Kimaradt egy pár nap a blogban, magyar idő szerint másodikán még arról írtam, hogy indulunk Los Angelesbe, negyedikén pedig már egy sajtóeseményről számoltam be. Ettől függetlenül nyilván voltunk Az angyalok városában is, de amennyire sűrűnek tűnt a program, végül annyira eseménytelen volt. Ennek elsődleges oka a viszonylag rossz idő volt, tudom, hogy amikor ezt írom, otthon kőkemény mínuszok röpködnek, de mi ettől függetlenül kicsit rosszul éltük meg, hogy a Venice Beach-en felhős időben sétálgattunk. Viszont ennek megfelelően lett egy csomó fantasztikus fotónk, mivel kvázi kihalt volt az egész, még a muscle beachen is csak turisták gyúrták magukat. A másik ok, hogy a tervezett találkozónk sem jött össze, hiszen az ismerősünk hogy, hogy nem, pont akkor volt Vegasban, amikor mi Los Angelesben. Valószínű egyébként, hogy nem minket akart elkerülni, csak születésnapjára kapott egy Grand Canyon túrát, ami fix időpontra szólt.
[+]
San Franciscóból Los Angelesbe egyébként nem azért kell elmenni, mert Los Angeles olyan szuper hely, hanem azért, mert az óceánparton végigmenő Pacific Coast Highway olyan csodálatos, hogy azt el sem lehet mondani. Mintha külön világokon menne át az ember, a mézeskalácsváros Monterey és Carmel homokos partjai után az óceánparti sziklás szerpentinen lehet csapatni, majd jön az erdős Big Sur nemzeti park, hogy utána Skóciára emlékeztető helyek következzenek, ahol akárhova nézünk, Windows háttérképeket látunk. Mindez fél nap leforgása alatt, varázslatos.
[+]
A Hollywood felirat érkezésünkkor már az eredeti állapotában volt, kíváncsiak voltunk, hogy milyen hamar alakítják vissza, hát, ilyen hamar. Felmentünk a Griffith Observatory-hoz is, ami az előző években nekem kimaradt. Ez az intézmény LA legnagyobb parkjában található, az épület mellől gyönyörű a kilátás gyakorlatilag az egész városra. Itt futottunk először bele magyarokba is, egy középkorú nő állt az egyik parkolóban és úgy érezte, hogy az amúgy vezetni tényleg nem tudó amerikai nő veszélyeztette az életét, úgyhogy olyan patáriát csapott, amit még nézni is kínos volt. Nem köszöntünk oda.
Ennyire azért nem volt rossz idő, csak láttam valamit. [+]
Ezt követően kvázi nosztalgiából ellátogattunk a kínai negyedbe is (Boggal az egyik évben itt szálltunk meg), ami megint nagyon jó élmény volt, az ottani bevásárlóközpontok tényleg Kínára emlékeztetnek, nagyon kilógnak az amerikai környezetből, de épp ezért a bennük lévő mocsok és enyhe bűz ellenére is hangulatosak, bár nem biztos, hogy ez a legjobb szó rájuk. Ezt követően Claremontba mentünk, ahol egy rendkívül tiszta és felújított Motel 6 várt minket; ezzel a szállással kapcsolatban kvázi semmilyen elvárásunk nem volt, úgyhogy nagyon kellemesen érintett minket, hogy még a légkondi sem volt csapágyas, mint az összes többi helyen. Claremont nem egy izgalmas dolog, azért választottuk, mert innen viszonylag gyorsan eljuthattunk reggel a már említett Honor eseményre, viszont kvázi mégis Los Angeles része, legalábbis akkor, ha az ember csak a térképet nézi. Amúgy az volt az érzésünk, hogy egy óriási outlet az egész, tudtunk is vásárolni viszonylag olcsó és jó cuccokat, de amúgy döbbenetes volt, hogy mérföldeken át csak ugyanolyan épületekbe pakolt boltok mellett mentünk. Itt adtam fel teljesen a reményt, hogy pár dollárért fogok tudni pólót vásárolni, mint két meg három éve, úgyhogy végül megint a mosodát választottuk, de már Vegasban; komolyan mondom, nosztalgiából ellátogatok majd egy budapestibe is, illetve a beszerzendő kütyüjeim listáját meg is nyitom egy szárítógéppel. Na jó, a HTC Vive azért előtte van, gyorsan fel is írtam mindkettőt.
