Merevlemez, memória

El kell, hogy mondjam, mekkora életérzés merevlemezes telefont használni. Nincs rá jobb szó az életérzésnél, talán egyedül a feeling, de az annyira nem magyar, hogy inkább nem használnám. Már bekapcsoláskor figyeltem, hogy mit produkál a kicsike, és amikor meghallottam a seekzajt, hevesebben vert a szívem. Szerintem nincs olyan férfiember, aki ne hallgatná ezt izgalommal. Ha odafigyelünk rá, minden egyes alkalommal hallani, ahogy felpörög a merevlemez és dolgozik odabent. Nekem öröm volt hallgatni, és sűrűn mutogattam mindenkinek, amire a technikailag fogékonyak nagyot csodálkoztak. A hölgyek pedig hülyének néztek, hogy minek örülök én ennyire annak, hogy valami kattog odabent. Egyébként gyorsan dolgozik a kis drága, nem kerül komolyabb időbe, míg bármit is megtalál, de azért a belső memória, és a memóriakártya is érezhetően gyorsabb nála.

Komolyan gondolkodtam rajta, hogy mi történik, ha a készüléket többször leejtjük? A PC adattárolója ugye elég érzékeny erre, a mobiloknál viszont akarva-akaratlanul előfordul ilyesmi. Aztán megálltam a dolgot, és nem vágtam földhöz, így a kíváncsiság maradt csak. Ami viszont annyira furdalt, hogy már elkezdtem azon gondolkozni, hogy csavarhúzóval vajon szét tudom-e bontani a burkolatot, hogy megnézzem a merevlemezt. Aztán a Samsung-gal történő jó kapcsolat építése okán inkább nem álltam neki telefont szerelni, merevlemezt keresni. Oh, és a kapacitás: majdnem három gigabájt.

Nos, alapestben vala a telefon, és a merevlemez áldott kapcsolata. Azonban, ha a töltöttség 20 százalék alá esik, akkor a készülék küld egy figyelmeztetést, hogy 30 másodpercen belül lekapcsolja a vinyót. Majd így is tesz. Ezután már csak a 64 MB belső memóriát használhatjuk. Ilyenkor, ha a merevlemezről beállított csengőhangunk volt, akkor az visszaáll alapállapotra, amíg töltőre nem helyezzük a készüléket, vagy akksit nem cserélünk. Szerencsére a hátterünk ilyenkor is megmarad.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!