Új hozzászólás Aktív témák

• #7136 Crystalheart senior tag Mr X #7134

  Új Válasz 2011-09-08 06:47:34 #7136

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Crystalheart

  senior tag

  válasz Mr X #7134 üzenetére

  Igen, a feldolgozás nem egyenlő a felejtéssel.

  Persze nem mindig jelent hátrányt a nagy magány és a vágyódás az eszményi múzsa után. Vajda János pl. élete végéig, sőt, még a házassága után is egy fiatalkori szerelmet tekintett eszményképnek, és bár bizonyára rendkívül nehéz volt neki, hogy még a szerető feleség mellett sem tudott kijózanodni belőle, mégis... A magyar irodalom legszebb szerelmes versei közé tartoznak azon művek, amiket hozzá írt. Vagy ott van Juhász Gyula, aki haláláig (öngyilkosságáig) boldogtalan volt, részben beteljesületlen szerelme miatt, de cserébe a XX. század elejének egyik legismertebb magyar költője, mérhetetlenül átütő költeményekkel a témában.

  De ha úgysem akarjuk felhasználni a magányt és mélabút, hát jobb, ha túllépünk rajta. Ellenben mindenkinek a saját döntése, mennyire éli bele magát a dolgokba, nem lehet azért elítélni, mert nem hajlandó változtatni, felejteni, és az "Egyetlenhez" ragaszkodik. Hiszen minden csak viszonyítás kérdése.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák