Új hozzászólás Aktív témák

• #153812 gbors nagyúr

  Új Válasz 2022-09-04 11:24:57 #153812

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gbors

  nagyúr

  Yôjinbô / Yojimbo / A testőr (1961)
  Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy Kuroszava-film ennyire semmilyen nyomot ne hagyjon bennem, úgyhogy kb. 8-10 év után újra megnéztem. Az eredmény vegyes, és bizonyos szempontból váratlan.
  Először is, a Yojimbo nyomokban sem tartalmazza azt az epic-séget, amit Kuroszavának általánosan tulajdonítanak. Ez önmagában nyilván nem gond, de nem árt tudni, hogy ne alapvetően téves elvárásokkal vágjon bele az ember. De ha nem egy epic szamurájos kalandfilm a Yojimbo, akkor mi? Hát, sokminden - legyen mondjuk szamurájos-kardozós-con artist-szatíra-kaland. Vagy valami ilyesmi. Ez a kombináció még így 2022-ben is sűrűnek tűnik - azt pedig elképzelni sem tudom, milyen hatása volt 1961-ben, amikor még nem volt divat a zsánerek keverése, és filmen mind a szélhámos-vonal, mind a szatíra igencsak gyerekcipőben járt. Szóval újításként mindenképpen igen jelentős a film, ezt meg kell adni neki.
  Filmélményként továbbra is némileg vegyes a dolog, bár most, hogy nem vártam a Hét szamurájhoz hasonló csodát, sokkal könnyebb volt szeretni az értékeit. Az első fele akcióban szegény, ironikus és nagyon vicces párbeszédekben és helyzetépítésben gazdag (rögtön ott van az elején a kutya a kézzel), bár nem lehet csak úgy hátradőlve nézni, mert akkor egy csomó részletről lemarad az ember. A végére megkomolyodik egy kicsit, de ez annyira nem tesz jót neki - végig kiszámítható marad, és drámai téren sem lesz igazán érdekes.
  A színészi játék európai szemmel mindig nehezen megítélhető ezekben a filmekben a gyökeresen eltérő viselkedéskultúra miatt, annyi viszont biztos, hogy ebben a filmben Toshiro Mifune tökéleteset nyújt. Ironikus módon leginkább azért, mert a szélsőséges érzelmekkel való próbálkozás helyett Sanjurot minimális eszközökkel, szinte teljes egészében karizmából teszi elénk - de a végeredmény szempontjából ez mindegy, nem lehet nem szeretni és csodálni ezt a becsületet kissé sajátosan értelmező igazságosztó gazembert, aki mellesleg egy két lábon járó gyilkológép, ha eleget provokálják

  Szóval így másodikra sokkal tisztább a képem a Yojimboról. Jópofa, szórakoztató film, de egy valami hiányzik - azt a zsenialitást, amit a kritikusok tulajdonítanak neki, továbbra sem látom benne. Az elején említett műfaji kísérletezés természetesen hatalmas respect, és biztos anno másképpen is hatott, mint évtizedekkel később - de nekem itt és most ez "csak" 8 pont.

  #értékelés

  Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Új hozzászólás Aktív témák