltűnik. Amikor meg előkerül, akkor ki kell derítse, miért is kellett eltűnnie - és kezdődik valami nagyon szürreális utazás hősünk (ill. nemezise) lelkének mélyére... Az Oldboy nagyon komoly, nagyon ambíciózus, nagyon erős film, némileg szokatlanul összerakott drámai progresszióval, de ettől még nem lesz rosszabb - sőt. Van pár korszakos jelentőségű jelenet benne (nyilván a
mindenkinek beugrik, de nekem pl. a nyitójelenet is ütött), és a végső leszámolásfolyosói harc , minden kompromisszum nélkül. Ez a jelenet amúgy az egyetlen potenciális gondom a filmmel -a "csúszós lejtő" klasszikus esete európai szemmel kissé nehezen hihető. Viszont a távol-kelet azért nagyon más világ, úgyhogy explicit cáfolat nélkül elhiszem, hogy a karakter itt is precízen volt megrajzolva.az az önpusztító őrjöngés, amibe "hősünk" lovallta magát, Az Oldboy az a film, ami a megnézés után még sokáig ott lebeg az ember gondolatai között, még akkor is, ha az ember ennek nem feltétlen örül annyira Hasonszőrű társaságban órákig lehetne eszmét cserélni róla - de gyomor az kell hozzá. A pontszám nem is kérdés - 10/10.
#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz Mik76 #153406 üzenetére
Jaja, rögtön a nyitójelenetben fontos szereplő a zene
Az amerikai remake-ekről nekem az a véleményem, hogy nem én vagyok a célközönségük, ezért (ha ismerem az eredetit), akkor nem is próbálkozom velük - van annyi más film. Így hirtelen három filmet tudok mondani, ahol az eredeti mellett a remake-et is láttam (Magnificient Seven, The Ring, Vanilla Sky) - mindhárom esetben az eredeti jobban tetszett, és a Hét mesterlövészt leszámítva azt sem mondhatnám, hogy marha nagy veszteség lett volna a remake-eket kihagyni. Mindegyik becsületes film volt, csak olyan... redundáns.
#153405 proci985 : ahm, köszönöm, hogy az amúgy is brutál hosszú filmes backlogomat tovább nyújtottad
#153404 bagyulajuve : láttam itt a topicban többeknek nagy kedvenc a film - én nem éppen könnyen osztogatom a 10-eseket, de itt nem volt kérdés.
[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz Grave_444 #153444 üzenetére
Megyen ez is a listára
#153448 vond : Crowe filmjeire jellemző egyfajta easygoing feelgood atmoszféra (elég esetlenül hangzik - nem tudom jobban megfogalmazni). Ez teljesen jó volt a Jerry Maguire és az Almost Famous esetében, viszont a Vanilla Sky-nak annyira nem állt jól, az eredeti jóval nyersebb megfogsa nekem sokkal jobban bejött.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Three billboards outside Ebbing, Missouri / Három óriásplakát Ebbing határában (2017)
Az In Bruges újrázás után kedvem támadt további Martin McDonagh-hoz, és némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy ez a film igencsak high profile-ban ment anno - de valahogy totál kimaradt.
A történetről röviden: Mildred (Frances McDormand) nem tudja magát túltenni egy kb. egy évvel korábbi, felderítetlen családi tragédián, és a rendőrség tehetetlenségével szembeni elégedetlenségének az óriásplakát-alapú marketing eszközével ad hangot - egyenesen a város köztiszteletben álló rendőrfőnökének (Woody Harrelson) címezve...
OK, a fenti nem igazán történet, sokkal inkább kiinduló konfliktus - de úgy érzem, hiba lenne többet írni, mert a film lényege pont az, hogy ezzel a nem túl szokványos, de elég egyszerű felütéssel milyen gondolatok és milyen események indulnak útjukra, és hogyan alakul Ebbing élete az események hatására. A gondosan felrajzolt karakterek ennyi alappal megindulnak az eseményekkel, és mennek előre, gyakran ész nélkül, néha az volt az érzésem, hogy a rendező alig (vagy nem) bírja megfékezni őket
A végig robbanáshatáron egyensúlyozó feszültséget az alkotók frenetikus forgatókönyvvel és dramatizációval támogatták - a szöveget az In Bruges-höz hasonlóan karcosak, a feszültség folyamatosan tapintható a "vásznon", az erőszak pedig olyan koncentrált dózisokban tör ki időnként, hogy az még nekem, mint edzett nézőnek is meglepő ( ). A film első 40-45 perce gyakorlatilag tökéletes 10/10.pl. amikor a tudottan feleségverő ex-férj Charlie torkon ragadja Mildredet egy epés megjegyzés hatására, gyermekük pedig két másodperccel később a torkára teszi a kést - azért az elég messzire megy a diszfunkcionális családmodell bemutatásában...
A film második része ( ) sajnos ennyire nem erős. A drámai ívnek szüksége volt valamilyen nagyobb konfrontációra, viszont a történet ezt nem igazán adta ki, úgyhogy belekerült egy-két karakter és esemény, amiket nem éreztem az egész film szerves részének, így helyenként olyan érzésem volt, mint amikor a biciklin ugrik egyet a lánc - nem volt durván zavaró, nem rontotta el a filmélményt, de érezhetően nem passzolt oda. Tetézve volt ez azzal, hogy Mildreda rendőrfönök öngyilkossága utántól - amiket csinált, azok nem voltak hihetetlenek, de igencsak kellementlen volt nézni, ahogya plakátok felgyújtása után teljesen átment egó-vezéreltbe (nem mintha addig 100%-ban a lányáról szólt volna a dolog), és teljesen elment az esze . Ezen a szájízen mondjuk sokat javított a befejezés - azt nagyon ügyesen rakták össze, és tökéletesen jött a karakterekből.fokozatosan dobja le magáról emberi mivoltának maradványait
Frances McDormand fantasztikusat alakít a filmben (nem lepődtem meg), és a másik oszkáros, Sam Rockwell is megdöbbentő átéléssel hozza le a kisvárosi redneck zsarut. Woody Harrelson pedig üde színfolt, voice acting terén a film legnagyobb erőssége.A Three billboards végső soron igencsak markáns társadalomkritikát fogalmaz meg az
. Maradandó élmény, háromnegyed órán keresztül tökéletes, utána némileg bukdácsolva, de azért még mindig erősen jut el a végkifejletig. Szerintem sokat fogok még agyalni rajta. 8.5/10.egóról, a kényszeres önérvényesítésről, az önbíráskodásról, és arról, hogy mennyire könnyen rendeződnek az emberek táborokba félinformációk alapján #értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Carter (2022)
Na ez egy korrektül zakkant film volt A valósággal már a legelején megszakítja a kapcsolatot, a dramatizáció borzalmas, a párbeszédek kínosak, stb. Csak hát ez a 130 perces filmből mondjuk 25-30. A többi meg non-stop hi-octane akció, a távol-keleti megközelítésre jellemző gondos koreografálással, korlátlan erőszakkal és jópár remek ötlettel. A drón-kamerákból ez a film 50x többet hozott ki, mint a Gray Man, és bár helyenként átcsúsztak a készítők hatásvadászásba, többnyire jó arányérzékkel használták az eszközt, és így jó zsigeri feelingje lett az akciónak - emlékeztetett egy Dead Cells runra valamelyik durvább nehézségi fokozaton
Némi hátrány, hogy a sok drónozásnak meg a limitált budgetnek köszönhetően a film vizuális minősége elég gyenge - általában nem vagyok ilyesmire túl érzékeny, de a Carterben olyan mennyiségű gond volt ezzel, hogy rendesen rontotta az immerziót.Szóval elég vegyes lett a végeredmény - tetszett az elképzelés, számos remek vagy még jobb akciójelenet volt a filmben, viszont sok a hiba is, helyenként durvák. Pontozni ilyen szélsőségeket nem egyszerű; más filmekkel összevetve kb. egy 6-ost érdemel.
#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Midsommar / Fehér éjszakák (2019)
Egy szavas review: túltolták.
Na jó, kicsit bővebben Adott egy rakás irtózatosan idegesítő, primitív (de amúgy egyetemista) karakter, akiket a film kellő alapossággal és jó arányérzékkel (komolyan!) bemutat, majd hirtelen fordulattal elutaznak Svédországba, hogy egy egészen különleges, 90 évenként visszatérő ünnepségen vegyenek részt. Itt egyik kultúrsokkból a másikba esnek, valamint demonstrálják, hogy az amerikaiak (meg a britek) mennyire képtelenek radikálisan más kultúrális értékeket tolerálni, aztán a dolgok egyre furcsábbra fordulnak...
Szóval, a film alapfelvetése ( ) még nem is lenne rossz, de nyilván a készítők úgy gondolták, hogy fehéremberszemmel nézve még realisztikus, bizarr, de relatíve még könnyen hihető szokások (kultúrák közötti különbségek és extremitások ) bemitatásával a film nem lenne elég érdekes (és amúgy vszleg jól is gondolták). Ezért azpl. rituális öngyilkosság 72 évesen kérdéskört rendesen eltolták a falig, meg bele a falba, úgyhogy különösen az utolsó 30 percben a film időnként teljesen a saját paródiájába fordult át. Volt benne sok-sok szép kép, meg jópár kitűnő jelenet, amit szinte kivétel nélkül mind tönkrevágtak olcsó hatásvadászással (élet-halál-újjászületés ciklus ).a táncverseny erre a legjobb példa, ami szinte végig kitűnően immerzív volt, erre beleb***tak néhány olcsó vizuális effektet a szédülést meg a közel-eszméletvesztést érzékeltetendő - hát, esetemben nem sok sikerrel
Szóval ez így nem igazán volt élvezhető; ha valami elkezdett a flimben tetszeni, akkor kiszámíthatóan perceken belül rátettek +5 lapáttal, hogy ne legyen má' nekem olyan jó. Túltolták, na. 5/10.#értékelés
[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz Yodamest #153747 üzenetére
A művészfilmek esetében valóban jellemző, hogy a critic score magasabb - akkor is, ha szavahihető kritikusokra koncentrálunk. Ennek nagyon egyszerű oka van - ilyen-olyan okokból számos ember megnézi, akinek nem szól. Lehet, hogy nem érti, lehet, hogy csak nem hajlandó "megdolgozni" az élményért (a legtöbb művészfilm nem olyan, hogy tátott szájjal nézed, és egyszer csak jó lesz), lehet, hogy szimplán kiakasztja a másféle látásmód - aztán kijön azzal a moziból / streamről, hogy ezdeszarvolt, és jól lepontozza.
Sőt, ott van az az eset is, amikor csak egyvalami nem tetszett a filmben, de az nagyon, az illető felb***ta magát a dolgon, és mostanmajdjólmegmutatomaköcsögöknek jelleggel benyom 1 pontot, aminek aztán végleg semmi köze nincs a film minőségéhez. Ld. a Sátántangó 1 pontok az IMDb-n, mer'hogy ...bántották benne a cicamicát [ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
A torinói ló (2011)
Ha már így szóba került, vettem egy nagy levegőt, és megnéztem.
Tarr mester utolsó filmjeként egy, a Sátántangónál is szikárabb történetű, igen minimalista darabot alkotott. Számos ott látott alapelem felbukkan itt is (pl. ), de ahogy a film halad előre, ezek a motívumok egyre inkább más jelentést kapnak, és főszereplőink sorsának kifutása is jelentősen más irányt vesz. Míg a Sátántangó kissé kétségbeesve kereste,a nehéz sorsú, nélkülöző emberek és az állatok közötti párhuzamok , A torinói lóban pont egy ilyenmi emeli ki a hőseit az állatok közül adja a történet (vagy "történet") alapját -markáns különbség . És ez amúgy valahol anyakunkon a világvége, az állatok tudják, hogy ennyi, az emberek viszont nem hajlandóak beletörődni, és akkor is ragaszkodnak az éléshez, ha már végképp nincs miért pozitív dolog is... kellene, hogy legyen, de így még a film (és különösképpen a zárójelenet) hatása alatt ezt nem túl nagy meggyőződéssel írombutasága mellett A film kivitelezése nagy meglepetéseket nem tartogat - a gyönyörű fényképezést szinte természetesnek vettem, a hosszú snittjeit imádtam, a szereplők kitűnően végezték a feladatukat, és a dialógusokra sem lehet panasz (merthogy érdemben nincsenek). A zene nagyon repetitív, de igen atmoszférikus, és ebben a formában kitűnően működik.
Ahogy a film felépül és ahová kifut, meghökkentően elegánsnak gondolom, és bár nem ás annyira mélyre az érzelmekben, mint a Sátántangó tette, és nem volt egészen akkora hatása (azért ennek a végén is üldögéltem egy darabig csendben), ezeket a "válallásokat" a legkisebb hiba nélkül teljesítette. 10/10.#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz Yodamest #153790 üzenetére
A színész ugyanúgy egy komponens a filmben, mint a sztori vagy a képi világ, kinek fontos, kinek kevéssé. Szerintem az teljesen normális, hogy adott színész miatt szívesen vagy kevésbé szívesen néz meg valaki egy filmet.
Ha valaki bármi áron megnéz, vagy semmiképpen nem néz meg egy filmet adott színész miatt, az az esetek nagy többségében már inkább érzelmi kérdés, és az illető színész személyéhez több köze van, mint a színészi kvalitásaihoz. Ami amúgy teljesen normális emberi dolog - csak éppen nem túl racionális.Nálam teljesen kizáró típusú színész nincs, de mondjuk Jim Carrey, Adam Sandler vagy Katherine Heigl súrolja ezt a kategóriát - nem tehetségtelen, csapnivaló színész egyikük sem, mégis elég alapos indok kell hozzá, hogy megnézzek egy olyan filmet, amiben szerepelnek. Próbáltam pozitív irányba is ilyesmit keresni, de akiket mondani tudnék (pl. Harvey Keitel, Frances McDormand, meg még sokan), azok mind kiváló színészek is "mellesleg", úgyhogy itt bonyolultabb a kép.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Yôjinbô / Yojimbo / A testőr (1961)
Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy Kuroszava-film ennyire semmilyen nyomot ne hagyjon bennem, úgyhogy kb. 8-10 év után újra megnéztem. Az eredmény vegyes, és bizonyos szempontból váratlan.
Először is, a Yojimbo nyomokban sem tartalmazza azt az epic-séget, amit Kuroszavának általánosan tulajdonítanak. Ez önmagában nyilván nem gond, de nem árt tudni, hogy ne alapvetően téves elvárásokkal vágjon bele az ember. De ha nem egy epic szamurájos kalandfilm a Yojimbo, akkor mi? Hát, sokminden - legyen mondjuk szamurájos-kardozós-con artist-szatíra-kaland. Vagy valami ilyesmi. Ez a kombináció még így 2022-ben is sűrűnek tűnik - azt pedig elképzelni sem tudom, milyen hatása volt 1961-ben, amikor még nem volt divat a zsánerek keverése, és filmen mind a szélhámos-vonal, mind a szatíra igencsak gyerekcipőben járt. Szóval újításként mindenképpen igen jelentős a film, ezt meg kell adni neki.
Filmélményként továbbra is némileg vegyes a dolog, bár most, hogy nem vártam a Hét szamurájhoz hasonló csodát, sokkal könnyebb volt szeretni az értékeit. Az első fele akcióban szegény, ironikus és nagyon vicces párbeszédekben és helyzetépítésben gazdag (rögtön ott van az elején ), bár nem lehet csak úgy hátradőlve nézni, mert akkor egy csomó részletről lemarad az ember. A végére megkomolyodik egy kicsit, de ez annyira nem tesz jót neki - végig kiszámítható marad, és drámai téren sem lesz igazán érdekes.a kutya a kézzel
A színészi játék európai szemmel mindig nehezen megítélhető ezekben a filmekben a gyökeresen eltérő viselkedéskultúra miatt, annyi viszont biztos, hogy ebben a filmben Toshiro Mifune tökéleteset nyújt. Ironikus módon leginkább azért, mert a szélsőséges érzelmekkel való próbálkozás helyett Sanjurot minimális eszközökkel, szinte teljes egészében karizmából teszi elénk - de a végeredmény szempontjából ez mindegy, nem lehet nem szeretni és csodálni ezt abecsületet kissé sajátosan értelmező igazságosztó gazembert, aki mellesleg egy két lábon járó gyilkológép, ha eleget provokálják Szóval így másodikra sokkal tisztább a képem a Yojimboról. Jópofa, szórakoztató film, de egy valami hiányzik - azt a zsenialitást, amit a kritikusok tulajdonítanak neki, továbbra sem látom benne. Az elején említett műfaji kísérletezés természetesen hatalmas respect, és biztos anno másképpen is hatott, mint évtizedekkel később - de nekem itt és most ez "csak" 8 pont.
#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz Yodamest #153856 üzenetére
Hát ja, a normális szó használata tartalmilag helyes, viszont a köznyelvi asszociációk miatt sértő lehet.
De amúgy a megoldás egyszerűbb: ha a többség véleményére akarsz hivatkozni, akkor hivatkozz a többség véleményére.szerk. na, Bad Pritt megelőzött
[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
Új hozzászólás Aktív témák
● A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
● A topikban tiltott a warez mindennemű formája!
● A kereshetőség érdekében lásd el #értékelés címkével a filmkritikát, ajánlást tartalmazó hozzászólásaidat!
- Samsung Galaxy Z Fold5 - toldozás-foldozás
- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- Apple notebookok
- Bemutatkoztak a Microsoft aktuális Surface gépei
- Suzuki topik
- Renault, Dacia topik
- kissgábor007 károsultjai
- Okosóra és okoskiegészítő topik
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- További aktív témák...
- EVGA RTX 3070 Ti 8GB XC3 ULTRA - bontatlan - eladó!
- ÉRKEZETT Legújabb Bontatlan Új M2 IPAD PRO 2022 11 128GB - 256GB Wi-Fi Azonnal Deák Térnél Átvehető.
- Bontatlan ÚJ IPHONE 13 mini 128-512Gb gyári független Minden Szín Deák Térnél Azonnal Átvehető.
- BONTATLAN Új Iphone 14 és 14 Plus 128-512GB 1év APPLE garancia gyári független Deák AZONNAL Átvehető
- AKCIÓ! Új Bontatlan 2022 MacBook Pro 13" Apple M2 chip/8GB//256GB Magyar Billentyű Azonnal DEÁK TÉR
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest