Külső, kijelző

A 2310 külseje voltaképpen megnyerő. Hozzánk egy narancsszínű példány került, de akinek ez túl harsány, nyugodtan választhat kevéssé markáns árnyalatot is. A készülék mérete és súlya pont megfelelő, egy átlagos tenyerű és átlagos ujjú ember megerőltetés nélkül elkezelgetheti egy kézzel a telefont.

Az összeszerelési minőség abszolút megfelelő. Sőt, a hátlap leszedése okozott verítékes pillanatokat, húztam-vontam-nyomtam, de csak sikerült. A kijelző köré fekete keretet pakoltak, de a 96x68 pixeles ablak ettől sem látszik nagyobbnak. A CSTN technológiával készülő képernyő (emlékeztetőül: a 1600-ban TFT volt) elég kis fakó darab, a színek homályosak, minimálkijelző.

A gombsor érdekes, ugyanis az egyes billentyűk elég lazán állnak, de ez nem azért van így, mert minőségi problémák lennének, hanem mert rugalmas gombokról van szó. A nyomáspont a régi időket idézi, a kezelés elsőrangú, reméljük a tartósságra is ezt lehet majd elmondani. A funkcióbillentyűk és a négy irányú navigációs gomb is megfelelő méretű, és külön köszönet a tervezőknek, hogy ez utóbbinak a közepébe nem akartak mindenáron beletolni egy OK funkciót is.

A hangszóró a telefon tetején viszonylag hangsúlyos darab, hiszen fémszínű rácsozat védi. A készülék oldalai teljesen simák, egyedül bal alsó sarokban van két luk: ide fűzhető a nyakbaakasztó zsinórja. A 2310 alján régi típusú csatlakozási felület fedezhető fel: újra a vastagabb Nokia töltőre lesz szükség, ide érkezik a régebbi fajtájú headset, illetve az autós tartó speciális csatlakozója is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!