A Nokia négy újságírót vitt ki Londonba, hogy élőben ott lehessünk és tudósítsunk a Nokia World nevű rendezvényről, amely hagyományosan a legdurvább finn szervezésű event, itt körvonalazódik a jövő évi modellpaletta egy része. Hogy a másik része vajon Barcelonában kint lesz-e (a korábbi évekkel ellentétben), azt még nem tudni, de az tuti, hogy ez a Nokia World valami elképesztően húzós méretű esemény. Idén 3000 ember volt, több mint 70 országból, patent módon megszervezve.
3000 ember az sok. Ezt mind utaztatni, etetni és altatni kell, no meg valamilyen módon terelgetni őket, hogy mindenki lásson mindent, ami a Nokia szerint fontos. Gondoskodni illik valamiféle szórakoztatásról is, de mivel mindenki alapvetően dolgozni megy ki, ezért nem árt, ha az infrastruktúra is rendben van. Na, ez nem jött össze.
A helyszín az ExCel London nevű konferenciaközpont volt, a méretekkel nem volt gond. Persze volt tumultus ebédidőben, meg a vezérigazgató nyitóelőadásán (a keynote-ra mi a magyar szó?), de valahogy előbb-utóbb az ember talált helyet (jó magyar szokás szerint lecsaptunk az első sorokra). Szétszórták a népet úgy 10-12 hotelbe, mindegyiknek a halljában volt Nokia-pont, ahol fel lehetett venni a belépőt, s mindenhonnan buszok vitték a népet a helyszínre és vissza, tényleg kivételesen jól megszervezve. De nem a Nokia az első, aki nem tudja, hogy ma, 2011-ben mi az, ami rohadt fontos egy újságírónak.
Elmondom: ülőhely, konnektor, gyors net. Ennyi kell, és akkor lehet dolgozni. Na, ebből semmi sem valósult meg, a földön ültek a népek, állva evett a fél társaság, konnektor pedig akadt néhány - brit szabvánnyal. Még szerencse, hogy a népszabadságos kollega jól felkészült és három átalakítót is hozott, de azért ez nem okvetlenül alap. A net pedig kritikán aluli volt, a sajtónak fenntartott hálózat első nap úgy megtérdelt, hogy vissza sem tért másnap sem, a sima public wifi pedig egyszerűen nem bírt el ennyi embert, csatlakozni sem mindig lehetett, de sebesség sem volt. Aztán a második napon az is meghalt egy időre, ráadásul a mobilhálózatot sem készítette fel senki, telefonálni is neccesen lehetett.
Ez különösen annak fényében ciki, hogy egyébként Stephen Elop, a Nokia vezére arról beszélt a megnyitón, hogy a Nokia küldetése, hogy egy milliárd új előfizetőt tegyen rá a netre, Afrikából, Ázsiából. Úgyhogy mi átmentünk egy közeli szálloda földszintjére, ott nyúltuk a wifit, de azért ez kissé ciki. Pedig egyébként szinte minden más rendben volt. A szálláson magyar csaj volt a recepciós, ott bezzeg volt net, jó gyors, a reggelire nem volt panasz, első este pedig a Nokia party-t adott, ami mondjuk mindig egy kicsit viccesen szokott elsülni. A nagy cégek azt gondolják, hogy elég beterelni a népet egy nagy terembe, adni nekik bort és onnantól jó. Hát nem, ettől nem lesz semmi különleges, csak iszunk korlátlanul, úgyhogy a Nokia készült mindenféle színpadi produkcióval.
Öcsém, a kis magyar csapat elég fantáziadús jelzőket talált ki, látván a színpadon random ütemre vonagló táncoslányokat, a semmi rendkívülit nem mutató kötéltáncosokat, a három darab színes rúddal zenére zsonglőrködő nímandot, vagy éppen a talajgyakorlatokat bemutató, fluoreszkáló ruhában igyekvő két tehetségtelent. Olyan volt, mint egy gyengébb eresztésű anyák napi műsor az óvodában, vagy egy izzadtságszagú szalagavató. Aztán a végén volt egy zenekar, akik nem voltak ügyetlenek, de addigra a népek egy része elszivárgott. Másnap viszont a Britain's Got Talent tavalyi győztese, A Diversity lépett fel, na, ők azért tényleg tudnak valamit.
A Nokia fő attrakciója, a készülékeket bejelentő előadás addig volt jó, amíg Elop beszélt. Ez az ember ugyanis - bár látszólag semmi rendkívülit nem mutat - baromi szuggesztív, úgy állt kint a színpadon mindenféle súgógép és segítség mélkül, mintha csak rögtönözne, holott nyilvánvalóan a mondandójában levő utolsó utáni pontosvessző is előre meg volt tervezve. Precízen, alaposan, lendületesen felépített mondókája volt, elhitette a közönséggel, hogy emberekkel találkozik és beszélget velük arról, hogy mire lenne szükségük. Akik utána jöttek... ehh... a színes ruhába öltözött nő az Asha termékcsaládról már nagyon erőltetett volt, aztán a srác a WP7-tel már tényleg saját maga paródiája volt, holott valószínűleg Steve Ballmer szelleme lebegett előtte, amikor váratlanul felordított, hogy "awesome". Több sajtómunkás enyhe szívinfartkust kapott, nekünk nincs arra szükségünk, hogy valaki az arcunkba sikoltsa, hogy egy telefon szerinte állatira jól néz ki, egyrészt van szemünk, másrészt ha majd szerintünk is jól néz ki, akkor majd megírjuk.
Mindent egybevteve a Nokia World okvetlenül egy élmény. Majdnem profi volt az egész szervezés, ha a netes baki nem árnyékolta volna be a munkát, akkor abszolút pozitívan távozott volna a jelenlevők döntő hányada. Persze pár hónap múlva úgyis csak arra fogunk emlékezni, hogy Londonban voltunk, WP7-es Nokiát láttunk, jó volt a hangulat és Elopnak elég nagy a feje. A hírek kimentek, a Nokia világába kicsit belecsöppenhettünk, láthattuk, hogy miben bíznak, mit akarnak elérni, s mit tesznek érte. Ez pedig mindig hasznos ahhoz, hogy amikor majd tesztre jönnek a modellek, akkor értsük azt, hogy mi miért van úgy abban a kütyüben, ahogyan van.
