- Yettel topik
- Samsung Galaxy S24 - nos, Exynos
- Fotók, videók mobillal
- Megérkezett a Google Pixel 7 és 7 Pro
- Samsung Galaxy Watch4 és Watch4 Classic - próbawearzió
- Nálunk is telepíthető a One UI 6.1 a Galaxy S22-re
- Készülőben a Xiaomi 2021-es csúcsmodelljeinek HyperOS frissítése
- Samsung Galaxy S21 és S21+ - húszra akartak lapot húzni
- Nothing Phone (1) - nem semmi (2)
- Google Pixel 6/7/8 topik
Hirdetés
-
Nálunk is telepíthető a One UI 6.1 a Galaxy S22-re
ma Gyorsan rendbe szedte a frissítést a Samsung, Dél-Koreában újra elérhető, itthon pedig először.
-
Ghost of Tsushima - A PC-s kiadás több mint 170 régióban elérhetetlen lesz
gp Hasonlóan a Helldivers II-höz, ahol nincs PSN regisztrációra lehetőség, ott nem lehet megvenni a programot.
-
Spyra: akkus, nagynyomású, automata vízipuska
lo Type-C port, egy töltéssel 2200 lövés, több, mint 2 kg-os súly, automata víz felszívás... Start the epic! :)
-
Mobilarena
A kereshetőség érdekében a filmkritikát, ajánlót tartalmazó
hozzászólások #értékelés címkével vannak ellátva.
Bővebben erről és példa a keresésre.
A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
Új hozzászólás Aktív témák
-
nagyúr
válasz eeXaa #161635 üzenetére
Ezért írtam, hogy kb. azt csinál amit akar. Széles keretek között szabad keze van, de azért tartozik elszámolással valakinek. Ez most sincs másképp, nagy valószínűséggel.
Az anyagi siker meg csak később jött, mégsem húzta le a rolót.Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz eeXaa #161704 üzenetére
"talán hatott valamennyire" = "teljesen átvette az alapszituációt". Amúgy szerintem sem pofátlan koppintás, többek között azért, mert az Annihilationből hiányzott az az emberi és filozófiai mélység, ami a Sztalkerben megvolt. Cserébe a Sztalker a minimumra csökkentette a sci-fi aspektust, amit az Annihilation jobban hangsúlyozott. De az alapfelállás ugyanaz.
(mindkét esetben a filmről van szó - az Annihilation könyvet nem olvastam, a Sztalker alapjául szolgáló Piknikben pedig sokkal jobban volt egyensúlyozva a sci-fi és a humán dráma).[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
-
nagyúr
-
nagyúr
válasz lezso6 #161808 üzenetére
Én az 1982-es első résznek se vagyok rajongója, vagy 5x megnéztem, hátha egyszer megfog, de sose sikerült neki. Persze anno nagyot ütött látványban meg talán még sztoriban is, de ez nagyon nem az, amiért Philip K. Dick alkotásait szeretni lehet.
Mi is maradt ki, mi is maradt ki... Ja megvan! Olyat üt az atmoszférája, mint amikor keresztülmegy az emberen egy kamion És amúgy pont ez az egyik dolog, amiben Dick nagyon különleges.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz lezso6 #161810 üzenetére
De semmit nem ér az atmoszféra, ha nincs mellé tartalom. Nagyon felszínesnek kell lenni ahhoz, hogy az embert ez lenyűgözze.
No offense, de ez elég nagy hülyeség Impresszionizmus 50%-a en bloc kuka?
Ráadásul pont Te írtad, hogy a sztori ütött - akkor milyen tartalom hiányzik?
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz lezso6 #161812 üzenetére
Filmről van szó. Ebben a műfajban az alap a tartalom, arra kell építkezni.
Uh... what? Ebben a műfajban az audiovizualitás az alap, aztán mindenki azt kezd vele, amit akar / tud.
Azt én értem, hogy Neked a tartalom fontos - viszont ezt ne vetítsük már ki univerzális követelménnyé, közben mellesleg legyalázva azokat, akik másképp gondolják...Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz lezso6 #161819 üzenetére
Asszem a tartalom definíciója körül van némi félreértés Túl messze ezzel nem fogunk jutni egy írott fórumon, mindenesetre az audiovizualitás egyáltalán nem csak felszín, az atmoszféra pedig pláne nem.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Hauru no ugoku shiro / Howl's moving caslte / A vándorló palota (2004)
Ahogy masírozok előre a Miyazaki-életműben, nem győzök csodálkozni, hogy milyen konzisztenciával produkálta a Studio Ghibli a kiemelkedő színvonalú darabokat. A vándorló palota mondanivalóját tekintve talán kevésbé ambíciózus, mint a Chihiro volt (bár azért a hábórúval kapcsolatban üzen egyet s mást, eléggé kendőzetlenül) - ellenben az első 25-30 perce az alapszituáció felvezetésével és a karakterek bemutatásával abszolút varázslatos, talán még a Kiki kezdésénél is jobb, és tudja ezt úgy hozni, hogy míg a kis boszorkánylány filmje gátlástalanul vidám, itt rögtön az elején húsbavágó dolgok történnek. A film további részében is inkább a karakterekre érdemes koncentrálni, a sztori szokás szerint kissé szétcsúszik, és a végén a nagy drámai konfrontáció sem az igazi (az utolsó 20 perc elég nagy katyvasz lett, őszintén szólva) - viszont a hiányosságokért kárpótol a lenyűgöző világfestés és a remek ötletek a palotával kapcsolatban. És még egy - ahogy főszereplőnk , az óriási.látszólagos kora az érzelmi állapotával összhangban változik
Összességében a film szinte a maximumot hozza azokon a területeken, amikben a stúdió erős, de bizonyos hiányosságokon nem tudnak (nem akarnak?) túllépni. A vándorló palota az igen gazdag életműben is a jobbak között van, de a legfelső polcra azért nem tenném - így 8.5/10.#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Nimona (2023)
Egy kellemesen agyatlan, vicces, adrenalinos, magát nem túl komolyan vevő animációs akciófilmre számítottam, és ezt többé kevésbé hozta is a Nimona - bónuszként volt benne némi társadalmi komolykodás is, az útszéli filozofálás szintjén túlzottan nem túllépve. A kettőt megfelelően vegyíteni egymással meglehetősen komoly filmes tehetséget igényel, és itt ez nem volt meg, úgyhogy a film időnként vicces akció, időnként meg köldöknézős moralizálás a jobbik fajtából - kicsit szájbarágós, de azért még elmegy. A kivitelezés minősége pedig remek, mind a vizuális stílus, mind az animáció, mint a VA nagyon rendben van. Csodát nem kell várni tőle, akkor egészen jól működik.
6.5/10.#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Some like it hot / Van, aki forrón szereti (1959)
Sokak szerint a történelem legjobb vígjátéka - viszont már elmúlt 60 éves, és ennek a műfajnak sokkal nagyobb ellensége az idő, mint bármelyik másiknak (talán a pornót leszámítva ). Eddig nem láttam, ma teljesen random módon jött szembe az Interneten, és hirtelen felindulásból bepótoltam.
A sztori (természetesen) nem túl bonyolult - két konstans leégett főhősünk egy chicago-i illegális szeszkimérdében zenél az alkoholtilalom USA-jában, és tanúi lesznek egy bandák közötti leszámolásnak. Mielőtt ők is kilyuggatva végeznék, menekülés gyanánt beállnak egy női zenekarba (nőnek álcázva), és elindulnak Florida felé. A meglehetősen rakoncátlan lányok között hőseink nehezen őrzik meg inkognitójukat, ráadásul később még ...az üldözőik is felbukkannak
Mind a sztori, mind a színészek, mind az akkor már teljes királyi státuszát élő Billy Wilder rendezői és produceri státusza 20 méteres betűkkel hirdeti, hogy itt bizony egy BLOCKBUSTER filmről van szó. Ennek érdekes következménye lett - szinte jelenetről jelenetre változik, hogy még mai szemmel is nagyon feszesre megírt egysorosokkal lövöldözik egymást a szereplők mélyen ironikus jelenetekben, vagy éppen tömegesen, egymást túllicitálva ökörködnek valamit a vásznon, nem ritkán kínosba hajolva, hogy Átlagos Joe is úgy érezze, érdemes volt elmenni a moziba. A fenti elég zavarbaejtő mixet még tovább komplikálják a színészek, akik közül van, aki végighülyéskedi az egészet (Jack Lemon pl. teljesen out of control), és van, aki megpróbál ténylegesen valamiféle karaktert megjeleníteni. És akkor még ott van az Isteni Marilyn, aki ezúttal sem győzött meg istennői kvalitásairól. OK, én értem, hogy az a szenvedélyes odaadás, amivel a kamerát tudta bűvölni, 60 évvel ezelőtt különlegesnek számított - viszont ma (vagy akár 30 évvel ezelőtt) már nem.
Azt hiszem, meg tudnám úgy vágni a filmet, hogy elfogadhatónak tartsam a legendás státuszát, de akkor a 2 órából aligha maradna 70 percnél több. Jelen formájában hiába látom, hogy rengeteg tehetség ment bele, és számos jelenete tényleg nagyon szórakoztató, annyira sok a közepes és rosszabb minőségű töltelék benne, hogy max. egy 6/10-et tudok rá adni. Kár.#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Wallace & Gromit: A matter of loaf and death (2008)
Kedvenc animációs hőspárosom utolsó kalandja, amelyben nagyker pékséget nyitnak a tőlük megszokott high-tech megközelítéssel, és hasítanak a piacon. Éppen ezidőtájt kezd a West Wallaby Street környékén egy pékekre specializálódott sorozatgyilkos ténykedni - ez persze jót tesz az üzletnek (ie. fogy a konkurencia), csakhát várható, hogy előbb utóbb Wallace (esetleg Gromit) is a célkeresztjébe kerül...
Talán a sztoriból elég is ennyi, mint minden W&G történet, ez is jókedélyű marháskodásra épül, alig létező sztorivonallal, ellenben remek karakterizációval, legalábbis ami hőseinket illeti - Gromit minimalista "arcjátéka" most is külön tanulmányt ér. A nyitójelenetben Wallace megvillant egy kis James Bond-beütést (ez új), Gromit meg ugye mindig is a háttérjátékos volt, aki megoldotta a problémákat - ez most sincs másképp. A 25 perces epizód gazdagabb akcióban, mint egy átlagos W&G rövidfilm, és ezt mind gyurmából összerakni... hát megemelem a kalapom. Mindezek mellett nem maradnak el a szokásos világépítő bolondságok meg a kutyákra és a sajtokra specializált szóviccek tömege sem - a feliratú hanglemeznél majdnem teljes fogsorral lefejeltem az asztaltPoochini
Szóval, ez a film pont az, aminek szánták - übervidám kikapcsolódás szeretnivalóan bolond karakterekkel, sajátos stílussal és 0 üresjárattal. Sajnos csak néhány készült belőle (4 rövid és 1 feature, + néhány 1-2 perces mini), de azokat bármikor elő lehet venni egy kis jókedvcsinálónak vagy fokozónak. 8.5/10.#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
The Wild Bunch / A vad banda (1969)
Anno a 80-as évek második felében igencsak szemeztem ezzel a filmmel, amikor Magyarországon bemutatták a mozik - viszont a magas korhatárbesorolás miatt a szülői munkaközösség megakadályozott benne. Így utólag azt kell mondjam, jól is tették - ez a film valóban nem 11-12 éves közönségnek való. Sam Peckinpah hírhedt alakja volt Hollywoodnak a filmjei "öncélú" brutalitása miatt - és míg a Vad bandát megnézve az öncélúsággal erősen vitatkoznék, a film egyes jelenetei még mai szemmel is durvák. Ráadásul ezt a durvaságot nem röpködő végtagokkal és nem (elsősorban) patakokban folyó vérrel éri el, hanem inkább azzal, hogy az akciójeleneteket számos olyan kameraállásból közelíti meg, amitől a nézőre is rátör a pánik, hogy mindjárt eltalálja a levegőben röpködő számos golyó egyike, vagy éppen keresztülcsörtet rajta egy vagy több megkergült ló...
A film egy meglett férfikorú (ie. kiöregedéshez közelítő) rablóbanda kalandjait kíséri a klasszikus vadnyugat végnapjaiban. Amilyen kíméletlenséggel mutatja meg rablások során óhatatlanul kirobbanó harcokat, ugyanolyan kendőzetlenül enged betekintést hőseink (vagy "hőseink") igencsak pengeélen táncoló szociális (vagy "szociális") kapcsolataiba is, a kisstílű veszekedéstől a folyamatos farokméregetésen át egészen a ritka, de azért létező jó pillanatokig. Aztán ahogy az lenni szokott, a visszavonulást előkészítú utolsó nagy dobás nem pont úgy alakul, ahogy azt a rabló urak szeretnék...
Kicsit egyenetlen ritmusú, de többnyire teljesen magával ragadó film a Vad banda. Számtalan emlékezetes jelenet van benne, viszont kettő közülük abszolút klasszkus - az egyik a (bevonulás utáni) nyitójelenet a végletekig felfokozott, majd elképesztő erővel kirobbanó feszültséggel és totális káosszal, a másik pedig pont az ellenkezője, a film közepe táján. Emiatt a két jelenet miatt kap egy kicsit elfogult 9/10-et.a lopakodós vonatrablás #értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz Tibiajax #161967 üzenetére
Hát, én mindenféle elfogultság és előítélet nélkül néztem meg, korábbi szép élményekre nem támaszkodva - ezt láttam benne így 2023-ban. Volt egy csomó remek jelenet benne, és persze 1-2 rossz elfér bármelyik filmben - de ebben nem 1-2 volt.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz Tibiajax #161972 üzenetére
Csak két markáns példa:
A vonaton, amikor . Addig teljesen jó volt, amígkialakulóban volt a spontán buli "Daphne" kabinjában - két perccel később megSugar (önkéntelenül) húzta Jerry agyát, hogy aztán elkezdjen vendégeket invitálni az édeskettesbe , ami persze senkiknek nem tűnik fel.vagy egy tucat csirke van bepréselve egy hálófülkébe, és visítva röhigcsélnek hajnali kettőkor
Az olasz opera téma telitalálat volt, csomó jó karakterhumort építettek rá, és a kétbites arcok tökéletesen hozták is, amit kellett. Erre pont a party-jelenetben sikerült a fő-főnök szájába adni egy szörnyen megírt beszédet, amit Nehemiah Persoff megfejelt az egész film legrosszabb alakításával. Klasszikus "ezt most miért kellett?" pillanat volt - nekem.#161971 doeme_A64: na ja Nem is tudtam, hogy a "mi lett volna, ha a filmet xy rendezi" műfajt is Monty Pythonék találták fel.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz Tibiajax #161975 üzenetére
Ha szimplán hülyéskedős vígjátékról van szó, akkor az ilyeneken nem akadok fenn - mondjuk eleve meg sem nézem. Viszont a Some like it hotban van egy csomó intelligens, crafty humor ("Mit kér, uram? - Piát. - Sajnálom, de csak kávé van. Skót kávé, kanadai kávé, maláta kávé." ), amit nagyon élvezek, és ezek a hülyeségek rendszeresen kizökkentenek. Ezért a felemás értékelés.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Ammonite / Ammonita (2020)
Általában szoktam szeretni ezeket a low-key kamaradrámákat, de ez most annyira nem működött. Valós személyekre épül (enyhén woke-osítva ), de a 2 óra játékidő nagy része trivialitásokkal van kitöltve (nem Tarr Bélás típusúakkal), se sztori, se komolyabb karakterportrék. Időnként a forgatókönyvíró odasóz az ostorral, hogy "húzzatok má' bele", akkor kicsit belehúznak, aztán megy tovább a szuttyogás. Nem rossz egyáltalán, csak éppen nem túl sok mindent lehet szeretni benne - egész jó a fényképezés, egész jók az alakítások, de semmi igazán kiemelkedő. A végén van némi konfliktus, az kicsit jobb volt, így 10-ből 5 pont helyett 5.5-et bírok neki megszavazni.#értékelés
[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Gedo senki / Tales from Earthsea / A Földtenger varázslója (2006)
Szintén Ghibli, és szintén Miyazaki, ellenben nem Hayao, hanem a fia, Goro. Méghozzá nem a szerencsés Goro, aki megkapta a nagy lehetőséget élete első rendezésére, hanem a szegény Goro, aki pont egy olyan filmmel indított, aminek a megvalósításáért legendás apukája évekig lobbizott, majd a szerencsétlen időzítés miatt nem tudta vállalni. Így Miyazaki Jr.-nak nemhogy apja segítsége nélkül kellett megbirkóznia az amúgy sem egyszerű feladattal, hanem még a véka alá nem rejtett rosszallásával is szembe kellett néznie. Sajnos, csodák nincsenek - a film legjobb indulattal is vegyes fogadtatásban részesült, és bár anyagilag nem lett bukta, maga a film és Goro Miyazaki rendezése is elnyerte a Bunshun Kiichigo díjat, ami gyakorlatilag az Arany Málna japán változata. Pedig ennyire azért messze nem rossz a helyzet. Az persze látszik a filmen, hogy nagy a kabát - a narratíva kissé ugrabugra, a karakterek alulfejlettek, és ami a fő gond, hogy nagyon kevés Earthsea lore fért bele a 2 óra játékidőbe. Ellenben maguk a jelenetek többnyire jók, az egész film és a világábrázolás enyhén melankólikus atmoszférája jól el van találva, és a szokásos Ghibli produkciós értékek itt is megvannak. Szóval egy teljesen nézhető film a Földtenger varázslója - csakhát a Chihiro és a Vándorló palota után következni kissé hálátlan dolog. 6.5/10.#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz proci985 #162002 üzenetére
A jó öreg Beat Takeshi... Utoljára a Zatoichit láttam tőle, sajnos az újabb filmjei nem annyira jól hozzáférhetőek. De azt olvastam, hogy a Takeshis valamelyik fesztiválnak is megfeküdte a gyomrát
#162003 paatrick: nem egy sokszor nézős film, valóban. Pénzügyileg amúgy nem ment rosszul a FTV, és vannak lelkes rajongói is, csak nem annyira sokan
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz proci985 #162017 üzenetére
Hát, a Kantoku - Banzaiból sikerült fognom egy streamet. A random az stimmel, a humora inkább az "ökörködés" kategóriába passzol nálam, nem láttam benne azt a zsenialitást, amiről többen ódákat zengenek. Volt némi szimbolikus felhangja, és persze vicces volt, hogy az
, próbálkozzon bármivel a rendező, de összességében nagyot nem ütött, és az utolsó 20 perc inkább fájdalmas volt, mint vicces. Ez nálam ilyen 5-6 pont körül van.erőszak állandóan visszamászott Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz attiss66 #162085 üzenetére
Rosszul látod. A mesékkel semmi gond nincs, bár hogy ott lennének a legmélyebben szántó gondolatok megtalálhatók, az kapitális baromság. A tudományos-fantasztikus műfaj (akár könyvben, akár filmben) nem a semmiből (vagy esetleg tudatalatti rémképekből) talál ki pl. sárkányokat, hanem tudományos alapokról indulva extrapolál, és úgy kreál a valóságostól eltérő világot. Szóval teljesen más a mögöttes mechanizmus.
2001, Alien, Gravity, vagy akár almáék For All Mankindja, csak néhány példa. Egyik sem mese.[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz proci985 #162093 üzenetére
Lehet a sci-fit meg a fantasy-t crossoverelni, de akkor az már más tészta.
Nyilván a mese is történet. A sci-fit az különíti el akár a mesétől, akár a fantasy-től, hogy a valóságban gyökerezik. Sztem Heinlein elég jól körbeírja:
"A handy short definition of almost all science fiction might read: realistic speculation about possible future events, based solidly on adequate knowledge of the real world, past and present, and on a thorough understanding of the nature and significance of the scientific method."#162090 attiss66: a xenomorph nem sárkány, hanem egy szilícium alapú létforma (olvass utána, ennek milyen keretek között van realitása), az Alien pedig nem mese, hanem egy jövőben játszódó thriller / horror. De amúgy minden stimmel
[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz attiss66 #162098 üzenetére
A sci-fi a modern mese/pontosítok, hogy értsd / és ebben a mesében az Alien a mesebeli sárkány. Tiszta, érthető?!
Igaz a dolog? Nem igaz. Tehát mese. Így van? Így hát.Nem. A mese nem attól mese, hogy nem igaz - ennyivel bármilyen nem-doumentarista irodalmi mű mese. Szóval továbbra is hülyeség
Véleményem szerint a mesebeli sárkányok megfelelője ,a többszáz millió évvel ezelőtt élt dínók.
Igen, a középkorban szerintem is sokat tudtak a népek a dinoszauruszokról, és az akkor már szintén haladó státuszban biológia-tudomány alaposságával extrapolálták, hogy hét fejük van
#162099 proci985: ez a sci-fi definíciója - az egy másik dolog, hogy mára annyira felhígult a műfaj (legalábbis a filmek terén), hogy érdemes külön címkét ragasztani rá.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz attiss66 #162105 üzenetére
Ja, a fosszília a sárkány, a nyikorgó padló a szellem, a zsémbes öregasszony meg a boszorkány. Pont ugyanaz a műfaj, mint amikor a kémia jelenlegi állására alapozva felrajzolnak egy szilícium alapú dögöt
Igen, azt látom, hogy téged nem zavar semmi, ami nem a saját dogmarendszerednek a része Itt asszem zárhatjuk is a dolgot.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Copie conforme / Certified copy / Hiteles másolat (2010)
Férfi előadást tart újonnan megjelent könyvéről egy toszkánai városkában. Nő beugrik, leül az első sorba, majd távozik megetetni tinédzser fiát, akiről kiderül, hogy pofátlanul éleslátó. Később Férfi és Nő találkozik Nő régiségboltjában, megbeszélt esemény, interjúnak tűnik. Útnak indulnak, merthogy irány a friss levegő, és a szakmainak induló beszélgetés személyesebb vizekre téved, majd egyre furcsább irányt vesz...
A beszélgetős film eléggé niche műfaj, sosem volt belőle sok, úgyhogy nagyon tudok örülni, amikor felbukkan egy-egy jóféle darab. Abbas Kiarostami filmje ígéretes próbálkozás, intelligens labdajáték a . Sajnos nem egyenletes a színvonala - az eleje érdekes, de nagyon lassan indul be, aztán a 40. perc környékén van egy rendkívül erős jelenetsor (a kávézóban), hogy aztán az utolsó 40 perc átmenjen teljesen komolyba, kissé önkínzós feelinggel.párkapcsolatok, a művészet és a külső / belső látásmód körében
Egy ilyen filmben a főszereplőkön sok minden áll vagy bukik. A Férfit játszó William Shimell kiváló alakítást nyújt, minden dícséretet megérdemel - viszont a Nőt alakító Juliette Binoche még a partneréhez képest is teljesen más kategória. Még színpadon sem gyakran látni egy színészt ennyire átlényegülni, ennyire beleadni mindent a karakterébe - filmben pedig, premier plánokkal gazdagon megpakolva, ahol az operatőr a színész minden rezdülését figyeli, majdnem példa nélküli. A Zongoralecke kapcsán írtam, mennyire lenyűgözött Holly Hunter alakítása - Mme Binoche játéka itt hasonló polc, még az sem kizárt, hogy jobb.
Nagyon jó alapokról induló, kitűnő gárdával dolgozó film a Copie conforme, sajnos az írás nem tud konzekvensen magas színvonalon maradni, ezért "csak" 7 pontot adok neki. +1 pedig Juliette Binoche alakításáért. Szóval 8/10.
#értékelésPedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Into the spider-verse (2019)
Egyéni megfogású képergény-"adaptáció", remek vizualitással és adrenalinban tocsogó akcióval. Amíg ezek mennek, ill. a karakterekkel csak szkeccs-szinten foglalkozik, addig teljesen rendben van, humorilag is, viszont amikor próbál szándékosan vicces lenni, vagy kvázi muszájból tolja előre a plotot, akkor a szörnyűnek több árnyalatát is felvonultatja. Szerencsére az utóbbiból viszonylag kevés van, úgyhogy teljesen élvezhető a show. 7/10.#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Harold and Maude (1971)
Újabb régi elmaradás, amit végre bepótoltam.
Harold a 20-as éveinek elején járó, szélsőségesen életunt fiatalember, akinek kedvenc szórakozása, hogy jobb sorsa (alig) érdemes édesanyja számára öngyilkossági jeleneteket rendez. Maude közel jár a 80-hoz, érzi, tudja, hogy nincs sok hátra, és ezért kétpofára habzsolja az élet élményeit. Közös hobbijuk kapcsán találkoznak - idegen emberek temetésén bukkannak fel előszeretettel. Harold a saját halottaskocsiján érkezik - Maude nem tudni, hogy érkezik, de mindenképpen valaki más autójával távozik...
Azt hiszem, felesleges tovább fejtegetni a setupot, a két elvetemült karaktert az írók remekül rakták össze, és innen már a sztori szinte saját magát írja. Kiválóan megrendezett, nagyszerűen előadott film a Harold and Maude, a zenei aláfestés is sokat dob rajta (pedig nem vagyok Cat Stevens fan ), és még lezárni is szépen sikerült. Egyetlen hibája, hogy (a korából adódóan) helyenként kicsit túltolja a börleszket, de ez alig-alig zavaró. Aki szereti az iróniát, annak kihagyhatatlan. 9/10.#értékelés
[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz perempe #162208 üzenetére
Igen, láttam az írásod, oda utaltam a Cat Stevens-es zárójellel
Pótlások - részben viszonylag egyszerű, részben igen nehéz. Az egyik fele mindenféle lyukak betömése szimpatikus rendezők pályája kapcsán, kis gondolkodás után ezek a legprominensebbek:
Barry Lyndon (Stanley Kubrick)
The lady from Shanghai (Orson Welles)
Le dernier combat / The last battle (Luc Besson)
Down by law (Jim Jarmusch)
Dip huet seung hung / The killer (John Woo)
Europa (Lars von Trier)
Amateur (Hal Hartley)
Wong Kar-Wai több filmje is a 90-es évekből
Jean-Luc Godardtól sokmindenA másik része az ilyen kevésbé rendszerbe tehető gyöngyszemek, mint a Harold and Maude. Ezeket nehezebb előrángatni, általában valami random impulzusra bukkannak elő a mélyből, hogy jé, ezt is hogy megnéztem volna 20-30 évvel ezelőtt - hát akkor most itt a lehetőség Ami most beugrott, azok inkább régebbi klasszikusok:
A streetcar named desire
Cat on a hot tin roof
Night of the living dead
stb...Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz perempe #162212 üzenetére
A Berlin felett az ég nagyon jó, még akkor is, ha a főszereplőnők kombinált erotikus kisugárzását nem vesszük figyelembe (ami amúgy lehetetlen)
Wenders is olyan rendező, akitől sajnálatosan kevés filmet láttam.#162214 mephi666:
ha már nagyon nincs más, kb akkor ajánlom csak
Ezt most így elképzeltem. "Végignéztem mindent a Netflixen, a Prime-on, az HBO-n, a Disney-n, ezenfelül a teljes pornhub is megvolt (átlag 3-szor) - akkor most jöhet a Nun II"Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
Barry Lyndon (1975)
Ahogy korábban már írtam, Kubrick gyanús nekem - szerintem volt valami titkos missziója, hogy a létező összes filmes műfajban letesz valami emlékezeteset az asztalra. Vagy, ha már Kubrickról van szó, a létező összes műfajban leteszi a legjobb filmet az asztalra Ez utóbbi (lehetséges) téren természetesen nem volt maximálisan sikeres - a Barry Lyndon is egy olyan film, ami kiváló, de azért nem nevezném a legjobb kosztümös filmnek.
Kosztümös "film", mert a 3 órás játékidőben igazából két jól különválasztható darabot kapunk - egy viszonylag könnyed kosztümös szatírát, aztán egy elég gyomorfelvágósan depis kosztümös drámát. Mindkettő Redmond Barry, ír noname arc történetét meséli - az első a felemelkedését és a szélhámos-mesterség kitanulását, a másik pedig ennek nem éppen vidám következményeit. Az első rész szenzációs a körítésben és majdnem 0 a tartalomban, a második részben meg bőven van tartalom, de gyilkos módon lehangoló az első után. Nem lep meg, hogy a digitális változatokban is benne maradt a részek közötti szünet.
Tele van a film (mindkettő) csodaszép képekkel, kb. 3 másodperc után máris imádtam a vizuális világát - nem csak a természeti képek, hanem a szereplőkről elkapott pillanatok is varázslatosak. És miután Kubrickról van szó, a jól megkomponált jelenetekben még a csecsemők is pontosan azt csinálják, amit kell A forgatókönyv viszont olyan... majdnem. Majdnem tökéletesek a karakterizációk, de itt-ott kilóg pár dolog szinte az összes főbb karakternél. A humor többnyire visszafogottan remek, de egyszer-másszor átmegy kreténbe. A történet szépen nyugodtan folydogál, de van benne pár váratlan bakugrás. Olyan az egész, mintha a Mestertől megszokott , mindenkit az őrületbe kergető n iteráció helyett most csak (n-1)-szer mentek volna át mindenen, és pár kisebb-nagyobb hiba még bennragadt.
Aki szereti a lassú tempójú, kényelmesen hömpölygő, sok részlettel festegetős karakterdrámákat, annak a Barry Lyndon kötelező olvasmány. Nincs akkora dobás, mint Kubrick legjobb darabjai, de nincs is nagyon messze. A hibái időnként kicsit kizökkentettek, de amúgy ez is óriási élmény, úgyhogy 9/10.Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
A Gyűrűk Ura zenéje valóban jó önmagában, de addigra pl. én már kezdtem unni, hogy egy epic-like filmhez csak klasszikus stílusú zenét bírnak pakolni. Én zene terén sokkal jobban szeretem Tarantinot vagy Wes Andersont. Meg az indie filmek között időről időre felbukkan egy-egy gyöngyszem zene terén.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz proci985 #162292 üzenetére
Konferensen / Csapatépítés (2023)
Köszi az ajánlást, ez teljesen rendben volt. Több műfajt (vállalati szatíra, fehérgalléros bűnözés és slasher horror) kever viszonylag könnyedén és nagyobb hibák nélkül, vannak itt-ott hibák, de semmi ordító. Nincsenek üresjáratok, végig érdekes, talán az utolsó 40 percből, amikor a slasher teljesen átveszi az uralmat, lehetne 10 percet vágni - de miután a szatirikus hangot végig megtartja, ez sem volt túl zavaró. Szóval, semmi világmegváltó, de jó volt. 7/10.#értékelés
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz mephi666 #162355 üzenetére
Hát, a "mitől lett hirtelen éjszaka" problémakör elég sok filmben felmerül, és szerintem elsősorban budget okai vannak - ha egy délután forgatott jelenetet többször újra kell venni, akkor könnyen lesz belőle este; extra forgatási napok meg nem mindig elérhetők, ill. csereberélni sem feltétlen egyszerű jeleneteket napok között. Én ezt elfogadtam, mint potenciális probléma minden kis költségvetésű filmnél.
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz koncsik #162161 üzenetére
Ez tényleg érdekes kezdeményezés volt, sajnos nekem kevésbé jött be. 4 Roald Dahl-sztorit filmesített meg Wes Anderson & co., elég sajátos megfogásban - ahelyett, hogy filmet csináltak volna a sztorikból, inkább egy nagyon ízléses, nagyon hangulatos és mérsékelten animált háttérrel rendelkező audiobook született az eredeti írásokból. Ez három novellával egész jól működött (The wonderful story of Henry Sugar, The rat catcher, Poison), viszont a negyediktől (The swan) kb. szekunder szégyenérzetem támadt, mert ez Dahl egyik legsötétebb, legfelkavaróbb írása, és Wes Anderson bohém, kissé hülyéskedős stílusa nagyon nem passzolt hozzá.
Stílustanulmányként jól működtek a rövidfilmek (legalábbis 3 a négyből), érdekes volt ilyet is látni, de azért ezeket "előállítani" nem egy irtózatosan ambíciózus dolog. Az első három short megér talán 7 pontot, viszont a negyedikhez nem szabadott volna így hozzányúlni, az csúnya nagy fekete pont WA-nak.[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz eeXaa #162390 üzenetére
Az a vicces ebben, hogy szerinted az egyik legjobb filmje, és 8 pontot adtál rá, szerintem meg nem, és én 9-et
Mondanivaló... Én nem látok benne nagy mélységeket azon túl, ami a sztoriból direktben következik. Remek a korfestés és a karakterportrék, érdekes a sztori, de ennyi. Talán az egyetlen tanulság, amit le lehet szűrni belőle, az az, hogy ha
tartósan a saját ligád felett focizol, arra idővel rá fogsz b***ni Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
nagyúr
válasz eeXaa #162394 üzenetére
Az "élet megtalálja a módját" szakasz nekem kicsit túl pátoszos, de amúgy kb. erre gondoltam én is. Ezek a fajta tanulságok / üzenetek rám nincsenek túl nagy hatással, az újkori / legújabbkori irodalom ezeket elég alaposan körbejárta, amit a Barry Lyndonból ki tudsz venni, azt pl. Balzac a Goriot apóban 5x húsbavágóbban kivesézte. Ettől persze nem baj, hogy a filmből ez esik ki, feltéve, ha csak szimplán a sztori részekén elmeséli, és nem kezd rajta bölcselkedni - szerencsére Kubrick nem teszi.
Szerintem Kubrick abszolút zseni, a 2001 és a Clockwork orange nálam még a 10 ponton belül is a magasabb kategóriába tartoznak, és a CO sokkal inkább elgondolkodtató még explicit tanulság nélkül is. Úgy általában a Paths of glory-val kezdve csak nagyon jó, brutál jó és iszonyú kib***ott k***a jó filmeket csinált. Ironikus módon a Lolita (meg a Spartacus) tetszik a legkevésbé, azok "csak" 8 pont körüliek. De hát azt eddig is tudtuk, hogy nem vagyunk egyformák
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
Új hozzászólás Aktív témák
● A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
● A topikban tiltott a warez mindennemű formája!
● A kereshetőség érdekében lásd el #értékelés címkével a filmkritikát, ajánlást tartalmazó hozzászólásaidat!
Állásajánlatok
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen