Bevezető, csomagolás
Jelen tesztünket ismét egy kis filozofálással kezdeném a vásárlói szokásokkal kapcsolatban. Tagadjuk vagy sem, a mai világban - azaz az emberek többségének szemében - a mobiltelefonok egyfajta státuszszimbólumok azon túl, hogy használati eszközök. Ezt a gyártók is jól tudják, épp ezért született meg pár éve a luxustelefonok és a divattelefonok kategóriája, bár utóbbi - mint azt a nevet is mutatja - azért másról is szól, mint arról, hogy bankszámlánk összegét kiakasztjuk a nyakunkba. Persze nem mindenki akar - vagy mer? - luxustelefonokkal szaladgálni, sokan választják tehát a kedvenc gyártó csúcsmodelljét, függetlenül attól, hogy akár a legkisebb mértékben is kihasználják-e a hatalmas tudást.
A divattelefon azonban kicsit más tészta. Az ide tartozó készülékek többnyire nem olcsók, úgyhogy anyagi helyzet tükrözésére (avagy "hamisítására") is alkalmasak, de leginkább divattermékek. Pár éve még a telefont lehetett a ruházathoz öltöztetni, napjainkra viszont eltűntek a cserélhető előlapok, így marad a csillogás, a harsány mintázat, az egyediség, valamint a mobiltelefonos ékszer. Nekünk férfiaknak valószínűleg kicsit nehéz megértenünk, de sok hölgy számára egy mobiltelefon igenis az öltözködés része, vásárláskor épp ezért nem a tudás, hanem a kinézet szerint döntenek. Viszont egészen idáig gondban voltak, ugyanis a divattelefonok rendszerint középkategóriás szolgáltatáskínálattal rendelkeznek, amit a leendő vásárlók közel sem biztos, hogy ki akarnak használni. Úgy tűnik, hogy elsőként a Nokia jött rá arra, hogy be kéne tömni ezt a piaci rést, azaz ki kéne adni egy gyönyörű kinézetű, de "buta", vagy szebben szólva alapfunkciós készüléket, így azoknak sem kellene feleslegesen megvenniük a sok megapixelt és a nagyfelbontású kijelzőt, akik csak telefonálásra szeretnék használni divatos készüléküket.
Íme tehát a Nokia 7070 Prism, ami az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk. Egy alsókategóriás cuccról van szó, mely ennek megfelelően aprócska dobozban érkezett, mely a készüléken és a hálózati töltőn kívül semmit sem rejtett - nem mintha bármi más belefért volna.
Külső
Egyik laikus ismerősöm úgy jellemezte a 7070-est, hogy "olyan, mintha a Csodák Palotájából hozták volna". Nos, valóban egyedi, viszont közel sem az első ilyen típusú készülék, hiszen csak gyártón belül két másik prizmát tudunk mondani - igaz, egyik sem kagylókészülék. A Sony Ericsson Z555i viszont az, és tény ami tény, az új finn versenyző nagyon hasonlít rá, de ebbe a kérdésbe kár is bővebben belemenni. A masina rendkívül kicsi, mondhatni női kézbe való, 78 grammot nyom, mérete pedig 87,5 x 44 x 15,8 mm, engem ez már sokszor hátráltatott bizonyos műveletek elvégzésében, de lássuk be, nem én vagyok a célközönség, tehát ezt nem mint negatívumot róvom fel.
A készülék fekete/kék és fekete/rózsaszín színkombinációkban kapható, nálam utóbbi verzió járt, utcán nem mertem használni. Az előlap látványosan néz ki, apró Nokia logó és sok "prizma" (avagy háromszög), melyek egy része csillogó, a többi matt. Van továbbá egy böszme nagy rózsaszín háromszög is, mely nem csak díszítőelem, hanem egy állapotjelző fény is (sőt, inkább csak az), bejövő vagy nem fogadott hívás, új SMS esetén diszkréten pulzál, tulajdonképpen egész jól néz ki.
Érdekes, hogy a hátlap körülbelül teljesen ugyanúgy néz ki, mint az előlap, ha sosem volt még a kezünkben a készülék, akkor jó eséllyel fogalmunk sem lesz róla, hogy melyik melyik. Itt nincs rózsaszín plasztik, van viszont hangszóró, ami nálam két nap alatt telement szöszökkel, amiket csak tűvel tudtam kipiszkálni - pedig mint említettem, utcán nem is használtam az eszközt. A műanyagok gyenge minőségűek, kissé gonoszan azt is mondhatnám, hogy hűek az összeszerelés minőségéhez, mivel a 7070 recseg-ropog, összecsukva lötyög, borzalom.
Kinyitva viszont nem lötyög, mivel ilyenkor az elő és a hátlap szépen egymáshoz ér, a csillogó prizmás minták pedig kiegészítik egymást, olyan, mintha az egész egybe lenne, kellemes megoldás. Felül nincs semmi, alul és kétoldalt a már említett színes sáv fut körbe, jobbra pedig a csatlakozók kerültek.
Belül az a látvány fogad minket, amire a külső alapján számíthatunk. A felső részen a hatalmas telefonhangszóró díszeleg, alatta terpeszkedik az 1,8 hüvelyk átlójú, 128 x 160 pixeles TFT kijelző, mely minőségében egy gyengébb CSTN panelt idéz. A betekintési szöge minimális, gyakorlatilag csak szemből olvasható, de úgy is csak akkor, ha nem természetes fényben állunk, a napocska sugarai használhatatlanná teszik. Az alsó részen van a gombsor, amilyen gagyinak néz ki, olyan jól használható, komolyan, a billentyűk nyomáspontja kiváló.
Menü, alapfunkciók
A masina Series 40 platformra épül, hogy annak melyik verziójára, az sajnos rejtély. Nem mondhatni, hogy teljes értékű cuccról van szó, több nagyon fontos szolgáltatás (többek között az aktív készenlét) hiányzik, ráadásul az aprócska, kisfelbontású kijelzőn nagyon bénán néz ki az egész, arról nem is beszélve, hogy dög lassú. A menüben az elemek listásan jelennek meg, a fő résznél kilenc menüpont közül választhatunk, melyekből egyszerre négy darab látszik a képernyőn.
Gyakorlatilag semmi extrával nem találkozhatunk, bár a média menüpontbe bepillantva azért elég meglepő képet kapunk: egy darab elem van, a hangrögzítő, kamera és hasonlók nincsenek. Ezen mondjuk nincs is mit csodálkozni, mivel a készülékből ugye hardveresen hiányzik a képérzékelő, a közel 11 MB-os belső memória pedig nem bővíthető, tehát a masina zenelejátszásra sem alkalmas, sőt, FM-rádió sincs benne - nem egy multimédiás szörny, az biztos. A hangrögzítő egyébként legfeljebb egy perces felvételeket tud rögzíteni, amr formátumban. A szokásos programok (naptár, ébresztő, jegyzettömb, stopperóra, időzítő) szerencsére nem maradak ki a szolgáltatáskínálatból, sőt, extraként katalógussal, mértékegység és valutaátváltóval, valamint egy költségtervezővel is találkozhatunk. Van továbbá három játék, mindegyik halál primitív, bár az egyik az EA nevével van fémjelezve.
Telefonálás közben alapvetően nem akadt problémám, azt leszámítva, hogy egy csöppet kicsi volt nekem a masina, így az alja hozzáért az államhoz, de mivel alapvetően feminin modellről van szó, ez nem igazán számít. A lényeg, hogy a hangminőséggel kapcsolatban semmi kifogásolnivalót nem találtam. A telefonkönyv kapacitása 1000 név, sok extra mező van, úgy gondolom, hogy az átlagfelhasználók igényeit bőségesen kielégíti. A hívásnaplóban szeparáltan és egyesítve is megtekinthetjük a fogadott/nem fogadott/tárcsázott hívásokat, továbbá van üzenetszámláló is. Meg e-mail kliens, ami nem épp szokványos az efféle masinákban. Mivel Nokia modellről van szó, valószínűleg senki nem fogadja újdonságként, hogy vannak profilok, továbbá a gép képes egyszerre csörögni és rezegni - a csengőhangok egyébként lehetnek mp3 formátumúak is, de ilyesmit legfeljebb wapról fogunk tudni beszerezni.
Adatkommunikáció, akku, összegzés
Adatkommunikáció terén nem domborít a kis 7070-es, a GSM-modul mindössze kétnormás (900/1800 MHz), ilyet is rég láttam. Adatátvitelre class 10-es GPRS-t és class 6-os EDGE-t használhatunk, akár netezésre is, mivel az eszközben van xHTML böngészőszoftver, bár hogy minek, azt nem teljesen tudom, ekkora kijelzőn nemhogy egy teljes weblap, de egy hosszabb szó sem fér ki egyben. Bluetooth nincs.
Az akkumulátor 700 mAh-s, BL-4B típusú. Mivel csak rövid ideig vendégeskedett nálam a gép, ezért az üzemidőről nem tudok pontos információval szolgálni, érzésem szerint 3-4 napot simán elketyeg egy töltéssel, de visszafogott használat mellett elképzelhető, hogy még ennél is tovább bírja.
Összegzés: olcsó prizma. Ezzel a két szóval szinte mindent el is mondtam a készülékről. Kártyafüggetlenül kicsivel több, mint 20.000 forintért zsebre lehet tenni, így jelen pillanatban a Nokia 7070 a létező legolcsóbb divattelefon. Cserébe buta, lassú, nyekereg, de távolról legalább jól néz ki. Hajrá!
Bocha
