Bevezető

Híreink között már többször szerepelt olyan készülék, amely két SIM kezelésére is képes. De ezek eddig általában a távoli keleten kerültek csak piacra, itthon maximum csak sóvárogtunk utánuk. A D880 sem a gyártó által került az országba, származási helye Malajzia, de az XXL GSM jóvoltából mégis itt van, működik, és rettenetesen jó.

Két SIM kártya? Bahh, hát ilyen hátlapot már a 3310-eshez is lehetett venni, kis kallantyú segítségével volt választható az éppen aktív kártya, de ehhez a telefont is ki kellett kapcsolni, majd vissza. A D880 pont ezt oldja meg igen elegánsan: a két SIM egyszerre működik, áll hálózatra és fogadja a beérkező hívásokat, üzeneteket.

Zseniális konstrukció, ám a gyártó valószínűleg pontosan tudja, hogy ezzel kivívja a szolgáltatói ellenszenvet. Nem árulok el nagy titkot, az összes cég lobbizik a szolgáltatóknál, hogy minél több modelljüket vegyék fel a kínálatba, hiszen az eladások nagyjából 80%-a így történik, mondjuk 10% értékesítés van a hivatalos, gyártó márkaképviseletekben, a maradék pedig szürkeimport.

A D880-at nem fogja felvenni egyetlen szolgáltató sem, nincs Live, t-zones, vagy pannonos menü hozzá, csak függetlenül lehet hozzájutni, s ez nem véletlen. A Samsung nyilván számolt ezzel, de ekkora termékportfólióval megtehetik azt a luxust, hogy piacra dobnak ilyen modelleket is. Mert bőven lesz rá kereslet így is, én már itt jelentkezem ezerrel, hogy anyámnak, de talán a huginak is megvan a következő készüléke.

Külső

Mielőtt rátérnénk a D880 specialitására, szokás szerint áttekintjük a készülék megjelenését, amely ebben az esetben azért érdekes, mert az égvilágon semmi nem utal arra, hogy itt valami speciális cuccról van szó. Ez pedig így van jól, egy szokványos Samsung külsőt sok ember minden gond nélkül el tud fogadni. Semmi extra, teljesen szabványos, de itt az a lényeg, ami belül lapul.

Kicsit talán az átlagnál húsosabb a készülék, aminek egyszerűen az átlagnál kicsit izmosabb akkumulátor az oka. A magam részéről inkább mászkálok Big Mac szendviccsel, ha cserébe tovább bírja egy feltöltéssel az eszköz, márpedig itt ez a helyzet. Ránézésre a D900-ra hasonlít a telefon, egyszerű Samsung formák, szétcsúsztatható kialakítás jellemzik. Bal felén csak a hangerőgombok, jobb oldalán pedig csupán a fényképezőgép gyorsbillentyűje és a szokásos Samsung adatcsatlakozó található. Hördüljünk fel, hol a memóriakártya? Az akkumulátor alatt, sajnos, véleményem szerint két SIM ide, vagy oda, ezt meg lehetett volna oldani.

A szétcsúsztatáshoz a hüvelykujj a kijelző közepén fogja megtapintani, ez ugyanis erre az ideális hely. Lehetne ugyan szórakozni különböző peremekkel és kitüremkedésekkel, de felesleges, ez a szétcsúsztatható készülékek rákfenéje. A másik sarkallatos pont a slide minősége, de a Samsung sokadszor is bizonyítja, hogy ebben nagyon jók. Minimális a fedlap holtjátéka, ám cserébe erős nyomkorászás hatására a készülék hajlamos kissé nyöszögni.

A billentyűzet teljesen szokványos, logikus. A háttérvilágítás fehér, a feliratok jól láthatóak, a nyomáspont megfelelő. A szétcsúszó telefon hátlapján pedig előbukkan egy három megapixeles, autofókuszos optika, vaku azonban nincs hozzá. Maga a hátlap kellemesen recés anyagú, a készülék fogása jó, súlya az akku miatt az átlagosnál kicsit több, de ez a 113 gramm sem veszedelmes.

Kijelző, menü

Jókora, 2,3 inch átlójú kijelző került a D880 előlapjára, felbontását tekintve QVGA, minőségére nem lehet panasz. Nagy öröm, hogy a legújabb Samsung menüt találhatjuk meg benne, azt, ami a G600-ban és az E950-ben is dolgozik. Ennek ugya alapvetően két előnye van: egyrészt megtartotta a BlackUI pozitívumait, viszont nem kell ahhoz a kissé darkos színvilághoz ragaszkodnunk, négy téma közül lehet választani. Szoftververziótól és piaci pozícionálástól függően témaszerkesztő is kerülhet bele, a mienkben (illetve a maláj verzióban) sajnos nincs, az oroszoknál volt. Alapállapotban a középső gomb a WAP-ra visz, jajj… mi szokott erre lenni a gyártó válasza? Azért, mert a szolgáltató így akarja. Hát ezúttal feleslegesen erőlködtek, ettől nem fog bekerülni az operátori kínálatba a telefon.

Bekapcsolás után a szokásos Samsung animációt követően jönnek a meglepetések. Ha kell, akkor a készülék elkér kettő darab PIN kódot (SIM1 és SIM2), ezek után egy kicsit morfondírozik, majd fellép mindkét hálózatra. Ez két operátori kijelzést von maga után (nálam három, mert annyira régi a vodás kártyám, hogy még bele van égetve egy bónusz kiírás is), illetve kettő darab térerőkijelzés is látható. A SIM kártyáknak nevet is adhatunk (de csak maximum öt karakterig, nálam „t-mob” és „voda” néven futottak), első bekapcsolás után, illetve amikor valamelyik (vagy mindkettő) kártyát kicseréljük, akkor rákérdez a készülék, hogy melyik legyen az elsődleges. Erről fognak ugyanis menni a kimenő hívások és üzenetek. Azzal mindenképp számolni kell azonban, hogy ha megváltoztatjuk ezt a beállítást, akkor a telefon újraindul. De ez nem jelent gombot, ugyanis a telefon oldalán levő SIM váltó billentyű segítségével minden egyes hívás és SMS előtt meghatározhatjuk, hogy melyik kártyát használja a készülék. Így az "elsődleges" SIM beállítása csupán arra szolgál, hogy ha nem figyelünk, akkor erről fognak menni a kimenő dolgaink.

Ha bejövő esemény van, akkor a telefon tájékoztat arról, hogy melyik kártyán jelentkezik a történés, a két SIM-hez külön csengőhang állítható, így szemdüllesztés nélkül is megállapítható, hogy melyik számunkon hívnak bennünket. Nagyon élveztem, hogy a két szolgálató térereje egyszerre látható, így tényleg össze lehet valamennyire hasonlítani a hálózatok minőségét. Érdekelt volna a roaming kijelzése is, de karácsony táján nem pattogtam külföldre, úgyhogy ez megmarad majd az esetleg vásárlók élményének.

Alapfunkciók

A névjegyzék első ránézésre a szokásos Samsung tulajdonságokkal rendelkezik, a belső memória 1000 bejegyzés tárolására képes. Ami viszont mindenképpen megemlítendő, hogy vízszintesen is lehet kószálni a névjegyzékben, az ömlesztett lista után jönnek a csoportok, majd az első, utána pedig a második kártyán látható nevek felsorolása következik. Egyik SIM-ről egyetlen mozdulattal másolhatunk át a másikra kontaktokat, ez nagyon hasznos funkció.

Az üzenetkezelésnél is hasonló elven épül fel a beérkezett írások listája. A belső kapacitás ezúttal 200 darabos, plusz a két SIM tárhelye. Az üzenetírás pofonegyszerű, a T9 segíthet, a kimenő forgalom az elsődleges kártyáról indul. A telefonkönyvre hajazva itt is van arra lehetőségünk, hogy SMS-eket másolgassunk a kártyák között, erre lehet ugyan legyinteni, de néha elképesztően hasznos is lehet ez a funkció. Az MMS üzenetek 295KB méretűek lehetnek, a beépített email kliens beállításaiban egy varázsló próbál segíteni. A hitelesített SMTP szerverekkel képes kommunikálni az eszköz, a levélben érkező Office csatolmányokat a PicselViewer segítségével read only módon meg lehet nyitni.

A naptár kellemes, ezúttal összesen 1000 eseményt tud tárolni, amelyek öt csoportra oszthatóak: találkozó, évforduló, szabadság, fontos és személyes. A megjelenítés havi és heti szempontból grafikus, a napi nézet listás felsorolást tartalmaz. A szoftver figyelmeztet akkor is, ha az események átfedésbe kerülnek, de természetesen így is el lehet menteni a bejegyzést. A vekker több időpontra és ismétlődésre is képes, a világóra végre megint grafikus nézettel rendelkezik. A stopper, a számológép, a visszaszámláló és a mértékegység-átváltó a szokásos szintet hozzák.

Multimédia

A szétcsúsztatás után előbukkanó 3 megapixeles optika nem foglal sok helyet, viszont mellé írták a tervezők, hogy autofókusz. Miután a G600-ban is aprócska kamera volt, mégis kellemes képeket produkált, így nem aggódtam most sem, bár néhány helyen azért bele lehet kötni a történetbe. Elsősorban a villanófény hiánya okoz némi csalódást, ám számomra meglepőbb volt, hogy ezúttal nem vízszintesen kell tartani a készüléket a fényképezés során. Így viszont a képarány nem olyan, mint a kijelzőé, vagy nem látjuk a tervezett alkotás széleit a keresőben, vagy alul-felül egy-egy fekete sáv csökkenti a rendelkezésre álló területet.

Az opciók között viszont ott van minden, amit megszokhattunk. Fényerő, fehéregyensúly, ISO, képméret és képminőség állítására szolgáló lehetőség. Az autofókusz elég fura, illetve Samsung mobiloknál már láttunk ilyet, nem úgy működik, mint ahogyan az ember azt gondolná, nincs az exponáló gombnak két állása (kicsit megnyomom: fókuszál, nagyon: exponál), pláne, mivel nem csak a készülék oldalán levő billentyűvel lehet elsütni a gépet, hanem az OK gombbal is. A júzer ránehezedik, megtörténik a fókuszálás, majd elkészül a kép. Makró szintén nem választható, a D880 úgy gondolja, hogy megoldja ezt is magától. Tudom, sok a duma, jöjjenek a tesztfotók:

A készülék zenei része sem rossz, gyakorlatilag a G600 szoftveres megoldásait láthatjuk, de egyértelmű, hogy nem ez a fő profilja a telefonnak. Rögtön azzal kezdődik a dolog, hogy a D880 csak a szokésos Samsung adatcsatlakozót hordozza magán, jack sajnos nincs, a mellékelt füles pedig semmi extrát nem nyújt. A zenelejátszás fut a háttérben, a hangszínszabályozó négy előre beállított sémát ismer, amelyeket nem lehet módosítani. Ismétlés, random lejátszás van, a zenék ID3 tagek alapján csoportosíthatóak. A beépített FM-rádió RDS információkat is megjelenít, felülete elég puritán, de egyértelműen kezelhető.

Egyebek

Egy Samsung készüléknél megkerülhetetlen téma a rezgés-csörgés funkció elemezgetése, nincs ez most sem másképp. A D880 képes erre a hihetetlen produkcióra, hosszú évek titkos fejlesztéseinek eredményeképpen most már sokasodnak azok a koreai modellek, amelyek ezzel a teljesítménnyel próbálják leigázni a világot, de sajnos megint nem sikerült tökéleteset alkotni. Egyrészt – számomra érthetetlen okból – hiába vannak csodásan paraméterezhető környezeti profilok, ha a SIM kártyák kivételekor a csengődallamra vonatkozó beállításokat elfelejti a készülék. A másik szívfájdalmam az volt, hogy kizárólag az előre beépített négy üzenethang közül választhatunk, s itt még rezgés sem kérhető mellé – csak külön.

A játékok között erőset domborít a D880 – legalább az a helyzet, hogy gyakorlatilag az összes eddig létező Samsung unaloműző benne van a készülékben. Ez konkrétan nyolc alkalmazást jelent, amelyek a következőek: Cannonball, Forgotten Warrior, Freekick, Arch Angel, Minigolf Las Vegas, Paris Hilton’s Diamond Quest (személyes kedvencem, ugye), Tetris Mania és Asphalt2. Már csak a Bobby Carrot hiányzott volna, hogy maximálisan boldog legyek, de az biztos, hogy az ember ezekkel egy ideig el tudja ütni az időt. Ha mégsem, akkor Java alkalmazásokkal lehet turbózni a kínálatot, ám ezekre megint szeparált tárhelyet biztosít a készülék, összesen 4 megabájtot, amiből a gyári programok hármat el is foglalnak.

A belső memória egyébként 32 megabájt körül alakul, ide kerül majdnem minden más, kivéve az MMS üzenetek és a levelek, mert nekik külön 6 mega került kialakításra (valakitől most már meg kéne tudnom, hogy mi a bánatos értelme van annak, hogy így felosztják a kapacitást). A multimédia funkciók között még egy fotóeditort (felesleges) és egy képbélyeg programot találunk, amely még feleslegesebb, tekintve, hogy két fotót próbál egybemosni, de nem tudok elképzelni egyetlen olyan szituációt sem, amikor ennek lenne értelme.

A készülék általános hangminősége kifogástalan, a kihangosítás minőségére sem lehet komoly panasz. Szintén örömteli, hogy folyamatban levő beszélgetés közben is elérhető a beépített diktafon, ami korábban nem volt jellemző a Samsung készülékekre. Sajnos azóta kiderült, hogy csak egy korai szoftverrel felszerelt telefonok esetében van ez így, azóta kikerült ez a lehetőség a készülék szolgáltatásai közül.

Adatkommunikáció, akkumulátor

Adatátviteli szabványok közül az EDGE a leggyorsabb, amit a D880 ismer. Érdekes, hogy amikor a vodás és a t-s kártya bent volt, akkor aszerint, hogy melyik az elsődleges láttam G, illetve E betűt a kijelzőn, tehát ebben az esetben is alkalmazkodik az általunk választott kártyához a szoftver. A beépített böngészőt Openwave, a szokásos funkciókkal bír, biztos nem fogunk tőle hasraesni, de 3G hiányában ez a funkció kevésbé fontos.

Lokális adatátvitel kapcsán 2.0-s, sztereó hangátvitelre is alkalmas Bluetooth, illetve szintén 2.0-s USB kapcsolat áll rendelkezésünkre. A hátlap alatti akkumulátor húsosságáról már esett szó, de itt igencsak pozitív megítélést kap a telefon, hiszen annak ellenére, hogy folyamatosan kettő hálózatot használ az eszköz, illetve tekintetbe véve erősnek mondható beszédforgalmamat, egyetlen töltéssel négy napig vígan húzta a készülék úgy, hogy éjszakára sem kapcsoltam ki.

Samsungok esetében elég nehéz megállapítani az akkumulátor kapacitását, hiszen magán a telepen nincs erre vonatkozó utalás, a készülékre írt érték pedig általában nem a valóságról szól, de a hivatalos forrás szerint 1200 mAh teljesítményről van szó, ami nem kevés.

Összességében azt hiszem, hogy a Samsung D880 kiváló készülék. Én sokkal többet kaptam, mint vártam, azt hiszem, hogy annak ellenére sok ilyen fog gazdára találni, hogy csak függetlenül – s emiatt kissé borsosabb áron – hozzájutni. A G600 belső felépítésére eddig sem volt sok panasz, a megújult menü témaszerkesztő nélkül is perfekt, a szolgáltatáskínálat bőven elég egy átlagos, de a telefonját sokat használó felhasználó számára. A jókora akksi csak hab a tortán, s jelenleg ennek a készüléknek nincs alternatívája a piacon, hiszen eddig egyetlen nevesebb gyártó sem hozott be kis hazánkba két kártyát is kezelő telefont.

Ennek ellenére mondhatjuk, hogy a D880 valamennyire azért rétegmodell, de a hazai gyakorlatban igen sok ember használ két telefont, ha a 3G nem létszükséglet, de kényelmesebb lenne egyetlen készüléket hurcolni, akkor a D880 számukra nem csupán ajánlott, hanem:

Samsung D880