Multimédia

A szétcsúsztatás után előbukkanó 3 megapixeles optika nem foglal sok helyet, viszont mellé írták a tervezők, hogy autofókusz. Miután a G600-ban is aprócska kamera volt, mégis kellemes képeket produkált, így nem aggódtam most sem, bár néhány helyen azért bele lehet kötni a történetbe. Elsősorban a villanófény hiánya okoz némi csalódást, ám számomra meglepőbb volt, hogy ezúttal nem vízszintesen kell tartani a készüléket a fényképezés során. Így viszont a képarány nem olyan, mint a kijelzőé, vagy nem látjuk a tervezett alkotás széleit a keresőben, vagy alul-felül egy-egy fekete sáv csökkenti a rendelkezésre álló területet.

Az opciók között viszont ott van minden, amit megszokhattunk. Fényerő, fehéregyensúly, ISO, képméret és képminőség állítására szolgáló lehetőség. Az autofókusz elég fura, illetve Samsung mobiloknál már láttunk ilyet, nem úgy működik, mint ahogyan az ember azt gondolná, nincs az exponáló gombnak két állása (kicsit megnyomom: fókuszál, nagyon: exponál), pláne, mivel nem csak a készülék oldalán levő billentyűvel lehet elsütni a gépet, hanem az OK gombbal is. A júzer ránehezedik, megtörténik a fókuszálás, majd elkészül a kép. Makró szintén nem választható, a D880 úgy gondolja, hogy megoldja ezt is magától. Tudom, sok a duma, jöjjenek a tesztfotók:

A készülék zenei része sem rossz, gyakorlatilag a G600 szoftveres megoldásait láthatjuk, de egyértelmű, hogy nem ez a fő profilja a telefonnak. Rögtön azzal kezdődik a dolog, hogy a D880 csak a szokésos Samsung adatcsatlakozót hordozza magán, jack sajnos nincs, a mellékelt füles pedig semmi extrát nem nyújt. A zenelejátszás fut a háttérben, a hangszínszabályozó négy előre beállított sémát ismer, amelyeket nem lehet módosítani. Ismétlés, random lejátszás van, a zenék ID3 tagek alapján csoportosíthatóak. A beépített FM-rádió RDS információkat is megjelenít, felülete elég puritán, de egyértelműen kezelhető.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!