Külső

Nyilván nem tűnik prémium kategóriás terméknek egy ilyen árszintű telefon, de a Microsoftnál sikerült az olcsót is úgy csomagolni, hogy inkább azt mondja rá az ember, hogy bájosan esetlen. A dobozok tartalmát sem húzták túl, egy-egy darab töltő kushad bennük, és még csak az sincs, hogy adatkábel és töltőfej, egybe van forrasztva, ha adatokat mozgatsz, akkor majd leszel szíves szerválni egy különálló kábelt. Headset nincs — de valljuk be, hogy az ebben a kategóriában esetleg a telefon mellé csomagolt fülhallgatók minősége a rettenetes és a szörnyű között mozog, jobbára csak arra jók, hogy a rádió zsinórjaként funkcionáljanak. Ennyi erővel adhatnának egy jack dugós kábelt is, rá kell írni, hogy ajándék antenna és még boldogságot is okozna.

Balra az 532, jobbra a 435[+]

Feketében, fehérben, zöldben és narancssárgában létezik a Lumia 435 és az 532 is, mi ezt a fideszközeli árnyalatot kaptuk meg mindkét modellből, ami annyira harsány, mintha útépítést előrejelző tábla lenne. A formaterv alapvetően a téglából eredeztethető, a hátlap kapott némi domborítást, de a telefon sarkai például konkrétan élesek, még szerencse, hogy nem sorjás a műanyag, mivel egybeöntött burkolatról van szó. Ettől még simán olyan az anyaghasználat, mint amilyen egy múlt rendszerből itt maradt homokozóvödörnél jellemző, de valahogy mégsem érződik olcsójánosnak, amolyan bevállalós inkább, mondhatni hipster. Az 532 burkolata kicsit csillogósabb felületű és a sarkoknál áttetsző, de a dolog csereszabatos, simán rá lehet tenni a 435-ös házát is erre.

Balra az 532, jobbra a 435[+]

A hátlapot az oldalfalakkal együtt le lehet hámozni, a Microsoft felirat végét kell nyomni, ekkor némiképp megemelkedik a felső rész. Ha nem lenne luk a kamerának és a hangszórónak, akkor simán mehetne a kádba a gyereknek, egy sereg legóember használhatná ladikként. Az előlapon 4 inches kijelző található, ez messze a leggyengébb pontja mindkét telefonnak. A WVGA felbontás önmagában nem óriási probléma, ennyi pénzért általában ez jár, de a TFT technológia már kissé idejétmúlt. Ez nem véletlen, oldalról még csak-csak láthatók a tartalmak, de ha kicsit is alulról, vagy felülről tekintünk rá a telefonokra, akkor már csak invertálódott színeket fogunk látni. A tükröződés is igen erős, napfényben totál esélytelen bármit is kivenni a kijelző tartalmából, de egyébként is kábé minden becsillan. Jó hír viszont, hogy a Lumia 535-ben (és már olcsó WP-s telefonokban) meglévő kijelzőfrissítési probléma most sokkal kevésbé van jelen, persze ha az ember direkt erre megy rá, akkor lehet látni, hogy pixelsoronként ugrik görgetésnél a tartalom, de ezúttal ez nem zavaró mértékű. Érdekes, hogy a Lumia 435 kijelzője egy hangyányival fényesebb, de ez csak akkor derül ki, ha a két modellt egymás mellé tesszük, viszont a mérések igazolják, amit a szemünk is észrevesz.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A 435 hátulján matrica mutatja, hogy miképp kell leszedni a hátlapot[+]

Van az előlap alján három érintésérzékeny gomb, háttérvilágítást egyik sem kapott. A kijelző felett VGA felbontással parádézó előlapi kamera ücsörög, értesítési led nincs, ami azért fájó, mert a komolyabb Lumiákból ismert Glance csak az 532-ben van benne, a 435-ből annak ellenére is kimaradt ez a menüpont, hogy csont ugyanaz a hardver és a kijelző is. Viszont ezt a készüléket is fel lehet ébreszteni dupla koppintással, ami az utóbbi évek egyik leghasznosabb mindennapi funkciója, aki használt huzamosabban erre képes telefont, az utána minden mobilt automatikusan kocogtat. A Lumia 435 és 532 bal oldala sima, a jobb oldalon van három gomb, ebből kettő a hangerőt szabályozza, a harmadik a kijelzőt éleszti fel és altatja el. Nyomáspont oké, elhelyezés oké, egyáltalán: mindkét készülék minden nehézség nélkül kezelhető egy kézzel. A mi modelljeink két SIM-et tudnak befogadni (de persze létezik egykártyás verzió is) plusz egy microSD-t, de ezek babrálásához muszáj kivennünk az akkumulátort.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!