Sztereó Bluetooth fülhallgató, mint olyan

A sztereó Bluetooth fülhallgatók létezése abszolút nem új dolog, három éve már publikáltunk is egy írást három akkoriban jónak számító headsetről. Lássuk be: elméletileg nagyon jó dolog egy efféle eszköz. Maga a headset önmagában is egy okos találmány, telefonálás közben mind a két kezünk szabad, vezetés - netán BKV-zás - közben sem kell kétségbeesnünk. Ehhez ugye annyit rak hozzá egy sztereó Bluetooth headset, hogy zenét is tudunk hallgatni vele, ráadásul madzagok és kényelmetlenség nélkül, elméletileg. Napjainkban már az alsó-középkategóriás telefonok is ismerik a Bluetooth szabványt, jelentős részük pedig bővíthető memóriával van megáldva, elméletileg tehát nincs gátja a fejlődésnek és az efféle eszközök elterjedésének.

De valamiért mégsem terjednek el. Az első generációs eszközöknél véleményem szerint a hangminőséggel és a kényelmi faktorral egyaránt gond volt. Nem akarok megbántani senkit, aki mondjuk egy Motorola HT820-at birtokol, de egy ehhez hasonló cuccal a fejünkön emberek közé menni elég nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot, plusz szerintem kényelmetlen, közepes hangminőségű és drága - ez persze nem csak a HT820-ról, hanem gyakorlatilag az összes kortársáról elmondható. Valószínűleg a gyártók is észrevették, hogy ez így nem lesz jó, a manapság kapható cuccok épp ezért sokkal kecsesebbek és kényelmesebbek, legalábbis ránézésre. Az árcímkék is mérsékeltebb összeget tartalmaznak, most már "csak" 15-20, nem pedig 30.000 forintot kell kiadnunk egy efféle eszközért. Persze ez sem mondható olcsónak, hiszen ennyiért már egy high-end utcai fülhallgatóhoz is hozzá tudunk jutni, de alapvetően reálisnak mondható: ez a vezeték nélküliség ára.

Egy dolog azonban mit sem változott, ez pedig a kompatibilitás. A sztereó Bluetooth fülhallgatók ugye az A2D (Advanced Audio Distribution) nevű profilon alapulnak, melyet elméletileg minden 2.0-s BT-vel ellátott készülék támogat. Az A2DP jó minőségű hangot tud sugározni Bluetooth frekvencián keresztül, sztereóban és monóban egyaránt. Persze az ezt használó eszközök teljes értékű használatához azért más is kell: telefonáláshoz a headset (HSP) és a hands-free (HFP) profilok, a gombok működtetéséhez pedig az Audio/Video Remote Control profil.(AVRCP). Ismétlem: ezeket elméletileg minden mai telefon támogatja, a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy az univerzálisnak mondott tartozékok csak az azonos gyártótól származó mobiltelefonokkal tudnak együttműködni, emiatt pedig elég zsákbamacska jellegű tevékenység lehet ilyesmit vásárolni. Némi techinfo jelleggel megemlíteném, hogy az A2DP kötelezően támogatja az alacsony komplexitású SBC kodeket (ez felel az enkódolásért és a dekódolásért), plusz opcionálisan támogatja MPEG-1, MPEG-2, MPEG-4, AAC és ATRAC kodekeket.

Motorola MOTOROKR S9

Első versenyzőnk a Motorola MOTOROKR S9 nevű csodája, ami név alapján akár egy telefon is lehetne, de nem az, ahogy nem is motor és nem is rokker, csupán egy bruttó 16.000 forint körül mozgó sztereó Bluetooth fülhallgató, amit a SpeedShop bocsátott a rendelkezésünkre.

A hírességek az S9-et választanák

A kiegészítő egy telefonokat megszégyenítő méretű dobozban érkezett, mely ráadásul nagyon dizájnosan is nyílik, az egyik oldalon meg kell húznunk egy átlátszó műanyag fület, ami elővarázsolja a fülhallgatót, plusz a másik oldalon kitol egy dobozt, ami a miniUSB-s hálózati töltőt, a plüssből készült tokot és két pár fülbe illeszkedő gumigyűrűt tartalmaz. Az S9 ugyanis egy amolyan félig-agybadugós valami, teljesen nem ül bele a hallójáratba, de azért nem árt, ha a gumigyűrű a megfelelő méretű, ezért is kapunk három méretet belőle. Maga a füles úgy néz ki, mint egy hajráf, aminek a végei kicsit görbék és tányérokban végződnek. A tányéroknál gombok is vannak, szám szerint három-három: baloldalt a bejövő hívásokat tudjuk felvenni és a hangerőn tudunk állítani (előbbi sima gomb, utóbbiak érintésérzékenyek), jobbra pedig a play/pause és a két léptető került (szintén ilyen kiosztásban). A cuccot bekapcsolni hátul tudjuk, ugyanitt található a töltéshez használatos miniUSB csatlakozó, amit természetesen egy gumi fedlap takar el a kíváncsi szemek elől. Azok ugyanis lesznek bőven, ha ezt a fejünkre tesszük, ugyanis egyik pillanatról a másikra geekké fogunk változni! Az iróniát félretéve elmondhatom, hogy annyira nem gáz, bár kétségkívül egyedi. Szerencsére a hátsó rész alján található LED nem akar diszkófényt játszani, működés közben hat másodpercenként felvillan zölden, mást nem csinál.

[+]

A cucc alapvetően inkább kényelmetlen, mint kényelmes, bár valószínűleg az is megnehezítette a dolgom, hogy szemüveges vagyok - másokkal is felpróbáltattam, ők kifejezetten kényelmesnek találták. A legnagyobb gondom az volt, hogy nehéz felhelyezni, egyrészt mert hülye formája van, másrészt mert a gombok ugye pont a fülbe menő részek túloldalán vannak, tehát elkerülhetetlen, hogy a fülbe tuszkolás során ne nyomjuk meg őket A hátsó, tarkónál lévő rész belülről párnázott, ami miatt nem csúszik le és nem is szúr, viszont teljesen merev, gyanítom, hogy itt van az akkumulátor. A tányérokat tartó szarvak már jóval ruganyosabbak, de alapvetően akkor sem értem, hogy ez hogy passzolhat minden fejméretre és formára, gyanítom, hogy sehogy.

[+]

A párosítás egyszerűen ment, az S9 nem kért jelszót sem, pedig a kézikönyv azt írta, hogy fog. A teszteléshez használt mobilkészülék egy Samsung i8510 Innov8 volt, ez ugye abszolút high-end, tehát támogatja az A2DP-t is. A rajta tárolt zenék annak rendje s módja szerint sztereóban is szóltak, ráadásul a hangminőség is kiváló volt, tényleg: a mély és a középtartomány nagyon kiegyensúlyozott, a basszus nincs az indokoltnál erősebbre tekerve, ráadásul a magasok sem hiányoznak. Ebből a szempontból a cucc kiváló, telefonálásnál viszont volt egy kis gond, nevezetesen az, hogy csak féloldalt szól. Oké, monó, de ettől függetlenül szólhatna mindkét oldalt, ahogy azt sok más füles meg tudja tenni. A mikrofon a szemek elől rejtve bújik meg valahol, de alapvetően jól működik, beszélgetőpartnereim nem panaszkodtak arra, hogy nem hallanak. Az akkumulátor egyébként 7 óra beszélgetést vagy 6 óra zenelejátszást tesz lehetővé egy töltéssel.

A Motorola S9 alapvetően egy jó cucc, egyedül a kényelmi faktorával van némi gond, a hangjával és az árával nincs. Ajánlom, hogy vásárlás előtt próbáljuk fel, ha pár perc után sem fog nyomni, akkor nyugodt szívvel megvehetjük.

Motorola S9

Sony Ericsson HBH-DS200

A Sony Ericsson kicsit máshonnan közelítette meg a kérdést, az én szívemhez az ő megoldásuk áll közelebb, de ez teljesen szubjektív. Adott egy ceruzaelem nagyságú valami, mely rendelkezik egy 3,5 mm-es jack kimenettel: ez lenne a HBH-DS200, melyet szintén a SpeedShop biztosított, ára pedig bruttó 15.000 forint körül van. A doboz közepes méretű, a kis rúdon kívül kapunk egy hálózati töltőt és egy 3,5 mm-es jack csatlakozóval ellátott Walkman fülest, nem az agybadugós fajtából.

A boldog embereknél a HBH-200 a nyerő

Szinte hihetetlen, de elsőre sikerült kifogni egy hibás példányt. Párosítottam a Samsung Innov8-tel, csak jobb oldalon szólt. Gyorsan előkaptam két másik telefont, de sem az U900-zal, sem a Meizu M8-cal nem akart normálisan működni, a gondot pedig a füles cseréje sem oldotta meg. Kértem hát egy másik tesztpéldányt, ami szerencsére már tökéletesen működött. A hangminőség a gyári fülessel erős közepes, a középtartomány nagyon kiegyensúlyozott, a mélyek viszont kicsit tompák (én ezt speciel szeretem), a magas tartomány viszont zavaróan halk. Telefonálás közben nem volt gondom, egyrészt mert a fülhallgató mindkét felén hallottam beszélgetőpartnereim, másrészt mert ők is kiválóan hallottak engem. A kis rúdon ugyanis található egy mikrofon, ami kielégítő minőségben továbbította a hangom, lévén a kabátomra volt csíptetve. Máshova a fülhallgató kábelének rövidsége miatt egyébként nem is nagyon lehet, az ingzseb/táska pántja/kabát közepe trió a nyerő, farmerzsebbe már nem tudjuk berakni.

[+]

Az akkumulátor a gyári adatok szerint 7 óra folyamatos zenelejátszást tesz lehetővé egy töltéssel, ez átlagos értéknek mondható, idáig tehát rendben is vagyunk, de sajnos akad pár negatívum is. Az első és legfontosabb, hogy a DS200-on nem található sem dedikált hangerőszabályzó, sem számléptető gomb, egy play/pause-zal és egy hívásfelvevővel kell beérnünk, ami a használatóságot nagymértékben csökkenti. A hangerőt azért lehet állítani, az említett play/pause-t kell nyomva tartani, ilyenkor hullámszerűen halkul/hangosodik a zene, csak jókor kell elengednünk a gombot - ez így leírva sem hangzik épp a legkényelmesebb megoldásnak, nemde? Kevésbé zavaró, de elég furcsa, hogy a kütyün találunk egy apró, háttérvilágítással nem rendelkező kvarckristályos kijelzőt, ami olyan mélyen ül, hogy nem lehet belőle semmit látni, de alapvetően nem is kell, hiszen csak az akkumulátor töltöttségi szintjét jelzi ki.

A koncepció véleményem szerint alapvetően jobb, mint az S9-nél, hiszen a Sony Ericsson termékébe bármilyen fülhallgatót bele tudunk dugni, plusz nem leszünk vele a Metró sztárjai, olyan, mintha egy sima MP3 lejátszó lenne ránk csíptetve. A hangerőszabályzó és a számléptető gombok hiánya viszont olyan ziccer, amire véleményem szerint nincs normális mentség. Ha valaki együtt tud élni e gombok hiányával, az bátran választhatja a DS200-at, mert alapvetően jó cucc.

Sony Ericsson HBH-DS200

Bocha

A tesztpéldányokat a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük. Vásárláshoz kérem kattintson ide (Motorola S9) vagy ide (Sony Ericsson HBH-DS200).