Akik olvasták Bocha elég bő lére eresztett leírását a berlini utazásáról és az IFA-ról, azok tudják, hogy stábunk kint figyelt a német fővárosban. Nem csak Bochának, nekem is jutott hely - ám én a Huawei szervezésében jutottam ki ugyanoda, amit ezúton is megköszönök minden érintettnek, noha kicsit neccesen alakult a dolog.
A kijutás pont ugyanazzal a járattal történt, mint amivel a Samsung vitte a népet, tehát Bocha kollegával együtt érkeztünk a reptérre. Ő persze mélyen hallgatott arról az apróságról a címlapos írásban, hogy az egész csapatból egyedül ő adott fel csomagot - mindenki másnak volt annyi esze, hogy kézipoggyásszal nyomuljon. Ezért aztán volt némi pofátlan tülekedés a részünkről a check-in előtti tömegben, lévén kábé akkor volt beszállás, amikor a mélyen tisztelt helyettes főszerkesztő még a kis poggyászát gardedámozta féltő gondoskodással, úgyhogy végül úgy sikerült bejutnunk időben, hogy a Samsung delegáltja véletlenül ismerte Rókusfalvy Pál testvérét, aki bent állt a sorban, és odacsapódtunk. Természetesen leszállás után is mindenki csak arra várt, hogy a Mobilarena helyettes főszerkesztőjének cuki csomagja végre rákerüljön a futószalagra...
utcakép, nem messze a Messe
Az IFA helyszínére érkezve még át kellett esni egy regisztráción, ami nem volt nagy ügy, fél óra alatt az egész banda túljutott a történeten, aztán már kezdődött is a Galaxy Tab bemutató. Magáról az eszközről már mindent leírtunk, inkább a dolog hangulatát próbálnám átadni. Az a helyzet, hogy bármennyire is szeretnének a koreaiak lazák, látványosak és könnyedek lenni - nekik ez nem megy. Nincs benne a vérükben, nem erre születtek, és ez persze nem baj, csak nem kéne erőltetni. Ott volt a Samsung CEO. Feljött a pódiumra és nem tudott angolul. Szemben, a falra volt neki vetítve, hogy mit kell mondani, nézte is ezerrel. Nulla hanghordozás, mimika és gesztikuláció, nem egy Steve Jobs, na. De akkor nem kell szerepelni, oda kell állítani egy szóvivőt és csá. Lement a CEO, átvették a németek az uralmat, George és Michael néven szólították egymást, és eljátszották, hogy mennyire örülnek, hogy pont itt találkoznak: na és mit gondolsz, George, hogyan fogja megvalósítani a Samsung a "smarter life" ideológiát, George, na vajon, na, George? Ilyeneket nyomtak egymásnak, annyira volt spontán, mint egy ítélethirdetés.
Viszont tény, hogy a tévék tényleg durvák voltak (aztán olvastam, hogy az LG-nél is), amikor oldalra fordult, akkor szinte nem is látszott, pont mint egy szárnyasbetét-reklám. FullHD, 3D, LED, amit akarsz, az mind benne volt. A fényképezőgépeknél vártam volna valami jó bridge cuccot, erre egy 14 megapixeles kompaktot mutogattak, amin van elöl is kijelző, és én nem értem, hogy minek. Mert a tinik mondjuk 67,2454365%-a szereti magát fotózni, oké, de a kihajtható LCD, az vajon minek van? Ja, hogy úgy vastagabb lesz a masina - indokolta meg Botond a Samsungtól, és nyilván, de ez nekem akkor is parasztvakítás. Ami viszont nem az, a 3D. Az tényleg beszarás, IMAX mozi kicsiben, 7.1-es hanggal (az biztos nagyon jó, mert magas a verziószáma, én a 2.1-gyel is elégedett vagyok), nagyon nagyot csap. Leülsz egy ilyen elé, és akarod. Persze józan maradsz és nem dobsz ki több száz lepedőt egy olyan technológiára, amihez nincs még tartalom, de amikor a focimeccset flesseled 3D-ben, akkor kedved támad Provident személyi kölcsönt felvenni, holott csak UK területen van 3D meccsközvetítés. De bakker, Roberto Carlos kanyarodó szabadrúgásával együtt dőlsz el a fotelben, ez tény.
Az ICC itt még egész kis cukinak tűnik
Délután jött a Huawei prezentáció. Ez a Samsunghoz képest nagyon családias volt, 77 fős teremben tartották az ICC nevű épületben az IFA mellett. Az ICC a világ legrondább háza és pont. Egy betonból kiöntött repülőgép-anyahajó, csak annál ötször nagyobb és otrombább, fent mutatok képet, mert tényleg látni kell. (Itt van sok fotó róla.) A Huawei sajtó nagyon bájosra sikeredett, jött a CEO, aki egy jóllakott kínai óvodásra emlékeztető fizimiskát képviselt, meglepően jól beszélt angolul és nem is mondott túl sok bullshitet, kedveltem majdnem végig. Aztán a Qualcomm képviseletében egy olasz arc demózta, hogy milyen jó nekik együtt dolgozniuk, az olasz angol vicces ugyan, de a Huawei nevét úgy mondta, hogy "uaé", amiről először azt hittem, hogy belelépett egy szögbe. Miután előadták a mondókát, akkor álltak szoborként, amíg a pódiumból kiemelkedett a telefon, aztán kezet fogtak és örültek, majd két viszonylag közepes hostessi képességekkel bíró lány fel és le mászkált a színpadon a telefonnal, kicsit kínos és feszengős volt, egyfajta szocreál bájjal leöntve. Utána lehetett kérdezni. Vettem a bátorságot és hiba volt, pedig csak azt akartam megtudni, hogy a Pulse-ra és a Pulse Minire lesz-e frissítés, de le lettem oltva, hogy az nem ide tartozik. Bocs, azt hittem, hogy ez egy Huawei sajtóesemény...
A Huawei feje
Oké, mindezeken túl vagyunk, elindultam megkeresni a Huawei által biztosított szállást, amihez nem kellett sokat mászkálni, lévén átellenesen volt a csodás ICC-vel szemben. Beléptem, mutatta a nyíl, hogy a hotel az első emeleten van, ott is volt egy ajtó mögött tényleg. Két éve volt ilyen a barcelonai szállásunk, amit akkor azért választottunk, hogy minél olcsóbb legyen. Vélhetően itt is ez volt a vezérelv, de sebaj, legalább van, meg hát úgyis csak egyetlen éjszakáról van szó. A recepció 1db 50+ néniből tevődött össze, aki egy kukkot sem beszélt angolul, de a minimális német tudásom elég volt ahhoz, hogy megértsem, hogy a szobakulcsért még 20 eurót letétbe le akar rólam gombolni. Miután szappan és tusfürdő sem volt a szobában (naiv voltam és erre azért számítottam), ezért elindultam felfedezni a környéket és szerezni ilyen cuccokat valami boltban. Közben Bocha hívott, hogy a Samsung különítmény az Alexanderplatz körül tervez étkezni, esetleg csatlakozzak, úgyhogy nyargaltam vissza a "hotelbe", majd ki a metróhoz.
Hotel Messe... nem volt messze
Ami nem ott volt, ahol a térkép írta, bónusz sehonnan nem tudtam meg, hogy át lehet-e szállni a jeggyel, mert arra ez nem volt ráírva, az utazási feltételeket pedig végigolvastam és ott sem találtam. Szóval szarakodtam egy sort, mire megtaláltam a jó megállót, vettem jegyet, lukasztottam, és megjött a viszonylat, amivel 30 perc alatt értem a híres térre. Addigra a samsungosok persze elmentek egy megállóval arrébb valami udvarba, de legalább láttam ezt a teret. Ami szerintem nagyon frankó. Olyan, mintha Budapesten felújítanák a Moszkva teret, de úgy, hogy nem építik át, hanem mindent visszaállítanak eredetire. Állati nagy fless, a tévétorony lábazata például egy az egyben a Moszkva téren levő metróállomás mása, fullosan rendbe rakva.
Bog a platzon - a bemutatott Samsung fényképező hasznos lett volna
Nem akarom hosszúra fogni, vacsoráztunk, boroztunk, a tévétoronyban kiláttunk, aztán én visszametróztam a bánatba, hogy megírjam a Huawei híreit, ám 0:15-kor a szálloda recepcióján fogható official WLAN elszállt. Mivel még ott volt a fentebb említett 50+ néni, aki láthatóan szintén gépen adminisztrált valamit, ezért szóltam neki, hogy "internet konnekción iszt kaputt", amire megvonta a vállát és egy "ich weist nicht"-tel lezártnak tekintette a kérdést. Igazság szerint ezen a ponton egy picit felba... szóval ideges lettem. Viszont találtam valami gyenge jelet, ami free volt, úgyhogy azon befejeztem a cikket és aludni tértem.
Az én gépem már másnap reggel jött vissza. Hétkor terveztem kicsekkolni a hotelből, ügyesen fel is keltem, nem sokat láttam a fejemből kifelé, de kitaláltam a táskával a recepcióhoz, ahol rohadtul nem volt senki, holott én tegnap - németül - jeleztem, hogy hétkor pattanok. Az 50+ néni meg mondta, hogy natűrlihh. Kisvártatva viszont felfedeztem, hogy a reggelit készítő bajszos jómunkásember már ott csoszog hátul, úgyhogy mondtam neki egy gutenmorgent, és röviden vázoltam volna angolul a helyzetet, ha tudott volna más nyelven is, mint a német. A csekkaut szónál viszont az értelem szikrája villant meg a szemében, elkocogott a recepcióhoz, én lelkesen követtem, és mutatott egy papírt, hogy a "büro" 7:30-tól nyit. Én meg mondtam neki, hogy "flugháfen", mire megértően bólogatott, aztán mondtam, hogy "slüsszel, cvancig euró, basszus", amiből mindent nem értett, de kis hezitálás után adott 20 eurót, s végre kiszabadultam. A ház előtt álló taxit mintha nekem rendelték volna, megyek oda nagy lelkesen, amikor reggel hétkor(!) balról beelőzött egy 140 centis ázsiai nőci és elvitte a verdát. Huawei beépített ember, ez tuti. Úgy sikerült aztán taxit fognom, hogy jött egy, amiben utas ült, mégis megállt, mert a hátul ülő német nőnek szimpatikus lehettem (vagy kétségbeesett), kérdezte, hogy hova megyek (ő végre beszélt angolul, a taxis nem), reptér, oké, ő csak a következő sarokra, onnantól enyém a kocsi.
Nagyon hálás voltam.
