Bár minket, európai embereket közvetlenül nem érintenek az NTT DoCoMo készülékei, mégis úgy éreztük, hogy el kell néznünk a japán óriásvállalat standjára, hátha találunk valami érdekességet. Találtunk.
Az NTT DoCoMo gondol a gyerekekre is
A roppant kedves személyzet készségesen mutogatott meg mindent. Elsőként egy gyerekeknek szánt, böszme nagy telefont vettünk szemügyre, melyben van egy vészjelző szolgáltatás: ha a fiatal tulajdonos veszélybe kerül, meghúzhatja a telefon lévén végő zsineget, minek következtében a készülék fülsüketítő sípolásba kezd, villog, kiírja, hogy help, közben pedig hívja aput/anyut.
Közvetlenül a narancssárga szörnyeteg mellett volt egy idősek számára készített modell. A vészjelző funkció kicsit enyhébb változata (halkabban sípol és nem villog) mellett volt benne egy igen korrektül működő hangfelismerő rész, aminek segítségével a tulajdonos akár e-mailt is írhatott. Mivel japán nyelvtudásom igen gyenge, nem tudtam kipróbálni, hogy milyen hatékonysággal működik az algoritmus, de az NTT munkatársai azt mondták, hogy teljesen jól. Ha mégsem így van, akkor az idősek használhatnak egy alternatív szövegbeviteli módot is. Adott egy füzet és egy lézeres érzékelőceruza. A füzetben rajzok, alattuk valami cucc, amit a lézeres érzékelő felismer. A képek szavakat/mondatokat/mondattöredékeket jelentenek, ezekből pedig szépen össze lehet rakni a szöveget, amit aztán a telefon el is küld a címzettnek. A használhatóság kérdéses, elvégre a füzet szókincse erősen korlátozott, ráadásul az sem biztos, hogy az idősebb emberek jól látják a körülbelül 3 x 3 centiméteres képeket. Ráadásul telefonálni még mindig egyszerűbb, de azért ötletnek ez is jó.
Végül a játékokat néztük meg. Ismeretlen telefon, ismeretlen 3D gyorsító chippel benne, az biztos, hogy a ránézésre 3,5-4 hüvelykes kijelző WQVGA felbontású. Két játékkal lehetett próbálkozni, egy robotos-kardozós és egy autós állt rendelkezésre, én utóbbit választottam. A készülékben volt egy mozgásérzékelő szenzor, azzal lehetett kormányozni, jól működött a dolog, a grafika gyönyörű volt, még a 100 centis LCD TV-n is jól nézett ki, ami azért nem kis teljesítmény.
