Rengeteg dolog miatt kérhetnénk elnézést, ezek között természetesen élen jár az idétlen, erőltetett humorunk, de most sokkal megfoghatóbb és jobban körülhatárolható dolgok miatt fogunk (illetve fogok én magam) bocsánatot kérni.
Ez pedig a nemválaszolás. Mert a nemválaszolás akkor is alapvetően tahó dolog, ha úgy egyébként be lehet idézni a kifogás.txt összes sorát magyarázatképp. Nem volt rá idő, nem tudtam a választ, nem is akartam tudni a választ, vagy adott esetben még a kérdést sem értettem. Vagy ez volt ma a hetedik olyan levélben beeső kérdés, amire nekem esélyem sincs kéregből küldeni egy megoldást, de a hivatkozott telefon fórumában kettő perc alatt segítenének, és igen, ezt is megírhattam volna válasznak, de ilyenkor mindig valahogy az van, hogy oké, válaszolok majd, kicsit később.
Azaz soha.
Mert tényleg elfelejtem. Bocsánat érte mindazoknak, akik vetettek belém / belénk annyi bizalmat, hogy minket kérdeztek meg, hogy hátha tudjuk a tutit. Ha nem válaszoltam, az nem azért volt, mert egy öntelt tahó vagyok (ami egyébként még simán lehet), hanem azért, mert teljesen lukas az agyam. És van még egy ok, hogy kicsit szakmaiak is legyünk a téma kapcsán: amióta a nagyonokostelefon használatával öt percenként bezuhannak a mobilra is a levelek, azóta ezeknek egy jelentős része mintha egy feneketlen vödör aljára zuhanna. Mert telefonon megnézem, ó, igen, erre majd válaszolni kell, ha géphez kerülök, de mire tényleg oda kerülök, addig jön 20 másik levél, amikre szintén válaszolni kell, ezért a korábbiak kiesnek a fejemben levő pufferből. Ez egyébként nem csak olvasói levelekkel van így, hanem bármivel.
Valahogyan van egy olyan pszichológiája ennek a dolognak, hogy ha megjön a telefonra a levél és én útközben valahol azt láttam, akkor azzal már foglalkozva volt. Ami nyilván nettó marhaság. Szóval megígérem ünnepélyesen így karácsony táján, hogy a jövőben erre tudatosabban figyelek, már az is nagy lépés, hogy a probléma felismeréséig eljutottam, nem? Egyébként ez a mechanizmus a privát üzeneteknél, sőt még SMS-eknél is megvan nálam, nem is beszélve a Facebook falról... szóval egy csomószor csak nyugtázok magamban bejövő információkat és nem jut eszembe az, hogy ezekre reagáljak is.
Bocs.
És boldog karácsonyt mindenkinek, különösképpen azon olvasóknak, akik írtak nekem levelet, de nem kaptak választ. Remélem, hogy ez nem szegte kedvüket.
