Külső

A Samsung viszont nem bízott semmit a véletlenre, azzal együtt, hogy a külső alapveten más, mint amit az elődmodellnél láthattunk. Az E500 igen extravagáns, hiszen a selymes fényű előlap színét is már úgy sikerült kiválasztani, amire én csak azt mondom, hogy barna, de közben pontosan tudom, hogy ez valami spéci árnyalat, amelyben kis baige, kis kávé, kis lilás-narancsos hatás is játszik, de ez nekem (és gyanítom, hogy a férfiak többségének) egyszerűen barna, illetőleg ha nagyon pallérozottak vagyunk, akkor világosbarna.

A fedlapon levő keretek, az oldalsó gombok, illetve a kinyitott készülék gombsora között elhelyezkedő díszítések aranyszínűen csillognak. Mégsem lesz az egész túl giccses. A külső kijelző köré pakolt kígyóbőr szerű betét azonban elsőre kicsit riasztóan hat, igen jó utánzat, puha, habosított műanyagból készül, bónusz némi nonfiguratív mintázatot is kapott. Egyedi jelenséggé teszi a formára egyébként extrát fel nem vonultató clamshell mobilt.

Szétnyitás után a külsőre jellemző design nem torpan meg, csak kicsit visszafogottabbá válik. Az aranyszínű navigációs gyűrű persze vonzza a szemet és az ujjat, a kagyló belső héjainak sötétebb árnyalata erős kontrasztot képez a külsőhöz képest. Elég hülye hiba, hogy az asztalra tett kihajtott készülék fejnehéz, azaz nem fekszik fel a síkra, hanem billeg. Unalmas megbeszéléseken kiválóan lehet pörgetni is.

A készülék elég könnyű és kecses ahhoz, hogy bármilyen kicsi női táskába beférjen (ez néhány lelkes hölgy között szerintem komoly sport, minél kisebb, de minél feltünőbb retiküllel megjelenni). A telefon alján levő adatcsatlakozót kis műanyag ajtó védi a kosztól, a mögötte ülő vékony bemenet pedig olyan passzentos, hogy komoly izomerőt követelt meg a headset behelyezése.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!