Megérkezett hozzánk a Samsung új zászlóshajója, a Galaxy S II. A telefont a felső kategória tetejére szánták, már a kezdeti specifikációk és a barcelonai beharangozás alapján is sejteni lehetett, hogy a koreaiak újdonságában az androidos piac trónkövetelőjét tisztelhetjük. A híres előd, a Galaxy S igen magasra tette a lécet, azonban úgy tűnik, hogy tesztalanyunk nem lazán átugorja azt. Csapjunk is bele!
Kezdjük a sort a külsővel: bár a kijelző mérete jócskán nagyobb lett az elődnél (a képátló 4 hüvelykről 4,3 hüvelykre hízott), mégis mintha kisebb lenne a telefon. Ez az elképesztően vékony formatervnek köszönhető, a mobil vastagsága ugyanis nem éri el a 8,5 millimétert. A pontosság kedvéért 125,3 x 66,1 x 8,49 milliméteres dimenziókról van szó, amelyhez 116 grammos tömeg társul, igazából nem tudom, hogyan sikerült az igen morcos hardver ennyire vékony formába csomagolni a koreai gyártónak. Az anyaghasználat és az összeszerelés minősége hozza a prémium szintet, bár főleg a műanyag dominál, a mobil fogása pedig stabil és kényelmesen a tenyérbe simul.
A Galaxy S II hardvere rettentően erős, sőt: a mai kínálat legütősebb modelljével van dolgunk ebből a szempontból. Egy kétmagos Exynos processzorral van dolgunk, amely magonként 1,2 GHz-en pörög, mellé pedig egy Mali-400 GPU, 1 GB RAM és 2 GB ROM társul. Ez érződik is a masinán, az LG Optimus 2X és a Motorola Atrix 4G után ez a harmadik olyan telefon, amelyen simán és akadások nélkül fut a rendszer, sőt: a Galaxy S II még jobban odaver sebességérzetben. Az 1650 mAh-s akkumulátor is korrektnek mondható, bár még annyit nem használtam a készüléket, hogy a rendelkezésre állási időről érdemben nyilatkozni tudjak.
A megjelenítő egy 4,3 hüvelykes képátlójú és 800 x 480 képpontos felbontású darab, amely az érintéseket kapacitív technológiával érzékeli. A Galaxy S Super AMOLED kijelzőjét egy Super AMOLED Plus technológiájú képernyőre cserélték, amely ugyanolyan vibrálóan élénk színekkel és nagy betekintési szöggel rendelkezik, mint elődje, az abban alkalmazott pentile mátrixot viszont egy sztenderd RGB mátrixra cserélték, valamint 50%-kal több subpixelt használ, ráadásul vékonyabb és kevesebbet is fogyaszt, mint a elődje. És ez nem csak marketingduma, jelenleg nem tudnék jobb képpel rendelkező telefont mondani az S II-nél: tűéles kép, morcos fényerő, remek színek és óriási betekintési szög jellemzi a panelt. Az egyetlen problémám a felbontás: bár a 800 x 480 pixel nem kevés, így sincsenek recés szélek, viszont egyre inkább a magasabb felbontás felé kacsintgat a piac: ha csak az androidos mezőnyt nézzük, már anno a Meizu M9 is 960 x 640 képponttal dicsekedhetett, a Motorola Atrix 4G és a HTC Sensation pedig 960 x 540 pixellel operál, igaz, utóbbi megjelenésére még várnunk kell.
A gép két kamerát is kapott: a kijelző felett egy 2 megapixeles másodlagos fényképező figyel, amelyet elsősorban videótelefonáláshoz érdemes használni, fotózásra ugyanis egy 8 megapixeles darabot kapunk a hátlapon, amely egy LED-es vakuval is meg van támogatva, ráadásul full HD (1920 x 1080 pixeles felbontású) videókat is lőhetünk vele.
Az adatkommunikációs képességek terén nem érheti rossz szó a Samsung háza táját: négysávos GSM- és UMTS-modul, Bluetooth 3.0, Wifi (802.11a/b/g/n), microUSB 2.0 és HSPA+ (21 Mbps letöltési, 5,76 Mbps feltöltési sebességgel) és AllShare (a Samsung DLNA-alapú megosztási megoldása) jellemzi a masinát, a számítógéphez pedig Kies Air-en keresztül is csatlakozhatunk.
Kapunk jó néhány extra szoftvert is, a kínálatban sok a szervező funkciókat ellátó program, ezek mellett többek között egy irodaszoftvert, egy saját zene- és videólejátszót, egy kép- és videószerkesztőt, egy fájlböngészőt és egy feladatkezelőt is kapunk. A böngésző is átesett egy kisebb-nagyobb ráncfelvarráson, a Flash-támogatás természetesen alap ebben a kategóriában. A Samsung modellekből megismert hubok a Galaxy S 2-ben is jelen vannak, pontosabban négy ilyet kapunk: a Social hub az SNS-fiókjaink tartalmát rántja össze egy helyre, a Music hubban zenéket szerezhetünk be, a Readers hubban pedig e-könyveket, a Game hub pedig játékok letöltésére szolgál. Természetesen az Android Market is elérhető a készüléken, ugyanúgy, mint a koreai gyártó saját alkalmazásboltja, a Samsung Apps.
A telefonon az Android rendszer 2.3.3-as variánsa fut, amelyre a TouchWiz 4.0 nevű felhasználói felületet húzta rá a Samsung. A UI rengeteg aspektusban fejlődött az elődökhöz képest, a kissé rajzfilmszerű ikonokat nem cserélték le a koreai cég dizájnerei; persze ez szubjektív dolog, de én személy szerint örülnék egy új ikonkészletnek. A képernyő feloldása és a widgetek kezelése a badában megszokott módhoz hasonlít; egyedi minialkalmazásokból pedig jó sokat kapunk, bár a zenelejátszó sajnos kimaradt az amúgy kellemes kínálatból. A kezelést néhány speciális, mozgásérzékelésen alapuló módszerrel dobták fel a Samsung programozói, ilyen például a zoomolás, melyhez két ujjunkat a képernyőn kell tartanunk, majd megdönteni a telefont. Az alap androidos billentyűzetet is lecserélték, az új virtuális klaviatúra jobban illeszkedik a TouchWiz 4.0 összképéhez, a sztenderd gombsort természetesen bármikor visszarakhatjuk, ha úgy tartja a kedvünk.
Az első benyomásaink nagyon jók, könnyen lehet, hogy a Galaxy S II el fogja foglalni az androidos kínálat jelképes trónját: irtó jól össze van rakva, morcos hardver, valamint komoly multimédiás és adatkommunikációs képességekkel rendelkezik, a TouchWiz 4.0 pedig üdítően hat az alap androidos felhasználói felületek között. A telefont hivatalosan a holnapi sajtótájékoztatón jelentik be, melyről természetesen tudósítani fogunk, a részletes teszt pedig pénteken várható. A Galaxy blog pedig új irányt vesz, mostantól a Galaxy S II-vel fogunk foglalkozni.
dr. Kind
